Kúriai döntő ütközet elnapolva – a háború folytatódik

Öt évvel ezelőtt kezdtem el a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos fosztogatások akadályozása miatti peres eljárásaimat, és ez évben jutottam el ezekkel oda, hogy tömegével terjeszthetek elő a Kúria felé felülvizsgálati kérelmeket.

[good_old_share]

Természetesen reménykedtem ennyi idő után abban, hogy a Kúria végre helyére teszi mindazt, amit a Magyar Országgyűlés 2014. július 4-től kezdődően ártó szándékkal összekevert, valamint véglegesen eldönti az általam képviselt több ezer peremben előterjesztett kérelmeknek megfelelőségét. Utóbbi várakozásomnak a Kúria az egyik ügyemben 2016. május 3-án hozott, mellékletben A.1.jelöléssel látható ítélete eleget tett az alábbi indokolás szerint:

„A kifejezetten a pénzügyi intézmények által egyoldalúan, előre meghatározott, az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződéses rendelkezések tisztességtelenségének vizsgálatához fogalmazott meg a 2/2012. (XII.10.) PK Vélemény – amelyet a 2/2014. PJE határozat is, azt tovább értelmezve megerősített szempontokat. Ezek közül a másodfokú bíróság egyaránt hivatkozott az objektivitás követelményeinek, az átláthatóság elvének és a szimmetria elvének sérelmére is, amely megállapításokat az alperes – bank – felülvizsgálati kérelmében vitatta. A Kúria úgy találta, hogy a támadott rendelkezés biztosan nem átlátható, mert az alapján nem állapítható meg, hogy milyen feltételek teljesülése esetén, milyen mértékben kerül sor további terheknek a felperesekre történő áthárítására. Ezen okból tehát a szerződéses rendelkezés tisztességtelensége a Ptk. 209/A  § 2. bekezdése alapján biztosan megállapítható, a további, szintén a tisztességtelenség körében mérlegelendő szempontok vizsgálata szükségtelen.

A Kúria mindezekre figyelemmel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.”

Tekintettel arra, hogy fenti témában az elmúlt öt évben megindított valamennyi perem kereseti kérelme tartalmilag egyforma, erre a Kúriai ítéletre tekintettel tehát eldőlt az, hogy valamennyi általam indított peres eljárásom a magyar jogrendszer szerint – jelenleg is hatályos 2/2012. (XII.10.) PK Vélemény (PJE határozat) és 2/2014. PJE határozat alapján – maradéktalanul eredményes.

Szándékaim szerint most értem el azt, hogy a bankok által egyoldalúan, adósok megkérdezése nélkül szerkesztett devizában nyilvántartott forintkölcsönt tartalmazó szerződés a Kúria által is elismerten, azaz bizonyítottan részben érvénytelen.

Ehhez az eredményes perléshez egyébként az Európai Uniót létrehozó országoknak több mint húsz év óta kialakított tényleges fogyasztóvédelmi rendelkezései nyújtották az alapot.

Abból indultam ki, hogy a minden tekintetben kifogástalan európai fogyasztóvédelmi rendelkezések mindenkor a fogyasztói szerződések fenntartását tartották a fogyasztó számára célszerűnek, és ezt az elvet a Kásler féle C-26/13. számu EU Bírósági ügyhöz tartozó főtanácsnoki indítvány a következők szerint fogalmazta meg:

„101. Az uniós jogalkotó által a 93/13 irányelvben követett cél a felek közötti egyensúly helyreállítására irányul, főszabály szerint ugyanakkor fenntartva a szerződés egészének érvényességét, és nem a tisztességtelen feltételeket tartalmazó összes szerződés megsemmisítése a cél.(34)

102. Ha viszont az ilyen helyettesítés nem lenne megengedett, és a bíróság köteles lenne megsemmisíteni a szerződést, a semmisség szankciójának visszatartó ereje kerülne veszélybe.

E semmissé nyilvánításnak ugyanis rendszerint az a következménye, hogy a fennmaradó teljes kölcsönösszeg esedékessé válik, ami meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt, amely e következményre tekintettel lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a szerződéseibe.”

Ehhez hozzá teszem azt, hogy a bankoknak egyik ártó szerződési rendelkezésére tekintettel a futamidő első éveiben szinte kizárólag kamatot kell fizetni az adósnak – annuitásos kamatfizetés – és tudomásul veszem azt, hogy szerződés semmisségének megállapítása esetén esedékes eredeti állapot helyreállítása során az adós által befizetett kamatösszeget a kölcsön használati díjának tekintve figyelmen kívül kell hagyni (1/2010 PK Vélemény 9. pont),

ezek miatt minden e témában megnyilvánuló olyan jogászt, aki a szerződés semmisségét javasolja megállapítani, vagy a bankok érdekében eljáró, de adósok előtt tetszelgő haszonkereső firkásznak, vagy dilettánsnak tartok.

