Simán nyernek a devizahitelesek, ha a bankok nem bizonyítanak

De „sajnos sok minden elkerülte a Kúria figyelmét”

Dr. Damm Andrea, a devizahiteles ügyekben jártas ügyvéd elemzi a Kúria jogegységi határozatát követő jogi helyzetet, amely néhány szempont alapján nem egyszerűsödött. Sőt sokkal bonyolultabb lett.
A Kúria polgári kollégiumának hétfői jogegységi határozata aligha oldja meg a devizahitelesek sorsát. Csupán egy pontban, az árfolyamrés tisztességtelenségének kérdésében volt egyértelmű az állásfoglalás, az egyoldalú szerződésmódosítás és az árfolyamkockázat ügyében tovább püfölhetik egymást a bíróságok előtt a hitelesek és a bankok. Ez utóbbiakat ugyanis bizonyítani kell. Perek százezrei azért valószínűleg nem indulnak, mert a kormány őszre olyan törvénytervezetet készít, amely minden fél számára megnyugtatóan lezárja a sok éves, áldatlan folyamatokat.

Dr. Damm Andrea ügyvéd a Kúria jogegységi határozatának megszületése előtt már elmondta az MNO-nak, hogy ő milyennek látná a tisztességes megoldást, és milyet várt akkor a Kúriától.

– A három határozat megfelel az Ön elvárásainak?
– A határozatok megfelelnek az elvárásaimnak, mert amely kérdéseket a kezdeményező feltett, azokban nem lehetett ennél jobb döntéseket várni. Nagyon fontos azt látnia mindenkinek, hogy a devizahitelek ügyében csak egy pár kérdést tisztázott ez a döntés. A tisztességtelen rendelkezések és az azok következtében megállapítható semmisség nem keverendő össze azzal, amikor a kölcsönszerződés rendelkezései nem felelnek meg a hatályos jogszabályokba foglalt elvárásoknak, ezért semmisek. Más a tisztességtelen rendelkezések alapján megállapítható semmisség és más a jogszabálysértéseket eredményező semmisség. Ez utóbbiról ez a döntés nem szól, s semmilyen formában ez a döntés nem érinti a jogszabálysértések miatt megállapítható semmisség alapján kezdeményezett perek sorsát. Hogy egy példával éljek: folyamatban van egy per azon indokkal, hogy a Hpt. 213. § (1) bekezdésében foglalt valamely feltételnek a szerződés nem felel meg, ezért semmis. Az a perlő fél, aki igyekszik ügyében alkalmazni minden olyan döntést, amely számára kedvező lehet, ezen mostani döntés alapján a folyamatban lévő perében vagylagos kereseti kérelemben kérheti, hogy ha a semmisségi kérelme nem vezetne eredményre, azt legalább állapítsa meg a bíróság, hogy a kettős árfolyam alkalmazása vele szemben tisztességtelen volt, az egyoldalú módosítás lehetőségét biztosító szabályok az átláthatóság, kiszámíthatóság feltételeinek nem felelnek meg, ezért azok tisztességtelenek, s akár azt is, hogy az árfolyamkockázatot azért nem vállalhatta, mert az erről szóló tájékoztatás ezen kockázat felmérésére nem volt alkalmas. Ezek pedig az adott szerződéses rendelkezések semmisségét eredményezhetik. Azaz ez a döntés egy mankó lehet a már folyó perekben a sikeresség biztosítása érdekében, akiknek pedig csak ezek a tényezők sérelmesek, ezen jogelvek alapján eredményesen perelhetik a pénzügyi intézményeket.

