A vis maior

LEHETETLENÜLÉSTÍPUSOK A SZERZŐDÉSES VISZONYOKBAN.

"A Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szabályozza a teljesítés lehetetlenné válását. Eszerint, ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős.

A Ptk. 312. §-ának (2)-(3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet, ha pedig a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul a tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

Ha a szerződésszegés oldaláról közelítjük meg a lehetetlenülést, akkor ez azt jelenti, hogy a teljesítés utólag és végleg válik lehetetlenné, de nincs késedelem, illetıőleg annak jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni. A magyar bírói gyakorlat elismeri a jogi, fizikai, érdekbeli és a gazdasági lehetetlenülést.

Jogi lehetetlenülés

Jogi lehetetlenülésrıől beszélünk, ha például a szolgáltatásnak utólag jogi akadálya keletkezik idıközbeni jogszabályváltozás (pl. exporttilalom) miatt vagy hatósági hozzájárulás elmaradása következtében. Ez utóbbival kapcsolatban mondta ki a Legfelsőbb Bíróság egy konkrét eset kapcsán, hogy ha a hatóság által a szerződés megkötése után tett intézkedés következtében a szerződést az eredeti feltételekkel már nem lehet megvalósítani, és a felek a szerződést megfelelően nem módosítják, a szerződés teljesítése olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, s ezért a szerződés megszűnik.

Érdekbeli lehetetlenülés

A szolgáltatás és így a teljesítés lehetetlenüléséhez vezet az is, ha azt az élet józan felfogása szerint a tisztesség és a méltányosság elvének figyelembevételével nem lehet elvárni. A jóhiszemű  joggyakorlás és kötelezettségteljesítés elvéből következik, hogy az adós csak addig a határig köteles a teljesítés céljából erőfeszítéseket tenni, ameddig ezt tőle a méltányosság szerint el lehet várni.

Ilyenkor beszélhetünk a kötelem túlnehezültségéről.
A lehetetlenülésnek tehát mindig csak az eredetileg lehetséges szolgáltatásra nézve és utólag kell beállnia, hiszen ha már eredetileg lehetetlen szolgáltatásra irányult a felek szerződési akarata, akkor a szerződés semmisség miatt érvénytelen.

A Legfelsőbb Bíróság egy konkrét esetben meghozott döntésében a fentiekre tekintettel mondta ki, hogy lehetetlenülés folytán megállapítható a szerződés megszűnése, ha a szerződéskötés után beállott körülmények miatt csak előre nem látott olyan rendkívüli nehézségek vagy aránytalan áldozat árán lehetne teljesíteni, amelyet a kötelezettől nem lehet elvárni.

Gazdasági lehetetlenülés

"Ha kétoldalú szerződés esetében a szerződés megkötése után az általános gazdasági viszonyokban a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó olyan mélyreható változás állott be, amellyel a felek okszerűen előre nem vethettek számot, s amelynek következtében a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a felek részéről szem előtt tartott gazdasági egyensúlya felborult, vagy a szerződés alapjául szolgáló másnemű feltételezés meghiúsult úgy, hogy az egyik fél a jóhiszeműséggel és a méltányossággal ellentétben nem várt aránytalan nyereségre tenne szert, a másik fél pedig ugyanilyen veszteséget szenvedne: a bíróság a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelően módosíthatja, vagy az egyik felet – esetleg a kár méltányos megosztásával is – elállásra jogosíthatja fel."

A gazdasági lehetetlenülés említett klauzulája az I. világháború alatt fejlődött ki bírói gyakorlatunkban, amikor a termelés zavarai, a pénz jelentős romlásának ellensúlyozására a bíróság úgy segített az adósokon, hogy az áruszolgáltatást gazdaságilag lehetetlennek minősítette, az áruszolgáltatásra kötelezett felet a szolgáltatás alól felmentette, vagy a szerződés tartalmát módosította.
Mindez a mai magyar polgári jogban talán csak a Ptk. 241. §-ával rokonítható ("…a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti."), de ez alapján teljesen elképzelhetetlen az elállásra való feljogosítás vagy esetleg a kármegosztás méltányossági alkalmazása.

Elháríthátatlanság elméletben és gyakorlatban

Elháríthatatlanság: mértéke az egyes emberhez viszonyítva az az elvárható gondosság, amelyet tanúsítva a jogviszony alanya mentesülhet a felelősség alól az elháríthatatlan esemény bekövetkezésekor, hiszen ami ellen elvárható gondossággal védekezni lehet, az semmiképpen sem minısülhet vis maiornak.
2. Meghatározó tényezője a vis maiornak az előre nem láthatóság, hiszen amire számítani lehet, az ellen a védekezés is lényegesen könnyebb. Természetesen ez nem a vis maior jellegű erő elhárítására való felkészültséget jelenti, hanem csupán azt, hogy pl. egy szerződésben vállalt szolgáltatás tárgyát – annak érdekében, hogy kikerülje "az elpusztulást" – a vis maior jellegű erő hatóköréből elhelyezzük.
3. Vitathatatlanul idetartozik a fel nem róhatóság is, mert megeshet, hogy az elháríthatatlan külső erőkhöz vezető okfolyamatot a kötelezett indította el vagy befolyásolta, illetve akár segítette is ezt az erőt behatásában.

Elháríthatatlanság
A joggyakorlat szerint egyébként az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége."