A FELJELENTÉS – KÁSLER ÁRPÁD

Tisztelt Katonai Főügyészség,
tisztelt Budapesti Nyomozó Ügyészség
tisztelt Nemzeti Adó és Vámhivatal Központi Hivatala

Az 1978. évi IV. törvény Btk. 318.§ Csalás, 310.§ Adócsalás a 2012. évi C. törvény Btk. 374. §-ban foglaltak szerinti gazdasági csalás, a Btk. 396. § szerinti, bűnszövetségben és üzletszerűen, nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás, valamint a Btk. 397. §-ban foglaltak szerinti, a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti és ellenőrzési kötelezettség elmulasztása miatt

büntető feljelentést teszünk ismeretlen tettes ellen.

A feljelentés megküldésre kerül a Kúriának és a Magyar Országgyűlésnek, valamint Áder János Köztársasági elnöknek mint érintett feleknek.

Bár látszólag elkülönült hivatalokról és szervezetekről lévén szó, de jelen ügyből fakadóan, szoros érintettségük révén, együttesen kerülnek megszólításra, illetve felszólításra. Ennek legfőbb oka, hogy a magyar hatályos törvények oly mértékben és módon lettek áthágva, a felügyeleti és jogorvoslati szervek által mellőzve, hogy ennek következtében magyar állampolgárok ezrei az öngyilkosságba menekültek, százezrek az ország elhagyására kényszerültek, a családi tragédiák és ebből fakadó betegségek felbecsülhetetlenek, valamint ezer milliárdos adócsalást, illetve gazdasági hanyatlást okoztak.

Több mint fél évtizedes, a „devizahitelek” körüli törvénytelenségek felderítésével folytatott tevékenység és az ebből felhalmozott ismeretek következtében, továbbá a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének, illetve A Haza Nem Eladó Mozgalom párt vezetőiként kötelességünk az érintett hatóságok figyelmét az elkövetett bűncselekményekre és a meg nem fizetett adó milliárdokra felhívni, hogy megtehessék a kötelességüket.

Öt év küzdelem után kénytelen volt maga a Kúria is kimondani, hogy a devizaalapú hiteleket folyósító pénzintézetek tisztességtelenül jártak el, magyar állampolgárok százezreivel, ezzel mintegy – banki körök bevallása szerint is – 900 milliárd forintos jogtalan bevételre téve szert, de valójában ettől sokkal nagyobb kárt okozva az embereknek.

A Kúria ezzel kapcsolatban meghozott két jogegységi határozata, bár részben rámutatott a törvénytelenségekre, maga is súlyos törvénytelenséget követett el, minek következtében megnyugtató és törvényes módon nem orvosolhatóak a törvénytelenségek, ellenkezőleg menekülési útvonalat biztosít a törvénytelenül eljáróknak.

Alább idézésre kerül a két határozat,

6/2013. számú PJE határozat

2. A deviza alapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus önmagában amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál jelentkezik, nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia.

2/2014. számú PJE határozat

1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.

E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.

Tisztelt Hatóságok!

A devizaalapú hitelek esetében, az árfolyam különbözet adósra való hárítása, az árfolyam különbözetre felszámolt ügyleti kamat nemcsak tisztességtelen, hanem törvénybe ütköző is egyben. A Kúria ezen jogegységi határozatainak meghozatalakor figyelmen kívül hagyta az idevonatkozó, megkerülhetetlen törvényeket.
A Kúria 36 bírája leírta, hogy a Ptk .231. §-ának alapján a felek, a bank és az adós devizában meghatározott pénztartozást adtak meg a kölcsönszerződésből fakadóan.

Amennyiben ezt elfogadhatónak tekintjük – és miért ne tekintenénk annak, hiszen elméletileg az ország 36 legmagasabban képzett bírája mondta ki- akkor tényleg törvényesen jártak el a pénzintézetek. Sajnos a Kúria bírái tévedtek a jogegységi határozat meghozatalakor.

A szerződés nem tanúsítja a bank által vállalt  pénzkölcsönnyújtási  szolgáltatás   teljesítését, mivel a szerződés a kölcsön rendelkezésre bocsátását megelőzően kötődött, és nem pénzügyi bizonylat.

