Devizahiteles EU bírósági ítélet – a szerződés nem maradhat fenn!

Ismerd meg a C-260/18-as ítéletet és KERESD FEL AZ ÜGYVÉDEDET!

"…A Bíróság döntése: a szerződés nem maradhat fenn…!!!!"

Az alábbiakban a Hiteles Mozgalom honlapjáról idézünk egy összefoglaló cikket, amely a friss EU Bírósági döntést részletesen kibontja és elmagyarázza az érintetteknek.  A cikket változtatás nélkül közöljük:

.."amennyiben a fogyasztó azt ellenzi, a fogyasztónak még inkább joga van arra, hogy lemondjon arról, hogy – ugyanezen rendszert alkalmazva – védelemben részesüljön a szerződés teljes érvénytelenségének megállapításából eredő hátrányos következményekkel szemben, amennyiben e védelemre nem kíván hivatkozni…"

Több ezer milliárd forintról van szó!!! Az MTI erről a perről a mai napig egy sort sem írt!

Az Európai Unió Bíróságán született ez a nagyon fontos ítélet. Az érintett bankot mi is nagyon jól ismerjük: a Raiffeisen.

A perben észrevételt tett az érintetteken (adós, bank, lengyel kormány) kívül az Európai Bizottság képviselője és a hamarosan (?) távozó Egyesült Királyság kormánya. A magyar kormány tétlen maradt annak ellenére, hogy a legnagyobb pusztítást épp hazánkban végezték a bankok.

Idézem az ítéletből a legfontosabb pontokat:

6        A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

A lényeg: a tisztességtelen szerződési pont nem jelent kötelezettséget + ki kell hagyni a szerződésből + ha az így megcsonkolt szerződés működőképes, akkor az tovább él

7        Ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

Ez mutatja, hogy minden ország kormányának és minden ország parlamentjének komoly feladatai vannak a fogyasztók védelmében.

12      A polgári törvénykönyv 3851. cikke értelmében:

„1. §      A fogyasztói szerződés egyedileg meg nem tárgyalt rendelkezései nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, ha azok a fogyasztó jogait és kötelezettségeit a jó erkölcsbe ütköző és a fogyasztó érdekeit súlyosan sértő módon állapítják meg (jogellenes szerződési feltételek). Ez nem vonatkozik a felek főszolgáltatásaira – különösen az árra vagy a díjazásra – vonatkozó rendelkezésekre, ha azok egyértelműen vannak megfogalmazva.

2. §      § Ha az 1. § alapján a szerződés valamely rendelkezése nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, a szerződés többi része továbbra is köti a feleket.

3. §      Egyedileg meg nem tárgyaltnak minősülnek azok a szerződéses rendelkezések, amelyek tartalmára a fogyasztó nem volt tényleges befolyással. Ez különösen olyan szerződéses rendelkezésekre vonatkozik, amelyek a másik szerződő fél által a fogyasztónak javasolt szerződésmintából származnak.

A lengyel törvényben így jelenik meg, amit az imént idéztem az uniós szabályból. A „jó erkölcsbe ütközés” a mi törvényünkben is szerepel. Sajnos a Kúria már 2016-ban kimondta, hogy a devizahiteles szerződések nem ütköznek a jó erkölcsbe – ideje lenne a Kúriának ezt az állítását felülbírálnia.

14      A hitelfelvevők fogyasztóként 2008. november 14‑én jelzáloghitel‑szerződést kötöttek a Raiffeisennel. E szerződés lengyel złoty‑ban (PLN) denominált volt, azonban azt devizához, azaz svájci frankhoz (CHF) kötötték, és a hitel futamidejét 480 hónapban (40 év) határozták meg.

A lengyeleknél is „mintha deviza” volt. A 40 év borzasztóan hosszú…

17      Az alapügy tárgyát képező hitelkamatot változó kamatláb alapján, a LIBOR CHF 3M referencia‑kamatláb és a Raiffeisen által rögzített árrés összegeként határozták meg.

A szerződés referencia kamatozású, olyan, mint a mi „módosult” szerződéseink. Tehát a lengyeleknél a bankok nem tudtak a kamatemelésekkel is csalni. Mindez azt is jelenti, hogy a havi törlesztő részlet nem emelkedett meg olyan brutálisan mint nálunk, mert a kamatok Svájcban (3 havi CHF LIBOR) csökkentek. A kamatcsökkenés tompította a törlesztő részlet emelkedését a lengyeleknél, míg nálunk a tisztességtelen kamatemelés még rápakolt az árfolyamemelkedés hatására.

