Két remek “devizás” EUB döntés, amely alapjaiban kell felborítsa a Kúria világnézetét és az ítélkezési gyakorlatot

Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda, devizahitel, Két remek "devizás" EUB döntés, amely alapjaiban kell felborítsa a Kúria világnézetét és az ítélkezési gyakorlatot

Két remek "devizás" EUB döntés, amely alapjaiban kell felborítsa a Kúria világnézetét és az ítélkezési gyakorlatot

Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda

2021. júniusában két remek EUB döntés jelent meg. Ennek első olvasatú elemzését adnám meg azzal, hogy alapjaiban kell felborítsa a Kúria világnézetét és az ítélkezési gyakorlatot.

Mondjuk szerintem kiadják a parancsot, ezeket sem kell figyelembe venni, mert "Brüsszel nekünk nem diktál". Ettől eltekintve érdemes foglalkozni keményen a jogi érvekkel, mert egyszer ez a szürreális diktatúra csak összeomlik.

A Bíróság 2021. június 10-i, BNP Paribas Personal Finance SA és VE ügyben (C-609/19., ECLI:EU:C:2021:469) az alábbiakat mondta ki:



3)      A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kölcsönszerződés azon feltételei, amelyek akként rendelkeznek, hogy a rögzített törlesztőrészleteket elsősorban a kamatokra kell elszámolni, és amelyek előírják e szerződés időtartamának a számlán lévő tartozás megfizetése céljából történő meghosszabbodását és a havi törlesztőrészletek összegének emelkedését, amely tartozás a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás változása következtében jelentősen emelkedhet, a felek említett szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhetnek elő a fogyasztó kárára, amennyiben a szolgáltató az átláthatóság követelményét a fogyasztóval szemben tiszteletben tartva nem számíthatott észszerűen arra, hogy ez utóbbi az egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.

27      E pontosítást követően a „szerződés elsődleges tárgyának” a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalmát illetően – amelyre az első kérdés vonatkozik – rá kell mutatni arra, hogy e rendelkezés szerint a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem e szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.

A bíróság tehát csak akkor vizsgálhatja a szerződés elsődleges tárgyának meghatározására vonatkozó feltétel tisztességtelen jellegét, ha e szerződési feltétel nem világos és érthető.

loading...

28      E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy mivel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése kivételt biztosít a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatának azon mechanizmusa alól, amelyet az ezen irányelv által bevezetett fogyasztóvédelmi rendszer előír, e rendelkezést szigorúan kell értelmezni (2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29      Azon szerződési feltételek csoportját illetően, amelyek a „szerződés elsődleges tárgyának” a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalma alá tartoznak, a Bíróság kimondta továbbá, hogy e feltételeket úgy kell érteni, mint amelyek e szerződés alapvető szolgáltatásait állapítják meg, és amelyek – ilyenekként – a szerződést jellemzik.

Ezzel szemben azok a feltételek, amelyek magának a szerződéses jogviszonynak a lényegét meghatározó feltételekhez képest járulékos jelleggel rendelkeznek, nem tartozhatnak e fogalomba (2019. október 3 i Kiss és CIB Bank ítélet, C 621/17, EU:C:2019:820, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32      E tekintetben a devizában nyilvántartott és hazai pénznemben törlesztendő kölcsönszerződéseket illetően a Bíróság kifejtette, hogy az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére vonatkozó feltételek tisztességtelen jellege értékelésének kizárása nem alkalmazható az olyan feltételekre, amelyek a törlesztőrészletek kiszámítása céljából a kölcsönszerződésben meghatározott külföldi pénznem átváltási árfolyamának meghatározására korlátozódnak, anélkül azonban, hogy bármilyen átváltási szolgáltatást nyújtana a hitelező az említett számítás során, és ennélfogva e feltételek nem tartalmaznak semmilyen „díjazást”, amelynek a hitelező által nyújtott szolgáltatás ellenszolgáltatásaként való megfelelése a tisztességtelen jellege tekintetében nem értékelhető a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében (2014. április 30 i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C 26/13, EU:C:2014:282, 58. pont).

33      A Bíróság ugyanakkor azt is kifejtette, anélkül azonban, hogy e megállapítást kizárólag a külföldi pénznemben nyilvántartott és ugyanezen pénznemben visszafizetendő kölcsönszerződésekre korlátozta volna, hogy a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó feltételei e szerződés elsődleges tárgyát határozzák meg (lásd különösen: 2018. szeptember 20 i OTP Bank és OTP Faktoring ítélet, C 51/17, EU:C:2018:750, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. március 14 i Dunai ítélet, C 118/17, EU:C:2019:207, 48. pont).

A fentiek azért különösen fontosak, mert a magyar hitelezők előszeretettel hivatkoznak arra, nem vizsgálhatóak tisztességtelenség szempontjából az indexálási mechanizmus feltételei. Az EUB fent idézett sorain túl – a feltett első kérdéssel kapcsolatos – megállapításai egyértelműsítik, a magyar hitelezők érvelése nem helytálló.

