A bank megtévesztette ügyfelét, így jogerősen elvesztette a pert.

A bank megtévesztette ügyfelét, így jogerősen elvesztette a pert.
loading...

A bank megtévesztette ügyfelét, így jogerősen elvesztette a pert.

A Hiteles Mozgalom oldalán jelent meg az alábbi cikk! Ez úton is gratulálunk dr. Madari Tibornak!


Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság
73.Pf.640.010/2018/7.

Í T É L E T      (részletek)

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és …. számon folyamatban lévő végrehajtást megszünteti.



loading...

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a … Végrehajtó Iroda részére 1.474.677 (egymillió-négyszázhetvennégyezer-hatszázhetvenhét) Ft végrehajtói költséget.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek mint együttesen jogosultaknak 1.073.000 (egymillió-hetvenháromezer) Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság külön felhívására 4.000.000 (négymillió) forint kereseti és fellebbezési illetéket.

További 1.019.400 (egymillió-tizenkilencezer-négyszáz) Ft kereseti és fellebbezési illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Az elsőfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy a felperesek az árfolyamkockázattal kapcsolatban megfelelő tájékoztatást kaptak-e az alperestől. A szerződés VIII.6. pontjában foglaltak, valamint a „Tájékoztató a Raiffeisen Bank deviza alapú lakossági hiteleinek árfolyam- és egyéb kockázatairól” megnevezésű okiratba foglaltak alapján azt állapította meg, hogy az megfelel a Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdésében, a 2/2014. PJE határozatban, valamint az Európai Unió Bírósága C-186/16. és C-

51/17. sz. határozatában írtaknak. Az alperes a II. r. felperest tájékoztatta arról, hogy az árfolyamváltozás mértéke és iránya a pénzpiacok változásától függően, előre nem látható mértékben és irányban változhat, ami azt eredményezi, hogy akár jelentős mértékben megnövekedhet mind a tőketartozás, mind a törlesztőrészlet. A tájékoztatás alapján egyértelmű az is, hogy az emelkedés korlátlan lehet és a tájékoztatóban foglaltak valóban bekövetkezhetnek.

Az alperes tájékoztatója számtani példákat és grafikonokat is tartalmazott az árfolyamkockázat bemutatására.

Az elsőfokú bíróság az árfolyamkockázat telepítésének tisztességtelenségével kapcsolatos felperesi álláspontot sem osztotta. Azt, hogy az árfolyamkockázati tájékoztató nem világos, nem érthető, valamint tisztességtelen, a felpereseknek kellett volna bizonyítani. A felperesek a csatolt szerződéseken kívül egyéb bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő, amiből az következett, hogy a bíróságnak a felek szerződéses akaratát az írásba foglalt szerződés alapján kellett vizsgálni. A II. r. felperes a kockázatfeltáró nyilatkozat elfogadásával felelősséget vállalt az árfolyamkockázat viseléséért. A felek jogai és kötelezettségei között nem volt olyan egyenlőtlenség, ami a feltétel tisztességtelenségét eredményezte volna.



A felperesek változatlanul hivatkoztak arra, hogy a kölcsönszerződések nem jöttek létre ( Ptk. 205. §), mert a perbeli szerződések nem felelnek meg a Ptk. 523. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Rámutattak, hogy az elsőfokú bíróság a szerződés létre nem jöttével kapcsolatos érveikkel nem foglalkozott, arra indokolásában nem tért ki. A felek között a kölcsön tárgya tekintetében nem volt kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozat, mert a folyósítandó összeg a szerződés aláírásakor nem volt meghatározható. A szerződésben feltüntetett 278.534,67 svájci frankra az adós soha nem szerzett tulajdonjogot, a kölcsönszerződés tárgya csak a szerződéskötést követően, a folyósítási értesítő levélben került meghatározásra.

A fogyasztó még azt sem tudta felmérni, hogy milyen összegű kölcsönt kap, nem tudta megbecsülni a havi törlesztőrészletek összegét és az ügyleti kamat mértékét sem. Mindez a szerződés létre nem jöttét vagy érvénytelenségét eredményezi.

