DEVIZAHITELEK – DR. KRISTON: KÚRIÁHOZ PANASZ ÉS NYÍLT LEVÉL

Bevezetőnek: NCK kérdés: Ha nincs deviza a hitelek mögött, akkor a "deviza" alapú hitelek esetén milyen árfolyamkockázatról beszélhetünk????? Videó az oldalon!!!

Dr. Kriston: – kérem megosztani –

KÚRIÁHOZ PANASZ ÉS NYÍLT LEVÉL
DR. KRISTON ISTVÁN ÁLLAMPOLGÁR
DEVIZAHITELES PÁRT (BEJEGYZÉS ALATT)
ÜGYVEZETŐ ÁLLAMPOLGÁRI PANASZA ÉS
NYÍLT LEVELE A KÚRIA FELELŐSSÉGÉRŐL
"ennek tudatában menjetek a magyar bíróságokra vagy válaszd a fogyasztóvédelem nyílt pártharcát"

Címzett:
A KÚRIA, MINT KÖZHATALMI SZERV
Dr. Darák Péter elnök
Wellmann György kollégiumvezető
Tárgy:
ÁLLAMPOLGÁRI PANASZ [ALAPTÖRVÉNY 25. CIKK]

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kollégiumvezető Úr!

BEVEZETŐ

Tizedik esztendejébe lépett a devizaadósok időközben több tízezres nagyságrendet elérő és tömegessé vált bírósági jogérvényesítése. Az utókor számára rögzítem le ennek bírósági állomásait és a Kúria történelmi felelősségét, amely a Nagy Koordinátor szerepébe helyezte magát és elindította a devizahiteles ezrek halálában és kifosztásában közreható, a jogtudomány alapjait és más interdiszciplinákat félretevő jogértelmező iránymutatásait.

Levezetem ezt Önöknek azzal az igénnyel, hogy súlyosan téved az, aki a Kúria alábbi kötelező iránymutatásait követő bírósági zsákutcában reméli a devizaügy jogi megoldását. Ha képletesen fejezhetem ki magamat, akkor úgy néz ki, hogy devizaadósok tízezrei kérnek ma kegyelmet a bíróságokon, laikusként nem tudván, hogy a kockát a Kúria már régen elvetette. Lássuk sorban a "devizakifosztás" kúriai jogértelmező alapjait.

A KÚRIA FELELŐSSÉGÉNEK TARTALOMJEGYZÉKE.

1. Devizaalapú szerződés + árfolyamrés gyógyítás devizatörvénykezési alapjai [6/2013 PJE, 2/2014 PJE].
2. Devizatörvénykezés [DH1, DH2, DH3 devizatörvények]
3. Árfolyamkülönbözet-"kifosztás" kúriai jogi elismertetése.
3.1. EU 102/87/EGK, 93/13/EGK és EUB C-26/13, C-51/17, C-118/16, C-260/18 ítéletek félretétele.
3.1.1. Konzultációs Testület 2019.04.10. állásfoglalása
3.1.2. Konzultációs Testület 2019.06.20. állásfoglalása
3.1.3. Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete 2015.11.10. emlékeztető
4. Devizaszerződések eredeti "műhibáinak" kúriai gyógyítgatása:
4.1. Árfolyamrés semmissége, fogyasztói érdek félretétele.
4.2. Fogyasztóvédelmi szankciós semmisségi okok megsemmisítése [Hpt. 213.§ (1), 1/2016 PJE]
4.3. Nemlétező szerződés elvetése [rPtk. 205.§ (1)-(2)].
4.4. Jó erkölcsbe ütköző szerződés elvetése [rPtk. 200.§ (2)].
4.4.1. Deviza-kamatswap költség vs. árfolyamkockázat viselés elszámolásának hiánya.
4.4.2. Devizakamat-előny vs. árfolyamkockázat viselés hamis dichotómiája.
4.5. Jogszabály megkerülés (forex-trade jogviszony) elvetése [rPtk. 200.§ (2)].
4.6. Szerződés teljesítés érdekbeli lehetetlenülésének elvetése [rPtk. 312.§ (3)].

1.
DEVIZAALAPÚ SZERZŐDÉS + ÁRFOLYAMRÉS GYÓGYÍTÁS
DEVIZATÖRVÉNYKEZÉSI ALAPJAI [6/2013 PJE, 2/2014 PJE]
DEVIZAALAPÚ SZERZŐDÉS GYÓGYÍTÁS.