Ebből következően, nem szolgálhat alapjául az adóssal szemben pénztartozás felkönyvelésének. A Kúria azon állítása, miszerint az adósnak a szerződésből fakadóan pénztartozása keletkezett volna, nem helytálló, mert teljesítést tanúsító okirat nélkül nem lehet követelni a kölcsön összegét az adóstól, és a szerződés nem  a kölcsön rendelkezésre bocsátását tanúsítja, hanem a banki folyósítás alapjául szolgál.

A kölcsönszerződésből a bank számára sem fakad pénztartozás, mert a kölcsönszerződés alapján minden előzetes teljesítés nélkül pénz szolgáltatására,  átadására kerülhet sor a hitelező által az adós felé, és az adós tartozása emiatt következik be, de csakis folyósítást követően. A hitelező a pénzt nem tartozás miatt adja át, mert bizonyítottan nem kapott érte semmit, hanem szolgáltatja a pénzt.

A kölcsönszerződés kizárólag a kölcsön nyújtásának alapjául szolgálhat, erre vállalt kötelezettséget benne a bank, hogy kölcsönbe adott  pénzt szolgáltasson az adósnak .

Idézzük a Kúria 6/2013. számú határozatából:

1. A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).

A Ptk. 231. §-a szerinti módon azonban a szerződés alapul vételével nem lehet pénztartozás követelését nyilvántartásba venni,  mivel a szerződés semmilyen ügylet teljesítését nem tanúsítja.

Az adós, a bank által rendelkezésére bocsátott pénzkölcsön  ellenében kötelezhető az ügylet teljesítését tanúsító bizonylat alapul vételével a szolgáltatás ellenértékének megfizetésére.

A pénzkölcsön nyújtási tevékenység általános forgalmi adó mentes, és nem kell számlát készíteni róla, de a számla helyett kötelezően elkészítendő számviteli bizonylat tanúsítása szerinti banki teljesítés szolgál alapjául az adóssal szembeni követelésnek.

A Kúria határozatában többek között ez áll:

„Devizakölcsön az, ahol a pénztartozás kirovó pénzneme nem forint. Jogszabályi tilalom hiányában a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet (szabad számolás elve). A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is. Nincs akadálya ezért annak, hogy a felek úgy állapodjanak meg, miszerint mindkét fél a kötelezettségének a kirovó pénznemben (effektivitási kikötés) köteles eleget tenni, tehát mind a folyósításra, mind a törlesztésre a kirovó pénznemben kerül sor. Ebből következően a devizakölcsönnek két fajtája létezik: az effektivitási kikötéssel el nem látott kölcsön (deviza alapú kölcsön) és az effektivitási kikötéssel ellátott deviza kölcsön. Az előbbi a felek eltérő megállapodásának hiányában érvényesülő főszabály, az utóbbi pedig a felek kifejezett megállapodása esetén érvényesülő kivétel.

A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése esetén hogyan kell kiszámítani, a teljesítéskor mennyit kell az adósnak fizetnie ahhoz, hogy a kirótt tartozását teljesítse. A Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított összegnek, illetve a törlesztett összegeknek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását.”

Tehát látható, hogy a Kúria a Ptk. 231. §-ára alapozza azt, hogy „a felek egymásnak pénztartozást” adtak meg, ugyanis csak ebben az esetben lenne alkalmazható a Ptk. 231. §.
Viszont nem lehet eltekinteni attól, hogy mikor keletkezik meg pénztartozás kölcsönszerződésből fakadóan, ugyanis erre a választ pontosan az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben találjuk meg.
Bár köztudott, hogy a hitel-és pénzkölcsön nyújtási tevékenység mentes az általános forgalmi adó alól és ebből fakadóan a számlakibocsátási kötelezettség alól is, de csakis abban az esetben, ha gondoskodik AZ ÜGYLET TELJESÍTÉSÉT tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül.

86. § (1) Mentes az adó alól:

b) a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: hitel) nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;

Számlakibocsátási kötelezettség:

159. § (1) Az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.

Számlakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés:

165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha

a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;

Tisztelt Hatóságok!

