DR. KRISTON – ALKOTMÁNYOS PANASZ A KÚRIÁHOZ

…Ez a pénzügyi termék (szerződés) sok országban tiltott pénzügyi termék még a tőzsdéken és tőzsdebrókereknél is, például Amerikában (és több más országban) sem lehet CFD, származtatott eszközöket (termékeket) kínálni és eladni kiskereskedelmi befektetőknek (fogyasztóknak), a nagyon magas kockázat miatt, még akkor sem, ha a kliensek tudnak a kockázatról. Az EU-ban még nem tiltott (de már 2018 óta korlátozott) egyelőre ezeknek a termékeknek a kereskedése (ki hitte volna).

Viszont, hiteltermékekbe beépíteni ilyen CFD mechanizmust, megállapodást, a gyanútlan egyszerű emberek (fogyasztók) számára, egyszerűen a legenyhébben fogalmazva is aljasság…

Dr. Darák Péter elnök, Dr. Wellmann György kollégiumvezető

Tisztelt Kúria! Tisztelt elnök úr! Tisztelt kollégiumvezető úr!

ÖTMILLIÓ-HATSZÁZEZER DB "DEVIZASZERZŐDÉS"

"A magyar háztartások 2010 első félévének végén közel 10.600 milliárd forintnyi hiteltartozása volt (a GDP 40 százaléka). A devizahitelek  ezen belül hozzávetőleg 7300 milliárd forintot tettek ki (a GDP 28 százaléka), ami a teljes állomány kétharmada.

Ezt a magas állományi arányt a devizahitelek 2008 második felében érték el, azóta az arányuk lényegében stagnált, illetve kissé csökkent. A devizahitel-állománynak több mint 90 százaléka svájci frankban és mintegy 7 százaléka euróban denominált tartozás" [MNB-SZEMLE 2010 OKTÓBER]. 

KÚRIA ÁLTUDOMÁNYOS "VÁLLALKOZÁSA"

Kúria ha megnézi az 1. táblázatot, abból kiveheti, hogy a devizahitel állományt (7.266 milliárd forint) mintegy 5.600.000 db azaz ötmillió-hatszázezer darab devizaszerződés hozta létre.

Önök ezeknek a szerződéseknek a kötelező jogértelmezésére vállalkoztak. Hangsúlyozni kell, hogy csak vállalkoztak, mert a 6/2013 PJE, 2/2014 PJE, 1/2016 PJE határozatuk nem több mint a magánjog alapjaira helyezett vállalkozásuk, de nem "találták el" ezeknek a szerződéseknek a lényeges tartalmát.

Feltételezni kell, hogy pénzügytani és pénzügyjogi hozzá nem értésük vezethetett ahhoz a tévedéshez, amellyel a devizahiteles szereplőkben azt az áltudományos nézetet hintették el, hogy ez a jogviszony levezethető szimplán a magánjog alapjain. Súlyos tévedésük ezreket kergetett halálba és többmillió a devizanyomorba taszítottak száma.

KÚRIA ÁLTUDOMÁNYA

Kölcsönviszony, mert a forintot rendelkezésre bocsátották [rPtk. 523.§], ezt a Kúria még eltalálta. A devizában meghatározott kirovó pénztartozást (kirovás) és a forint pénznemben lerovó teljesítést (lerovás), ezt is még a Kúria eltalálta.

Az előzőekből keletkező folyósítási és törlesztési árfolyamok különbségével azonban a Kúria semmit nem tudott kezdeni, hanem elkezdte gyártani a kockázatelméleteit. Ugyanis attól kezdve, hogy a deviza kirovó és forint lerovó indexálási mechanizmus elkezd működni, onnan kezdve a kölcsön ki lett téve az árfolyampiac kockázatainak.

Az erre gyártott jogegységi határozatok áltudományosak, a pénzügytan és a pénzügyjog tudományok állásával ellentétes áltudományos iránymutatások, amelyek államban, bírákban, adósokban azt a tévképzetet keltették, hogy a kockázati elemet elegendő mindössze a kockázat tényéről történő tájékoztatással (megfelelősége, tartalma) kezelni. Ennek nyomán a Fővárosi Ítélőtábla odáig ment, hogy a kockázat mechanizmusáról nem kell tájékoztatni az adósokat, az csak megzavarta volna őket, elegendő az, ha a kockázatra felhívták a figyelmét.

