A kifosztás végleges?
[good_old_share]
Ide kattintva olvasható, részemre eljuttatott augusztus 3-i tájékoztatására még aznap ígértem azt, hogy napokon belül válaszolok akkor, ha úgy érzem, hogy a levelében leírtak miatti indulataim lecsillapodnak.
A leveléből következő, magyar népnek meggyalázása miatti sebek szerintem tisztességes magyar embereknél soha nem gyógyulnak meg véglegesen, és miután a gyalázattörvénynek is nevezhető, 2014. évi XXXVIII. sz. törvényt 2014. julius 4-én megszavazó valamennyi parlamenti párt képviselője szavazásával egyformán szorgoskodott többmillió magyar ember végleges tönkretételén, amikor ezek közül bármelyiknek pártja a hatalmi tébolyának minél teljesebb kiélése érdekében a magyar néppel ezek után „beszélgetni”, „konzultálni” akar, a seb felszakadása folytán gondolatban a magyar nép helyett anyukájukhoz küldöm őket beszélgetés és konzultáció végett.
Úgy értékelem ezt részükről, mintha a Júdás nevű áruló Krisztus halála után szeretne beszélgetni, konzultálni a tízparancsolatról…
Egyébként levelének arra részéről, hogy
„Mára már újra virágzik a hitelezés, mintha semmi nem történt volna. Az Irgalmas Úristen mentsen meg mindenkit attól, hogy hitelt vegyen fel, főleg itthon.”
az a határozott véleményem, hogy több valóságtartalma van a 96 éves János bácsi azon dicsekvésének, hogy hetente még négy alkalommal örömöket tud okozni azonos korú feleségének, mint azoknak a közléseknek, hogy a bankoknál az utóbbi időkben növekszik a lakossági hitelezés.
Ahogy a klasszikus mondta, hazudnak ezek mindenben és minden napszakban. Ön el tudja-e képzelni azt, hogy ha a 80 milliárdos televízió egyszer azt a tényt közölné, hogy a lakossági hitelezés csökkenő tendenciája megállíthatatlan, akkor mi történne a televízióval? Vagy a többi média, melyeknek jövedelme döntő részben a bankok hirdetésének díjából származik, azt a tényt közölné, hogy a kereskedelmi bankok folyamatos eladása is a csőd közeli helyzetük miatt történik – mi történne?
Jóindulatú, dolgos, rendes és főleg becsületes a mai magyarságnak is az a része, mely nem tartozik az erkölcstelen értelmiséghez. De nem hülye. Szerintem küszködhet akár ötven évig is a bankok által fizetett média hamis adatokkal, az említett értelmiségen kívüliek egyetemi végzettséggel, vagy anélkül is megtanulták a leckét.
Hozzám intézett kérdésének lényegét levelének alábbi mondatai adják: Szeretném tudni, miután kifizettem az uzsorát, lehet-e még tenni valamit kirablóm az Erste ellen? Mint laikus,úgy gondolom, hogy amivel kiuzsoráztak az visszajárna kamatokkal együtt, ahogyan ügyvéd Úr leveléből kivettem. Ezt is átvészeltem,
Az uzsoraszó használata jogilag ezen a helyen helytelen, de erkölcsi értelemben használva természetesen érthető és helyes.
A válasz pedig kérdése egészére egyébként egyetlen átlagos képességű ügyvéd számára sem lehet nehéz az általános fogalmakból kiindulva. Abból kiindulva, hogy minden tartós jogviszony megszűnése esetén a szerződést kötő feleknek egymással el kell számolni, végelszámolást kell végezni.
A jelenlegi magyar állapotok között a bankok által nyújtott, devizában nyilvántartott forint kölcsönszerződések esetén a bank készíti el ezt a végelszámolást úgy, hogy az adósnak utolsó, szerződést lezáró fizetésekor közli azt, hogy a rendelkezésére álló adatok alapján bank által kiszámított összegnek meg nem fizetése esetén az adós ellen végrehajtási eljárást folytat le.
Tudja minden bank azt, hogy nincs jogában ilyen végrehajtási eljárást lefolytatni, de fenyeget.