Most térjünk rá a lényegre!

16      Az említett szabályzat (megj: mi ÁSZF-nek hívjuk)  7. bekezdésének 4. pontja lényegében előírta, hogy az alapügyben szóban forgó hitel kifizetésére a hitel folyósításának időpontjában hatályos táblázat alapján kötelező (PLN‑CHF) vételi árfolyamnál nem alacsonyabb árfolyamon kerül sor, és a hitel alapján még visszafizetendő, CHF‑ben meghatározott összeg ezen árfolyamnak megfelelően lett kiszámolva. Ugyanezen szabályzat 9. bekezdésének 2. pontja értelmében a hitel törlesztőrészleteit CHF‑ban határozzák meg, és azokat a törlesztőrészlet esedékességének napján a PLN számláról az említett PLN‑CHF eladási árfolyam táblázat alapján emelik le.

Ugye érzitek, hogy a „nem alacsonyabb” kifejezés teljesen bizonytalanná teszi, hogy mennyi lesz a CHF-ben meghatározott kölcsön összeg, a „még visszafizetendő CHF-ben meghatározott összeg”. Az „eladási táblázat” is bizonytalannak tűnik. Talán még emlékeztek rá, hogy nálunk a szerződések pontosan tartalmazták, hogy bank vételi és eladási árfolyamait veszik alapul. Néhány banknál az okozott a bíróságokon fejtörést, ha egy nap több alkalommal is meghatározta a bank az árfolyamait (pl. OTP). Ha jól emlékszem, a Raiffeisen a vételi-eladási árfolyamon kívül még más (konverziós) költséget is felszámolt hazánkban.

18      A hitelfelvevők keresetet terjesztettek a kérdést előterjesztő bíróság elé …. azzal érvelnek, hogy e rendelkezések jogellenesek, mivel lehetővé teszik, hogy a Raiffeisen az átváltási árfolyamokat szabadon és önkényesen állapítsa meg. Így a bank egyoldalúan határozza meg a CHF‑ben nyilvántartott hitel összegét, valamint a PLN‑ben kifejezett havi törlesztőrészletek összegét. Az említett feltételek elhagyásával lehetetlen lenne meghatározni a megfelelő átváltási árfolyamot, így a szerződés nem maradhatna fenn.

Vagyis (legalábbis itt úgy tűnik), nem arról van szó a lengyeleknél, hogy nincs semmilyen pénzváltás és így tisztességtelen a pénzváltásért költséget felszámolni, hanem az árfolyam „szabad és önkényes megállapítása” miatt perelt az adós.

A szerződés árfolyam nélkül „nem maradhat fenn”, vagyis nincs semmilyen szerződés a felek között.

Ha a bíróság szerint mégis fennmaradna a szerződés, akkor az adós javaslata:

19      Másodlagosan azt állítják, hogy az alapügyben szóban forgó hitelszerződés teljesíthető lenne e tisztességtelen feltételek nélkül, a PLN‑ben denominált hitelösszeg és a szerződésben meghatározott, változó LIBOR kamatlábon és a bank rögzített árrésén alapuló kamatláb alapján.

Vagyis ez esetben zlotyis szerződésként kell számolni, a deviza árfolyam kiesik a szerződésből teljesen. Arra bizonyára mindenki emlékszik, hogy nálunk az MNB árfolyamát törvényileg helyezték bele minden devizás szerződésbe. Az adós szerint viszont marad a CHF-es kamatláb. Mivel ez nem tisztességtelen, nem esik ki a szerződésből.

A bíróság elsőként azt vizsgálta, hogy árfolyam nélkül mi a helyzet?

24      E bíróság megjegyzi, hogy az említett feltételek nélkül lehetetlen meghatározni az átváltási árfolyamot, így pedig lehetetlen teljesíteni a szóban forgó hitelszerződést.

Hát ez egész keményen hangzik: lehetetlen teljesíteni! Az „e bíróság” alatt a lengyel bíróságot kell érteni.

Felmerül a „jól bevállt” magyar megoldás.

24      … amennyiben a szerződés érvénytelenségének megállapítása a fogyasztóra nézve hátrányos, lehetséges‑e az említett szerződés hiányosságát nem diszpozitív rendelkezések alapján, hanem a polgári törvénykönyv 56. és 354. cikkében előírtakhoz hasonlóan a társadalmi együttélés szabályaira és a szokásokra utaló, általános jellegű nemzeti rendelkezések alapján orvosolni.