A Kúria azt állítja, hogy bankok a „szerződésből fakadó” pénztartozást adtak meg az adósoknak, a Ptk. 231. §-át alkalmazva. Sajnos ez az állítás nem igaz, mert a pénzintézetnek a szerződésből fakadóan pénztartozása nem állt fenn, ugyanis egy tartozás csak valaminek, pl. egy szolgáltatás teljesítése – jelen esetben pénzkölcsön nyújtás- teljesítése után állhat fenn. A felek által aláírt kölcsönszerződés, bár számviteli bizonylatnak minősül, az ügylet teljesítését nem igazolja, nem igazolhatja, abból fakadó pénztartozás egyik fél részéről sem állhat fenn a teljesítést megelőzően.
A banknak kizárólag pénzkölcsön nyújtási kötelezettsége áll fenn a szerződésből fakadóan, de pénztartozása nem, igaz ugyan, hogy maga a szolgáltatás tárgya pénz, amelyre a Ptk. 523. §-a vonatkozik egyértelműen, hogy  „a kölcsön összegét rendelkezésre kell bocsátani”. Minden törvényes lehetősége fennállt a pénzintézeteknek, hogy törvényes úton, más pénznemben bocsássák rendelkezésre a kölcsön összegét, de semmilyen bizonylattal ezt alátámasztani nem tudják, ugyanis a Ptk. 231. §-a nem rendelkezik arról, hogy kiváltsa a bank szolgáltatási kötelezettségét, magát a pénzkölcsönnyújtást, a Ptk. 231. §-a  továbbá ügyleti kamat felszámításáról sem rendelkezik, erről kizárólag a Ptk. 523. §-a rendelkezik az alábbiak szerint:

Ptk. 523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.”

A pénzintézetek kizárólag a folyósítást igazoló pénzügyi bizonylattal tudják igazolni a szerződésből fakadó kölcsönnyújtási kötelezettségük teljesítését, mely pénzügyi bizonylatok forint szolgáltatás, rendelkezésre bocsátás teljesítését igazolják, miközben a Bankok a deviza erősödése miatti árfolyamkülünbözetet és az árfolyamkülönbözet ügyleti kamatát is felszámították.
A korona bizonyítéka annak, hogy a rendelkezésre bocsátott forintot tekintik a nyújtott pénzkölcsönnek, az a tény, hogy a folyósítási bizonylatra „hitelfolyósítás” jogcím került feltüntetésre.

Pénztartozás csak teljesítést tanúsító számla, egyéb számviteli bizonylat, okirat ellenében követelhető és csak ilyen esetben vihető fel a könyvviteli nyilvántartásba, ellenkező esetben a pénztartozás nyilvántartásba vétele csak fiktív módon történhet,  ebből kifolyólag  jogalap nélkül történik a kötelezettől más pénztartozás követelése, mint amit a teljesítési bizonylat igazol.

A pénzkölcsönnyújtási szolgáltatás teljesítését  kizárólag a banki kivonat tanúsítja.

Ezért pénztartozás megadását követelni  kizárólag ezen okirat ellenében lehetséges az okirat tanúsítása szerinti kötelezettől, és pénztartozást lekönyvelni kizárólag ezen okirat alapján lehetséges, ezen okirati tanúsítás szerinti összegben.

A  Kúria 6/2013. számú PJE határozata  azt igazolja, hogy a bankok a kölcsönszerződés alapján könyveltek fel pénztartozást. Ugyanis a Kúria azt írta le, hogy a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozást adtak meg a felek.

Ez nem jelenthet mást, mint hogy a bank pénztartozást könyvelt fel saját szerződése alapján saját maga  kötelezésére és pénztartozást könyvelt fel az adós kötelezésére a szerződés alapul vételével.

Ez nem jelenthet mást, mint hogy a bankok a kölcsönszerződésre alapítva jogellenesen pénztartozást könyveltek fel , miközben a kölcsönszerződés sem a bank, sem az adós felé nem tanúsítja pénztartozás megkeletkezését.
A kölcsönszerződés a kölcsön nyújtására kötelezi a bankot,  ellenben  nem könyvelték le   az ügylet teljesítését tanúsító  okirat alapján  a megkeletkezett pénztartozást, a forintot.