Azért fenyeget, mert Magyarországon kívül az Európai Unióhoz tartozó egyetlen országban nincs példa arra, hogy az adós megkérdezése nélkül készített közjegyzői záradék alapján a bírói út megkerülésével közvetlen végrehajtásra kerüljön sor az adós ellen.
De mível hazánkban sokat nem foglalkoztatja a közjegyzőket az, hogy mondjuk a C-32/14. számú Európai Bírósági ítélet és más hasonló ítéletek is helytelenítik az ilyen közjegyzői magatartást, végülis a bank elegendő támogatás mellett fenyegetheti bármiféle jogi alap nélkül is az adósokat végrehajtással.
Azért fenyegetik a bankok az adósokat törvényes alap nélkül, hogy az adós által nagyon is vitatható banki számolgatásokat az adósok ne merjék kétségbe vonni, ne kelljen a banknak bírósághoz menni, azzal fenyegetik a bankok az adósokat, hogy különben a végrehajtási eljárás során házukat, otthonukat az adósok elvesztik.
Levelének tartalmából következően Önnel is ez történt, és így került abba a helyzetbe, hogy mível otthonához, lakásához mindenképpen ragaszkodott, szabályszerűen kifosztották egyéb vagyonából Önt úgy, hogy a segítségére siető idő koru rokonainak vagyona is ráment a legalább részben jogtalan követelés kifizetésére.
Amennyiben helyesen foglaltam össze ügyének tényállását, rátérhetünk a problémája megoldásához vezető jogi tények ismertetéséhez is.
Ehhez tételezzünk fel egy olyan kölcsönszerződést, melyet az ERSTE-vel 2007. november 1-én kötött az adós 10 millió forint kölcsönhöz 4,99 %-os ügyleti kamat, valamint 2 % kezelési költség kikötése mellett.
Tételezzük fel az általam eddig tapasztalt adatok alapján azt, hogy a törlesztő részleteket átlagosan havi 100.000.-Ft. összegben fizette 2015. december 31-ig az adós, majd a bank miután 256,50 Ft-ot HUF/CHF árfolyamon forintosította a szerződést a 2014. évi gyalázattörvények alapján, közölte azt, hogy 2016. január 1-én még 14 millió forint tőketartozása van az adósnak.
Tehát tételezzük fel azt, hogy szerintem megközelítőleg ilyen tartozás és adatok alapján döntött levelezőm 94, illetve 92. éves hozzátartozóival együtt úgy, hogy inkább kifizetik a 14 millió forintot a várható kamatemelések elkerülése okából a banknak, de az otthont jelentő lakás maradjon meg. Ebben az esetben a 98 havi futamidő alatt tehát átlagosan havi 100.000.-Ft.tal számolva befizetett az adós 9 millió 800.000.-Ft-ot 2015. december 31-ig, és követelt még a bank további 12 millió forint tőkét a 10 millió forint összegű kölcsön után.
Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/
Az annuitásos kamatszámítást alkalmazva a bank az adós által befizetett 9,8 millió forintból 8 millió forintot ügyleti kamat és kezelési költségre számolt el, míg a tőkeként befizetett 1,8 millió forint figyelembevételével a 10 millió forint kölcsönösszeg helyett azért követelt végrehajtás kilátásba helyezésével a bank 14 millió forintot, mert a felvételkori 149,74 HUF/CHF árfolyam helyett a forintosítási gyalázattörvény szerinti 256,50 HUF/CHF árfolyammal számol.
IIyen adatok ismeretében arra a „visszajárna kamatokkal együtt” kérdésre válaszolva három témakörben látom okát jogállami körülmények esetén annak, hogy az adós visszakövetelje a bank által jogtalanul elszedett pénzt.
1./ Minden devizában nyilvántartott forint kölcsönszerződés részének tekinthető, Magyar Nemzeti Bank közreműködésével készült PSZÁF tájékoztató 8. oldalán olvashatók szerint:
„Az alacsony kamat mellett azonban nem szabad megfeledkezni a kamatkockázatról, ugyanis a devizalapu hitelek kamatának nagysága megváltozhat.”
