VONA GÁBOR ÉS HAVAS HENRIK.

[good_old_share]

Bertha Szilvia Zsuzsanna – Kritika – bár tanácsadóim erősen ellenezték..

Vona Gábor és Havas Henrik – megvettem. Reggeli kávé helyett…

Durván a feléig sikerült elolvasnom. Elég is volt, értékes pihenőidőmből. Nem vagyok műkritikus, de gyanítom, hogy Havas Henriknek a riportkönyvei közül azért erősen kilóg ez a mű (egyet olvastam is). Ez egy Vona monológ, néhol egy-egy havasi alákérdezéssel, az embernek az az érzése, csupán azért, hogy mégis kiírható legyen a könyv elejére a neve.

A tartalom.

Bárkinek az önmagáról alkotott képét, annak változását kritizálni még véletlenül sem szeretném. A személyiség változása az élet természetes folyamata, szerencsés esetben egyre közelebb kerülve a lélekhez és szellemhez, szerencsétlenebb esetben távolabb, de mindenképp a saját ügye, ha ezt a világ elé tárja, akkor is. Pont.

Azonban 2010-2014 közötti, jobbikos (és gárdista) családok tízezrei, százezrei érdekeit az Országgyűlésben a Jobbik színeiben megjelenítő képviselőként, nem bírom ki, hogy ne szólaljak meg. Nem tehetem meg amiatt a sok ezer magyar család miatt sem, akik a Jobbikot saját pénzükön, személyes hitelük és egzisztenciájuk kockáztatásával a nyíltan képvisel értékek hitében futtatták be, s akik mára végtelenül csalódottak és reményt vesztettek.

Politikusként felháborít az az önkéntelen lenéző arrogancia, amivel a párt elnöke a Jobbikot 2006 előtti mérhetetlen mikropártból 2010-2014-re parlamenti középpártig felfuttató, nemzeti elkötelezett értékrendet átmeneti, Gyurcsány ellenes reakcióvá degradálja! (104-105. oldal) Mi, magyarok onnan ismerszünk meg a csupán magyarul beszélők között, hogy nem rombolunk, hanem építünk, és soha nem valami ellen, hanem valamiért teszünk! Ez akkor is így volt. Nem Gyurcsány ellen, hanem egy szebb magyar jövőért! Konkrét, építő tervekkel.

Látszólag ügyes, de végtelenül üres frázis, hogy megpróbálja a semmilyen támogatottságot sem élvező, 2003-2006 közötti jobbikos politikához való visszatérésként (? – Kovács Dávidéknak talán lenne ehhez egy-két szavuk) bemutatni a néppártosodásnak nevezett káoszt, és ezzel próbálja ennek a szimpla politikai árulásnak a jogosságát bizonygatni! Három láthatatlan évet állít szembe sok tízezer ember áldozatvállalásából létrejövő 7 sikeressel?! (104. oldal)

Az pedig emberileg háborít fel, hogy személyes hőstettként állítja be ezt az egy személyi döntésén alapuló, elképesztően diktatórikus módszerekkel, fejeket és életeket veszejtve végig vitt néppártosodást. (117-118. oldal). Az a Vona Gábor, aki naponta hiányolja a demokráciát a magyar közéletből. Nos, szavai helyett a tetteiről ismerszik meg mindenki valósága.

Ugyanitt még azt is nyíltan kimondja könyvében, hogy egyszerűen csak saját személyiségbeli átalakulását, értékrendi változását akarta végig erőltetni a párton is, lesz, ami lesz. Ha nem megy, akkor bukjon el. Na, de minden? Arra nem gondolt, hogy a Jobbik nem az ő tulajdona? Hogy egyszerűen nincs joga ekkorát kockáztatni? Hogy lehet ilyen könnyelműen, önkényesen gazdálkodni évek és tízezrek munkájából felépített lelki-szellemi és politikai "vagyonnal"?

Még olvasgattam pár oldalt, de már olyan gondolatokat váltott ki belőlem, amit talán a klaviatúra sem tűrne.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Havas prostituáltakról irt könyvet. És most is. Csak az előzőek a saját testüket adták el…

És, ne haragudjatok, minden csalódottságotok ellenére, valami ismeretlen okból még mindig kitartó jobbikosok…Mire számítotok mindezek után? – Bertha Szilvia.

NCK gondolat: Üzenet minden pártkatonának, illetve azoknak a szavazóknak, akik abban bíznak, hogy a jelenlegi parlamenti pártok bármelyike alkalmas arra, hogy hazánkat a demokrácia útján tartsa, és azon vezesse.

Tény: minden párt diktatórikus rendszer alapján működik. A párt elnöke, és szűkebb vezetősége (elnökség) – az elnök akarata alapján határozza meg a követendő irányt. Nincs kivétel!

Az a párttag, aki erről az útról letér, vagy kritikával illeti a vezetői utasításokat, az a következőkre számíthat: 1. etikai bizottság elé kerül, 2. saját párttársai fordulnak ellene (felsőbb vezetői sugallatra), és közben árulónak kiáltják ki, 3. visszaáll a sorba, és befogja a pofáját, 4. önként csendben távozik.

Ez a diktatórikus rendszer minden jelenlegi parlamenti pártnál így működik! Hatalomra kerülés esetén pedig a kormánypárt / koalíció ezt a diktatúrát kiterjeszti az egész országra…..ISMERŐS ez a helyzet (? ? ?)

KÉRDÉS: Kedves szavazó! Tényleg ostoba módon elhiszed azt, hogy a jelenlegi diktatórikus pártok bármelyike alkalmas egy demokratikus ország vezetésére?

[good_old_share]