A „gyógyitsuk meg a szerződéseket” mi már nagyon is jól ismerjük… Az „orvosolni” ugyan azt jelenti: az adós semmiképpen se szabaduljon a gyilkos devizahiteltől.

Az alábbi kérdés hazánkban fel sem merült:

26       ….A kérdést előterjesztő bíróság továbbá arra keresi a választ, hogy … a fogyasztó ellenezheti‑e azt, hogy e szerződést kiegészítsék.

Ismétlem, nálunk az MNB árfolyammal lettek a szerződések „kiegészítve”. Hiába fordultak több ezren az Alkotmánybíróságra – nem volt semmi hatása. Nálunk tehát fel sem merült, hogy a „fogyasztó ellenezheti-e”?

Minden eljárásban egy főtanácsnok tesz indítványt a bírói tanácsnak. Most a főtanácsnok indítványa ismeretében a bank szükségét látta, hogy tiltakozzon.

30      …A Raiffeisen előadja továbbá, hogy amennyiben elfogadható lenne az …, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló CHF alapú hitelszerződés átalakítható olyan szerződéssé, amely nincs kötve e devizához, ugyanakkor az ezen devizakamatlábhoz kötöttséget megtartja, ez aránytalan mértékű negatív hatást gyakorolna a lengyel bankszektorra.

Jó pesti mondás szerint „tetszettek volna tisztességes szerződést írn”!

Bizonyára arra is emlékeztek, hogy hazánkban államcsődre szoktak előszeretettel hivatkozni a bankok, hogy kellő nyomást gyakoroljanak, a bíróságra, a kormányra és a boldogult emlékű PSZÁF-re.

Most jön az uniós Bíróság állásfoglalása,. összesen négy kérdésben kell dönteniük. Ez most a 4. kérdés lesz.

35      … az indexálás oly módon történik, hogy a hitelfelvevőknek viselniük kell az e deviza folyósítás időpontjában alkalmazandó vételi árfolyama és a törlesztőrészletek tekintetében alkalmazott eladási árfolyama közötti árfolyamrésen alapuló költségeket. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság megállapította e feltételek tisztességtelen jellegét, felmerül a kérdés, hogy az alapügy tárgyát képező hitelszerződés az említett feltételek nélkül is fennmaradhat‑e, amennyiben e szerződés teljesítése – a választott indexálási mechanizmus mellőzésével – más típusú szerződés teljesítéséhez vezetne, mint amelyet a felek kötöttek.

A lényeg: a módosulást követően az adós azzal szembesülnie, hogy „más típusú szerződés kell teljesítenie, mint amilyent kötöttek”. Itt világlik ki, hogy az árfolyamrés alkalmazása mégiscsak tisztességtelen a lengyeleknél (is).

A döntés előtt a Bíróság felidézi a fogyasztóvédelem lényegét.

37      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven nyugszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná e feltételek tartalmát. E hátrányos helyzetre tekintettel ezen irányelv olyan rendszer létrehozatalára kötelezi a tagállamokat, amely biztosítja, hogy minden, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vizsgálható legyen az esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése céljából.

Megjegyzem, hogy hazánkban inkább a bankok érdekében van „védelmi rendszer”, mintsem a fogyasztók védelmében.

A bíróság visszadobja a labdát a lengyel bíróságokra.

40      … a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második tagmondata nem határozza meg a szerződés tisztességtelen feltételek nélküli fennmaradásának lehetőségét szabályozó kritériumokat, hanem a nemzeti jogrendre bízza, hogy azokat az uniós jog tiszteletben tartása mellett állapítsák meg, amint arra lényegében a főtanácsnok is rámutatott indítványának 54. pontjában. Így egy konkrét helyzetben főszabály szerint a nemzeti jog által előírt szempontokra tekintettel kell megvizsgálni azon szerződés fennmaradásának lehetőségét, amelynek egyes kikötéseit érvénytelenné nyilvánították.

Nézzük ezt az 54-es pontot!

54.      Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ezért semleges a tisztességtelen feltételektől megtisztított szerződés megszüntetését, illetve fenntartását illetően, és a nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti jog alapján, a fent ismertetett általános kritériumok betartásával megvizsgálja, hogy a tisztességtelen feltétel a szerződés tárgyának meghatározásával kapcsolatos‑e, és hogy a tisztességtelen feltételektől megtisztított szerződés hatályát fenntartsa‑e.

Visszatérünk az ítélethez.