Ez a szimplifikálás a jogszakmai közönségben enyhén szólva visszatetszést keltett, de nincsenek fórumok ahol ezt meg lehetne vitatni, ezért jobb híján levezetem, hogy a Kúria áltudományos iránymutatása – helyesebben porhintése – lebutította a pénzügytant és pénzügyjogot, valamint az alkalmazó bíróságokat. 

KÖLCSÖNRE + ÁRFOLYAM KÜLÖNBSÉGRE SZERZŐDÉS

A devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések kockázati elemét a magánjog [rPtk. 523.§, 231.§] nem képes teljes jörűen kezelni, de a szakjog kockázatfeltárása [Hpt. 203.§] is szegényes és csak a kockázat felületére mutat rá. Kúria nem ismerte fel azt, hogy nem a mögöttes ügyletből (deviza kamatswapok), nem is befektetési devizakereskedési ügyletből (forex-trade), hanem önmagában a szerződési rendelkezések között szereplő folyósítási és törlesztési árfolyamok különbségéből magára az árfolyamkülönbségre (árfolyamkülönbözetre) létrejött a kölcsön kötelem mellett egy atipikus a különbségre szóló szerződés is.

Tehát nem a devizaalap, nem is az átszámítás, hanem az árfolyamok különbségének viselésére vonatkozó szerződési rendelkezés nemes egyszerűséggel egy CFD-ügylet, amit fogyasztókkal kötni a világon szinte mindenütt tiltanak, de legalább is korlátoznak.

Ráadásul a fogyasztó nyitott pozíciója a szerződés futamideje alatt nem zárható, ezért teljes mértékben ki van szolgáltatva a az árfolyamkülönbség rizikójának, azt kezelni sem képes. Ez pedig azért tisztességtelen, mert a hitelező bankok egyoldalú árfolyamismereti tudásuk és treasury szakapparátusuk révén egyoldalúan tisztában voltak a fedezett deviza kamatparitáson számítható [pl. ÁKK zéró kupon görbe, árfolyam-indexek] határidős árfolyamokkal, így az idegen valuta és a nemzeti valuta kamatkülönbségéből [a deviza kamatparitás elméletéből] következő törvényszerűség a forint nyilvánvaló leértékelődése, ezért a fogyasztó nyitott pozíciójának kiépítése kockázatkezelő eszközök felajánlása nélkül egyoldalúan és indokolatlanul olyan banki előny, amely tisztességtelenség magvát meghaladó jó erkölcsbe ütközik.

És akkor nézzük mi is a kölcsönbe ágyazott különbségre kötött szerződési rendelkezés, ami immanensen benne van a szerződésben, ahhoz más ügyletet  (forrásszerző kamatswap), befektetési hitelezést (forex-trade), átszámítást (kirovó-lerovó pénzelmélet) egyáltalán nem kell figyelembe venni. 

DEVIZASZERZŐDÉS A KÜLÖNBSÉGRE
KÖLCSÖN + CFD-ÜGYLET

A CFD a "Contract For Difference" [CFD] lefordítva “Szerződés a Különbségre” az a kockázati elem, amelyet a devizalapú szerződéseknek a folyósítási és a törlesztési árfolyamokra vonatkozó szerződési rendelkezései tartalmaznak.

Ha a HUF/CHF értéke felfelé megy (a HUF erősödik) és a devizapozícióm arra van nyitva, akkor a különbséget megnyerem (ilyenek voltak a 2005-2008 közötti a HUF reálfelértékelődései), ha pedig a HUF/CHF értéke lefelé megy (HUF leértékelődik), akkor a különbséget elvesztem, vagyis fizetem a különbséget, az a veszteségem lesz.

A deviza folyósítási és törlesztési árfolyam különbözet viselésének kötelezettségeként ilyen CFD van beépítve a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésekbe.  Legfőbb Ügyész 6/2013 PJE eljárásban adott szakvéleménye is tartalmazza ennek a nyereségnek és veszteségnek a fentieknek megfelelő működését.

MOST IDÉZZÜNK EGY AUTENTIKUS CFD ELEMZÉST.
Forrás ide kattintva.

"Sokan írták már le – millió más értelmezés mellett -, hogy ezek a devizaalapú hitelszerződések, ”hitel és forex-swap” szerződések egyben (hitel és kockázati devizakereskedés szerződések). Ez az elmélet nem állt meg a Kúria előtt 2014-ben, mivel mondhatni hibásan közelítették meg ezt jogászok, ezáltal a Kúria és más bíróságok, megszokottan félvállról és manipulatívan kezelték, kerülték ki ezt.

