DEVIZAADÓSOK NYÍLT LEVELE.
[good_old_share]
– kérem megosztani, add tovább és terjeszd –
DEVIZAADÓSOK SZOLIDARITÁSI HÁLÓZATÁNAK
NYÍLT LEVELE CIVILISZTIKAI KOLLÉGIUMVEZETŐKHÖZ
Tisztelt
Kúria, Ítélőtáblák, Törvényszékek, Civilisztikai Kollégiumvezetői!
KÚRIA JOGSZAKMAI GONDATLANSÁGA TARTHATATLAN. A következőkben kifejtem jogszakmai érveimet arról, hogy egy jogállamban megengedhetetlen az, hogy a legfőbb bírói fórum megsértse az uralkodó jogtudományi paradigmát, amely felett éppen magának kellene őrködnie. A paradigma-sértés a jogtudomány elveinek és tételesjogi normáinak félretételében mutatkozik meg, amelyben a jogszakmai gondatlanság és a hitelező magánjogi félnek nyújtott előny tetten érhető annak ellenére, hogy "lejt a pálya a hitelező felé" képletes kifejezését a Kúria tagadja és itt majd a bírák pénzügyjogi ismereteiről és gyakorlatáról is szót ejtek.
I.
KÚRIA SÚLYOS GONDATLANSÁGA (LUXURIA), BÍRÓI ÚT KIZÁRÁSA.
Kúria egyik, de súlyos gondatlansága (luxuria) ezen kölcsönök árfolyamfogadási tartalma miatt bírói úton nem érvényesíthető követelések 6/2013 PJE határozatukban megengedett bírói útra engedése, ezzel a hitelezőknek nyújtott előny a fogyasztókkal szemben, amely egyben az EU Alapjogi Charta hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző részrehajlás is.
Járai Zsigmond az Országgyűlésben jegyzőkönyvbe (közokiratba) mondta (2011), hogy ezen jogviszony árfolyamfogadást is tartalmaz. Ezt az autentikus véleményt a Kúria (2013) egyszerűen nem vizsgálta meg.
Mi megvizsgáltuk és kiszámoltuk, eredményét ide csatolom, amely 4 (négy) ún. devizaalapú kölcsönszerződés esetében igazolja, hogy a törvényi elszámolások adatai a jogviszony árfolyamfogadásának elszámolását tartalmazzák. Önöknek is el kellett volna végeztetni ezt a számítást és nemcsak a PSZÁF bankok oldalán elfogult véleményét kellett volna beszerezni. Amit tehát absztraháltak a jogegységi határozatukban az tudományellenes, tény- és iratellenes.
Kúria azt sem "ismeri", hogy a Kúria jogegységi határozataiban foglalt átszámítás esetén a CHF-HUF mindkettő devizaként viselkedik és devizapárt alkot. Itt egy kis kitérőt kell tennem. Míg a kölcsönkötelem létrehozásához elegendő az egy pénznem, esetünkben a szerződéses jogviszony meghatározó eleme már két pénznem: a forint és deviza (deviza páros), ezért szükségszerű a kettejüket összekapcsoló: árfolyam. Azonban az árfolyamból – bíráktól még nem hallottuk … – kettő is van (!)
Az egyik a banki váltóárfolyam HUF/CHF és a másik a devizapáros árfolyam CHF/HUF. Mivel a devizaárfolyam két devizát feltételez, így a deviza törvényi definiciójától eltérően – vagyis deviza = külföldi pénznem vagy külföldi pénzre szóló követelés vagy külföldi pénzben nyilvántartott követelés (Kúria: nem belföldi pénznem) – a forint is devizának minősül. Mivel a jogviszonyban devizaváltás nem történik, így csak devizapáros árfolyamról beszélhetünk.