– Az árfolyamrés a legkisebb tétel, vélhetően ez a határozat papírforma volt, különösen a Kásler-ügy után. A bankok máris megkezdhetik a törlesztőrészletek visszamenőleges újraszámolását?
– Sajnos egy ilyen döntés nem eredményezi a perrel nem érintett ügyek sorsát. Magyarországon olyan dölyfösek és arrogánsak a pénzügyi intézmények, hogy hiába születik egy ilyen döntés, önkéntes jogkövetés nem várható el tőlük. A bírsági rendszer pedig képtelen lenne kezelni ennyi ügyet, ha ezen döntések alapján az érintettek perelnének. Vélhetően a jogalkotó ki fogja azt mondani a közeljövőben, hogy a kettős árfolyam alkalmazása az ellenszolgáltatás hiánya miatt nem alkalmazható és minden ügyben újra kell számolnia a pénzügyi intézményeknek a kölcsön devizában meghatározott értékét és a törlesztések mértékét. Emellett valószínűsíthető, hogy az egyoldalú módosítások szabályrendszerének elégtelen volta miatt kimondja, hogy egyoldalú módosításokat nem lehetett végrehajtani és az ezek miatti többletterhek visszajárnak az adósoknak. Az árfolyamkockázat ügyében nem várható el sajnos jogalkotói döntés e határozat alapján, mert a Kúria ezt teljes mértékben az adósi bizonyítási körbe helyezte.

– Az egyoldalú szerződésmódosítással és az árfolyamkockázattal kapcsolatos határozatot máris különböző módon magyarázzák a médiában. Hogyan kell pontosan érteni ezeket? Mindenki vegye elő a szerződését és böngéssze az ide vonatkozó pontokat?
– Az egyoldalú szerződésmódosítás ügyében két stádium van. Az egyik, amikor arról a szerződés és az üzletszabályzatok rendelkeznek, a másik pedig az, amikor a pénzügyi intézmény él ezen jogával. Jelen döntésben azt mondta ki a Kúria, hogy a szabályozás során milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy az egyoldalú módosítások rendelkezései érvényesek legyenek. Ha tehát azok a szerződésekben nem felelnek meg a döntésben megfogalmazott elvárásoknak, azok semmisek, ezáltal az ügyekben egyoldalúan a pénzügyi intézmény módosításokat az adós hátrányára nem eszközölhet. Az árfolyamkockázat kérdése. Azt állapította meg a Kúria, hogy pusztán azért, mert az árfolyamkockázatot az ügyfél viseli, nem tisztességtelen a devizahiteles szerződés. Ez a szerződés fő tárgya, a „főszolgáltatás”, ezért önmagában nem lehet tisztességtelen. Viszont ha nem volt teljes a tájékoztatás a várható árfolyamkockázatról, akkor mégis lehetnek tisztességtelenek a szerződések az árfolyamkockázat egyoldalú áthárítása miatt.

Azaz bizonyítani kell azt, hogy a pénzügyi intézmény nem adott arról olyan alapos és egyértelmű tájékoztatást, amely ahhoz kellett volna, hogy ezt a kockázatot ésszerűen vállalhatta az adós. Olyan megdönthetetlen bizonyítékaink vannak arra, hogy a pénzügyi szektor teljesen félrevezető tájékoztatást adott az egész adóstársadalomnak elemző munkákban, tájékoztató füzetekben, amelyek önmagukban kizárják, hogy bármely adós számára teljes tájékoztatás lett volna. Sőt, ezekben az ügyekben lesz nagyon hangsúlyos jelentősége annak, hogy a bank nyújtsa be az adott adós kockázatviselési képességeinek vizsgálatára irányuló iratait, amely kockázatelemzés törvényi kötelezettsége a pénzügyi intézménynek a prudens működés biztosítása érdekében. Ha ezek az elemzések nem készültek, akkor ez azt igazolja, hogy a pénzügyi intézmény felelőtlenül elhitette az adóssal azt, hogy képes lesz a teljes futamidő alatt teljesíteni, s figyelembe sem vette az árfolyamkockázat következményeit, ha pedig van és az nem igazolja a megemelkedett törlesztőrészletekre való teljesítési képességet, akkor nem kapott teljes tájékoztatást az adós, és a pénzügyi intézmény tudta, hogy a kockázatvállalásra az adós képtelen, hiába íratta alá vele a kockázatfeltáró nyilatkozatot.

– A határozatok érvényesek-e visszamenőleg, azaz a szerződés aláírásának pillanatától?
– Ezt az dönti el, hogy a szerződések szenvednek-e olyan hibákban, amelyek érvénytelenné teszik őket. Vannak-e bennük jogszabálysértő rendelkezések vagy olyan hiányosságok, amelyek eleve teljes semmisséget eredményeznek. Ha ezek valamelyike fennáll, a szerződéskötésre visszaható hatállyal érvénytelen lesz a szerződés.