A devizaperek hajnalán a bírósági jogértelmezésben káosz alakult ki, a devizaadósok sorban elkezdték nyerni a főként érvénytelenségi devizapereket. Ennek állta útját a Kúria hírhedt 6/2013 PJE határozata [2013.12.06.], amely tömören összefoglalva az árfolyamkockázatot az adós nyakába varrta, kiküszöbölte a magánjogi kódex (rPtk.) devizaszerződésekre releváns érvénytelenségi okait és ha mégis ilyen ok fennállna, akkor előírta a szerződés érvényessé nyilvánítását vagy részleges érvénytelenség esetén annak feltétele kiesésével történő érvényben tartását.

Tényként kell megállapítani, hogy a devizaalapú szerződések árfolyamkockázatát a Kúria itt legitimálta, ezért történelmi felelőssége beláthatatlan. A 3-4. pontokban fogok kitérni a negligentia (szakmai gondatlanság) magas fokára, amely a Kúria jogegységi határozathozatali eljárásait jellemzi. A történelmi hűség kedvéért említsük itt meg a devizaadósok "jogfosztásában" közreható Kúria 6/2013 PJE határozatát hozó jogegységi tanács kúriai bíráit: Dr. Darák Péter a jogegységi tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula előadó bíró, Dr. Kemenes István előadó bíró, Dr. Almásy Mária bíró, Dr. Baka András bíró, Dr. Bartal Géza bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró, Dr. Csentericsné dr. Ágh-Bíró Ágnes bíró, Dr. Csiki Péter bíró, Dr. Csőke Andrea bíró, Dr. Csűri Éva bíró, Dr. Erőss Monika bíró, Dr. Farkas Attila bíró, Dr. Harter Mária bíró, Dr. Havasi Péter bíró, Dr. Kiss Gábor bíró, Dr. Kollár Márta bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna bíró, Dr. Kőrös András bíró, Dr. Madarász Anna bíró, Dr. Makai Katalin bíró, Dr. Mészáros Mátyás bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró, Dr. Molnár Ambrus bíró, Dr. Orosz Árpád bíró, Dr. Osztovits András bíró, Dr. Pataki Árpád bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró, Dr. Puskás Péter bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró, Dr. Szabó Klára bíró, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet bíró, Dr. Szűcs József bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet bíró, Dr. Török Judit bíró, Dr. Udvary Katalin bíró, Dr. Varga Edit bíró, Dr. Wellmann György bíró,Dr. Zámbó Tamás bíró, a jogegységi tanács tagjai.

ÁRFOLYAMRÉS GYÓGYÍTÁS.
A devizaperekben az árfolyamrés, mint költség címén a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontjába ütköző szankciós semmisség, ezzel a szerződés teljes érvénytelensége iránt pereltünk. A bankok és a bíróságok váltig állították, hogy a vételi és eladási árfolyamok közötti árfolyamrés nem költség. Azután a Kúria egyik tanácsa és egyik tagja Osztovits kúriai bíró Önök között magasan felkészült európajogász az árfolyamrést ellenszolgáltatás nélkülinek, tehát másként látta és eldurrant az első érvénytelenségi kúriai ítélet, ami Önök között felfordulást okozott [EH 2013.12.G10.]. De Önök helyzetben voltak és rögtön léptek és a már akkor folyamatban lévő Kásler-perben [Pfv.VII.21.247/2012.] a Kúria megkereste az Európai Unió Bíróságát, amely a C-26/13 ítéletével a 93/13/EGK kötelező jogértelmezésével tisztességtelennek minősítette az árfolyamrést, mivel ellenében banki szolgáltatás nem állt.

És a nagy kúriai belső intermezzó után a Kúria lángnyelvet fújt és bírói hatalmi ág semlegességét áttörve megkezdte a Nagy Banksimogató Koordinátor kétséges szerepvállalását azzal, hogy a 2/2014 PJE határozata [2014.06.16.] 1. pontjával legitimálta az adós árfolyamkockázat viselési kötelezettségét, 2. pontjával a bankok egyoldalú szerződésmódosítási joggyakorlatát a 2/2012. (XII.10.) PK vélemény 6. pontjában felsorolt elveknek megfeleltetését írta elő, a 3. pontjával a vételi és eladási árfolyamok tisztességtelen feltételek helyébe az rPtk. 231.§ (2) bekezdésével felhívott MNB hivatalos devizaárfolyamot léptette, ezzel a szerződést érvényben tartotta.