Hangsúlyozták, hogy a szerződés lényeges elemét képezi a deviza alapú nyilvántartás, az alperes azonban ezzel kapcsolatban nem adott megfelelő tájékoztatást a felperesek részére, ezzel megszegte a Ptk. 205. § (3) bekezdésében foglalt együttműködési és tájékoztatási, valamint a Ptk. 4.§ és 5. §-ában foglalt kötelezettségét. Az alperesnek tájékoztatni kellett volna a felpereseket a kölcsön deviza alapúsága folytán annak gazdasági következményeiről is. A tájékoztatásnak ki kellett volna terjednie a kamatparitás fogalmára, a jövőbeni árfolyam számításának lehetőségére, be kellett volna mutatni 20 évre visszamenőleg a CHF/HUF árfolyam alakulását, a deviza és forint kölcsönök eltérő törlesztési karakterisztikáját és tájékoztatni kellett volna a felpereseket arról, hogy a szerződéskötés időszakában a forint 30%-kal túlértékelt volt a CHF-hez képest.

A szerződés kedvezőtlen jellemzőinek elhallgatásával a pénzintézet a maga számára kedvezőbb helyzetet alakított ki, eljárása rosszhiszemű volt, joggal való visszaélést valósított meg, ami a Ptk. 5. § (1) bekezdése szerinti tiltott magatartás, ebből következően a szerződés létre sem jött vagy amennyiben mégis, akkor a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis.

A felperesek megismételték, hogy a felperesek szerződéses akarata nem terjedt ki arra, hogy korlátlan mértékben vállalják az árfolyamkockázatot. Az alperes árfolyamkockázati tájékoztatója kifejezetten félrevezető volt, hiszen az általa bemutatott időszakban az árfolyam-ingadozás nem haladta meg az 5%-os mértéket, ezért a felperesek joggal gondolhatták, hogy nagyobb mértékű árfolyam-ingadozásra nem kell számítani.

Az alperesi kockázatfeltárás alapján a felperesek nem voltak abban a helyzetben, hogy értékelni tudják az árfolyamkockázat gazdasági következményeit. Az árfolyamváltozás mértékét és irányát a múltbéli adatokból következtethető trendek alapján az alperesnek ismernie kellett és ezt a felperesek tudomására kellett volna hozni a C-186/16. sz. ítélet 50. pontjában foglaltaknak megfelelően.

loading…


A felperesek fellebbezésükben hivatkoztak a 2005/29/EK irányelvében foglaltakra is, ennek alapján hangsúlyozták, hogy az elsőfokú bíróság által tökéletesnek talált alperesi kockázatfeltárás tipikus, elhallgatáson alapuló, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot mutat be és mint ilyen, nem minősíthető tisztességesnek, ezért a perbeli kölcsönszerződések teljes egészében semmisek.

A felperesek sérelmezték azt is, hogy az elsőfokú bíróság elfogadta, hogy az alperes a szerződés magánokirati felmondását követően, közjegyzői okiratba foglaltan is megerősítette a korábbi felmondását.

A másodfokú bíróság álláspontja az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás megfelelősége kapcsán tért el az elsőfokú bíróságétól.

Az alperes a II. r. felperes részére a szerződésen kívül is nyújtott tájékoztatást, 2006. június 2. napján „Tájékoztató a Raiffeisen Bank deviza alapú lakossági hiteleinek árfolyam és egyéb kockázatairól” megnevezésű okiratban közölte az árfolyamkockázattal kapcsolatos tudnivalókat. Ez tartalmazza azt is, hogy az árfolyam a devizapiaci körülmények változása miatt szinte állandóan változik, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, ezért a bankkal szemben devizában fennálló tartozás, illetve a devizában meghatározott törlesztőrészletek forintra átszámított összege az árfolyamok változásával együtt módosul. Ez az adós számára kockázatot jelent, amit az adós visel. A devizakamatok emelkedése is kihat a fizetési kötelezettségre. Az alperes táblázatos formában összehasonlította a forint, euró és svájci frank kölcsönök törlesztőrészleteit, továbbá grafikonon szemléltette a 2005. április 1. és 2006. március 31. közötti árfolyammozgást.