– A devizahitelesek mire számíthatnak ezután? Mindenkinek perre kell készülnie?
– Remélem, nem kell mindenkinek perre készülnie. Szükséges a jogalkotói döntés, s remélem, olyan lesz, amellyel az adósok jelentős része élni tud.

– Ha valaki szeretne egy előzetes kalkulációt készíteni, hogy kezdje? Egyáltalán lehetséges számolni?
– Nem hiszem, hogy pontos számokkal tudna ma még bárki kalkulálni. Az egyik kereskedelmi csatornán egy bankos tisztviselő felelőtlenül számológépbe ütögetve ismeretlen számokat, azt próbálta elhitetni, hogy egy 8 millió forintos 20 éves futamidejű szerződésnél 600-700 ezer forint járhat vissza. Ezek nagyon felelőtlen kinyilatkoztatások. Emellett hangsúlyozom, e devizahitelek sorsát nem ez a hétfői döntés fogja alapvetően megoldani.

– Van valami, ami elkerülte a Kúria figyelmét?
– Sajnos sok minden elkerülte a figyelmét, de nem azért, mert ne lettek volna körültekintők, hanem azért, mert folyamatosan félrevezető információkat kapnak a bankszektorból és nem fér olyan személy a megszólalók közé, aki átfogóan, rendszerszerűen, minden lényeges kérdésre kiterjedően összefüggésében mutatná be számukra ezeket a szerződésfajtákat. Csak egy példa: ha MNB-középárfolyamon lehet csak idegen devizában meghatározni a kölcsönösszeget, és a törlesztést is ezen árfolyamtípussal lehet követelni, akkor a kölcsön összegének meghatározása el fog térni a szerződésekben meghatározott kölcsönösszegektől. Hiszen a vételi árfolyam általában kisebb mértékű, mint az MNB-középárfolyam. Ez esetben pedig nem lesz határozott kölcsönösszeg a szerződésben, amely nélkül a Hpt. 213. § (1) bek. a. pontja alapján semmis a szerződés. Ráadásul a jelzálogjogok jelentős részében, ahol az idegen devizaösszegben van meghatározva a követelés összege, valótlan összegű kölcsön marad feltüntetve a tulajdoni lapokon.

Ha a szerződésben például 100 ezer svájci frank összegnek megfelelő forint ellenérték a kölcsön összege, s a vételi árfolyam alapján folyósította a forintösszeget a bank, az MNB-középárfolyammal magasabb összegű forintösszeget kellett volna folyósítania, ami nem történt meg. Ha a szerződésben részteljesítés joga nincs a bank részére megadva, akkor a bank nem teljesítette az általa vállalt kölcsön folyósítását. Ha az lesz az eredmény a jogalkotás során, hogy miután idegen devizában a kettős árfolyam tisztességtelensége miatt nem lesznek a szerződésekben meghatározott kölcsönösszegek, ezért a folyósított forintösszeg lesz a kölcsön összege a szerződésekben. Akkor pedig az a kérdés, hogy ha a követelés nyilvántartásának eszköze marad mindössze az idegen deviza, miért természetes az, hogy a forint árfolyamának negatív mozgásával a forintösszeg emelkedik, és nem az idegen deviza nyilvántartási összege csökken. 

Ugyanis azóta, hogy kiderült, semmiféle konverziós tevékenység nem volt a kölcsönfolyósítások előtt, azt közölték a bankok, hogy a forintkölcsönöket csak nyilvántartották ezekben az idegen devizákban és számították ki azon az alapon a törlesztést. Ha azonban a kölcsön összege a forintösszeg, attól, hogy annak árfolyama romlik a nyilvántartott idegen deviza értékéhez képest, nem a kölcsön összege emelkedik meg, hanem a nyilvántartott devizaösszeg értéke csökken. A nyilvántartásnak ugyanis csak értékbemutató szerepe van, s nem teremti meg a többletkövetelés jogát. Hihetetlen egyébként, hogy annyi okos ember van ebben az országban, ezen fontos kérdés mégis még mindig nem került terítékre. Számtalan még ma ki nem számítható következménye lehet egy-egy ilyen általános és átfogó döntésnek, ezért lett volna jó, ha ezen döntések előtt a jogegységi tanács tagjai megismerhették volna az összes szerződéses konstrukciót. – MNO