Ezzel a fiktív, jogellenes könyveléssel nyílt meg a lehetőség a deviza kölcsön jogcímen történő követelésére, miközben a deviza rendelkezésre bocsátását a bankok nem tudják igazolni, hiszen az semmilyen úton-módon, konverziós bizonylat nélkül nem köthető a rendelkezésre bocsátott forinthoz, mert konverzió nélküli átszámítást, a Ptk. 231§ alapján, csak megkeletkezett, teljesítést bizonyító okirattal tanúsított pénztartozást lehet, légből kapott, virtuális számok átszámítására nem szolgál. Ráadásul a pénzintézetek, a forintból számoltak devizát, majd devizából számolnak ismét forintot, tehát nem egy eredeti devizaösszegből lett meghatározva egy forint összeg, ezért tartalmaznak számos esetben a 20-25 év futamidőre, nagy összegű, pl. lakásvásárlás céljára is szóló kölcsönszerződések olyan devizában feltüntetett kölcsönösszegeket, amelyek centime váltópénz összegű végződéssel rendelkeznek, ez egyáltalán nem életszerű, úgy ahogy a folyósított forintösszegek esetében sem voltak váltópénz összegek, hanem kerekített, legfeljebb ezres felbontásig.

Az adóssal szembeni devizakövetelés a hitelnyilvántartási számlára a kölcsönszerződés alapján lett felkönyvelve, amely nem tanúsítja az ügylet teljesítését.

A deviza kölcsön jogcímen történő követelése emiatt színlelt gazdasági tevékenységen alapul.

A pénzintézetek  az adósok  részére folyósították a devizában meghatározott pénztartozásból átszámított forintösszeget, de a bankok az Adósok felé nem tartoztak valamely szolgáltatás ellenértékével, mivel az Adós nem szolgáltatott, nem végzett semmilyen tevékenységet a bankok felé.

Ezért az Adósok nem is nyújthattak be számlát, egyéb bizonylatot.

A bankok által folyósított forintösszeg az Adósok banki kivonatán kölcsönnyújtásnak minősül, mert a bank  az Adósok felé a kölcsönszerződésből fakadó pénzkölcsönnyújtási szolgáltatás miatt folyósította a forintösszeget és nem azért mert tartozása állt fenn.

Mivel a kölcsönnyújtást mint az ügylet teljesítését az Adósok bankszámla kivonatán kívül semmi más okirat nem tanúsítja, ezért a bank követelésének jogalapjául kizárólag ez a számviteli bizonylat szolgál.

A szerződés nem szolgál alapjául a banki követelésnek, mert az  ügylet teljesítését nem tanúsítja, igaz ugyan, hogy számviteli bizonylat, de nem pénzügyi bizonylat, a pénzkölcsönnyújtást nem tanúsítja amire a szerződésben  a bank kötelezettséget vállalt.

A folyósítási értesítő nem szolgál alapjául  a devizakövetelésnek, mert a folyósítási értesítő nem számviteli bizonylat. Ellentétben a banki kivonattal, nem rögzít gazdasági eseményt, csak számítást tartalmaz.

Ezek miatt  az Adóssal szemben a szerződésbe foglalt devizakövetelés nem érvényesíthető, mert nincs alátámasztva számlával, egyéb, szolgáltatást, tevékenységet igazoló irattal, amelynek deviza volna az ügylet teljesítését tanúsító okirat szerinti ellenértéke.

A bankok a könyvelésüket meghamisították azzal, hogy olyan devizakövetelést könyveltek fel az Adósok  hitelnyilvántartási számlájára, ami mögött nincs az Áfa törvény értelmében a követelés jogalapját alátámasztó  elfogadható számla, egyéb okirat. Az áfa törvényen kívül törvényi szintű jogszabály nincs a gazdasági tevékenységekről és szolgáltatásokról kötelezően elkészítendő számla, vagy számlát helyettesítő számviteli bizonylattal kapcsolatosan, ezért az abban foglaltakat kell kötelezően betartani.

A bankok az ügylet teljesítését tanúsító számviteli bizonylat figyelmen kívül hagyásával meghamisították a könyvelésüket, felülírták a bizonylat szerint követelhető forintösszeget,  és így tettek szert az árfolyam különbözetre és annak kamataira.