A történelmi hűség kedvéért említsük itt meg a devizaadósok további jogfosztását eredményező Kúria 2/2014 PJE határozatát hozó jogegységi tanács kúriai bíráit: Dr. Darák Péter a jogegységi tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula előadó bíró, Dr. Almásy Mária bíró, Dr. Baka András bíró, Dr. Bartal Géza bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró, Dr. Csiki Péter bíró, Dr. Csőke Andrea bíró, Dr. Csűri Éva bíró, Dr. Farkas Attila bíró, Dr. Harter Mária bíró, Dr. Havasi Péter bíró, Dr. Kemenes István bíró, Dr. Kiss Gábor bíró, Dr. Kollár Márta bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna bíró, Dr. Kőrös András bíró, Dr. Madarász Anna bíró, Dr. Makai Katalin bíró, Dr. Mészáros Mátyás bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró, Dr. Molnár Ambrus bíró, Dr. Orosz Árpád bíró, Dr. Osztovits András bíró, Dr. Pataki Árpád bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró, Dr. Puskás Péter bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró, Dr. Szabó Klára bíró, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet bíró, Dr. Szűcs József bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet bíró, Dr.Török Judit bíró, Dr. Udvary Katalin bíró, Dr. Varga Edit bíró, Dr. Wellmann György bíró, Dr. Zámbó Tamás bíró, aa jogegységi tanács tagjai.
2.
DEVIZATÖRVÉNYKEZÉS [DH1, DH2, DH3 DEVIZATÖRVÉNYEK].
DH1 – ÁRFOLYAMRÉS DEVIZATÖRVÉNY [2014.07.18.]

Kormányzat felismerte, hogy a Kúria 6/2013, 2/2014 PJE határozatai olyan bírói/igazságszolgáltatási alapokat jelentenek, amelyen nyugvó devizatörvénykezéssel aggálytalanul törvényekbe iktathatják a devizaadósok "jogfosztását". Azonban a bírói hatalmi ág és a végrehajtó hatalmi ág összeműködését mutatja a 2014.06.14. kelt Kúria 2/2014 PJE határozat és nyomban arra hivatkozó 2014.07.18. kihirdetett DH1 törvény az árfolyamrés rendezéséről megalkotása, vagyis egy hónap múlva törvényt alkottak az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítási feltételek rendezéséről [2014. évi XXXVIII. törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről – A Kúria 2/2014. számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása, valamint a további intézkedések előkészítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:].

Az EUB C-26/13 Kásler ítélet nyomán történt árfolyamrés rendezést felesleges túldimenzionálni, annak fontosabb a hátránya, ez pedig az, hogy a szerződéseket a vételi/eladási árfolyam helyébe lépő MNB hivatalos deviza árfolyammal érvényben tartották, ezzel a nagyobb hátrányt az árfolyamkockázat viselését az adósok nyakán hagyták és az árfolyamrés semmissége és jogkövetkezménye levonása kereshetőségének bírói útját megszüntették.
DH2 – ELSZÁMOLÁSI DEVIZATÖRVÉNY [2014.10.06.]

Az DH1 törvényben szabályozott árfolyamrés tisztességtelen feltételnek a jóváírását/visszafizetését egy "parasztvakító" 2014. évi XL. törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyéb rendelkezésekről" gyorsan [2014.07.18. után 2018.10.06.] követte.

A Kúria és a Kormányzat tehát tandemben működött. A "parasztvakítást" számokban mérhetjük. Az árfolyamrés szerződésenként jelentéktelen összege jóváírásával/visszafizetésével a kormányzati kommunikáció harsogta az adósmentő propagandát, hogy megmentettük a devizahiteleseket, ehhez képest 1.000 MdFt került jóváírásra/visszafizetésre és ha azt vesszük, hogy ez a jóváírt/visszafizetett árfolyamrés a bankoknál alkalmazott ca. 3% pénzváltási jutaléknak ("spread") felel meg, úgy az mintegy 30.000 MdFt szerződés-állományt jelent, azaz a bankok a léghajóból kidobtak 3% (3db ) zsákot és 97% (97 db) tömött pénzes zsákkal elhajóztak.

DH3 – FORINTOSÍTÁSI DEVIZATÖRVÉNY [2014.12.05.]
A DH1+DH2 árfolyamrés tisztességtelen feltételt és elszámolását szabályozó két törvény után rekord gyorsasággal követte a Kormány és a Bankszövetség 2014.11.09. kelt paktumán nyugvó 2014.12.05. kihirdetett DH3 forintosítási törvény [2014. évi LXXVII. törvény az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről]. A törvény forintosította az árfolyamkülönbözetet és az így tőkésített tartozás került kivetésre az adósokra, de facto a bankok zárták a nyitott pozícióikat és ezt a Kúria nyomán az Országgyűlés is legitimálta.

