DR. LÉHMANN GYÖRGY – ELÁLLÁSI JOG GYAKORLÁSA II.RÉSZ

FIGYELEM! Az elállási jog gyakorlása 3 részben kerül közlésre! A három rész közzététele után közreadjuk a dr. Léhmann által készített Elállási nyilatkozatot is letölthető formában!

II. Rész:  [cn-social-icon]

Természetesen sokkal tisztességesebb lett volna ennek a logikátlan, semmit mondó és főleg valótlan indokolásnak előterjesztése helyett az, ha csak annyit ír le a bíró, hogy „csak”.

Ami pedig az idézés kibocsátása nélkül elutasítás indokolását illeti, jól láthatóan a végzés első oldalán előbb hivatkozik a 2014. évi XXXVIII. törvényre, majd a második oldalon a 2014. évi XL. törvény 37. §-ban írtakkal foglalkozik:

„A 2014. évi XL. tv. 37. § 1. bekezdése szerint e törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség következményeinek alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően nem bírálható el. Ha fél kéri az érvénytelenség, vagy részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását, meg kell jelölnie, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri.”

Ellenben a végzéssel említett jogszabályhely ténylegesen a következő szövegű:

37. § (1)⁶⁵ E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.

A törvényszövegtől eltérő ismertetése a végzésnek utal arra, hogy még a végzést hozó bíró is szégyellte talán azt, hogy azért kell idézés kibocsátása nélkül elutasítania a keresetlevelet, mert a bankok által becsapott és megzsarolt adós nem a

„jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.”

törvényszöveg szerint terjesztette elő a kereseti kérelmét. Azaz az Európai jogszabályok és bírósági ítéletek rendelkezéseinek megszegésén túl még azt a látszatot is kellett volna kelteni a bírónak, mintha az adós számára a szerződési feltételek tisztességtelenségével kapcsolatos pernek megindításához elvárható lenne az, hogy a bankkal történő elszámolásra kiterjedően összegszerűen is határozott kérelmet készítsen mindazon körülményekre figyelemmel, melyekre vonatkozóan várja a bíróság döntését.

Ez még a végzést hozó bírónak is sok volt, ezért inkább „elfelejtette” a „jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.” törvényszöveget.

Visszatérve az elállásnak Ptk. 226. §-nál meghatározott lehetőségére,

„Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a szerződéstől elállhat.”

megállapítható az, hogy az adós jogos érdekeinek sérelmét a bírósági végzés alapján részben a 2014. évi XL. tv. 37. §-a jelenti, részben a 2014. évi LXXVII. törvénynek alábbi rendelkezései:

3. § (1) A fogyasztói kölcsönszerződés az e törvényben meghatározottak szerint a törvény erejénél fogva módosul

10. § A deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés tekintetében jogosult pénzügyi intézmény az elszámolási törvény szerinti elszámolási kötelezettsége teljesítésének határidejéig köteles a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés alapján fennálló vagy az abból eredő teljes, az elszámolási törvény alapján teljesített elszámolás alapján megállapított tartozást – ideértve a devizában felszámított kamatot, díjat, jutalékot és költséget is – a fordulónappal az adott devizanem

a) 2014. június 16. napja és 2014. november 7. napja közötti időszakban az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyamainak átlaga vagy

b) 2014. november 7. napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyama

közül a fogyasztó számára kedvezőbb devizaárfolyamon forintkövetelésre átváltani (a továbbiakban: forintra átváltás).

Utóbbiak azért, mert a törvény szóhasználata szerinti „módosul” szó által igazoltan a törvény által a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések Ptk. 226. § 2. bek-nek megfelelően nem vitásan „megváltoztak”, részben azért, mert a 2014. évi LXXVII. törvény 10 § a. és b. pontja alapján lett az adósokra rákényszerítve a szerződéskötéstől bekövetkezett árfolyamváltozásnak minden terhe.