Mit is használtunk a számításokhoz? A törvényi részletes elszámolás adatait. Mi is az algoritmusunk amire ezt felvittük? A devizapáros árfolyamfogadás egymással szembeni forgalmát elszámoló módszer. Semmit ki nem találtunk. A bírói gyakorlat a jogviszony minősítésében a teljesítésből visszafejtve is vizsgálja a felek szerződésének a tartalmát. Íme itt van, végezzék el. Megdöbbentő felismerésre jutnak. A jogviszony törvényi elszámolásának – nem támadott és nem vitatott adatait algoritmusra felvéve – a jogviszony elszámolása 95-100% mértékben árfolyamfogadás elszámolását tartalmazza.
Mi kell ahhoz, hogy Önök komolyan vegyék a tényeket és közjogi feladatukat és felülvizsgálják ennek a hiánynak az orvoslását? Jó lenne ha azt a tudományellenes gazdasági elvi döntésüket sem tartanák fenn, amely a deviza árfolyam iránya és mértéke tájékoztatási tartalmat kizárja. Amellett hogy csak az árfolyamváltozás összefüggését kellene ismertetni megjegyzem, hogy az árfolyam iránya és mértéke is számítható. Sőt a bankok ezt menedzselik (treasury) is.
Az államkötvények hozamát az állam is számítja, amikor az Államadósság Kezelő központ (ÁKK) pl. CHF kötvényeket bocsát ki. Az ÁKK zéró kupon görbe és a CHF/HUF enyhén emelkedő hozamgörbe alapján számítják a fedezett devizakamatparitáson nyugvó árfolyamokat, hogy a kötvény hozamát kiszámíthassák. A bankok is kiszámítják, hogy mennyi lesz a 10-20 évre kihelyezett devizaalapú kölcsönök devizabeszerzési költsége a fedezett devizakamatparitáson (külön részlegük treasury számítja) és a Hpt. 210.§ (5a) alapján ezt háríthatják át a fogyasztóra.
Kérem olyan mértékű a hozzá nem értésük, hogy az a számtan amit bemutattak a jogegységi határozatukban köszönő viszonyban sincs ennek a jogviszonynak a tényállításaihoz, nemhogy a minősítéséhez. Ez lenne a hatékony fogyasztóvédelem? Önök nemhogy fogyasztóvédelmet tanúsítanak, hanem fogyasztó-ellenes jogegységi határozatokat hoznak minden következmény nélkül.
II. KÚRIA GONDATLANSÁGA
HANYAGSÁG (NEGLIGENTIA).
1.
KÚRIA MULASZTÁSA
NEMLÉTEZŐ SZERZŐDÉSEK.
A Kúria – ha már bírói útra engedte ezen követeléseket , úgy – egyik gondatlansága a szerződések nemlétezése felismerésének hiánya a 6/2013 PJE határozatukban, ezzel a szerződés nemlétezése kérdésében a hitelezőnek nyújtott előny a fogyasztóval szemben. Ahogyan azt két kiváló ügyvéd kollégánk – a Fővárosi Ítélőtábla nyomán – felismerte, hogy a Ptk. 205/C.§ alapján ha az egyedi szerződési feltételekkel (deviza árfolyam-különbözet többletköltség szabályozási hiánya vagy ide értve a forintmegállapodást is) ellentétesek az általános szerződési feltételekben foglalt devizafeltételek vagy devizakonstrukció, úgy az nem vált a szerződés részévé, már pedig ezen devizaalapú lényeges feltétel nélkül a pénzügyi intézmények nem is kötöttek volna szerződést, úgy lényeges kérdésben akarati disszenzus folytán devizaalapú szerződés nem jött létre.
Ez sehol nincs a Kúria iránymutatásában, holott ezt szerződésenként meg kell vizsgálni. A Ptk. 205/B.§ (2) bekezdését sehol sem látjuk a Kúria "nagyívű", de végtelenül egyszerűsítő iránymutatásában. Pedig a külön figyelemfelhívó tájékoztatás magánjogban előírt követelménye tételesjogi szabály. De sehol nem találjuk a szerződésekben azt a külön figyelemfelhívást, hogy a hitelező figyelmeztetné a fogyasztót arra, hogy a devizaalapú szerződés eltér a szokásos szerződési gyakorlattól és a kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezésektől.