Viszont, valójában, aki jobban ért a mai tőzsdei termékekhez az tudja, hogy ezekbe a szerződésekbe egész pontosan úgynevezett CFD, származtatott pénzügyi eszközt, megállapodást építettek be.

A CFD a "Contract For Difference" rövidítése, “Szerződés a Különbségre” magyarul, avagy “különbözeten alapuló ügyletek”. Egy bizonyos, nagyon magas kockázatú, gyengén szabályozott, már sok országban tiltott, tőzsdei-bróker termékek, származékos ügyletek, pénzügyi eszközök, megállapodások ezek.

Részvények, árfolyamok, indexek és bármilyen értékpapír jövőbeli értékének különbségére kötsz szerződést (fogadsz) ezekkel a CFD-kel valójában, anélkül, hogy birtokolnád az ezek mögött lévő értékpapírokat, eszközöket.

A CFD megállapodáshoz nem kell befektetni tőzsdén kereskedett eszközökbe, nem kell hozzá tőzsdére sem menni, hogy egy CFD típusú megállapodás létrejöjjön. A lényeg, hogy szülessen egy megállapodás "a különbségre", "különbözetre". Egyszerűen, ha valaminek az értéke felfelé megy és a te pozíciód (szerződésed) arra van nyitva, akkor a különbséget megnyered, ha pedig az érték lefelé megy, akkor a különbséget elveszted, vagyis, te fizeted a különbséget, az a te veszteséged lesz (vagy éppen fordítva, megállapodástól függően).

Egyszerűen hangzik, de nem az. Akár a teljes vagyonodat elvesztheted ezeken a CFD nevezetű pénzügyi termékeken főleg akkor, ha nem tudsz kiszállni egy nyitott pozícióból, szerződésből, aminek az értékkülönbsége lényegében "ellened mozog" (és ha nincs “stop-loss”, “veszteség-zár” funkció a szerződésben).

Ez a pénzügyi termék (szerződés) sok országban tiltott pénzügyi termék még a tőzsdéken és tőzsdebrókereknél is, például Amerikában (és több más országban) sem lehet CFD, származtatott eszközöket (termékeket) kínálni és eladni kiskereskedelmi befektetőknek (fogyasztóknak), a nagyon magas kockázat miatt, még akkor sem, ha a kliensek tudnak a kockázatról. Az EU-ban még nem tiltott (de már 2018 óta korlátozott) egyelőre ezeknek a termékeknek a kereskedése (ki hitte volna).

Viszont, hiteltermékekbe beépíteni ilyen CFD mechanizmust, megállapodást, a gyanútlan egyszerű emberek (fogyasztók) számára, egyszerűen a legenyhébben fogalmazva is aljasság…

Amerikában (mivel ott nem kontinentális jogrendszer van), ha egy bank ilyen kombinált hitelterméket dobott volna a piacra, az már sok milliárd dolláros büntető-kártérítéssel tünt volna el a süllyesztőben örökre (ezért nem is mertek az Egyesült Államokban ilyen terméket létrehozni bankok).

Hitel szerződés, amelybe CFD szerződést is beleépítünk.

Ennek az újabb fajta jogi értelmezésnek és megközelítésnek jogilag azért lenne jelentősége, mert az, hogy ezekbe a szerződésekbe egyszerűen csak CFD termék-mechanizmust (CFD megállapodást) építettek be és nem hívták fel a figyelmet erre a bankok a szerződésben, már önmagában semmissé, vagy akarathiány miatt létre nem jötté teheti ezeket a szerződéseket jogilag.

A bírók és ügyvédek és sokan mások, semmit nem tudnak a CFD-ről.

A Kúria bírói a legnagyobb valószínűséggel életükben nem hallhattak még erről, de valójában ezek a manipuláltan és tévesen devizaalapúnak elnevezett kombinált hitelszerződések ezt fedik le teljes mértékben és a Kúria elkezdhetné elemezni azt, hogy Magyarországon 2005 és 2008 között hogyan kerülhetett CFD megállapodás, mechanizmus, a kölcsönszerződésekbe, anélkül, hogy ezt a szerződésekben a bankok kifejtették volna és ennek valódi mechanizmusára, kiemelt kockázataira, felhívták volna a fogyasztók figyelmét.