Az átláthatóság követelménye kapcsán még komolyabb megállapításokat tesz az EUB:

41      Az átláthatóság követelményére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír, hogy a szerződéskötést megelőzően tájékoztatást kapjon a szerződési feltételekről és a szerződéskötés következményeiről. Többek között ezen információk alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladóval vagy szolgáltatóval – az általuk előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva – szerződéses kapcsolatba lép e (2020. március 3 i Gómez del Moral Guasch ítélet, C 125/18, EU:C:2020:138, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A magyar Kúria fentiekkel kapcsolatos gyakorlata contra legem, ugyanis formálissá szűkíti a tájékoztatást. A magyar bírói gyakorlat minden aggály és kritika nélkül szolgálta ki a kúriai elvárást, mely a magyar törvénykezés tekintélyét földig rombolta és valójában jogállamisági kérdéseket vetett fel. Az ítélet 41-43. pontjaiban hivatkozott C-125/18. sz. alatti döntésre már a C-932/19. sz. alatti ügyem kapcsán is folyamatosan hivatkozom.

44      Mindez megköveteli többek között azt, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését, amelyre az érintett szerződési feltétel utal, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt, oly módon, hogy e fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján felmérhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket (lásd ebben az értelemben: 2021. január 27 i Dexia Nederland ítélet, C 229/19 és C 289/19, EU:C:2021:68, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Az ítélet 48-50. pontjai visszautalnak a C-51/17. sz. alatti ügyre, melyet a magyar bíróságok már kezdenek komolyabban venni. Csakhogy a C-609/19. sz. alatti döntés tovább pontosítja a korábbi gyakorlatot:

53     Így egy devizaalapú kölcsönszerződés keretében, amely a fogyasztót árfolyamkockázatnak teszi ki, nem felel meg az átláthatóság követelményének az, ha az e fogyasztóval közölt információk – még ha jelentős mennyiségűek is – azon a feltételezésen alapulnak, hogy a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás e szerződés teljes időtartama alatt stabil marad.



Ez különösen akkor van így, ha a szolgáltató nem tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamváltozásra esetlegesen kiható gazdasági háttérről, így a fogyasztó számára nem tették lehetővé, hogy konkrétan megértse azt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele esetlegesen súlyos következményekkel járhat a pénzügyi helyzetére.

A gazdasági háttérrel kapcsolatos mechanizmus elvárása mindenképpen nóvumnak tűnik. Habár a korábbi EUB felfogás is kiemelte az oksági folyamatokat (mechanizmust).

Álláspontom szerint hazánkban egyetlen banki tájékoztatás sem tartalmazott olyan elemzést, mely a magyar gazdasági folyamatok kapcsán kiemelte volna a várható forint gyengülést és annak mértékét. Ha a 6/2013. PJE határozat még úgy gondolta, hogy a deviza alapú kölcsönök alacsonyabb kamata kiegyenlíti az árfolyamkockázatot, és ez uralkodóvá vált a honi ítélkezésben, akkor érdemes lenne azon elgondolkodni, miként kellett prognosztizálni a forint folyamatos gyengülését.

Hol volt az a pont, amikor a relatíve alacsony kamat már nem ellentételezte a kockázatot. Ugyanis köztudott, hogy 2008. második félévében gyakorlatilag 25%-ot gyengült a forint, így a 150-es frank 200.-Ft-ra ugrott. Ahogyan arra utaltam, néhány hét, hónap alatt a kedvezőbb kamattól várható előny még a Kúria gondolatisága mellett is elveszett.

57 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy devizában nyilvántartott kölcsönszerződés keretében az e szerződésben foglalt azon feltételek átláthatóságának követelménye, amelyek akként rendelkeznek, hogy a rögzített törlesztőrészleteket elsősorban a kamatokra kell elszámolni, és amelyek előírják az említett szerződés időtartamának a számlán lévő tartozás megfizetése céljából történő meghosszabbodását és a havi törlesztőrészletek összegének emelkedését, teljesül, amennyiben a szolgáltató olyan kellő és pontos tájékoztatást nyújtott a fogyasztónak, amely lehetővé teszi a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára, hogy megértse a szóban forgó pénzügyi mechanizmus konkrét működését, és így felmérje az ilyen szerződési feltételek által ugyanezen szerződés teljes időtartama alatt a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős negatív gazdasági következmények kockázatát.
illetve

71      A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a kölcsönszerződés azon feltételei, amelyek akként rendelkeznek, hogy a rögzített törlesztőrészleteket elsősorban a kamatokra kell elszámolni, és amelyek előírják e szerződés időtartamának a számlán lévő tartozás megfizetése céljából történő meghosszabbodását és a havi törlesztőrészletek összegének emelkedését, amely tartozás a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás változása következtében jelentősen emelkedhet, a felek említett szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhetnek elő a fogyasztó kárára, amennyiben a szolgáltató az átláthatóság követelményét a fogyasztóval szemben tiszteletben tartva nem számíthatott észszerűen arra, hogy ez utóbbi az egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.