Sehol nincs külön figyelemfelhívó tájékoztatás arról, hogy a Ptk. 523.§ alkalmazásában a forintkölcsön szerződési gyakorlattól eltérően a kölcsöntőke visszafizetésének kötelezettsége – kedvezőtlen árfolyamváltozás esetén – többszörös kölcsöntőke visszafizetési kötelezettséget jelent. És itt nehogy a kockázatfeltáró nyilatkozatra kenjék ezt, hogy az is kielégíti ezt a feltételt. Nem. Rendszertanilag a Ptk. 205/B.§ (2) külön figyelemfelhívása nem lett volna mellőzhető egyetlen szerződésben sem, ehhez képest a Ptk. 205.§ (3) speciális törvényi leképezése a Hpt. 203.§-ában előírt kockázati tájékoztatás.
Ezt is ki kellett volna fejteni, hogy a Ptk. 205/C.§ és 205/B.§ (2) esetén a szerződés nem jött létre. Súlyos szakmai gondatlanság ennek mulasztása, ha már ennyire a magánjogra helyezték a jogviszony tartalmának minősítését, akkor a "csőlátástól", a fától nem látták az erdőt.
2. KÚRIA MULASZTÁSA
ÉRVÉNYTELENSÉG ÁRFOLYAMKOCKÁZATI TARTALMA.
A Kúria – ha már bírói útra engedte ezen követeléseket, úgy – másik gondatlansága a deviza árfolyamkockázati-tájékoztatás tartalmának a 2/2014 PJE határozatukban történt törvénnyel szembeni (contra legem) értelmezése, ezzel az érvénytelenség kérdésében a hitelezőnek nyújtott előny a fogyasztóval szemben. A Hpt. 203.§-ában a "kockázat ismertetése" és – itt jön egy kauzalitás – ennek a "törlesztőrészletekre hatásának" ismertetése kettős követelmény van előírva. Mit tettek Önök?
Egyszerűsítettek, és egyszerűen elhagyták a "kockázat ismertetése" követelményt és e tekintetben csak az árfolyamváltozás lehetőségének ismertetését írták elő.
Nyilvánvaló alkotmányellenes jogalkotás történt, mert a Kúria az írott (ius scriptum) és szigorú (ius strictum) joggal szemben a fogyasztóvédelemmel ellentétes tartalmat adott a törvénynek. A kockázat ismertetése ugyanis nem egyenlő az árfolyamváltozás lehetősége ismertetésével.
Ha már annyira civiljogászok, akkor tudniuk kellett volna hogy a tisztességtelen, ezért érvénytelen feltétel vizsgálataként "kockázat ismertetése" alatt a Ptk. 209.§ (2) bekezdése a szolgáltatás természete feltárását írja elő! Hol tették ezt kötelezővé a bírák számára. Sehol! A devizaalapú pénzügyi szolgáltatás természetének vizsgálata különbözik a C-312/14 ítéletben kizárt devizabefektetések vizsgálatától.
Azonban a Kúria és a bíróságok szajkózva erre hivatkoznak, holott a C-312/14 mindössze azt mondta ki, hogy a devizaműveletek nem befektetések. De a magyar magánjogban nem is ezt kell vizsgálni, hanem a Ptk. 209.§ (2) bekezdésében előírt devizaalapú pénzügyi szolgáltatás természetét.
A pénzügyi természeteként a kockázat ismertetése a fogyasztó felé legalább kettő ismeret közlését követelte volna meg. Az egyik, hogy a HUF/CHF és CHF/HUF egymáshoz viszonyított leértékelődésének mi az összefüggése? Az egyszerűsített összefüggés az, hogy a CHF jegybanki alapkamat és a HUF jegybanki alapkamat között minél nagyobb a különbség, úgy a magasabb jegybanki alapkamatozású valuta (itt a forint nemzeti valuta) törvényszerű leértékelődésére vezet. És itt álljunk meg.