A CFD termékek a bankok számára jól ismert pénzügyi termékek voltak már 2005-ben is (mivel 1990-ben “találták fel”, hozták létre ezt a Londoni tőzsdéhez kapcsolódóan arra, hogy fedezzék vele a részvénypiaci kitettségüket a befektetési alapok), mely pénzügyi származék-terméket bankok nem forgalmazhattak egyébként fogyasztók részére (csak szabályozottan befektetőknek).

A “szerződés a különbségre” – CFD – pénzügyi terméknek nem volt kifejezett szabályozása Magyarországon (főleg hitelekhez kapcsoltan nem volt), erről még közjegyzők sem hallottak nagy valószínűséggel, nem beszélve arról, hogy megfelelő jogi tájékoztatást sem nyújthattak azoknak a fogyasztóknak, akik ilyen CFD mechanizmussal (megállapodással) egybeépített devizaalapú hitelszerződést aláírtak. A CFD megállapodások, mint értékpapír piaci pénzügyi eszközök viszont szabályozás alatt vannak 2004 óta az EU-ban.

Az EURÓPAI ÉRTÉKPAPÍR-PIACI HATÓSÁG (ESMA) elsőként talán csak 2013-ban adott ki egy fokozott figyelmeztetést csak a CFD termékeket illetően.
Az értékpapír-piaci hatóság 2018-as 2018/796 számú határozatának bevezetéséből idéznék egyet, hogy láthatóvá tegyem a téma súlyát:

1. Az utóbbi években az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) és több nemzeti illetékes hatóság észlelte a különbözeten alapuló ügyletek (CFD-k) lakossági ügyfelek számára, EU-szerte történő forgalmazásának, terjesz¬tésének vagy értékesítésének gyors terjedését. A CFD-k eredendően kockázatos és összetett termékek, melyekkel gyakran spekulatív céllal kereskednek.

Az ESMA és a nemzeti illetékes hatóságok azt is megfigyelték, hogy ezeket a termékeket egyre agresszívebb marketingmódszerekkel kínálják a lakossági ügyfeleknek, továbbá, hogy az átlátható tájékoztatás hiánya miatt a lakossági ügyfelek nem tudják megérteni e termékek mögöttes kockázatát. Az ESMA és a nemzeti illetékes hatóságok általános aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy egyre több lakossági befektető kereskedik ezekkel a termékekkel és szenved el veszteségeket.

Ezeket az aggályokat alátámasztja az Unió különböző részeiből, lakossági ügyfelektől érkezett panaszok számossága, mely ügyfeleket jelentős károk értek a CFD-kkel folytatott kereskedés során.

A határozat bevezetőjének 8. pontja, amely tisztázza, mi is az a CFD, melyekre a határozat vonatkozik:
8. “A Határozat azokra a CFD-kre vonatkozik, melyek készpénzben teljesített származtatott ügyletek, és céljuk, hogy a jogosult számára (rövid vagy hosszú) kitettséget hozzanak létre a mögöttes eszköz árának, szintjének vagy értékének változásával szemben. A CFD-k között szerepelnek többek között a gördülő azonnali devizaügyletek (rolling spot forex products) és a pénzügyi különbözetre spekulálás (spread bet). Ez a határozat nem vonatkozik az opciós ügyletekre, határidős ügyletekre, swapügyletekre és határidős kamatláb-megállapodásokra.”

Továbbá, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a “különbözetre vonatkozó pénzügyi szerződések”, mint pénzügyi eszköz van meghatározva a 2004/39/EK irányelvben, (annak 1. melléklet C. szakaszának 9. pontjaként) és mint itt meghatározott pénzügyi eszköz, az azzal való kereskedés, és az ilyen típusú szerződések kötése, a pénzügyi eszközök piacainak szabályozása alá tartozik.

Ez hosszú éveken át teljesen figyelmen kívül volt hagyva jogilag.

Jogilag ebben az a releváns, hogy a Kúria által eszkábált devizaalapú hitelszerződések meghatározásából a fentiek teljes mértékben kimaradtak. Mivel az egy dolog, hogy a devizaalapú hitelszerződések lényege az, hogy a kölcsön kirovó pénznemben van meghatározva, melyet lerovó pénznemben fizetnek vissza, viszont ezzel egy időben, bújtatottan – de a szerződés feltételeiből következően -, a hitelfelvevők egy “megállapodást is aláírnak a különbözetre”, mely szerződés egy másik pénzügyi eszközzel kapcsolatos szerződéssé is válik ily módon, amely szerződések így már teljesen más szabályozás alá esnek az Unióban, mint csak a hitelszerződések.

