Devizahiteles képlet: köpni-nyelni nem tudnak a bankok

Háborog a teljes magyar bankszektor az MNB múlt héten közzétett képlete miatt. Várható volt, hogy az árfolyamrés miatt visszajáró összeget az ügyfelek tőketartozásából vonják majd le, az viszont legfeljebb a lidérces rémálmokban került elő, hogy a múltbeli túlfizetéseket a múltbeli tőketartozást csökkentő tételként kell majd elszámolni, hónapról hónapra újraszámítva a hiteleket. Nem véletlen a felháborodás: a képlet mintegy másfélszer akkora veszteséget jelenthet a bankoknak, mint amit becslésként eddig közzétettek (összejöhet a 900 milliárd forintos bukó). Ráadásul úgy gondolják a bankoknál, jogilag nekik van igazuk, az alábbiakban ezért az ő érveiket mutatjuk be.

Mi ez a képlet?

A Kúria és a parlament által tisztességtelennek nyilvánított árfolyamrés miatt nem csupán ki kell számítaniuk a bankoknak (a törvény hatályba lépése, vagyis július 26. után) 90 napon belül, hogy mennyi jár az ügyfeleknek, hanem a módszertant is el kell küldeniük az MNB-nek 60 napon belül, vagyis szeptember végéig. Megnőtt ezzel a különböző jogértelmezésekből származó esetleges bizonytalanság veszélye, ezért megelőző csapást mért erre a jegybank: a múlt héten közzétett képlet feketen-fehéren meghatározza, miként kell elszámolniuk az árfolyamrést. Bár e képlet használata nem kötelező, hisz nem jogszabályról van szó, az MNB ez alapján fogja lefolytatni a módszertani ellenőrzést, tehát a gyakorlatban mégis kötelező – mondják banki forrásaink.

Hogy kell kiszámítani a visszajáró összeget az MNB szerint?

Ki kell számítani a devizahitel kezdeti (az eddig ismerthez képest kisebb) devizaértékét úgy, mintha az akkori MNB-árfolyamon folyósította volna a bank a hitelt.
A hónapról hónapra már befizetett (devizában számított) törlesztőrészletből ki kell vonni az átszámított hitel árfolyamrés nélkül (devizában) számított törlesztőrészletét, és ez lesz a mindenkori túlfizetés.
A hónapról hónapra teljesített túlfizetést múltbeli (aktuális) tőketörlesztésként kell figyelembe venni a devizatartozásban.
A mindenkori tőketartozást tehát két tényező is csökkenti az eddig hitthez képest: a folyósítási árfolyam megváltoztatása (kisebb eredeti tőketartozás) és a múltbeli túlfizetések tőketörlesztésként való beszámítása (gyorsabban csökkenő tőketartozás).
A jelenleg fennálló devizaadósság és az átszámításból adódó devizaadósság közötti különbség adja az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazásának költségét a bankok számára.

Mit kifogásolnak a bankok? 
Banki forrásaink az alábbi kifogásokat, illetve érveket említették:

1. Ehhez nincs joga az MNB-nek. az MNB adhat iránymutatást, de az nem lehet kötelező és kizárólagos ("ilyen segítségből nem kérünk"), hisz ez ügyben nincs jogalkotási joga a jegybanknak. A devizahiteles törvény sem kötelezi ilyenre őt.

2. A túlfizetéseket nem lehet tőketörlesztésként elszámolni. Ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni." – tartalmazza az új Ptk. 6:46. paragrafusa, hasonlóan a régi Ptk.-hoz. Dr. Vékás Lajos, a Ptk. egyik atyja magyarázata szerint "ha a kötelezett nem fizeti meg a teljes tartozását, a jogosult érdekvédelme élvez prioritást. A jogosult érdeke pedig annak megakadályozását kívánja meg, hogy a tőketartozás csökkenjen az egész tartozás kiegyenlítése nélkül" Ezzel szemben az MNB képlete a túlfizetést azonnali tőketartozás-csökkentésként számolja el, figyelmen kívül hagyva a törvényben meghatározott sorrendiséget.

3. A túlfizetést nem lehet előtörlesztésként elszámolni. Erre vonatkozóan számos érvet hallottunk a bankoktól: A.) A banki kölcsönszerződések döntő többsége értelmében az előtörlesztés feltétele, hogy az adós ezt a szándékát idejében (pl. legalább 30 nappal korábban) jelezze, hiszen az előtörlesztés a bankra többlet adminisztrációs és elszámolási feladatot ró, jövőbeni kamatbevételeit pedig csökkenti. Az azonnali előtörlesztésként való elszámolás ezt nem veszi figyelembe. B.) Ha egy bank előtörlesztésként számolja el a túlfizetést, önkényesen rendelkezik az adós befizetésével, pedig erre nincs joga. C.) A bankok extra költségeket (előtörlesztési díjat) számolhatnak fel a 2009. évi CLXII. törvénynek megfelelően, amiről az MNB képlete kegyesen megfeledkezik. D.) Az adós előtörlesztési szándéknyilatkozata nem pótolható utólag jogszabállyal sem. Bár az Alkotmánybíróság márciusban "felhatalmazta" a jogalkotót az utólagos, tömeges szerződésmódosításra, ez nem okozhatja egyik fél (jelenleg a bankok) jelentős érdeksérelmét sem. E.) Az ügyfelek túlfizetése forintban történt. A jogszerű, szerződésben szabályozott törlesztőrészlettel ellentétben nincs jogi alapja annak, hogy egy jogszerűtlenül történt túlfizetés éppen egy devizatartozást csökkentsen.

