Soros György és a világbéke

A nyílt társadalmak világszinten történő megvalósítására Soros György igazán nem sajnál semmilyen pénzügyi és politikai erőforrást.

Ideológiai magyarázata – ami azért csak annyira mögöttes, hogy az emberek szeme elé kerülhessen – a reménybeli világbéke megteremtése. Mert a világháborúk, meg a nácik meg a…meg a…

Soros György szerint, ha a világban mindenhol élnek minden rasszhoz, valláshoz, nemzetiséghez, kultúrához tartozó emberek, akkor sokkal kisebb lesz a hadakozási hajlandóság.

Ezzel a gondolatsorral több probléma is van.

A háborúk sosem a hétköznapi, utcán szaladgáló emberek akarata alapján törnek ki. Mindig a vezetők játszmáinak részeként. Ha az egész világ egy nagy egység, akkor majd egy alegység (tartomány) vezetője tör egy másik alegység (tartomány) ellen.

Mindegy, mit milyen címkével illetünk – törzsek egymás ellen, országok egymás ellen, országrészek egymás ellen, ideológiák egymás ellen, klubbok egymás ellen stb… -, a lényeg ugyanaz. És ez így lesz akkor is, ha mindenhol mindenféle ember él majd.

Háborúk márpedig lesznek. Mert az ember alaplényéhez tartozik. Nézzük csak meg, hogyan viselkedünk egymással, akár családtagok, szomszédok, szülőtársak, kollégák, utastársak, sofőrök stb stb stb… Az is örök törvény, hogy a hatalmasok mindig még hatalmasabbak akarnak lenni. Cégvezetők, politikusok, vallási vezetők, ideológusok.

A hatalom egy betegség, amely egyidős az emberiséggel, és vele együtt fog kihalni. A mindenhol élő mindenféle emberek majd mehetnek harcolni a saját fajtájuk, vallásuk, kultúrájuk, családjuk ellen. Mert hogy háborúba menniük akkor is KELL majd, e felől ne legyen kétsége senkinek.

Soros György és a nyílt társadalom hívei a rasszok, fajok, vallások és ideológiák közötti harcot a mában mindenhova elviszik. A háztartások mindennapjaiba, az egyének mindennapjaiba. Egy állóháborúvá alakul a világ, s lesz ez mindaddig, amíg 2-3 generáció utódaiban már teljes lesz a keveredés minden tekintetben. S az jó lesz?

A gyakorlati tapasztalatok alapján elmondható, hogy Soros György úgy akar világbékét, hogy háborúskodáson, konfliktusokon, véren, gyűlöleten keresztül ráerőlteti azt a társadalomszerkezetet a világra, ami SZERINTE ezt elhozza majd valamikor a jövőben.

Európa az individuumok szintjén tán soha nem volt békétlenebb, mint ma. A különbség, hogy ezt a háborút nem hadseregek vívják, hanem társadalmak, kultúrák, vallások, egymás ellen az egyének hétköznapi élete szintjén, az utcán, a munkahelyen, az iskolában, a szórakozóhelyeken. Ez lenne a szép, új, békés rend? Vagy, nem baj, majd 100 év múlva jobb lesz? Jobb lesz?

A nyílt társadalmak révén a világ sokszínűsége pár évtized alatt semmivé válik.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem csak azért utazom, hogy egy más kinézetű tájat lássak, hanem az adott hely atmoszférájára is kíváncsi vagyok: azok az emberek, ott, abban a kultúrában, vallási világban hogyan élnek és boldogulnak? Hogyan élik meg a mindennapi, azonos problémákat és örömöket, egyáltalán, mit tekintenek problémának és örömnek, hogyan vezetik életüket, hogyan gondolkodnak a világról és másokról, s ennek milyen történelme van.

De mivé lesz mindez a nyílt társadalomnak nevezett hatalmas multikulti köpőcsészében? Mert ennek a mértékű erőltetett keveredésnek, amit Nyugat-Európában megfigyelhetünk, bizony ez a vége: hatalmas elszürkült massza, amin belül az agresszívabb vonalak némi dominanciát azért elérnek. Ez lenne a cél?

Hogy unokáinktól kezdve többé az emberek legfeljebb könyvekből tudjanak arról, valaha milyen érdekes és sokféle volt a világ? Vajon megköszönnék a veszteséget?

A tolerancia a kevert keretek közt nem is értelmezhető, hisz nincs mit tolerálni. Vagyis, lehet, a tolerancia csak addig szükséges, ameddig a végén már nincs mit tolerálni, mert mindenki egyformán semmilyen? Ez lenne az emberiség fejlődése? Inkább visszafejlődése.

Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Vajon képesek mindezt előre mérlegelni azok, akik a nyílt társadalmak világszintű uralmáért küzdenek, Soros Györggyel az élen? Egy ilyen elszürkült, unalmas, háborúktól korántsem mentes világért, amely összességében véve jóval kevesebb értékben, mint a huszadik század végéig volt.

Az emberiség részéről a valós teljesítmény az lenne, ha a különbségeket tudnánk nem csak tolerálni, de értékelni. És mindenki a saját hazáját és nemzetét őrizné meg mindenki mástól különbözőnek, ahol vendéget fogad, és ahonnan vendégségbe megy. S hogy lehet segítséget kérni és adni? Igen, ez is része az emberiség nagy tanulásának. Egyének és országok szintjén is.

No igen, ez valódi kihívás, és nem oldható meg egy sorosi huszárvágással, amikor a gyereket is kiöntjük a fürdővízzel.

ui.: a háttérhatalmi, világuralmi törekvések vonalát szándékosan nem kívántam belekeverni. Mert anélkül is épp eléggé borzasztó a jövőkép bármely normális ember számára.

A klímamigrációról pedig egyesek szerint talán embertelen és lesújtó véleményem van: az olajsejkek és uralkodói családok a milliárdjaikat a világbeli ingatlanbefektetések és mérhetetlen luxus mellett talán nagyobb mértékben költhették volna népük megmaradása érdekében is, hogy felkészüljenek az egyébként évtizedek óta tudott és előrehaladó klímaváltozás hatásainak kivédésére.

Miért Európa viselje más népek és vezetőik előrelátásának hiányáért a felelősséget? Segíteni persze lehet, de ott, a baj forrásánál…Bertha Szilvia Zsuzsanna.