A bankpaktum háttere feltárható, a bankok szedhetik tovább a mintegy 10.000 MdFt jelzálogfedezettel biztosított és árfolyamkülönbözettel növelt tőketartozást és járulékait, míg a bankok vélelmezhetően 4.000 MdFt banki különadót befizettek az államháztartásba. Ez volt a bankárok és politikusok pezsgős/kaviáros keserédes estebédje.

3.
ÁRFOLYAMKÜLÖNBÖZET-"KIFOSZTÁS"  KÚRIAI JOGI ELISMERTETÉSE.
Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatója, a forintosítás jegybanki korifeusa egyik tanulmányában sokatmondóan megjegyzi, hogy a devizanem módosulásához vagyis az árfolyamkockázat viselés – egyebekben kormány-paktumon alapuló piaci 256,47 HUF/CHF árfolyamon történő – forintosítására a Kúria árfolyamkockázatot az adósokra hárító legitimációja nélkül nem kerülhetett volna sor [Nagy Márton István: Forintosítás, hogy is volt ez?].

3.1.
EU 102/87/EGK, 93/13/EGK ÉS EUB C-26/13,  C-51/17, C-186/16 ÍTÉLETEK FÉLRETÉTELE.
Kúria hatáskörét túllépve jogot formál arra, hogy az alsófokú bíróságok ítélkezését informális jogi eszközökkel befolyásolja. Ez alaptörvény-ellenes, mivel mindössze a Kúria jogegységi határozata kötelező a bíróságokra, más nem. Ehhez képest a Kúria az Európai Unió fogyasztóvédelmi jogát contra legem, így az annak kizárólagos jogértelmezésére jogosult EUB ítéleteket informális eszközökkel (sajtóközlemény, konzultációs testület állásfoglalásai) lényegében felülértelmezi vagy annak ilyen iránymutatási joghatás tulajdonítható.

3.1.1.
Kúria Konzultációs testület 2019.04.10. állásfoglalása.
Az árfolyamkockázati feltétel és tájékoztatás bírósági vizsgálata tárgyában a Kúria Konzultációs Testület 2019.04.10. állásfoglalása nem más mint a fent megjelölt EUB fogyasztóvédelmi ítéletek, mint kötelező jogértelmezések "lebutítása", válogatása, felülírása, így az alaptörvény-ellenes iránymutatás olyan előírt kérdéseket nem tárgyal, mint a következők:
C-26/13 ítélet [a továbbiakban: ítélet] alkalmazásában az írásbeli feltétel és tájékoztatás nem megfelelő, mert a 2/2014 PJE határozat indokolásának III.1. pontja az árfolyamkockázatra is a C-26/13 ítélet különnemű árfolyamok átváltási mechanizmusára vonatkozó jogértelmezése analóg alkalmazását írja elő, amelynek a kockázatfeltárás nem felel meg, mert az ítélet (60) pont megsértésével az árfolyamkockázat „gazdasági indoka” nincs kifejtve a kockázatfeltárásban, a (73) pont megsértésével az átláthatóság kiterjesztő értelmezése mellőzésével a kockázat tényezőinek hatásmechanizmusa (árfolyamingadozások okai) és annak (75) pontban előírt konkrét működése (devizakamatparítás, árfolyampiaci összefüggések minimális szintje) sincsenek kifejtve, ezek a Hpt. 203.§ alkalmazásában a kockázat ismertetése (okfeltárás) és ennek a törlesztőrészletekre hatása (következmény feltárás) kettős követelmény közül az okfeltárás teljes hiányát, ezzel az érthetőség sérelmét jelentik.

C-51/17 ítélet 3) pont és indokolás (74) pont megsértésével a nemzeti valuta súlyos leértékelődésének hatása közlése teljességgel elmaradt, csakúgy mint a (78) pont megsértésével a jelentős gazdasági következmények kifejtése is elmaradt [csupán utalás történt a törlesztőrészlet emelkedés lehetőségére, de annak jelentős gazdasági következményeinek feltárása elmaradt].

