TÖBB BANK KIVONUL! LESZ PEZSGŐBONTÁS?

Földcsuszamlásszerű változásokat indított el 2014 a magyar bankszektorban, írja a Portfolio. Ezek egy részére sokan már nagyon régóta vártak, más részükre viszont kevesen számítottak. Kivonulásról döntött az MKB, a Budapest Bank és a lakossági üzletágban a Citibank tulajdonosa, ezzel egyidejűleg az állam Orbán Viktor "álmának" megvalósítását felgyorsítandó jelentős tulajdonosi pozíciókat szerzett az ágazatban.

Év végére szilárd alapokra került a takarékszövetkezeti szektor, és bár a bankoknak vérrel és verejtékkel jár(t), megszülettek a fontos döntések ahhoz is, hogy sikerüljön "a múltat végképp eltörölni" a sokat átkozott lakossági devizahiteleknél, aminek végén egy nagyon szigorúan szabályozott, "fair" lakossági hitelezés rendszere körvonalazódik. Sokáig fogjuk még emlegetni 2014 példátlan eseményeit a bankszektorban, a változásoknak azonban még biztosan nincs végük.

Ahogy azt az Orbán-kormányok alatt már megszoktuk, rendkívül eseménydúsan telt 2014 is a magyar bankszektorban. Ilyen mértékű változásokra azonban, bizton állíthatjuk, még nem volt példa. Korábban kiemelkedőnek számítottak volna a most csak felsorolásszerűen említett változások, mint például az alábbiak. 
A pénzforgalmat érintők: havi kétszeri díjmentes készpénzfelvétel februári bevezetése, a GIRO jegybank általi megvásárlása, a tranzakciós illetékkel kapcsolatos bírságok és jogszabály-módosítások.
A bankok tőke- és likviditási követelményeit érintő változások, például Bázel III. év elején megkezdett bevezetése, likviditási mutatók MNB általi újraszabályozása, a jegybank kéthetes kötvényének betétté alakítása vagy az önfinanszírozási program végrehajtása.
A hitelezést és betétgyűjtést drasztikusan átalakítók: a jegybanki kamatcsökkentési ciklus 2,1%-os alapkamat melletti júliusi befejezése, a vállalati hitelezést meghatározó refinanszírozási programok (különösen a jegybanki NHP és az eximbanki EHP) térnyerése, az új lakáshitelezés volumenének egy év alatti másfélszeresére emelkedése.

Az alábbiakban a két legfontosabbról emlékszünk meg részletesebben:
A lakossági devizahitelek elszámolása és kivezetése.
A bankszektor tulajdoni és irányítási szerkezetének átalakulása.
Radikális átalakuláson esik át a lakossági hitelezés hazai rendszere, ami (egyelőre) a legnagyobb volumenben a meglévő devizahiteleket érinti. A változásoknak három pillérük van:
A meglévő deviza- és kisebb mértékben forinthitelek korábbi tisztességtelen szerződési feltételei miatti elszámolás az ügyfelek felé.
A meglévő devizaalapú jelzáloghitelek egyszeri forintosítása és jövőbeni kamatozásának meghatározása.
A jövőbeni hitelezés és hitelkamatozás "fair"és prudens feltételeinek meghatározása.
 

1. A döntően 2004 és 2010 között felvett lakossági devizahitelek tartozásösszege ma Magyarországon (az év közepi, legpontosabb adatok szerint) 4147 milliárd forintra rúg. 495 ezer jelzálogfedezetű (vagyis többek között lakáscélú) és 377 ezer egyéb hitelszerződésről van szó. A kormány tavaly novemberben úgy döntött, hogy az addigiaktól eltérően nem a közvetlen pénzügyi (lásd a 2011-2012-es végtörlesztést vagy az ekkor elindított árfolyamgátat), hanem a közvetett jogi utat választja a sokat átkozott devizahiteles probléma kezelésére. Határozott kérésére a legfőbb bírói testület, a Kúria előbb tavaly decemberben, majd idén júniusban jogegységi határozatot hozott, amelyekben kimondta:
A törlesztőrészletek növekedésének legfontosabb okát jelentő árfolyamváltozások terheit főszabály szerint továbbra is az ügyfeleknek kell viselniük.
Az egyoldalú banki kamatemelések azonban tisztességtelenek, ezért semmisek, amennyiben kiderül, hogy nem felelnek meg a Kúria által még 2012-ben lefektetett 7 alapelvnek. Ezek lényege, hogy a törlesztőrészlet változásának iránya és mértéke mindig egyértelműen, közérthetően levezethető legyen a szerződés szövegéből.
Az árfolyamrés a Kúria szerint tisztességtelen, ezért egy az egyben semmis. E döntését az Európai Bíróság Kásler Árpád OTP-adós pere kapcsán hozott áprilisi döntésére alapozta (a bankok szerint tévesen).
Csakhogy a Kúria iránymutatása mindössze az egyedi bírósági ítéletekben lett volna mérvadó, ezért a kormány a Kúria mellett az Alkotmánybíróságot is megkérte, mondjon előzetes véleményt arról, ki lehet-e terjeszteni az egyedi bírósági eseteket a devizahitelesek széles tömegére. A taláros testület márciusi válasza pozitív volt: kivételes, tömeges társadalmi problémát jelentő esetekben ez az érdekviszonyok egyoldalú felborítása nélkül megtehető. A kormány tehát a Kúria és az Alkotmánybíróság döntései alapján felhatalmazva érezte magát arra, hogy előbb júliusban, majd szeptemberben törvényjavaslatot nyújtson be a parlamentnek az alábbiakról: 
A bankok által alkalmazott árfolyamrést utólag semmisnek nyilvánítják.
Az egyoldalú kamatemelések esetében az addigi bizonyítási kényszert megfordítva a bankoknak kell bizonyítaniuk bírósági perekben (ezek most is tartanak, egyre magasabb fokon), hogy tisztességesek a szerződési feltételek.
Az ügyfelek múltbeli túlfizetéseit mindenkori tőke-előtörlesztésként kell figyelembe venni, aminek pontos részleteit novemberben és decemberben négy MNB-rendelet szabályozta.
 