„Ha emelkedik a külföldi deviza kamatszintje, akkor emelkedik a fizetendő havi törlesztő részlet is.”
Tekintettel arra, hogy 2009. év elejétől a CHF-nek jegybanki alapkamata az addigi 2,2 %-ról 0,2 %-ra csökkent (azóta 0,1 %), és figyelemmel arra is, hogy a jogállamiságot még ismerő lengyelek csökkentették ennek megfelelően a törlesztő részleteket 2009-től a felére, az állam uralma alá került jogrendszerrel rendelkező hazánkban is csökkent összegű törlesztő részlet követelés lett volna szerződésszerű a bankok részéről.
Fenti adatok ismeretében a havi átlagos 100.000.-Ft. törlesztő részlet 80 %-nyi kamatrészének fele összegével – ennyire tehető a kamatfelár – történő csökkenés esetén közelítettünk volna a ténylegesen és törvényesen fizetendő összeghez. Ez 40.000.-Ft-ra adódik havonta, így 2009. januártól 2015. decemberig a banki fenyegetőzések az adósnak ezen okból 3 millió 360,.000 Ft kárt okoznak. A példa szerinti kölcsönszerződés esetén.
2./ A következő csalási jellegű magatartás azzal következik be a bank részéről, hogy az Európai jogba nem illeszkedő forintosítási törvényre hivatkozva a bank 256,50 HUF/CHF árfolyammal számol – végelszámol – annak ellenére, hogy erre az Európai jogon – Európai Bírósági döntésen – alapuló 2/2014. évi jogegységi döntés 1. pontja indokolásának alábbi rendelkezései nem adnak bírósági vizsgálat nélkül lehetőséget.
Abban az esetben, ha a szerződés szövegéből és a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen felismerhető volt az „átlagos fogyasztó” mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa, a vizsgált kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. § (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem lehet megállapítani.
Amennyiben tehát a fogyasztó a jogszabály által előírt tájékoztatást megkapta, a kockázat feltáró nyilatkozatot aláírta, akkor azt – az ellenkező bizonyításáig – úgy kell értékelni, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terhelő volta számára világos és érthető volt, illetve annak kellett lennie. A pénzügyi intézménynek kell bizonyítania, hogy a fogyasztó tájékoztatása ilyen módon megtörtént.
Mert ugye ezek szerint a banknak csak akkor van lehetősége az árfolyamváltozás terheit áthárítani az adósra, ha a szerződés megkötésekor a bank aláírattatott az adóssal egy olyan banki tájékoztatót, melyben az is rögzítésre került, hogy „árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa”
Állítom és bizonyítom azt, hogy soha, egyetlen bank sem tett ilyen tájékoztatást, melyből következően kutya kötelessége lenne a banknak a kölcsön felvételkori árfolyamon – 149,60 HUF/CHF – számolni. Vagy úgy, ahogy a lengyel Szejm 90-10 % arányban a bankok hátrányára meghatározta. Egyébként emiatt a polgári jogegységi döntési rendelkezés miatt még erőlködtek egyet a bankok az Alkotmánybíróságnál is, de miután ott sem sikerült az árfolyamváltozásnak bírósági vizsgálat nélküli ráerőltetését elérni az adósokra, az Alkotmánybírósági döntést elhallgatva, de bízva a kormányzati hatalom támogatásában – tovább fosztogatnak.
Ebből következően indokolt tehát azt is kiszámolni, hogy a banki indokolatlan követelőzés emiatt is milyen mértékű. Az korábban említett kamatproblémák miatti jogtalanul beszedett pénzösszeget a példában említett adatok felhasználásával 3 millió 360.000.-Ft-ra tettem.
Azaz 6 millió 440.000.-Ft-ot a CHF alapkamatának változása miatt korábban nem firtattam. Ellenben ezt az összeget a bank úgy kérte 98 hónapon át, hogy közben a HUF/CHF árfolyamváltozását folyamatosan az adósra terhelte, melyből következően az esetben amennyiben számtani haladvány egyes tagjainak fogjuk fel az egyes hónapok törlesztőrészleteit, akkor a 2007. november 1-i 149,74 és a végelszámolási 256,50 árfolyam átlagát figyelembe véve az összeg 4 millió 747.907 Ft-ra adódik.
