NA, MOST MIT LÉP A BANK?

[good_old_share]

Érdemes végigolvasni!

Dr. Ulics Erika ügyvéd – Tájékoztatásképp közzéteszek egy devizásperben írt beadványt, az ügy speciális jellege miatt:

Felperes a keresetét fenntartja, és az alperesi ellenkérelemben foglaltakra az alábbiakat adja elő.

A felperes továbbra is állítja, hogy az aláírás a kockázatfeltáró nyilatkozaton nem tőle származik. Figyelemmel arra, hogy nem ő írta alá a nyilatkozatot, irreleváns a kockázatfeltáró nyilatkozat tartalma.

A felperes tehát a nyilatkozatban lévő tájékoztatást sem aláírásával sem másképp nem vette tudomásul, nem nyugtázta.

Az alperesi bank tehát nem tett eleget a rHpt. 203. §.-ában foglalt kötelezettségének, ami a szerződés érvénytelenségét eredményezi.

A közjegyzői okiratba foglalt „tájékoztatás” (V.4.) hiába tartalmaz ezirányú rendelkezéseket, mert a „közokiratot” a közjegyző nem olvasta fel, nem magyarázta el annak tartalmát, nem bocsátotta a felperes rendelkezésére elolvasásra.

A szerződéstervezetet a vonatkozó jogszabályi kötelezettség ellenére a bank nem bocsátotta a felperes rendelkezésére, ahogyan a közjegyző sem, amely alapján megállapítható, hogy a közjegyző nem győződhetett meg a felperes ügyleti akaratáról. A közjegyzői okirat valótlan tartalmú, ezáltal érvénytelen.

Az alperesi bank azt adta elő ellenkérelmében, hogy nem fogadja el a felperes által beszerezett magánszakértői véleményt, nyilvánvalóan azért, mert az nem számára kedvező tartalmú.

Attól még, hogy a pert megelőzően bízta meg felperes a szakértőt a szakvélemény elkészítésére, és nem a bíróság rendelte ki, attól még azt igazságügyi szakértő készítette, csak épp peren kívül, ami viszont nem von le annak szakértelméből, és helytállóságából.

A szakvéleményt egyébiránt felperes okirati bizonyítékként csatolta, nem „kirendelt” szakértői véleményként, mert perjogilag ezt tehette.

Ennek ellenére okirati bizonyítékként szolgál arra, hogy az aláírás nem felperestől származik. Felperes ezzel bizonyította, hogy nincs általa aláírt árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás.

A vonatkozó jogszabályok és bírói gyakorlat alapján az alperesi bankot terheli annak bizonyítása, hogy van írásban született érvényes kockázatfeltáró nyilatkozat. Figyelemmel a felperes által csatolt okiratra, ugyancsak alperest terheli annak bizonyítása, hogy a peren kívüli szakértői véleménnyel ellentétesen mégiscsak a felperes írta alá a nyilatkozatot.

Fenti tényekből egyenesen következik, hogy amennyiben az alperesi bankok továbbra is állítják, hogy van érvényes kockázatfeltáró nyilatkozat, és az aláírás felperestől származik, akkor megilleti őket az ellenbizonyítás lehetősége, alperes kérheti a perben a szakértő kirendelését, amelyet ellenkérelmében indítványozott is (4. oldal 2 pont vége). Felperes támogatja az alperesek indítványát.

Alperesi bankok sérelmezték, hogy a szakvélemény a pert megelőzően hónapokkal született.

Az azonban teljesen mindegy, hogy mikor készült a vélemény, hiszen annak tartalmát, létjogosultságát nem a „születésének” ideje határozza meg, és nem zárja ki a perben való felhasználását.

A születése időpontjának egyébiránt egyszerű drámai oka van: A felperes és az alperesek között volt egy másik per folyamatban, ahol a bíróság a jelen perben előterjesztett kereseti igényeket nem vizsgálta, azokat az ítélkezéséből kirekesztette, így nem kerülhetett sor a szakvélemény értékelésére sem, dacára annak, hogy bizonyítékként becsatolásra került.

Az alperesek 3-as pontba foglalt értekezése, mely szerint a kockázatfeltáró nyilatkozaton lévő tanúk nem a bank dolgozói, irreleváns, mint ahogyan az is, hogy a banknak meg kellett volna vizsgálnia az aláírás valódiságát, a magánokirati jelleget vagy sem. Attól még, hogy nem vizsgálta, nem kellett vizsgálnia, az aláírás még nem a felperestől származik, ami alapján kijelenthető, hogy nem ismerte a nyilatkozat tartalmát, nem kapott jogszabály szerinti tájékoztatást.

Jelen per nem arról szól, hogy egy 11 évvel – vagy ki tudja hány évvel – ezelőtti bűncselekmény körülményeit felderítse a bíróság (magánokirathamisítás…), így az alperesek e körben előadott „védekezése” teljesen felesleges.