Így a fogyasztóknak egy olyan pénzügyi eszközt is eladnak, amelyről a fogyasztóknak fogalmuk sincs, nem beszélve annak elképesztő kockázatáról. Na mármost, kell-e, hogy egy ilyen (CFD) típusú szerződéshez deviza vagy valuta mozogjon vagy birtokba kerüljön? Nem kell. Azzal, hogy egy adóssal aláíratnak egy megállapodást arra vonatkozóan, hogy vállalja az árfolyamok közötti értékkülönbség terhét pénzügyileg, valójában létrejön a CFD szerződés. Ez viszont így nem történhetett volna meg törvényesen.

Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

A másik fontos jogi kérdés, hogy kell-e a CFD szerződéshez tőzsdére menni, vagy tőzsdén pozíciót nyitni? Nem kell. Éppen az a lényege a CFD megállapodásoknak, hogy nem kell hozzá részt venni semmiféle tőzsdei kereskedésben, nem kell pozíciókat nyitni a tőzsdén, éppen ellenkezőleg, ezeket a pénzügyi eszközöket (megállapodásokat) pontosan tőzsdén kívüli forgalmazásra hozták létre, úgynevezett OTC terméknek (Over The Counter, magyarul megközelítőleg lefordítva, külső engedély nélkül, tőzsdén kívül eladható pénzügyi termékek.

Recept nélkül vásárolható termékek hatóanyagokra, gyógyszerekre értelmezve).
Azok számára, akiket érdekel, és értik is a devizahiteles ügyek mögött alkalmazott jogot, annyit kiemelnék még, hogy ebben a megközelítésben, amit a teljesség igénye nélkül csak vázlatosan összefoglaltam most, az a jelentős különbség, hogy eddig a devizapárok valódi kereskedésével (forex-swap ügyletekkel) példálóztak a jogi megközelítésekben (jogilag viszonylag tévesen és bonyolultan), amit a bankszövetség és a Kúria viszonylag könnyedén kikerült azzal, hogy ezek nem befektetési szerződések voltak és ezért nem kellett tájékoztatni a fogyasztókat a devizakereskedés (forex-swap) lényegéről és kockázatairól.

Így a korábbi kicsit hasonló megközelítések, perek, megbuktak (a legtöbben nem értenek ezekhez a pénzügyi eszközökhöz, megállapodásokhoz, így nem pontosan határozták meg ezt a dolgot).

A mostani megközelítésemet viszont ilyen módon nem tudják könnyen megkerülni, sem a bankszövetség jogászai, sem a Kúria, mivel a CFD nem egy banki hiteltermék, nem egy valódi devizakereskedés, nem forex-swap ügylet, hanem egy spekuláns, szerződési forma csak (megállapodás valamilyen referencia eszköz értékváltozásának a különbségére). Amiről viszont a fogyasztónak részletes tájékoztatást kellett volna kapnia a szerződésben.

Ezt nem fogják tudni csak úgy egyszerűen megkerülni a banki jogászok, álláspontom szerint. Ez hasonló az eddigi szerencsejátékos, forex-es megközelítésekhez, azzal a különbséggel, hogy pontosan és érthetően meghatározzuk a használt pénzügyi megállapodás nevét és rámutatunk arra, hogy mi ez és hol volt és van ez pontosan szabályozva.

"szerződés a különbségre" sokkal nyilvánvalóbban érthető, spekuláns pénzügyi szerződési rész ezekben a devizaalapú hitelszerződésekben, mint korábban a “forex-swap” magyarázatok voltak.
A fentiek szintén világosan rámutatnak arra, hogy a bankok és a Kúria is jogilag félrevezetően, tévesen határozta meg ezeket a szerződéseket, azzal a feltételezett szándékkal, hogy az értékpapír-piacra vonatkozó szabályozásokat elkerüljék, mivel ezeknek a szerződéseknek a valódi neve és tárgya nem DEVIZAALAPÚ HITELSZERZŐDÉS, hanem KÜLÖNBÖZETRE VONATKOZÓ MEGÁLLAPODÁSSAL EGYBEKÖTÖTT HITELSZERZŐDÉS. Ez viszont így láthatóan félrevezette a fogyasztókat és a hatóságokat is, mivel a szerződés tárgyába és meghatározásába ez nem került bele. Szándékosan?