C-186/16 ítélet [C-26/13 ítélet (72) pont kiterjesztő követelménye] alapján a (47) pont megsértésével az elengedhetetlen információk és az (50) pont megsértésével a valamennyi releváns információ közlésének hiánya, valamint az igen lényeges (58) pont megsértésével az árfolyamingadozásokkal kapcsolatos banki szakértelem és ismeret közlésének, különös figyelemmel a felperes által bizonyítékkal igazolt BÉT 2004. évi árfolyamismeret és árfolyamkockázat pénzügytana, mint banki ismeretek minimális szintje közlésének mulasztására. Mindezek az rPtk. 209.§ (2) bekezdésében előírt árfolyamkockázat természete vizsgálatára vonatkozó kockázatfeltárás lényeges információinak elmaradását jelentik.

3.1.2.
Kúria Konzultációs Testület 2019.06.20. állásfoglalása.
Az állásfoglalás az árfolyamkülönbözet számításának önkényes megválasztása. A teljesen érvénytelen szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása jogkövetkezménye levonásának összegszerűsége elszámolására előírt kamatfeláras forintpiaci kamatozású vagy a 180 HUF/CHF árfolyamon forintalapú elszámolás de facto az árfolyam-különbözetet nem küszöböli ki, ezért a hitelezőket részesíti előnyben. Egyebekben pedig az érvénytelenség elszámolásának bírói jogalkotása törvényi felhatalmazás nélkül.

3.1.3.
Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015.11.10.  Országos Értekezlete Emlékeztető.
A devizaalapú kölcsön forintosítási részletes elszámolása banki matematikus-informatikusok által kreált eredeti lefutás tényadatain alapuló árfolyamkockázati feltétel érvénytelenségi oknál előírt forintalapú, míg a többi érvénytelenségi oknál előírt devizaalapú elszámolása szemben áll a számvitelben használt ún. helyes kölcsönszámítás (excell részletfüggvény) alkalmazásával, ezért a kreált eredeti lefutás számviteli bizonylatainak hiányára sem forintalapú, sem devizaalapú elszámolást alapítani nem lehet.

Kúriának a DH2 törvény 37/A.§-ára nézve ezen számviteli anomáliát kellene jogértelmezése alá vonnia, ha már teremtett olyan hatáskört, hogy jogegységi határozataival tilalmazott bírói jogot alkotott.

4. 
DEVIZAALAPÚ SZERZŐDÉSEK EREDETI  HIBÁINAK KÚRIAI GYÓGYÍTGATÁSA.
Ezen fejezetben a Kúria tudománytalan, a jogtudomány és társdiszciplinák paradigmáival ellentétes jogi problémafeltáró- és megoldó határozatainak egyes tételeire kívánok rámutatni.

4.1. 
Árfolyamrés semmissége, fogyasztói érdek félretétele.
EUB C-26/17 Kásler-ítélet és annak nyomán hozott Kúria 2/2014. PJE határozat 1. pontja egy akadály az árfolyamrés semmissége és eredeti állapot helyreállítás jogkövetkezménye iránti keresetindításnak. Ez a hiányos C-26/13 Kásler-ítélet a tisztességtelen vételi/eladási árfolyam feltételek helyébe lépést megengedő tagállami diszpozitív rendelkezésként – Kúria 2/2014 PJE 3. pontjával és ennek nyomán a DH1 törvény 3.§ (2) bekezdésével – az MNB hivatalos deviza árfolyam beiktatásával megszüntette a bírói utat ezen semmisségi ok és a szerződés teljes érvénytelenségének perlésében. A hiba nagy horderejű. Ugyanis az EUB a C-26/13 Kásler-ítéletre mint kivétel szabályra tekint, amely a tisztességtelen feltétel helyettesítését tagállami rendelkezéssel akkor engedi meg, ha a teljes érvénytelenség (a szerződés teljes felszámolása) súlyosan hátrányos lenne a fogyasztóra.