Az árfolyamváltozás lehetősége helyett ezt az összefüggést kell ismertetni. Az árfolyamváltozás lehetősége egy üres kijelentés és nincs tartalma, ezért azt tehát az árfolyamváltozás egyszerű tartalma ismertetésével kellett volna megtölteni. Példaként a szerződéskötések időszakában CHF 2% és HUF 12% jegybanki alapkamatok különbsége 10%, ami törvényszerű forintleértékelődést mutat, ezt az egyszerű makrogazdasági összefüggéseken nyugvó törvényszerűséget kellett volna ismertetni. És hozzátenni, hogy a CHF-HUF elmúlt húsz évi árfolyama a HUF húszszoros leértékelődését mutatja.
Álláspontom szerint a bankoknak az árfolyam piaci ismereteit is meg kellett volna osztania a fogyasztóval, hogy a banknak a fogyasztó 10-20 éves futamidejű devizaalapú kölcsönére számítania kell a devizafedezeti költségeit és így a bank ismerik a fedezett devizakamatparitáson nyugvó jövőbeli árfolyamokat, ami nyilvánvaló leértékelődést mutat és ez a szerződéskötés pillanatában is fennálló irány/mérték.
Kúria ha előveszi a BÉT 2004-es októberi elemzését, abból láthatja, hogy a CHF-HUF árfolyama 2005. márciusában 158,13Ft és 2014 decemberében 256,10Ft, nos ekkor 256,47Ft-on forintosították a devizaalapú kölcsönöket.
Ugye hogy számítható (!) Tíz érve hibahatáron belül (!) Hogy miért is kellett volna a bank árfolyampiaci ismeretei fenti két összefüggését (nem irányát, nem mértékét) közölni, ez azért szükséges, mert a fogyasztó információs és tárgyalási hátrányát így kellett volna kiküszöbölni, különben egyoldalú és indokolatlan előny marad a hitelezőnél.
A C-51/17 újkeletű főtanácsnoki vélemény előírja az EUB ítéleteinek alkalmazását a tárgykörben, így külön számozása nélkül a C-186/16 "román" döntést is alkalmazni kell az árfolyamkockázati tájékoztatás tartalma tagállami meghatározásában. Ez pedig nem más mint a banki szakismeret egyszerű összefüggésének közlése tartalmat jelenti. Enélkül ugyanis csak a bank van abban a helyzetben, hogy mérlegelje a kockázatvállalásának tartalmát, amelyet fedezett devizakamatparitással ki tud egyenlíteni, ehhez képest a fogyasztó legalább arra tarthat igényt, hogy a fedezetlen devizakamatparitásának legalább az ismeretével legyen tisztában, hogy mérlegelhesse a kockázatvállalása C-26/13 ítéletben is előírt esetleges hátrányos gazdasági következményeit is.
A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/
Ha már kockázatkezelési termékajánlattal el sem látták a fogyasztókat, ezért a kockázat ismertetése alatt a fogyasztóra kedvezőbb értelmezés követelménye is többet követel meg annál, mint amit a Kúria előírt, hogy elég az árfolyamváltozás lehetőségére utalás.
Kérem vessék össze iránymutatásukat ezzel a fenti okfejtésemmel és vonják le a megfelelő következtetéseket, mert a hazai pénzügyi intézmények egyetlen kockázatfeltáró nyilatkozata sem tesz eleget a kockázat ismertetése fentiekben kifejtett tartalmának. Önmagában tehát a kockázatfeltáró nyilatkozatok nem megfelelősége okán – ha vizsgálták volna, mert elvárható lett volna – a Kúria nem hozhatott volna 2/2014 PJE 1. pontjában ilyen hátrányos fogyasztóvédelem-ellenes határozatot.