Ha nem akarunk túlságosan naivak lenni, akkor jogosan feltételezhetjük, hogy a fentieket kikerülő jogi értelmezések a bankszövetség jogászaitól és a Kúria bíróitól szándékosan elkerülték, kihagyták a fentieket azzal, hogy úgy mutatták be ezeket szerződéseket, mintha valami másnak, eddig senki által nem meghatározottnak kellene ezeket a szerződéseket neveznünk és tekintenünk. Holott jogilag teljes mértékben a fentieket fedik le, továbbá ezek a típusú pénzügyi megállapodások kifejezettek, meghatározottak és szabályozottak voltak 2005 előtt is.

Ezzel viszont nagy bajba kerültek volna a bankok, ha ez kifejezetté válik a Kúriánál is.
Ami a habot feltette erre a tortára az pedig az, hogy a magyar törvényhozás 2014-ben, a Kúria javaslatára és azzal együttműködve, tényszerűen nem tett mást, csak lezárta a fogyasztók borzalmasan veszteséges nyitott CFD pozícióit, megállapodásait 256Ft/CHF árfolyamnál, az ő terhükre persze. Így kiszedte a szerződésekből a CFD megállapodás részt a forintra átszámítással onnantól.

Továbbá „kis extra ajándékként” a fogyasztók borzalmas veszteségével szemben, semmissé tette – csúnya tőzsdei szóhasználattal élve – a tisztességtelenül felszámított „spreadet” (árfolyamrést) a szerződésekben és visszafizettette azt a bankokkal.

Viszont ezt egyszerűen csak ocsmányságnak lehetne nevezni a fentiek ismeretében és megértésével, mivel egyetlen törvényes és elfogadható megoldás lehetett volna ezekre a szerződésekre: a teljes megsemmisítésük.

És mint ahogy látható fentebb, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság határozatában, még most 2018-2019-ben is azt fejezte ki, hogy fogyasztók számára átláthatatlan kockázatot, mechanizmust rejtenek a CFD megállapodások. Akkor hogyan érthették volna meg ezt 2007-ben mondjuk a magyar hitelfelvevők? Hogyan írhattak alá ilyen szerződéseket és hogyan jöhettek ezek létre?

A magyar Kúria eközben pedig még 2019-ben is arról elmélkedik, hogy világos és értelmezhető volt-e a fogyasztók számára az általuk, félrevezetően "devizaalapúnak" elnevezett hitelszerződés és sajtóközleményben fejezte ki most októberben, hogy minden rendben van ezen a területen. Devizaalapú" hitelszerződések pereivel foglalkozó ügyvédek, jogászok figyelmébe ajánlom a fenti gondolatmenetemet. (NZ – 2019 október)"

KÚRIÁN SEMMI SINCS RENDBEN.

Kúriának javasolom, hogy kezdjék meg nyugdíjba küldeni a magánjogi szakbarbár megközelítésüket és kezdjenek ismerkedni  azzal hogyan csapta be Önöket a bankvilág és leplezték el a deviza alapúsággal, árfolyamréssel, árfolyamkockázati tájékoztatással és egyéb félrevezető információkkal a kölcsönszerződésekbe épített és külső engedély nélkül, tőzsdén kívül eladható CFD (szerződés a különbségre) OTC (Over The Counter) pénzügyi terméket.

Természetesen a fenti CFD-megközelítést az Európai Unió Bírósága előtt 21 fogyasztó közvetlen kártérítési perében is érvényesítjük.

EUB C-312/14 ítéletére nem hivatkozhatnak, mert a kérdést előterjesztő tagállami magyar bíróság kérdése kizárólag a 2004/39/EK irányelvnek a pénzügyi eszközök piacairól I. melléklet C. szakasz 4. pontjában foglalt másik pénzügyi eszköz értelmezésére vonatkozott, annak hatálya az I. melléklet C. szakasz 9. pontjában foglalt CFD pénzügyi eszköz értelmezésére nem terjedt ki. Javasolom tehát, hogy a Kúria előtt zajló bármely devizaperben állítsák meg az 93/13/EGK irányelv lebutítására vonatkozó ámokfutásukat és CFD előzetes döntéshozatali kérdéssel forduljanak a 2004/39/EK irányelv I. melléklet C. szakasz 9. pontjában szabályozott "különbözetre vonatkozó pénzügyi szerződések" értelmezése tárgyában figyelemmel a beépített árfolyamkülönbözetre kötött szerződési rendelkezésre. Talán közelebb kerülhetünk a Kúria 2013-óta tartó devizaalapú "lebutító értelmezgető ámokfutásának" végéhez.

Tisztelettel: Dr. Kriston István, panasztevő jogvédő állampolgár, Európajogi (pénzügyi) szakjogász.