Magyarán, nem egyeztethető össze a fogyasztóvédelem elvárásaival az a hitelezői magatartás, mely során csak annyi információt csepegtetnek a fogyasztónak, hogy az általános szerződéses feltételeket elfogadja, ellenben egy egyedi megtárgyaltság esetében ráébredt volna annak vállalhatatlan kockázataira.

A Bíróság 2021. június 10-i, BNP Paribas Personal Finance SA és VB egyesített ügyben (C-776/19-C-782/19., ECLI:EU:C:2021:470) az alábbiakat mondta ki:

3)      A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés keretében az e szerződésben foglalt azon feltételek átláthatóságának követelménye, amelyek előírják, hogy a számla pénzneme a deviza, a fizetés pénzneme pedig az euró, és amelyek következtében az árfolyamkockázatot a kölcsönfelvevő viseli, teljesül, amennyiben a szolgáltató olyan kellő és pontos tájékoztatást nyújtott a fogyasztónak, amely lehetővé teszi a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára, hogy megértse a szóban forgó pénzügyi mechanizmus konkrét működését, és így felmérje az ilyen szerződési feltételek által ugyanezen szerződés teljes időtartama alatt a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős negatív gazdasági következmények kockázatát.

4)      A 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a valamely szerződési feltétel ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett világos és érthető jellegével kapcsolatos bizonyítási teher a fogyasztóra hárul.

5)      A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely kölcsönszerződés azon feltételei, amelyek előírják, hogy a számla pénzneme a deviza, a fizetés pénzneme pedig az euró, és amelyek következtében az árfolyamkockázatot – amelynek felső határa nem korlátozott – a kölcsönfelvevő viseli, a felek említett szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhetnek elő a fogyasztó kárára, amennyiben a szolgáltató az átláthatóság követelményét a fogyasztóval szemben tiszteletben tartva nem számíthatott észszerűen arra, hogy ez utóbbi az egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.

Az ítélet indokolása nagyban megegyezik a C-609/19. sz. alatti ügyben elhangzottakkal, mint például:

78      A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik és az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés keretében az e szerződésben foglalt azon feltételek átláthatóságának követelménye, amelyek előírják, hogy a számla pénzneme a deviza, a fizetés pénzneme pedig az euró, és amelyek következtében az árfolyamkockázatot a kölcsönfelvevő viseli, teljesül, amennyiben a szolgáltató olyan kellő és pontos tájékoztatást nyújtott a fogyasztónak, amely lehetővé teszi a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára, hogy megértse a szóban forgó pénzügyi mechanizmus konkrét működését, és így felmérje az ilyen szerződési feltételek által ugyanezen szerződés teljes időtartama alatt a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős negatív gazdasági következmények kockázatát.

De nóvum itt is található:
90      Nyolcadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell e értelmezni, hogy a kölcsönszerződés azon feltételei, amelyek előírják, hogy a számla pénzneme a deviza, a fizetés pénzneme pedig az euró, és amelyek következtében az árfolyamkockázatot a kölcsönfelvevő viseli, a felek említett szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéznek elő a fogyasztó kárára, mivel egyrészt a szolgáltató a fogyasztóhoz képest megfelelőbb eszközökkel bír az árfolyamkockázat előrejelzéséhez, másrészt pedig az e szolgáltató által viselt kockázat felső határa korlátozva van, míg a fogyasztó nem ilyen kockázatot visel.

96 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az olyan devizaalapú kölcsönszerződések keretében, mint amelyekről az alapügyekben szó van, a nemzeti bíróság feladata, hogy az alapügy valamennyi körülményére, és különösen az eladónak vagy szolgáltatónak a lehetséges árfolyam ingadozásokkal és a külföldi pénznemben nyilvántartott kölcsön felvételében rejlő kockázatokkal kapcsolatos szakértelmére és ismereteire tekintettel megvizsgálja, hogy először is tiszteletben tartották e a jóhiszeműség követelményét, és másodszor, hogy fennáll e a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jelentős egyenlőtlenség (lásd ebben az értelemben:

2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 56. pont).
97      Ami a jóhiszeműség követelményét illeti, rá kell mutatni arra, hogy – amint a 93/13 irányelv tizenhatodik preambulumbekezdéséből kitűnik – ezen értékelés keretében figyelembe kell venni többek között a felek alkupozíciójának erősségét, és azt, hogy ösztönözték e valamilyen módon a fogyasztót az érintett szerződési feltétel elfogadására.

98      Azon kérdést illetően, hogy valamely szerződési feltétel a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz e elő a fogyasztó kárára, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta e, hogy utóbbi az egyedi megtárgyalást követően elfogadja e feltételt (lásd különösen: 2020. szeptember 3 i Profi Credit Polska ítélet, C 84/19, C 222/19 és C 252/19, EU:C:2020:631, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda

Facebook hozzászólások
loading...