Felperesi nyilatkozat szerint az árfolyamkockázattal kapcsolatban a fentieken túl azt a szóbeli tájékoztatást kapták, hogy a 1-2 Ft-os ingadozás lehet, arról nem volt szó, hogy a fizetési kötelezettség a duplájára is emelkedhet, ezért a gazdasági kockázatot felmérni nem tudták.

A C-186/16. sz. alatti döntéssel egyezően a C-51/17. számú ítéletben is kimondta az Európai Unió Bírósága, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben

e követelmény magában foglalja, hogy az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.

Ne maradj le semmiről! Kattints ide és iratkozz fel a hírlevelekre: https://civilkontroll.com/newsletter/

A C-51/17. sz. alatti döntés 74. pontja kifejezetten rögzíti, hogy a tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti állam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének törlesztőrészletekre gyakorolt hatására.

Az alperes tájékoztatója utal arra, hogy az árfolyam hol kisebb, hol nagyobb mértékben változik, és a törlesztőrészletek összege az árfolyamváltozással együtt módosul, de nem tartalmaz olyan jellegű tájékoztatást, amely az árfolyamváltozás jelentős mértékű, az adós számára hátrányos bekövetkezését is eredményezheti. Az alperes által táblázatos formában prezentált adatok, éppen azt sugallják, hogy az árfolyamváltozás adott keretek között mozog. A külön lapon szereplő árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztató 2. oldalán az Árfolyamok alatti részen szereplő táblázat egy rendkívül rövid, 2005. április 01. és 2006. március 17. közötti időszakot ölel fel, azt a magyarázatot fűzve hozzá, hogy az érintett időszakban a CHF/Ft árfolyam 156,10 és 169,89 közötti sávban mozog.

Van ugyan hivatkozás arra nézve, hogy ebből a jövőre nem vonhatóak le következtetések, azonban nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ugyanezen oldal felső részén lévő táblázat kifejezetten a devizahitel előnyeire hívja fel a figyelmet, egy feltételezett, nem változó deviza és forint kamatszint mellett. Mindez alátámasztotta azon felperesi hivatkozást is, mely szerint legfeljebb 5%-os mértékű mozgásra számítottak. Megállapítható, hogy az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó levonhatta azt a következtetést, hogy a szerződésben rejlő árfolyamkockázat adott keretek között mozog (2/2014. PJE. III.).

Mindezek együtt alkalmasak voltak arra, hogy az alperes a felperesek számára ne valós tájékoztatást nyújtson, amelynek következtében a felperesek vállalásuk gazdasági következményeit felmérni nem tudták (Európai Unió Bírósága C-51/17, C-186/16. számú ítéletei és a C-227/18. számú végzés), így a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó feltételei nem minősülhetnek világos és érthetőnek, azok a Ptk. 209. §. (4) bekezdése alapján semmisek.

Figyelemmel arra, hogy az árfolyamkockázat fogyasztóra hárítása a szerződés elsődleges tárgyához tartozik, a főszolgáltatás részét képezi, ezért az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés tisztességtelenségének megállapítása a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségét eredményezte.

Budapest, 2019. április 17.
dr. Juhász Krisztina a tanács elnöke, dr. Nemoda Valéria előadó bíró, dr. Pávlisz Beatrix Hajnalka bíró.

loading…


Read previous post:
Perre fel! Devizahitel – A bankok ismerték a kockázatot
Perre fel! Devizahitel – A bankok ismerték a kockázatot

Perre fel! Devizahitel – A bankok ismerték a kockázatot Hanganyag az oldalon! Kattints a lenti lejátszóra!   Perre fel! Miért...

DEVIZAHITEL - ÚJ BANKI ELSZÁMOLÁSRA VAN SZÜKSÉG.
DEVIZAHITEL – ÚJ BANKI ELSZÁMOLÁSRA VAN SZÜKSÉG.

DEVIZAHITEL - ÚJ BANKI ELSZÁMOLÁSRA VAN SZÜKSÉG. "...alkossanak jogszabályt az új banki elszámoltatásról az árfolyamkockázat tekintetében is, valamint azonnal állítsák...

Close