Az pedig soha nem érdekelt, hogy a devizában nyilvántartott forintkölcsön nyújtásához a bankok rendelkeztek-e devizával, vagy sem. Mint ahogy az esetben, ha történetesen általam nem tudott bűncselekményeket elkövető tolvajtól kérek kölcsönt, akkor sem attól függ a kölcsön visszafizetése, hogy lopta-e a tolvaj a részemre adott kölcsönt, vagy sem. Sőt. A svájci frankos hitelt kifejezetten kedvező szerződési konstrukciónak tekintem az alábbiak okából.

Abból indulok ki, hogy a Kúriánál egy elmúlt évi, végrehajtás megszüntetése iránti peres eljárásban hozott, adós számára kedvező döntésre tekintettel Dr. Wellmann György Kúriai Kollégiumvezetőnek bankok felé kinyilvánított bocsánatkérése folytatásaként újabb banki segítségnyújtásra készülnek Kúriai jogegységi döntés formájában az alábbi kérdés megválaszolását emlegetve:

“Érvényes devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül-e az a szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés devizaösszegét pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv) tartalmazza?”

Nem lehet így kétséges az, hogy amennyiben egy folyósítási értesítő is a szerződés részét képezi a Kúria szerint, akkor a Magyar Nemzeti Bank és PSZÁF által 2006-ban és 2008-ban közreadott adósi tájékoztató is a bankok által szerkesztett szerződés részét képezi. Többek között a tájékoztatónak az a része is, hogy a változó kamatozású, devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés esetén

„Ha emelkedik a külföldi deviza kamatszintje, akkor emelkedik fizetendő havi törlesztőrészlet is. Ennek az a magyarázata, hogy a banknak is fizetnie kell azért a devizáért, amit hitelként továbbad, emiatt Önt is közvetlenül érintheti a külföldi deviza kamatszintjének változása.”

Ebből következik a Svájci franki nyilvántartás miatti örömködésemnek egyik alapvető oka. Azért, mert a svájci frank 2008-as 2,2 %-os alapkamata 2009-től kezdődően a mai napig 0,2 % alatti szint alá csökkent, és így 2009-től a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések adósainak törlesztő részlete felére csökken –  a szerződés betartása esetén.

Ugyanúgy,  mint ahogy ugyanilyen feltételek mellett Lengyelországban valóban felére csökkent az adósok törlesztő részlete csupán  azért, mert a svájci frank alapkamata 2009-ben csökkent.

Ezért van az, hogy a fenti nyert peremben hozott Kúriai döntés után nem az izgat engem elsősorban, hogy a bankok által tisztességtelenül emelt kamatok és egyebek miatti törlesztőrészlet emelkedés folytán az adósi károkat miként sumákolják el a bankok, hanem az, hogy mikor adják vissza az adósoknak a bankok a 2009-től behajtott törlesztőrészletek összegének felét annak késedelmi kamatával együtt.

Svájci franki nyilvántartás miatti további örömködésemnek oka pedig az, hogy a Kásler féle C-26/13. számú Európai Bírósági döntés alapján hozott 2/2014 PJE Kúriai döntés 1. pontjának indokolásában olvasható “Amennyiben azonban az árfolyamkockázat korlátlan  viselésének szerződési rendelkezése a fogyasztó számára a pénzügyi intézménynek felróható okból nem volt világosan felismerhető, illetve érthető, fennállnak a szerződés tisztességtelensége megállapításának a feltételei”

rendelkezés alapján immár nem lehet vita azon, hogy bármiféle elszámolása a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésnek csak úgy tisztességes, ha az elszámolás során az HUF/CHF árfolyamváltozás terheit kizárólag a bank viseli. Vagy a Lengyelországi törvényalkotás alapján az árfolyamváltozás terheinek 90 %-át a bank, míg 10 %-át az adós viseli.

Nem lehet vita ezen azért, mert soha egyetlen bank sem adott a szerződéskötéskor az adósnak olyan kockázatfeltáró tájékoztató, melyben azt közölte volna, hogy az árfolyam korlátlanul változhat, azaz egyetlen esetben sem történ tisztességes banki tájékoztatás. Az Európai normákon alapuló, Alkotmánybíróság által sem kifogásolt utóbbi Kúriai jogegységi döntésre tekintettel akár a feje tetejére is állhatna a magyar törvényhozás a bankok segítése érdekében, jogállamiság létezése esetén mindenképpen követni kellene itt is a lengyel példát.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Röviden összefoglalva ezek voltak az okai annak, hogy öt év óta folyamatosan ugyanúgy indítottam szerződés részbeni érvénytelensége iránti pereket. De az egyéb problémák (pl: kezelési költségek és egyebek jogtalan követelése) rendezését is reméltem a peres eljárások alapján azért, mert az Európai Bíróság az alábbi kötelezettséget írja elő minden nemzeti bíróság számára az ilyen fajta perekben: (C-472/11. számú EUR ítélet rendelkező része 1. pontja)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen.

A mellékletben látható 2016. május 3-i A.1. jelű Kúriai ítélet pedig végérvényesen eldöntötte azt, hogy helyesen jártam el akkor, amikor a hozzám forduló több ezer adósnak az elmúlt öt évben díjazás nélkül ugyanúgy igyekeztem segíteni.