Nyilvánvaló, hogy valamikor valaki hamisított, ami bűncselekmény, de attól még felperes nem fogja megváltoztatni a tényelőadását, és attól még igaz, hogy valaki odahamisította az aláírását.

Egyébiránt szükséges válaszolni az alperesek által feltett költői kérdésre, hogy kinek állt érdekében, hogy a kockázatfeltáró okiratot ne az adós írja alá. Hát az senkinek. Nem szabad elfelejteni, hogy a felperes a hamisított nyilatkozatot a banktól kapta évtizeddel a szerződéskötést követően, neki az nem állt rendelkezésére.

Az viszont, hogy legyen ilyen aláírt nyilatkozat nyilvánvaló, hogy érdekében állt annak, aki a bank elé tárta a hitelkérelmi csomagot, és észlelte, hogy ez bizony hiányzik.

Érdekében állt az I. és II.r. alpereseknek utólag is, hiszen őket terheli a bizonyítás a körben, hogy van aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat vagy sincs. És még mielőtt az alperesek azzal okolnák felperest, vagy a jogi képviselőjét, hogy bűncselekmény elkövetésével vádolnak bárkit is, hangsúlyozzuk, hogy nem felperes és a jogi képviselője vádol. Maga az okirat az, amely a nem felperestől származó aláírást tartalmazza, amely saját maga létezésénél fogva hirdeti, hogy valaki valamit nagyon „helytelenül” csinált…..

4. pontba foglaltakat ugyancsak visszautasítja felperes az alábbiak miatt.

A felperest nem köti a Konzultációs Testület erősen szubjektív emlékeztetője. Mind az Európai Uniós, mind a hazai jogszabályok teljesen egyértelműek, és kötelezően alkalmazandók. Ezt nem írhatja felül sem egy Kúriai vélemény vagy állásfoglalás, de pláne nem egy Konzultációs Testületi „emlékeztető”. Pillanatnyilag még a törvény áll a jogszabályi hierarchia csúcsán, és a jogalkalmazóknak annak kell alárendelniük magukat.

Alperesi okfejtéssel ellentétben az Európai Unió Bíróságának C-51/17 sz. ügyben hozott döntése nem erősíti meg a Kúria eddigi gyakorlatát, sőt.

Az, hogy az árfolyamkockázatról szóló tisztességtelen tájékoztatás vizsgálhatósága nem tartalmaz új szempontokat, még nem jelenti azt, hogy a hazai bírói gyakorlat kellő alapossággal, annak jogi és nyelvtani tartalma szerint vizsgálta volna az ügyeket, vagy, hogy ne kellene vizsgálnia akár jelen perben is.

(Különös figyelemmel arra, hogy a környező országokban pontosan úgy értelmezték, ahogyan van, és bizony megállapították, hogy a devizaalapú szerződések érvénytelenek…..)

A felperes tehát az alperesi „félelemmel” ellentétben nem szélesebb körben kíván pereskedni, pontosan abban a körben pereskedik, amelyre lehetőséget nyújt neki a vonatkozó Uniós döntés, és persze a hazai jogszabályi környezet.

A másodlagos kérelem tekintetében előadott alperesi ellenkérelemre vonatkozóan felperes az alábbiakat adja elő.

Az, hogy formanyomtatvánnyá silányult közokirat tartalmazza a kötelező elemeket, nem jelenti azt, hogy a közokirati jellegét ne lehetne cáfolni. Több tucat közjegyző által készített, jelenleg még jogilag közokiratnak tekinthető okiratot lehetne idecitálni, amely kivétel nélkül ugyanazokat a bekezdéseket tartalmazzák, ugyanazzal a szórenddel. Nem vitás, hogy ezeket bele „kellett” írni az iratokba, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a valóságnak megfelel a tartalmuk. Felperes állítja, hogy nem került felolvasásra, nem került megmagyarázásra, stb. , így a közokirat nem közokirat.

A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

A bírói gyakorlat egyértelmű még a fentiek ellenére is jelenleg: Amennyiben nincs érvényes, aláírt árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás, a devizalapú kölcsönszerződés érvénytelen. Jelen ügyben pedig nincs ilyen tájékoztatás, felperes keresete tehát megalapozott.

Abban a nem várt helyzetben, ha a fentiek ellenére a Tisztelt Járásbíróság a szerződés érvényességét állapítaná meg, felperes az alábbiakat adja elő.

Teljes mértékben nyilvánvaló, külön bizonyítás nélkül is kijelenthető, hogy felperes nem volt befolyással a gazdasági válságra, amely a CHF erősödését, a Forint gyengülését okozta.