Az európai és hazai joggal – Kúria 2/2014. PJK 1. pontja – ellentétes, adósra kényszerített „forintosítási” eljárásban 308,97 forint/euró, és 256,47 forint/frank  tisztességtelen – törvénytelen – átváltással.

És mindez annak ellenére, hogy a bíróság által a 2014. évi XL. törvény 37. §-a alapján meggátolt eljárásban az adósnak módja lett volna az alábbi, Európai Bírósági döntésnek megfelelő Kúriai döntés alapján az európai jogrendnek megfelelően a árfolyamváltozás terheit a bankra – alperesre – hárítani:

2/2014. PJE 1. pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

Kedves olvasó! Ha szeretnél tőlünk értesítést kapni a friss hírekről, akkor kattints ide, és iratkozz fel az ingyenes értesítésünkre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

“Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.”

Az így meghatározott és fenti törvényekkel adósoknak okozott hátrányokat kiegészítem azzal, hogy a 37. § szerinti követelt, adóstól nem várható jogkövetkezmény meghatározás – elszámolás készítése – a pertárgy értéket jelentős mértékben növeli, és ezáltal további hátrányként jelentős perindítási költségnövelést és eredményezett a törvényi előírás.

A devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés aláírásának időpontjára visszamenőleges hatályú szerződés megszüntetését jelentő adósi elálláshoz a jogalap fentiekkel bizonyítottan fennáll.

A kérdés ezzel kapcsolatosan már csak az marad, hogy feltétlenül szükség van-e egy idézés kibocsátása nélküli elutasító végzéssel jogerősen befejeződő perhez az elálláshoz, vagy elég csupán arra hivatkozni, hogy ha pert indítottam volna, úgy is elutasították volna.

Tartok attól, hogy az általam eddigiekben hosszú évek óta folyamatba tett szerződési feltételek érvénytelenségének megállapításával kapcsolatos perekre szükség van az elállásnál is, hiszen ilyen per hiányában juthat a bíróság akár arra következtetésre is, hogy perindítás esetén az Európai Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezhetett volna a nemzeti bíróság, és így az adós részéről nem bizonyított az, hogy a 2014. évi XXXVIII., sem a XL. sem a LXXVII. törvény vitatott rendelkezései adós számára hátrányt jelentettek volna.

Azaz csak akkor bizonyított az egyes adós elállása esetén az, hogy a felsorolt jogszabályok az adós lényeges jogait sértik, ha általa indított perben jogerős bírósági végzéssel bizonyítja azt, hogy az Európai Uniós jogszabályok alkalmazását is akadályozzák a felsorolt törvények rendelkezései. 

Ezek után indokolt rátérni az elállásnak egyéb szabályozására is a Ptk-ban az alábbiak szerint:

320. § (1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja.

Indokolás:

„Az elállás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést felbontja. Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerződés és a szerződés megkötése előtti helyzet visszaállításának van helye. A visszaszolgáltatási kötelezettség a szerződés megkötésének időpontjától esedékes, így azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtől (a szerződéskötés időpontjától, illetőleg a teljesítéstől) kamat illeti meg.

Az elálláshoz fűződő joghatások a jognyilatkozat közlésével beállnak, ezért a nyilatkozat – a másik fél hozzájárulása nélkül – általában vissza sem vonható.

Az elállási jog gyakorlásánál fontos, hogy ez a jog általában oszthatatlan, így ha egységesen kötött szerződésben az egyik vagy másik oldalon több alany szerepel, ezt a jogot a jogosultak mindegyike együttesen és csak valamennyi ellentétes pozícióban lévővel szemben gyakorolhatja. Ebből következően bármelyik jogosult elállási jogának megszűnése a többi jogosult elállási jogának megszűnését vonja maga után.

Az elállási jog rendeltetéséből következik, hogy a szerződésszerű teljesítés után már nem gyakorolható, mert az ilyen teljesítés a szerződést megszünteti, tehát már nincs mitől elállni.