III. BÍRÁK PÉNZÜGYJOGI FELKÉSZÍTÉSÉRŐL.
A Kúria iránymutatásai a magánjog emlőin nevelkedett bíráknak szólnak, és csak ezeknek és csak ezen a szinten. Az hogy ezen jogviszony a vegyes szakjogok közé tartozik és interdiszciplináris (pénzügytani. közgazdaságtani) megközelítést is igényel, arra nézve már elképesztően szétszórt a bírák felkészültsége.
Akik cseppet is értenek ezen jogviszony fentiekben bemutatott pénzügyi és pénzügyjogi tartalmához, azoknak pedig elég kínos ezeket a szakmailag hiányos iránymutatásokat akár csak olvasni is. És nincs bíró, aki kitörne ebből a tudományellenes ketrecből.
A hitelezőt és a fogyasztót mellérendelt szereplőnek csak a szerződési jog rendeli, azonban a fogyasztóvédelem védelmi rendszere a fogyasztót információs hátrányban lévő félnek tekinti, amit a hitelezőnek tájékoztatással ki kell egyenlíteni és ennek a tájékoztatásnak az a tartalma, amit a bank ismer, így lesznek a fogyasztó információs hátrányát kiegyenlítve egyenlő szerződő felek.
Kérem végezzék el a bírák felkészítését különösen az árfolyamfogadási tartalom officiális vizsgálata követelményéről, a banki szakismeretekből (devizakamatparitás: CHF-HUF leértékelődési mechanizmusa, bankok árfolyampiaci ismerete) és a Hpt. 203.§ értelmezéséhez elegendő a grammaticai értelmezés, amely szerint előírás a "kockázat ismertetése" és ez egyenlő a pénzügyi szolgáltatás árfolyamváltozása természetének feltárásával (kockázatfeltáró nyilatkozatok tartalmát is vizsgálni kell, hogy abban az ok és nem csak az okozat legyen kifejtve).
Melléklet: 4 (négy) darab szerződés árfolyamfogadási tartalmának számítása
98,58%-árfolyamfogadás 99,58%-árfolyamfogadás 100%-árfolyamfogadás-1 100%-árfolyamfogadása-2
Tisztelettel: Devizaadósok Szolidaritási Hálózata
Dr. Kriston István civil jogvédő állampolgár, Európajogi (pénzügyi) szakjogász.
[good_old_share]
Figyelem! A Nemzeti Civil Kontroll egy határokon átívelő széles körű baráti közösség és nem „deviza”- hiteles érdekvédelmi szervezet!
Ennek ellenére arra törekszünk, hogy azok a hírek, vélemények, károsulti gondolatok, valamint jogászi, ügyvédi és pénzügyi szakértői vélemények, dokumentumok, bírósági ítéletek melyek a „fősodratú” médiában nem kapnak publikációs felületet, politikai és gazdasági nézetektől függetlenül nálunk megjelenjenek. Ezáltal is elősegítve a károsultak szélesebb információszerzésének lehetőségét.
A Nemzeti Civil Kontroll szerkesztősége a devizakárosultak részére nem ad, és soha nem is adott jogi tanácsokat, utasításokat és nem végez jogi képviseletet sem. Az oldalainkon fellelhető dokumentumok, olvasói gondolatok, ügyvédi, szakértői vélemények kizárólag azok szerzőjének véleményét tükrözik, melyet a szerkesztőségünkhöz a szerzők közlés céljából eljuttattak, illetve az internetes portálokon, vagy közösségi média felületeken bárki számára hozzáférhető forrásból származnak, melyeket oldalainkon másodközlésként megjelentetünk. Ezen dokumentumok és információk hasznosságát, vagy valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni. Természetesen ezek a dokumentumok, írások, illetve gondolatok szabadon felhasználhatóak, de a Nemzeti Civil Kontroll kizár minden felelősséget a felhasználásukból eredő esetleges károkért. Konkrét jogi probléma esetén kérjük, hogy forduljon ügyvédhez. FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK, COOKIE HASZNÁLAT, GDPR-ADATVÉDELEM