44      … amennyiben a hitelfelvevők a megtámadott kikötések semmisségére hivatkoznak, az nem csupán az indexálási mechanizmus és az árfolyamrés elhagyásához vezetne, hanem közvetetten az árfolyamkockázat megszűnéséhez is, ami közvetlenül kapcsolódik az alapügyben szóban forgó hitel devizához kötöttségéhez.

Az árfolyamrésről eddig szó sem esett, azonban most előkerül. Ez azért fontos, mert mindenki azért perel, hogy az árfolyamemelkedés miatti óriási tehertől meg tudjon szabadulni. Az adós célja, hogy a deviza teljesen tűnjön el a szerződésből, annak ellenére is, hogy nem vitatta, hogy az árfolyamkockázat kapcsán a bank „megtévesztette és becsapta” őt (hogy Orbán Viktort idézzük…).

A Bíróság döntésének (4. kérdés), hatalmas a jelentősége:

45      A fenti megállapításokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely nemzeti bíróság, miután megállapította valamely devizaalapú és az érintett deviza bankközi kamatlábához közvetlenül kapcsolódó kamatlábhoz kötött hitelszerződés egyes szerződési feltételeinek tisztességtelen jellegét, belső jogának megfelelően úgy értékeli, hogy e szerződés e feltételek nélkül nem maradhat fenn, mivel e feltételek elhagyása megváltoztatná az említett szerződés elsődleges tárgyának jellegét.

A Bíróság döntése: a szerződés nem maradhat fenn!!!!

Az „említett szerződés elsődleges tárgyának jellege” a deviza elszámolás. Ha kiesik a szerződésből a deviza nem csinálhat belőle a bíróság zlotyis szerződést.

Márpedig napjainkban hazánkban ez történik!

A pécsi bírók „kegyelemdöfésnek” (az adós kapja, nem a bank) nevezik azt a Kúriai megoldási javaslatot, hogy legyen piaci forint kamatozású forint kölcsön az a szerződés, mely azért semmis teljes mértékben, mert a bank az árfolyamkockázat kapcsán becsapta az adóst (megtévesztette, valótlant mondott, lényeges tényeket elhallgatott… stb.).

Térjünk vissza lassan ahhoz, hogy bele lehet-e írni a szerződésbe azért, hogy mégiscsak életben maradjon a szerződés?

48      Mindazonáltal a Bíróság megállapította, hogy az említett 6. cikk (1) bekezdésével nem áll ellentétben az, ha a nemzeti bíróság a tisztességtelen feltételt a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével vagy azt a szóban forgó szerződés feleinek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésével helyettesítheti, e lehetőség azonban azokra az esetekre korlátozódik, amelyekben e tisztességtelen feltétel elhagyása arra kötelezné a bíróságot, hogy a szerződés teljes érvénytelenségét megállapítsa, és ezáltal a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, ily módon pedig ez utóbbit büntetné…

Teljesen világos, hogy nem lehet azért sem büntetni, sem lehetetlen anyagi helyzetbe hozni azért, mert a szerződéskötés során a bank csalt, törvényeket sértett, félrevezette az adóst.

Érthetetlen számomra, hogy miért nem merül fel megoldásként az, hogy az okozott kárt a bank fizesse meg az adósnak!!! Így a szerződés teljes érvénytelensége nem érintené az adóst, mert a „különösen káros következmény”, a „büntetés” átszállna a bankra. Arra a bankra, aki az egészért egyes egyedül, kizárólagosan felelős.

Néhány milliárdos büntető következmény után a bank, sőt minden bank, figyelne arra, hogy betartsa az összes törvényt.

Na persze, ha hazánkban az összes bírónak az a feladata (kúriai elvárás), hogy meggyógyítsák a szerződéseket és megadják az adósnak, a védendő fogyasztónak a kegyelemdöfést, akkor a bankokat semmi sem ösztönzi arra, hogy a következő évszázadokban tisztességesek legyenek.

Most egy meglepő megállapítás jön!

54      … amennyiben a fogyasztó úgy dönt, hogy nem hivatkozik e védelmi rendszerre, az nem alkalmazandó.

55      Ennek megfelelően, mivel az említett tisztességtelen feltételekkel szembeni védelmi rendszer nem alkalmazandó, amennyiben a fogyasztó azt ellenzi, a fogyasztónak még inkább joga van arra, hogy lemondjon arról, hogy – ugyanezen rendszert alkalmazva – védelemben részesüljön a szerződés teljes érvénytelenségének megállapításából eredő hátrányos következményekkel szemben, amennyiben e védelemre nem kíván hivatkozni.

Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy az adós vállalja a „hátrányos következményeket” annak ellenére, hogy „a szerződés teljesen érvénytelen”, majd kártérítési pert indít a bankja ellen.

A döntés a 2. kérdésről:

56      A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egyrészt a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása következtében a fogyasztó helyzetére gyakorolt, a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C‑26/13, EU:C:2014:282) említett következményeket a jogvita időpontjában fennálló vagy előre látható körülményekre tekintettel kell értékelni, másrészt pedig, hogy ezen értékelés szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír.

Most jön az 1. kérdés vizsgálata.

58      … a Bíróság úgy értelmezte a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal nem ellentétes az, hogy amennyiben valamely szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek teszi ki, a nemzeti bíróság az e szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek semmisségét orvosolja azáltal, hogy a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével vagy a szóban forgó szerződés feleinek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésével helyettesíti.

59      Hangsúlyozni kell, hogy az említett helyettesíthetőség – amely kivételt képez azon főszabály alól, amely szerint a szóban forgó szerződés csak akkor köti a feleket, ha az a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyásával is teljesíthető – a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésére vagy a felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezéseire korlátozódik, és többek között azon az előfeltevésen alapul, hogy e rendelkezések nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket…

Ne maradj le semmiről! Kattints ide és iratkozz fel a hírlevelekre: https://civilkontroll.com/newsletter/

A bíróság döntése az 1. kérdésről:

62      …az  első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha a szerződésnek a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása következtében keletkezett hiányosságainak orvoslása kizárólag azon általános nemzeti rendelkezések alapján történik, amelyek a jogügyletek tartalmukban kifejezett joghatásainak kiegészítését a – sem diszpozitív rendelkezésnek, sem pedig a szerződő felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésnek nem minősülő– méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén írják elő.

Méltányosságból, vagy bevett szokásból nem lehet tehát belebabrálni a szerződésbe. A szerződést csak akkor lehet megjavítani, ha „diszpozitív rendelkezésről” van szó, vagy pedig a szerződő felek megegyeznek egymással (a szerződés módosításáról).

A „diszpozitív rendelkezés”, azt jelenti hogy jogszabály, törvény kimondottan megengedi. Én lagalábbis így veszem ki az alábbi magyarázatból:

„A szerződési tartalomalakító szabadságból következik a Ptk.-ban a szerződési jogi normák döntő többségének engedő, diszpozitív jellege. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a – jogaikat és kötelezettségeiket megállapító – szerződési szabályoktól egyező akarattal eltérhetnek [6:58. § (2) bek.]. Utalunk itt arra, hogy a Ptk.-nak a kötelmek közös szabályai közé emelt rendelkezései, amelyek a szerződésekre is vonatkoznak, döntő többségükben szintén diszpozitívak [6:1. § (3) bek.]. Így a felek jogait és kötelezettségeit megállapító rendelkezések mind a kötelmek közös szabályai, mind a szerződési általános szabályok, mind az egyes szerződéstípusok normái körében döntő többségükben diszpozitívak.

A szerződési jog alapvetően diszpozitív jellege abban a megfontolásban gyökerezik, hogy a törvényhozó – könnyen beláthatóan – nem lehet képes előre felmérni a felek által megvalósítani kívánt célokat a szerződések és a szerződéses kikötések beláthatatlan tömegére nézve. Ezért a törvény nem tud a felek szándékainak – akár típusaik szerint – egyenként teret engedni. Kötelező szabályozás mellett óhatatlanul tilalom vonatkozna olyan szerződési tartalmakra is, amelyek tiltását semmi nem indokolná. Sokkal helyesebb ezért a kötelező szabályozás általános elve alól tett kivételek módszere helyett fordított szabályozási eljárást követni: a felek tartalomalakító szabadságának teret nyitni, és azt kötelező előírásokkal csak ott korlátozni, ahol arra nyomós indokok szolgálnak.”

„A diszpozitív normákat a törvény a tipikus élethelyzeteket szem előtt tartva, a felek érdekeinek kölcsönös és kiegyensúlyozott figyelembevétele mellett alkotja meg. A diszpozitív szabályok legfontosabb funkciója a szerződéssel együtt járó kockázatok igazságos elosztása a felek között.”

Nyilvánvalóan a kockázatok igazságos elosztásáról csak akkor beszélhetünk, ha az erő és tudásfölénnyel rendelkező bank, nem köt szándékosan tisztességtelen szerződést és a szerződés során nem vezeti szándákosan félre a fogyasztót.