El lehet állni azonban a szerződéstől, ha a teljesítés már megkezdődött, de még nem fejeződött be.

(3) Nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni.

Indokolásból:

Ez a rendelkezés az elállási jog gyakorlásának fenti okból történő kizárása nem vonatkozik a jogszabályon alapuló elállásra.”

Összefoglalva az utóbbi jogszabályhelyek rendelkezéseit, tehát bármiféle külön bírósági vagy egyéb eljárás nélkül megszűnik a szerződés aláírásának napjára visszamenőleges hatállyal akkor, ha az adós a fentiekben korábban részletezett alapos okkal a bank felé egyoldalúan közli elállási nyilatkozatát elegendő indokolással.

Amennyiben többen írták alá adósi minőségben a kölcsönszerződést, akkor ez az elállási jog csak egységesen gyakorolható.

Nincs helye adósi elállásnak akkor, ha a szerződés teljesítése már befejeződött.

Tekintettel arra, hogy a Ptk 226. § 2. bek-e alapján, azaz törvény alapján áll el az adós a szerződéstől, ezért az elállás érvényességéhez egyetlen forintot sem kell az adósnak a bank felé fizetni.

A második megállapításból következően figyelmet érdemel a következő probléma.

A Kormánynak és Bankszövetségnek megállapodásain alapuló törvényhozás alapján végzett, adós akarata ellenére történt elszámolás és forintosítás után érthetően egyre inkább felbátorodnak a bankok és vadabbnál vadabb jogtalan követeléssel állnak elő az adósok felé.

Az adósok részéről pedig egyre inkább teljesíthetetlen követelések ezek, és miután az OTP és számos más bank is közölte már azt, hogy 2016. októberétől a tőketörlesztés folytán 80 §-os törlesztő részlet emelkedés következik be, illetőleg a Matolcsy féle bank is élni fog másfél-két év múlva a jegybanki alapkamat emeléssel, ami annyit jelent, hogy a törlesztő részletnek 80 %-os emelésen túl további 50 %-os törlesztő részlet emelés is várható.

Ezeknek az emeléseknek nyilvánvaló célját abban látom, hogy a hatalmi elit és bankok szerinti még mindig túl sok jól képzett magyar ember van hazánkban –  így akarják külföldre kényszeríteni őket – illetve valamennyi adóstól meg akarnak szerezni minden anyagi értéket, ki akarják forgatni az adósokat mindenükből.

Ennek okából ilyen esetekre javaslom kellő megfontolásuk, hátrányok vállalása esetén azt, hogy fizessenek annyit, amennyit a szerződés megkötésekor fizettek, hiszen azt vállalták.

Ellenben az adósok általi csökkentett fizetése a bankok által remélt összegnek oda vezethet, hogy a saját maguk által készített szerződésre hivatkozva felmondják a bankok szerződést. És ez esetben a szerződés a felmondás közlésével az alábbi jogszabály alapján megszűnik:

321. § (1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti.

(2) Ha a felmondás nem azonnali hatályú, a törvényben vagy a szerződésben meghatározott felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad.

A különbség az elállás és a felmondás között az, hogy a felmondás csak a felmondás közlésével szünteti meg a szerződést, míg az elállás a szerződés megkötésétől.

A probléma pedig az adós számára ebből a banki felmondási lehetőség miatt abból fakad, hogy ha a bank a szerződést felmondja, ezt követően mivel a szerződés megszűnt, adós az elállási jogával nem élhet.

Ez pedig azért jelent esetlegesen komoly hátrányt az adósnak, mert a szerződés megkötésétől a felmondás közlésének időpontjáig a szerződésből származó jogok és kötelezettségek alapján kell elszámolni.

Ebből sem lenne különösebben nagy baj akkor, ha nem észlelnénk azt, hogy a bíróság tevékenysége iratom első részében ismertetett perbeli tapasztalat alapján irányítottnak mondható.

I. Rész    III. Rész   Elállási nyilatkozat   [cn-social-icon]