Éveken keresztül, folytatólagosan, előre megfontoltan és szervezetten, jogalap nélküli gazdagodást folytattak. Ugyanígy jogalap nélkül számolták fel az árrést, melyre a Kúria több mint öt év küzdelmünk után kénytelen volt kimondani, hogy „tisztességtelen” mert nincs semmiféle átváltás, holott a bankszövetség éveken keresztül azt próbálta elhitetni, hogy a nemzetközi pénzpiacokon beszerzett deviza átváltása indokolja az árfolyamok megemelkedését, a kezelési költségük megemelkedését. De mint tudjuk akik hazudnak, azok lopnak is, akik lopnak azok ölnek is. A bankok mindhármat háborítatlanul művelték éveken keresztül, sem a kormányok, sem a köztársasági elnökök, sem a bíróságok, fogyasztóvédelmi hivatalok, ügyészségek, országgyűlés ennek a szervezett bűnözésnek gátat nem szabott.

Az eddigi eredmény a jogtalanul felszámított milliárdok leleplezéséről kizárólag nekünk civileknek köszönhető, de segítséget, együttműködést a hivatalok részéről nem tapasztaltunk, annál inkább ellenállást.

Maga a kétharmados többséggel rendelkező miniszterelnök is saját arcát adta ahhoz, hogy mindenkit az árfolyamgátba való belépésre buzdítson, melyből fakadóan a költségvetés adóforintjait juttatták a tisztességtelen pénzintézeteknek és most arról nyilatkozik a miniszterelnök úr, hogy a tisztességtelen bankok után jöhetnek a tisztességesek. Több mint két éve tettem egy büntető feljelentést adócsalás ügyben a bankok ellen. A NAV bűnügyi osztályán megpróbáltak megfélemlíteni, hogy vonjam vissza a feljelentésemet, majd ezt követően nevetséges indoklással megszüntették a nyomozást, mondván nem történt bűncselekmény.

Tisztelt Hatóságok, egy nyalóka ellopása is eljárást von maga után, itt már bevallottan közel ezer milliárddal fosztották ki a családokat, ezen kifosztások alapján kerültek felmondásra a szerződések, kilakoltatva és elüldözve emberek. A jogtalan árfolyamkülönbözet, a jogtalan kezelési költség és a jogtalanul felszámított kamat következtében, a legszerényebb számítások szerint is legalább 10-12 ezer milliárd forint bevétel után nem adóztak le a bankok, miközben a NAV illetékesei arra fordították a legnagyobb figyelmüket, hogy megfelelő ráhatással legyenek rám, hogy vonjam vissza a feljelentésemet.

Sem a kormány, sem a Kúria nem említette meg egyetlen szóval sem azokat a családokat, vállalkozókat, akiknek a bank már felmondta a szerződését, vagy végrehajtás történt náluk, illetve végrehajtás van náluk elrendelve.
Ez rendkívül súlyos jogi és morális  kérdéseket vet fel, hiszen a szándékosan tönkretett embereket ezzel félreállítják, s ezzel kívánják elkerülni a történtek büntetőjogi rendezését, valamint a kártérítést.

a Btk. 374. §-ban foglaltak szerinti gazdasági csalás, a Btk. 396. § szerinti, bűnszövetségben és üzletszerűen, nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás, valamint a Btk. 397. §-ban foglaltak szerinti, a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti és ellenőrzési kötelezettség elmulasztása miatt kérjük folytassák le a nyomozást a Magyarországon devizaalapú hitelezést folytatott pénzintézetek ellen, valamint az ebből fakadó bevételek után be nem fizetett adók végett.

A pénzintézetek a devizaköveteléseket fiktív módon könyvelték fel, törvényellenesen, az ügylet teljesítését tanúsító bizonylat figyelmen kívül hagyásával,  így a teljes árfolyambevételeik törvényellenesen keletkeztek meg és azokat úgy tüntették fel, mintha jogos, a folyósításkori tőke összegéhez jutnának hozzá, holott szolgáltatás nélkül, valós teljesítés nélkül jutnak jogalap nélküli  bevételekhez, jövedelemhez, színlelt gazdasági cselekményt folytatva.

Tisztelt Katonai Főügyészség!