„Olyan kivételes esetekre, amelyekben az egyik fél a diszpozitív szabályozás nyújtotta lehetőséget meg nem engedhető módon a maga javára használja ki, és a felek közötti kívánatos egyensúlyi helyzet így létrejött kirívó megbomlását konkrét kógens szabály hiányában nem lehet orvosolni, a Ptk. generálklauzula formájában megfogalmazott elvi tételei adnak beavatkozási lehetőséget a bíróság számára. Ilyen nyitott norma található a szerződés általános rendelkezései között is, mint például a nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződés semmisségét kimondó szabály a 6:96. §-ban. A jogrend védelmét szolgálják ezenkívül a szerződések világában is a Ptk. közös alapelvei, amelyek a Bevezető rendelkezések között találhatók. Ilyen védelmi jellegű alapelvek: a jóhiszeműség és tisztesség elve [1:3. § (1) bek.], az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelménye [1:4. § (1) bek.] és a joggal való visszaélés tilalma [1:5. § (1) bek.]. A jóhiszeműség és tisztesség elvében felállított zsinórmértékre vagy a joggal való visszaélés tilalmára támaszkodva lehet gátat szabni a diszpozitív szabályozás lehetőségével való visszaélésnek, ha azt az adott esetben közelebbi jogi eszközzel, például az általános szerződési feltételek szabályainak védelmi lehetőségeivel (a tisztességtelen kikötés érvénytelenségének kimondásával stb.) vagy a jóerkölcsbe ütközés megállapításával nem lehet elérni. Kérdés, hogy lehet-e, és ha igen, milyen szempontok szerint, alkalmazási sorrendet felállítani a Ptk. általános alapelvként megfogalmazott generálklauzulái és a kódex egyéb nyitott normái között. Véleményünk szerint ez a döntés nem alapulhat egyedül az általános és a különös logikai viszonyán. Helyesebb tartalmi különbségek alapján meghatározni az elvileg szóba jöhető, „versengő” nyitott normák alkalmazását. Például a jóhiszeműség és tisztesség követelményében nem dominál annyira az etikai elem, mint a jóerkölcsbe ütközés mozzanatában, és ezért egy szerződéses kikötés érvényességének értékelésénél adott esetben az előbbi alkalmazására sor kerülhet a jóerkölcs nyilvánvaló sérelme nélkül is.”

Nos, ezt lehet ragozni órákon keresztül.Végül rátér a Bíróság a 3. kérdésre. A kiinduló pont:

65      Emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első fordulata szerint a tagállamok előírják, hogy a tisztességtelen feltételek „nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve”.

66      A Bíróság úgy értelmezte ezt a rendelkezést, hogy amennyiben a nemzeti bíróság megállapítása szerint valamely szerződési feltétel tisztességtelen, e bíróság annak alkalmazását mellőzni köteles, kivéve ha a fogyasztó ezt ellenzi, amely alól egyetlen kivétel tehető – amint arra a jelen ítélet 53. pontja is emlékeztet ‑, ha a fogyasztó, miután a nemzeti bíróság megfelelően tájékoztatta, szabad és világos hozzájárulását adja e feltételhez, illetve kifejezi azon szándékát, hogy nem kíván az ilyen kikötés tisztességtelen jellegére hivatkozni.

67      Ennélfogva, ha a fogyasztó az érintett tisztességtelen feltételek fenntartásába nem egyezik bele vagy azt kifejezetten ellenzi, amint, úgy tűnik, az alapügyben is történt, az említett kivétel nem alkalmazható.

Vagyis a fogyasztó dönt és a bíróság nem dönthet a fogyasztó akarata ellenére.

A Bíróság döntése a 3. kérdésről:

68      A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek fenntartása, amennyiben azok elhagyása e szerződés érvénytelenségének megállapításához vezetne, és amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy az érvénytelenség megállapítása kedvezőtlen hatásokkal járna a fogyasztóra nézve, ha a fogyasztó a feltételek fenntartásához nem járult hozzá.

Úgy vélem ezzel az ítélettel nemcsak a bíróságoknak, nem csak a Kúriának, hanem az Orbán kormánynak és a Parlamentnek is fel van adva a lecke.

Várhatóan, amint a választások végeztével össze fog ülni a Parlament, ez az ítélet ott is vihart fog okozni.

Azt mindenki döntse el saját maga, hogy kire fog szavazni október 13.-án. Remélem, a honlapunk olvasói közül senki sem fog otthon maradni.