Ebből következően 2015. december 31-ig az árfolyamváltozás terheinek banki téves alkalmazása miatti vesztesége a példa szerinti adósnak 1 millió 692.093 Ft.
Ami pedig a 10 millió forint kölcsönnek banki elgondolás szerinti tőketartozását illeti 2016. január 1-én, amennyiben a fenti megtérítéseket figyelembe véve az eddigi tőketartozást 1 millió forintra tesszük, akkor a még hátralévő tőketartozás összege pontosan 9 millió forint.
Összegezve fentieket tehát a bank a levelezőmtől az esetben, amennyiben az általam reálisan elgondolt adatok alapján hajtotta be jogtalan követelését, akkor összesen 23 millió 800.000.-Ft-ra tett szert annak ellenére, hogy 2016. januári helyes végelszámolás esetén 13 millió 748.000.-Ft-ra lett volna jogosult.
Példa szerinti adatok esetén 10 millió 52.000.-Ft. visszakövetelését látom törvényesnek és indokoltnak.
Mely összegben nincs benne az, hogy az adós által kifizettetett kezelési költség pedig azért jár vissza az adósnak, mert semmit nem szolgáltatott ezért a bank.
Mível csak a szolgáltatásért jár ellenszolgáltatás, az adós által kifizetett kezelési költség visszakövetelése jogos.
Az ilyen fajta pert elszámolás helyességének megállapítása iránti pernek nevezném. ha javasolnám.
Ellenben nem javaslom azért, mert ezerszeresen igaz a mai Magyarországra az, hogy „Árpád hazájában jaj annak, aki nem úr és nem bitang”.
A jelenlegi magyar értelmiségnek mérhetetlen gerinctelensége folytán semmi esélyt nem látok arra, hogy találunk hazánkban olyan bírót, aki ezt a fajta pert Dr. Handó Tünde vigyázó szeme előtt hajlandó törvényesen lefolytatná.
Talán Törökországban. Ott ahol a puccs leverésének másnapján 3000 olyan bírót tartóztattak le, aki nyilvánvalóan nem értett egyet az elnökkel.
Nálunk puccs nélkül sem szükséges egyetlen bírót sem meghurcolni azért, mert nem lojális a mindenkori korrupt magyar politikai elittel, a mindenkori elnökkel…
Siófokon 2016. augusztus 8. napján.
Léhmann György
Figyelem! A Nemzeti Civil Kontroll egy határokon átívelő széles körű baráti közösség és nem „deviza”- hiteles érdekvédelmi szervezet!
Ennek ellenére arra törekszünk, hogy azok a hírek, vélemények, károsulti gondolatok, valamint jogászi, ügyvédi és pénzügyi szakértői vélemények, dokumentumok, bírósági ítéletek melyek a „fősodratú” médiában nem kapnak publikációs felületet, politikai és gazdasági nézetektől függetlenül nálunk megjelenjenek. Ezáltal is elősegítve a károsultak szélesebb információszerzésének lehetőségét.
A Nemzeti Civil Kontroll szerkesztősége a devizakárosultak részére nem ad, és soha nem is adott jogi tanácsokat, utasításokat és nem végez jogi képviseletet sem. Az oldalainkon fellelhető dokumentumok, olvasói gondolatok, ügyvédi, szakértői vélemények kizárólag azok szerzőjének véleményét tükrözik, melyet a szerkesztőségünkhöz a szerzők közlés céljából eljuttattak, illetve az internetes portálokon, vagy közösségi média felületeken bárki számára hozzáférhető forrásból származnak, melyeket oldalainkon másodközlésként megjelentetünk. Ezen dokumentumok és információk hasznosságát, vagy valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni. Természetesen ezek a dokumentumok, írások, illetve gondolatok szabadon felhasználhatóak, de a Nemzeti Civil Kontroll kizár minden felelősséget a felhasználásukból eredő esetleges károkért. Konkrét jogi probléma esetén kérjük, hogy forduljon ügyvédhez. FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK, COOKIE HASZNÁLAT, GDPR-ADATVÉDELEM