Az alperesek kivétel nélkül minden perben állítják, hogy ők sem tudták, hogy ilyen jelentős árfolyamelmozdulás várható, és nem pusztán nem tudták, de a felelősségük boncolgatása körében is következetesen állítják, hogy ők nem voltak befolyással semelyik tevékenységükkel az árfolyamingadozásra.

A felperes részére az árfolyamváltozás nem ismert mértéke lehetetlenné tette a szerződéses kötelezettségeinek a teljesítését, amelyért a fentiek szerint sem ő, sem pedig a bank nem volt felelős. Ez azt jelenti, hogy olyan események okozták a lehetetlenülést, amelyért egyik fél sem felel, amely események egyik fél magatartására sem vezethetők vissza, egyikőjük számára sem volt előre látható a kényszerítő körülmény, az akadály elháríthatatlan volt, ami meggátolta felperest a kötelezettsége teljesítésében.

Felperes nyilván nem láthatta előre a gazdasági folyamatokat, hiszen laikus. Az alperesi bankok azt állítják, hogy ők sem láthatták előre, azaz mindkét fél korlátozott volt az „előreláthatóságban”, amely alapján a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának fenntartása csak a szerződés ismert, tényleges kockázatával volt, illetve lett volna lehetséges, azzal, amit a felek a szerződéskötéskor ismerhettek, és amely körülmények a szerződéses akaratot létrehozták.

Ha a kialakult helyzetért egyik fél sem felel, azaz egyiknek sem volt olyan magatartása, amely ok-okozati összefüggésben lenne a felperes szerződéses kötelezettsége teljesítésének a lehetetlenülésével, akkor sem a felperes, sem az alperes nem felel a következményeiért sem, mert egyikőjük sem láthatta előre a szerződéskötéskor, így abba bele sem építhették.

Vis major esetén tehát a forint gyengüléséből adódó árfolyamnövekmény semmilyen körülmények között nem illeti meg az alperesi bankokat, a szerződést csak és kizárólag a tényleges tartalma alapján, az előre mindkét fél által látható kockázatok körében kell vizsgálni, és csak abban a körben várható el a felperesi teljesítés is.

BIZONYÍTÁSI INDÍTVÁNY

Megkeresés:

Felperes kérik a Tisztelt Járásbíróságot, hogy keresse meg Hodosiné Dr. Papp Katalin közjegyzőt (4024 Debrecen, Simonffy u. 4-6. I/114. sz.) a 2007. március hónapra vonatkozó – anonimizált – lajstrom, azon belül pedig teljes részletességgel a 2007. március 6. napjára vonatkozó ügyrend – kiterjedően az adott napon megkötött szerződések, hagyatéki eljárások tárgyalásai, hitelesítések, egyéb ügyek számának, továbbá a feladatokat elvégző helyettesítő személyek számának megadásával – becsatolása végett!

– a csatolt iratok bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a közjegyző nem olvasta fel az iratot, azt nem magyarázta el, nem nyújtott tájékoztatást. Az ügyszám alapján – 345 – azt valószínűsíti, hogy alig két hónap alatt (20-24 munkanap) készített 345 szerződést a közjegyző, azaz munkanaponként átlagosan 14-et, napi 8 óra alatt, ami kizárttá teszi, hogy a 14 oldalas szerződést a közjegyző felolvasta, megmagyarázta, különös figyelemmel arra, hogy egy A4-es oldal felolvasása átlagos sebességgel 8 percet vesz igénybe (jelen szerződésnél ez: 112 perc minimum, ami közel két óra, ez 14 szerződés esetén 26 órás munkanapot feltételez.)

Okirati bizonyítás: felperes csatolja a

Magyar Köztársaság Országgyűlésének Alkotmányügyi bizottságának jelentését

– amely bizonyítja, tényként rögzíti, hogy a pénzintézetek tájékoztatása elégtelen volt (7-8. oldal, 47. oldal)

a Bankszövetség által 2006. január 31-én kiadott nyilatkozatot,

– amely bizonyítja, hogy a Bankszövetség sem számolt számottevő árfolyamváltozás lehetőségével, annak várható mértékét mindösszesen +/- 15 %-ban határozta meg. Nyilvánvaló, hogy amennyiben maga a Bankszövetség nem számolt nagyobb árfolyamingadozással, és nyilvánosan nyugtatta mind a bankokat, mind a potenciális ügyfeleket, „nem kell félni a devizaalapú konstrukciótól” – felszólamlással, hogy nem adhattak ennél „szigorúbb” tájékoztatást senkinek sem. Sőt, mit több megtévesztették az ügyfeleket, s ilyen nyilatkozatokkal sarkalták őket arra, hogy vegyék fel ezt a módozatot. Az irat bizonyítja, hogy a tájékoztatás elégtelen volt.

Debrecen, 2019. 02. 01. Tisztelettel: Dr. Ulics Erika ügyvéd, felperes képviseletében.

[good_old_share]