4. A jogalap nélküli gazdagodás szabályait kellene figyelembe venni. Bár a bankok álláspontja szerint az árfolyamrés alkalmazása nem volt jogalap nélküli gazdagodás, a Kúria ítélete és a devizahiteles törvény alapján most emellett tudnak érvelni. Ahogy a régi Ptk. 361. paragrafusa megfogalmazza az új Ptk. szellemiségét is: "Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni". Nem a múltat kell tehát "visszacsinálni", hanem a múltbeli jogalap nélküli gazdagodás miatti visszatérítést a hatályos jogszabályok alapján végrehajtani – mondják a bankok.

5. Lineáris késedelmi kamatot kellene alkalmazni. 
A jogalap nélküli gazdagodással pénztartozás keletkezik, amelynek visszatérítésével kapcsolatban a régi és az új Ptk. is kamatos kamat nélkül fogalmaz:

Régi Ptk. 301. paragrafus: "Pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes."

Új Ptk. 6:48. paragrafus: "Pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal – idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal – megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt."

Nincs szó kamatos kamatról (mint ahogy jellemzően a hitelszerződésekbe se foglaltak ilyet a bankok): a pénztartozást lineáris kamattal kell megfizetni, vagyis ha 7 évvel ezelőtt keletkezett 1 forint pénztartozása a banknak, akkor 6%-os alapkamattal számolva nem 1*(1,06)^7=1,50 forint most a tartozása, hanem 1+(0,06*7)=1,42 forint. Kamatos kamatot forrásink szerint csak akkor lehetne alkalmazni, ha ezt a felek a hitelszerződésben kikötötték volna. Ilyen szerződések azonban minden városi legendával ellentétben nem terjedtek el a hazai gyakorlatban – mondják.

Ezzel szemben az MNB álláspontja kifejezetten kamatos kamatot említ a már lezárt szerződések esetében: "Ha a szerződés már korábban megszűnt, akkor az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazásának költsége a szerződés megszűnésének napján a szerződés szerint fennálló adósság és a fentiek alapján átszámított adósság különbségének a fogyasztóval történő elszámolás napjáig kamatos kamattal növelt értéke. A kamatos kamat számításánál a mindenkori 3 havi bankközi kamatot kell használni, svájci frank esetén a 3 hónapos CHF Libor-t." Egyes forrásaink nemcsak azt vitatják, hogy kamatos kamatot kellene alkalmazni, hanem azt is, hogy – mivel jogalap nélküli gazdagodás nyomán keletkezett forinttartozásról van szó – külföldi alapkamatot kellene a már lezárt hitelszerződések esetében alkalmazni.

Mit mond az MNB?

"A módszertan kialakításánál az MNB figyelembe vette az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalását. A régi és az új Ptk. értelmezése alapján, valamint a bírói gyakorlat szerint a tartós jogviszonyokhoz kapcsolódó túlfizetéseket tőke előtörlesztésként kell értelmezni az átszámolásnál. A tőke előtörlesztésként értelmezés módszertanát támogatja az a jogpolitikai elv is, amely szerint a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezésből kell kiindulni."

Mi jön ezek után?

Az általunk megkérdezett bankok egyelőre nem tudják, mi tévők legyenek, de több lehetőség is van: 1. Elfogadják az MNB algoritmusát, 2. Elfogadják, de kiegészítést fűznek hozzá, pl. a múltbeli előtörlesztésekhez előtörlesztési díjat számítanak fel az akkor hatályos szabályoknak megfelelően, 3. Nem fogadják el, hanem kiteszik magukat az MNB felügyeleti eljárásának és esetleges bírságának, 4. Akár elfogadják, akár nem, bírósághoz fordulnak, a pereskedéssel jelentősen kitolva a devizahiteles ügyek rendezését. 5. Elképzelhető, hogy a 60, illetve 90 napos határidőig elkészül a törvény(tervezet) az árfolyamrés pontos elszámolásáról. Ez esetben legfeljebb az Alkotmánybírósághoz vagy EU-s fórumhoz fordulhatnak a bankok.

Egy kis gondolatkísérlet

A válaszokból kidomborodó kép alapján az MNB nem tesz mást, mint a jogszabályok következetes alkalmazása helyett egyszerűen megpróbálja a múltat a visszájára fordítani. Ebben azonban nem lehet a végsőkig elmenni: ha a múlt visszacsinálható lenne, nem csupán a bankok és az adósok pénzügyi elszámolásában, hanem például a bankok és az állam közötti pénzügyi kapcsolatrendszerében is mindent vissza kellene fordítani. Költői kérdés: szeretné-e az állam, hogy kamatostul visszakövetelje tőle a pénzügyi rendszer azokat az adómilliárdokat, amelyeket a bankok jogszerűtlennek nyilvánított gazdagodásának, a "túlzott" banki profitoknak köszönhetően szedett be? – Portfolio