Megtisztelve érzem magam azzal, hogy reggeli "Muszáj megszólaljak" írásomra Dr. Róna Péter Professzor Úr az alábbiakban tett észrevételeket.
Ezt követően pedig az észrevételre tett gondolataimat ismertetem.
—–Original Message—–
From: Róna Péter [mailto:xxxxxxxxx]
Sent: Friday, January 18, 2013 9:24 AM
To: Dr. Léhmann György
Subject: Re: Muszáj megszólaljak
Kedves Dr. Lehmann,
Mint ahogy az Ön előtt is ismeretes, én csak a New York-i ügyvédi kamarának vagyok a tagja, ezért nem érzem magam jogosultnak arra, hogy jogi véleményt formáljak a magyar törvények alapján. De továbbra is úgy érzem, hogy az elemzések kivétel nélkül félreértik a devizahitelezés gazdasági és pénzügyi természetét, ezért bátorkodom még egyszer leírni álláspontom (amit,talán emlékszik, mintegy másfél éve adtam elő Varga István irodájában).
Nézetem szerint a devizahitel szerződések nem felelnek meg a "hitel"
gazdasági és pénzügyi fogalmának, mert az adós nem azt az összeget köteles visszafizetni, amit kap, hanem valami más összeget, aminek a kiszámítása nem az általa felvett összegre, hanem egy más pénznemben meghatározott összegre épül. Ebből a megállapításból két, egymástól eltérő út mentén lehet a helyzetet kezelni.Az első szerint érvénytelenítjük nem magát a szerződést, hanem a szerződésnek azon rendelkezéseit, amelyek miatt a szerződés nem tekinthető hitelszerződésnek. A másik szerint a szerződés minden rendelkezése érvényes, kivéve azokat, amelyek tisztességtelenek. Legnagyobb sajnálatomra úgy látom, hogy a magyar jogrendszer a magyar jogászok támogatásával az utóbbi utat választja.
Sajnálom, mert a pénzügyi rendszer gordülékeny működése azt kívánná, hogy a rendszer eszközállománya az legyen a valóságban, aminek nevezi magát. A kockázat elemzés, a nemzetközi források helyes beárazása azt kívánja, hogy a "hitel" fogalmához csak a szokásos hitelkockázatok tapadjanak, hogy az árfolyam kockázata nem keveredjen szétválaszthatatlanul a képbe.
Üdvözlettel,
Róna Péter
Válaszom:
Tisztelt Professzor Úr!
Példamutató volt számomra az Ön magatartása akkor is, amikor találkoztunk, és most is.
Azt kívánom hazánknak hogy sok Önhöz hasonló mentalitású és tudású közgazdásza és jogásza legyen, mert akkor szomorú helyzetben lévő országunk még mindig felemelkedhetne.
Rátérve a válaszában írt gondolatokra, Önnek világos, érthető volt álláspontja akkor is, amikor hibás terméknek tekintette a devizaalapúnak mondott hitelkonstrukciót, és most is a két lehetőség felvázolásával.
Az első szerint tehát úgy lehetséges kijavítani a szerződést, hogy a "hibás részét" kijavítjuk, míg a második esetben pedig úgy lehetséges, hogy csak a tisztességtelen rendelkezéseket semmisítjük meg, míg a többi részét a szerződésnek érvényesnek tekintjük.
Természetesnek tartom azt, hogy Professzor Úr az elsőként említett megoldást helyezi előnybe azért, mert közgazdászként, banki szakemberként elsősorban pénzügyi oldalról közelíti meg úgy a problémát, hogy a megoldás végén a pénzügyi rendszer mostanában divatos szóhasználat szerinti prudens működése biztosítva legyen.
Ellenben ügyvédként ugyanennek a problémának a megoldása során engem kevésbé érdekel a pénzügyi rendszer prudens működése, hanem kizárólag azoknak a becsapott embereknek érdekét látom magam előtt, akikre tekintettel nagyobb a nemzet szenvedése, mint volt száz évvel ezelőtt a spanyol nátha idején.
És akkor engedje meg, hogy előjöjjek a farbával.
Természetesen ténybelileg abból indulok ki, amit Professzor Úr az alábbiak szerint 2011. augusztus 22-én televízióban elmondott:
Nyilvánvaló hogy ez a termék drámaian eltér az Európában alkalmazott hiteltermékektől. Ilyen termék az Európai Unióban nincs. Tehát az Európai Unióban a lakossági hitelezés kétféle kamatrendszert ismer, a fix és úgynevezett referencia kamat, ami azt mondja svájci jegybank alapkamat, vagy akármilyen referencia pont plusz x százalék. Ez a kettő létezik. Magyarország esetében azonban van egy harmadik, ami úgy szól, hogy a törlesztő részlet kiszámítása és a kamat kiszámítása a bank kizárólagos joga és felelőssége, ami megfellebbezhetetlen.
Na jó, de ha ez a kizárólagos joga és felelőssége, de nem hasraütés szerűen.
De hasraütés szerűen. Ugyanis nem lehet a szerződésből lekövetkeztetni, hogy mennyivel tartozik az adós. Tehát hogyha egy ilyen hitelszerződést a bíróság elé terjesztenék azzal a kéréssel, hogy kérem szépen azt a hitelszerződést négy évvel ezelőtt kötöttem meg, és azóta lelkiismeretesen kifizetem azokat a havi számlákat, amiket a bank küld nekem, és így van, hogy mennyit fizettem, most kedves bíróság nem mondom meg, hogy mennyit fizettem, tessék megállapítani, hogy a négy év alatt összesen mennyivel tartoztam a bankomnak a szerződés alapján anélkül, hogy megtetszene kérdezni a bankot.