Mindez az összes, 2004. május 1-je után kötött, és 2009. július 26-áig még nem lezárt lakossági hitelszerződésre vonatkozik (kivéve a hitelkártya, a folyószámla és az állami kamattámogatású hiteleket).
A bankok – meglátásunk szerint teljes joggal – kifogásolták, hogy a játékszabályokat utólag megváltoztatva kérik rajtuk számon a múltbeli tisztességes magatartást, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a jelek szerint a bíróságok (köztük az Alkotmánybíróság is) az államnak ad igazat, így az elszámolások jövő április-májusban megtörténnek. Ennek eredményeként a devizahitelesek átlagos tőketartozása közel ötödével, törlesztőrészlete pedig (hiszen a kamat is visszaáll egy alacsonyabb szintre) közel negyedével fog csökkenni, természetesen óriási szórás mellett.

2. Novemberben arról is döntött a kormány (a törvényt persze az Országgyűlés fogadta el), hogy a devizaalapú jelzáloghiteleket február 1-jei hatállyal forintosítani fogják. Az ehhez szükséges csaknem 8 milliárd eurónyi devizát az MNB biztosítja a bankoknak, méghozzá azért, illetve olyan technikával, hogy:
a forintpiacon ennek forintgyengítő hatásait ne lehessen érezni,
a jegybanki devizatartalék a következő mintegy 3 évben csak fokozatosan csökkenjen,
ráadásul a tartalékcsökkenéssel együtt (mivel egyidejűleg csökken a bankok, így az ország rövid külső adóssága is) az MNB tartalékigénye is csökken.
Mivel a CHF-hiteleket 256,5, az EUR-hiteleket pedig 309,0 forintos árfolyamon konvertálják, az elszámoláshoz képest a forintosítás gyakorlatilag nem csökkenti tovább az ügyfelek tőketartozását. Bár ez egyes devizahiteles csoportokban óriási elégedetlenséget váltott ki, piacbarát és a Kúria döntése fényében logikus döntés volt, amit azóta (a főleg orosz-ukrán fejlemények miatti) forintgyengülés egyelőre igazolni látszik.

Az ügyfelek törlesztőrészletére viszont jellemzően így is kedvező hatással van a forintosítási törvény, hiszen meghatározza a forintosítást követő kamatszint szabályait is, amelynek révén az elszámolásnak köszönhetően átlag kb. 25%-os törlesztőrészlet-csökkenéshez képest további 3-4%-kal csökkenhet egy átlagos lakáshitelesek törlesztője. Főszabály szerint ugyanis a devizahitelek kamatfelára visszaáll az eredeti szintre. A devizában maradás lehetőségével viszonylag kevesen (kevesebb, mint 10%-nyian) élhetnek. A devizahitelesek forintosítással kapcsolatos tudnivalóiról az elszámoláshoz hasonlóan március-áprilisban küldenek ki tájékoztatást a bankok.

A fenti két intézkedéssorozat (elszámolás és forintosítás) soha nem látott, 900-1000 milliárd forintos bruttó egyszeri veszteséget okoz a bankszektornak (ennyivel csökken a devizahitelesek tartozása), amelynek közel kétharmadára egyébként már megképezték a bankok a céltartalékot. A jövőbeni bevételkiesés (hiszen csökken a hitelállomány és a rá felszámítható kamat is) több mint évi 100 milliárd forint lehet a bankszektorban, ami szintén példátlan. Bár e mínuszok húsbavágóan érintik a bankokat, a banki veszteségek "szerencsésen" oszlanak meg: ahol erre szükség van, a tulajdonosok képesek pótolni a kieső tőkét. Ez jórészt már meg is tették a külföldi anyabankok.

3. Január 1-jétől, illetve február 1-jétől két, a jövőbeni lakossági hitelezést meghatározó jogszabály is hatályba lép. Ezek célja részben az, hogy a múltbeli "tisztességtelen" szerződésekből okulva immár "fair" és "prudens" feltételek közé szorítsák a jövőbeni lakossági hitelezést. Az MNB január 1-jén életbe lépő rendelete alapján a lakosság esetében: 
a jövőben nem lehet a nettó jövedelem 50%-nál magasabb (400 ezer forint feletti jövedelem esetén 60%-nál magasabb) törlesztőrészletet bevállalni,
kötelezően igazolni kell az ügyfél jövedelmét, nem elég a bankszámla-történet,
ahogy eddig is, a hitel összege nem haladhatja meg a lakásérték 80%-át,
ugyanakkor a mutatókat szigoríthatja az MNB, amennyiben a lakossági hitelezés túlzott felfutását tapasztalja. A jogszabálynak ez az igazi lényege: a jegybank beavatkozási lehetőséget kap.

Emellett február 1-jén lép hatályba a fair banki törvény, amelynek értelmében:
a három évnél hosszabb lejáratú hitelek kizárólag referenciakamatozásúak vagy fix kamatozásúak lehetnek,
előbbiekre kamatfelár-, utóbbiakra kamatváltoztatási mutatót kell kidolgozniuk a bankoknak, amelyet az MNB hagy jóvá. A kamatfelárak és kamatok csak ezek alapján módosulhatnak a jövőben,
valamint az eddigieknél sokkal szigorúbb tájékoztatási kötelezettség hárul a bankokra a hitelezés során. – Portfolio