Devizahitel-Végre a bíróság elkezdett hivatalból vizsgálódni!

ELLA-AXA OTP Bank-OTP Faktoring ügyben a bíróság hivatalból kezdte vizsgálni azt, hogy a hitelnyújtó bank a kezelési költségért milyen szolgáltatást nyújtott, egyáltalán szükség volt-e erre a szolgáltatásra vagy anélkül is  tudta volna az adós teljesíteni a törlesztéseket.

Vagyis az volt a vizsgálat tárgya, hogy indokolt volt-e a kezelési költség felszámítása.

A Faktoring erre becsatolt rengeteg levelezést amelyben sablonszövegekben figyelmeztette az adóst az árfolyamok változására.  
A bíróság kérte , hogy véleményezzem a banki beadványt, melyet az alábbiakban tettem meg.

“A kezelési költségre vonatkozó, és az egyedi kölcsönszerződés  pontjában szabályozott szerződéses rendelkezés tisztességtelensége körében a felperesek hivatkoznak arra, hogy e szerződéses rendelkezések nem a szerződés főszolgáltatása körébe tartozó szerződéses kikötések, ám azok tisztességtelensége főszabályként a fentiekben kifejtettek szerint a 93/13. EGK Irányelv alapján vizsgálható, ha és amennyiben a szerződésben rögzített feltételek nem világosak, nem érthetőek.

A felperes abban látja e szerződéses rendelkezések tisztességtelenségét, hogy azok világosan és átláthatóan nem fogalmazzák meg, hogy milyen szolgáltatások ellenértékeként kerül felszámításra a folyósítási jutalék és a kezelési költség.

Az egyedi szerződés, a szerződéskötéskor alkalmazott Hirdetmény és Üzletszabályzat nem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mibenlétét határozza meg, hanem csupán a szolgáltatás mértékét rögzíti, és annak felszámítása rendszerét fogalmazza meg.

Az Európai Unió Bírósága a C-621/17. számú ügyben hozott ítéletében akként foglalt állást, hogy az 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke szerinti világos és érthető megfogalmazás követelménye nem kívánja meg, hogy a fogyasztót terhelő kezelési költség és folyósítási jutalék összegét, azok kiszámításának módját és teljesítésének idejét pontosan meghatározzák, az érintett összegek ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatást is részletezzék; továbbá nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a jóhiszeműség követelményével ellentétben, ha a kölcsönszerződéshez kapcsolódó kezelési költségre vonatkozó szerződési feltétel nem teszi lehetővé az e költség ellenében nyújtott konkrét szolgáltatások egyértelmű azonosítását.

Ezzel együtt mutat rá az EUB az alábbiakra „Tekintettel azonban arra a védelemre, amelyet a 93/13 irányelvben kívántak a fogyasztónak biztosítani amiatt, hogy az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind a tárgyalási lehetőségei, mind pedig a tájékozottsági szintje tekintetében, fontos, hogy a ténylegesen nyújtott szolgáltatások jellege a teljes egészében tekintett szerződésből észszerűen érthető vagy levezethető legyen. Ezenkívül a fogyasztónak képesnek kell lennie annak ellenőrzésére, hogy nincs e átfedés a különböző költségek, vagy az azok ellenében nyújtott szolgáltatások között.”

Ez a bírósági gyakorlat áll összhangban a Ptk. 201. § (1) bekezdése elvárt, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás  értékegyensúlyát  célzó  rendelkezéssel  is.  A     EUB  idézett  ítéletének rendelkezése alapján a bíróságnak vizsgálni szükséges, hogy képes lehetett-e a felperes a szerződés és annak mellékletei, valamint a bank által nyújtott tájékoztatás alapján arra, hogy meghatározza a kezelési költségben nyújtott szolgáltatások tartalmát annak ellenőrzésére, hogy nincs-e átfedés a kamat és a költség felszámítása során az ezek ellenében nyújtott szolgáltatások között.

A felperesek álláspontja szerint a felperesek erre csak úgy lehettek képesek, ha az III. rendű alperes bármilyen módon nyújtott tájékoztatásából meghatározható volt számára a kezelési költség mögötti szolgáltatások sora.

A felperesek szerint az alperes bírói felhívás ellenére sem tudta megjelölni a kezelési költség ellenértékeként konkrét szolgáltatást, csupán a banki működéssel kényszerűen járó általános, adminisztrációs és ügyviteli tevékenységeit állította védekezésében, és ilyet sem a szerződés, sem annak mellékletei  nem tartalmazott.

Mindezek alapján a felperes számára a szerződéskötéskor a kezelési költség felszámítása ellenértékeként nyújtott szolgáltatás nem volt beazonosítható, ebből következően azt sem lehetett képes ellenőrizni, hogy nincs-e átfedés a THM-ben más jogcímen felszámított költségek és a kezelési költség között.

Ez a tartalmi hiány ahhoz vezet, hogy a kezelési költség ellenértékeként nyújtott szolgáltatások értéke és mibenléte sem határozható meg.”

A kezelési költség érvénytelensége csak részleges érvénytelenséget jelent , annak kihagyásával a szerződés teljesíthető.
Még szerencse, hogy van bőven  teljes semmisséget eredményező tisztességtelen feltétel is a kölcsönszerződésben. Dr.Szabó V. László ügyvéd