Ebből az igaz állításából a Professzor Úrnak az következik a jog nyelvére lefordítva, hogy a Ptk-nak kölcsönszerződésekre vonatkozó alábbi törvényszövegét alapul véve
523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
ténylegesen a bankok által diktált, és bankok vagy közjegyzők által készített devizaalapú kölcsönszerződések létre nem jött szerződésnek tekintendőek a semmiség jogkövetkezményével.
Azért, mert a kölcsönszerződés tényleges létrejöttéhez szükséges „adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.” törvényi feltétel az okiratok szerint nem valósult meg.
Idáig rendben is van a dolog, de a kölcsönszerződések nem csak létre nem jöttnek tekintendőek, hanem ezt meghaladóan még tisztességtelen szerződési feltételt is tartalmaznak a bankok egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségével kapcsolatosan úgy, hogy a tisztességtelenség miatti érvénytelenségre a Ptk. 209/A § alapján:
(2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
—————————–
Fenti két jogellenesség alapján kínálja magát az adós számára az a két lehetőség, hogy vagy a létre nem jött szerződés miatti semmiségre hivatkozva rendeződjön az adósok kilátástalan helyzete, vagy a másik lehetőség az, hogy tettetem azt, mintha a kölcsönszerződés létre jött volna, de hivatkozom a Kúriának 2/2012. PK Véleménye alapján immár kétségtelenül tisztességtelen szerződési feltételére csak azért, hogy a bankoknak az Ön szavaival élve hasukra csapva megadott törlesztő részlet emelések miatti kötelezettségektől az adósok megszabaduljanak jogerős ítélet alapján.
Ez utóbbi utat azért javaslom és választom általam indított peres eljárások esetén, mert ha elérem ily módon azt, hogy a bankoknak semmiféle jogalapja nem lesz az általuk hasukra csapkodás közben kigondolt törlesztő részletek emelésére, akkor már most előre látom azt, hogy miként futkosnak fűhöz- fához azért, hogy valakik kényszerítsék az adósokat arra, hogy a nem létező szerződési feltételt közös akarattal tudják utólag pótolni.
Szándékaim szerint a helyes eljárása ez esetben az adósoknak az lenne, ha bármiféle egyezségi ajánlatot elvetnek, szó sem lehet arról, hogy a bankok jogászai által kifundált, általuk és a közjegyzők által legyártott, hazánk lakosságát tönkretevő nem létezőnek minősülő szerződéseket utólag azoknak az adósoknak egyetértésével javítsák ki, akiknek életét hosszú évekre pénzben ki nem fejezhetően csak azért tették tönkre az egyezkedést remélők, hogy nyavalyás vagyonukat tisztességtelen módon gyarapítsák.
Ami pedig a Professzor Úr által megfogalmazott „a pénzügyi rendszer gördülékeny működése azt kívánná, hogy a rendszer eszközállománya az legyen a valóságban,” célt illeti, csak egyetérteni tudnék akkor ezzel, ha hazánkban úgy viselkedett volna a hatalmi elit, hogy az nem vezethetett volna az Európában páratlanul erkölcstelen banki magatartásokhoz.
Addig pedig azt javaslom, hogy előbb attól a nyolc embertől kérdezzék meg azt, hogy mit műveltek hazánkkal, akiket a devizalapu kölcsönök miatti állapot fő felelőseinek Professzor Úr megnevezett.
Tisztelettel: Léhmann György
Figyelem! A Nemzeti Civil Kontroll egy határokon átívelő széles körű baráti közösség és nem „deviza”- hiteles érdekvédelmi szervezet!
Ennek ellenére arra törekszünk, hogy azok a hírek, vélemények, károsulti gondolatok, valamint jogászi, ügyvédi és pénzügyi szakértői vélemények, dokumentumok, bírósági ítéletek melyek a „fősodratú” médiában nem kapnak publikációs felületet, politikai és gazdasági nézetektől függetlenül nálunk megjelenjenek. Ezáltal is elősegítve a károsultak szélesebb információszerzésének lehetőségét.
A Nemzeti Civil Kontroll szerkesztősége a devizakárosultak részére nem ad, és soha nem is adott jogi tanácsokat, utasításokat és nem végez jogi képviseletet sem. Az oldalainkon fellelhető dokumentumok, olvasói gondolatok, ügyvédi, szakértői vélemények kizárólag azok szerzőjének véleményét tükrözik, melyet a szerkesztőségünkhöz a szerzők közlés céljából eljuttattak, illetve az internetes portálokon, vagy közösségi média felületeken bárki számára hozzáférhető forrásból származnak, melyeket oldalainkon másodközlésként megjelentetünk. Ezen dokumentumok és információk hasznosságát, vagy valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni. Természetesen ezek a dokumentumok, írások, illetve gondolatok szabadon felhasználhatóak, de a Nemzeti Civil Kontroll kizár minden felelősséget a felhasználásukból eredő esetleges károkért. Konkrét jogi probléma esetén kérjük, hogy forduljon ügyvédhez. FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK, COOKIE HASZNÁLAT, GDPR-ADATVÉDELEM