Európai Uniós előírások ide, csatlakozási Alapokmányban vállalt kötelezettségek oda, ellenben ha megnézik a mellékletben látható, Kúria által április 26-án hozott másik – A.2. jelű – határozatot – végzést – akkor láthatják azt, hogy mindezeket elfeledve hét nappal az A.1. jelű döntése előtt a Kúria megtagadta felülvizsgálati kérelmem elbírálást és a következők szerint rendelkezett:

„A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.”

Tekintettel arra, hogy a utóbbi Kúriai határozatot hét nap különbséggel ugyanaz a bírói tanács ugyanolyan kereseti kérelmem alapján indított eljárás során, ugyanazon bírósági döntés – Szegedi Ítélőtábla – megváltoztatásával kapcsolatosan hozta, érdemes megvizsgálni azt, hogy a felperesekként megjelölt, de ugyanúgy becsapott adósok sorsával kapcsolatosan miért tesz különbséget a Kúria az előzőhöz képest?

Miért nyújt kérelmemnek megfelelően a törvényes rend helyreállítása érdekében jogi segítséget az egyik, és miért tagad meg minden segítséget a másik, a bank által ugyanúgy becsapott adóstól? Periratok alapján megállapítható az, hogy ennek a különbségtételnek a két adós között egyetlen oka volt.

Az, hogy az adós számára kedvező Kúriai határozatnál jogerős ítéletet Szegeden 2014. április 8-án hoztak, míg az az adós, akitől az igazságszolgáltatást megtagadják a bíróságok, a keresetlevelét 2015. június 25-én terjesztette elő. Az utóbbi adós ezzel semmiféle mulasztást, semmiféle hibát nem követett el, semmisséget eredményező tisztességtelenség esetén joga van 50 év múlva is peres eljárást indítani és bírósági döntést igényelni mindenütt Európában, csupán egyetlen európainak mondott országban nincs joga a banki adósnak.

Magyarországon.

Indokként pedig a mellékletben olvasható határozat a következőket közli:

„7./ A jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott végzés nem minősül sem az ügy érdemében hozott, sem pedig a Pp. 270. § (3) bekezdésében felsorolt jogerős végzésnek. Az ténylegesen a DH2 tv. 37. §-án alapul, amivel szemben felülvizsgálati kérelem benyújtása kizárt. A Kúria hasonlóan foglalt állást például a Pfv.X.21.562/2010/3. számú határozatában. Ezen az érvrendszeren alapszik a BH 2012/97. számon közzétett döntés is.

8./ A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálhatóságának hiányában a Kúria nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy a DH2 tv. alapján volt-e helye az adott tényállás mellett hiánypótlási felhívásnak, illetve előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének.”

Ennek az indokolásnak szerkesztője éppen úgy tudja, mint én azt, hogy ténylegesen a támadott ítélőtáblai végzés alapjául szolgáló elsőfokú végzés az elutasítás indokaként a 37. § 1. bek-e szerinti hiánypótlási kötelezettség elmulasztását jelölte meg, jogi alapként pedig a Pp. 130. § 1. bek. j. pontjára is hivatkozott.

A Kúriai határozat a hivatalbóli elutasítás indoklásánál említést sem tett a 37. § 1. bek-ben előírt hiánypótlási felhívásra adott felperesi válasziratról, illetve figyelmen kívűl hagyta a másodfokú bíróság által nem kifogásolt elsőfokú bírósági hivatkozást a Pp. 130. § 1. bek. j. pontjára vonatkozóan, de közben az alábbiak szerint mentséget közölt arra nézve, hogy miért nem végezte el alapvető feladatát:

„A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálhatóságának hiányában a Kúria nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy a DH2 tv. alapján volt-e helye az adott tényállás mellett hiánypótlási felhívásnak, illetve előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének.”

Csakhogy a leírt indokolásból könnyű belátni azt, hogy a Kúriának a 9 oldalas felülvizsgálati kérelmem érdemi elbírálhatóságának kérdését vizsgálni kellett ahhoz, hogy ilyen megállapításokat tegyen, így olvasnia kellett ilyen döntés meghozatalához iratomból a következőket is:

A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).

Természetesen tőlem függetlenül is jól tudták mindezeket az eljáró bírók és így kap valódi értelmet „a Kúria nem foglalhatott állást abban a kérdésben,” szövegrész. Igaz, hogy ennek semmi köze sincs a törvényes jogalkalmazáshoz, de a tényleges hatalmat gyakorlók akaratából tényleg nem foglalhatott állást a Kúria az A.2. jelű határozattal elbírált ügyben.

Szerintem más kúriai döntés esetén talán még a téli fütést sem biztosították volna a Kúriának ugyanúgy, mint a ténylegesen hatalmat gyakorlóknak nem tetsző Magyarok Világszövetségének sincs biztosítva. És egyébként is a törvényes Kúriai határozat esetén Dr. Wellmann György Kúriai Kollégiumvezető Úr ismét kérhetett volna bocsánatot a bankoktól.

TOVÁBB A 2. RÉSZHEZ