Látszólag ez az ügy nem tartozik az Önök hatáskörébe, ezt megtapasztaltuk számtalan esetben, hogy minden hatóság megállapítja saját illetékességének hiányát, de ez már az Önök esetében nem állapítható meg. Egy jól megszervezett pénzügyi támadást intéztek Magyarország ellen. A teljes államapparátus tétlenül nézte ezt a kifosztást. A legnagyobb felelősség a kormányé, hiszen mögöttes felelőssége van mindenért ami az országban történik és mi már több mint öt éve folyamatosan feltártuk a bizonyítékokat és a mindenkori kormányok, miniszterelnökök és elnökök rendelkezésére bocsátottuk, mindhiába. Háborítatlanul folytatták a nép és az ország kifosztását és folytatják a mai napig.

A mai napig felgyorsított ütemben zajlik a szerződések felmondása a bankok részéről, a tulajdonok birtokba adása árverések útján, jogtalan követelésekre alapozva. A kormányzat részéről egy színjátszás folyik, hiszen maga a miniszterelnök többször bejelentette az elmúlt két évben, hogy megmentették a devizahiteleseket. A devizahiteleseket nem kell megmenteni, a törvénytelen kifosztókat kell leállítani és törvényszék elé citálni. Ehelyett ellenünk indítanak nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel sújtandó eljárásokat mert demonstrációval hívtuk fel a Köztársasági Elnök figyelmét a súlyos törvénysértésekre.

A fent leírtakból, az évekig tartó zavartalan kifosztásból nem tudunk másra következtetni, mint arra, hogy egy maffia kerítette hatalmába a magyar állami közigazgatást. Állampolgári kötelességünk ez ellen fellépni. Több mint öt éven keresztül békésen, törvénytisztelő magatartást folytatva kértük a törvények betartatását, de süket fülekre leltünk. A tisztelt Katonai Főügyészséget és Budapesti Nyomozó Ügyészséget kérjük, hogy egy mindenre kiterjedő nyomozást indítsanak el. A tisztelt Nemzeti Adó és Vámhivatalt kérjük, hogy egy mindenre kiterjedő és hathatós vizsgálatot folytassanak le, vizsgálják felül a 60100-77/2012. bü. ügyszámú 2012. július 11. határozatukat a nyomozás megszüntetéséről, valamint vegyék figyelembe az itt leírtakat, mert ezermilliárdos banki bevételek ki lettek vonva az adózás alól. A tisztelt Kúriát arra kérjük, hogy vizsgálja felül a fent megnevezett jogegységi határozatait, a magyar hatályos törvények figyelembe vételével. A tisztelt Országgyűlést pedig arra kérjük, hogy a törvénytelenséget ne tetézzék újabb törvényalkotással, nincs rá szükség, a jelenlegi törvények elegendőek az ügy teljes tisztázására. 2014. július első hetében meghozott döntésekkel menteni akarják a felelősöket és veszni hagyják a legkifosztottabbakat, ne tegyék mert ez következmények nélkül nem maradhat.

A törvénytelenségek további feltáratlansága és megtorlatlansága rákényszeríti a törvénytisztelő állampolgárokat, hogy maguk szerezzenek érvényt a hatályos törvényeknek, de legfőképp az élet törvényének és ez beláthatatlan eseménysorozat elindításához vezethet.

Kelt: Gyulán, 2014. július 7. napján

Tisztelettel,

Kásler Árpád  elnök                                                  Töviskesné Dsupin Judit  főtitkár

Kapják:

Katonai Főügyészség
1027 Budapest, Fö u. 70–78.
Levélcím: 1251 Budapest, Pf.: 9.

Budapesti Nyomozó Ügyészség
1056 Budapest, Belgrád rakpart 5.

NAV Központi Hivatal Bűnügyi Főosztály
1122 Budapest XII., Hajnóczy J.

Országgyűlés Irodaháza Budapest
1358 Budapest, Széchenyi rakpart 19.

Áder János
Köztársasági Elnöki Hivatal
Sándor-palota, 1014 Budapest, Szent György tér 1–2.
Levélcím: 1536 Budapest, Pf. 227

Kúria Polgári Kollégiuma
1055 Budapest, Markó utca 16.