De és azonban a C-26/13 Kásler-ítélet nem számolt azzal, hogy a szerződés érvényben tartása nem felel meg a fogyasztó érdekének akkor, ha a szerződés tisztességtelen árfolyamkockázati-hátrányát tovább kell viselnie. Tehát a fogyasztót – a C-260/18 alapján a jogvita elbírálásakori állapotának megfelelően – nyilatkoztatni kell, hogy kívánja-e a 93/13/EGK 6. cikk (1) bekezdésével oltalmazott fogyasztóvédelmet vagy sem, kívánja a szerződés érvényben tartását vagy részére érdekének megfelelőbb a szerződés teljes érvénytelensége és elszámolása. Tudni kell, hogy ezen esetben az rPp. 217.§ alapján a törlesztéseknek megfelelő részletfizetést lehet kérni és ezt ítéletében elrendelheti a bíró. Dr. M. L. kiváló ügyvéd által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet elfogadva a Győri Ítélőtábla megkereste az Európai Unió Bíróságát, ahol 2019.12.20. napján C-932/19 számon előzetes döntéshozatali eljárás indult, amely felülértelmezheti az árfolyamrés ügyében hozott C-26/13 Kásler-ítéletet és megnyithatja a kaput a fogyasztói érdek érvényesülésének, így az árfolyamkockázat vagy eleve árfolyamrés ügyében indult devizapereket a 3/2005. PK-KK vélemény alapján a perbíró felfüggesztheti az EUB C-932/19 ügyben hozandó döntés közzétételéig.

Ez alapjaiban rengetheti meg azt a bírósági rendszerszintű "jogfosztást", amit a Kúria a 6/2013, 2/2014 polgári jogegységi határozataival felépített és reá devizatörvénykezést ültettek.

4.2.
Fogyasztóvédelmi szankciós semmisségi okok megsemmisítése [Hpt. 213.§ (1), 87/102/EGK, 1/2016 PJE]
Kúria mesterkedése a fentieken túl is folytatódott és a szerződéseket gyógyító varrógépét máshol is üzemeltette, így a 102/87/EGK hitelmegállapodási irányelvet implementáló Hpt. 213.§ (1) bekezdésében szabályozott fogyasztóvédelmi szankciós semmisségi okokat gyógyítgatott meg az 1/2016 PJE határozatával [2016.06.06.], így a szerződés tárgyának meghatározottságáról és a törlesztőrészletek kiszámíthatóságáról alkotott "bírói jogot" annak ellenére, hogy az ide implementált 87/102/EGK hitelmegállapodási irányelv 14. cikke kifejezetten kizárja az implementált jog megváltoztathatóságát, a fogyasztóvédelem csorbítását. 

87/102/EGK 14. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelszerződések ne térjenek
el a fogyasztó hátrányára az irányelvet végrehajtó, vagy annak megfelelő nemzeti jogszabályokban foglalt előírásoktól.

(2) A tagállamok biztosítják továbbá azt, hogy azok a rendelkezések, amelyeket ennek az irányelvnek a megvalósítására fogadnak el, nem kerülhetők meg a szerződések alakításával, különösen a hitelösszeg több szerződésre történő szétosztása révén.

A fogyasztóvédelmet 87/102/EGK irányelvvel szemben contra legem "jogfosztó" és az EUB kötelező értelmezés és záróhatás doktrínáját is sértő jogegységi tanács tagjairól itt is a történelmi hűség kedvéért emlékezzünk meg: Dr. Orosz Árpád a jogegységi tanács elnöke, Dr. Harter Mária előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula előadó bíró, Dr. Bartal Géza bíró, Dr. Kollár Márta bíró, a jogegységi tanács tagjai. 

4.3. Nemlétező szerződés elvetése [rPtk. 205.§ (1)-(2)].
Kúria az rPtk. 205.§ (1)-(2) ellenében és annak ellenére ha felek között akarati disszenzus van, akkor is létre jöttnek tekinti a szerződést, ha már a folyósítás megtörtént és adós egy törlesztőrészletet fizetett. Ez is gyógyítgatás, mivel a Hpt. 210.§ értelmében a szerződést írásban lehet kötni és értelemszerűen írásban lehet módosítani, ezért a folyósítás és első törlesztés ráutaló magatartásnak a Kúria törvény ellenében kölcsönzött alaptörvény-ellenes bírói jogot.

4.4.
Jó erkölcsbe ütközés elvetése [rPtk. 200.§ (2)].
4.4.1. Deviza-kamatswap költség vs. árfolyamkockázat viselés elszámolásának hiánya.
4.4.2. Devizakamat-előny vs. árfoylamkockázat viselés hamis dichotómiája.
Kúria absztrakt módon kizárta a devizaalapú kölcsönszerződések jó erkölcsbe ütközését. Ezt nem lehet tudni miből absztrahálta. Az hogy az adósok nem tiltakoztak az alacsonyabb kamatozású devizaalapú kölcsönök ellen, az még nem jelenti a társadalom értékítéletének helyeslését, ehhez konkrét perben kell feltárni azt, miként az egyik törvényszék bátor bírája megtette, aki lehetségesnek tartja a devizaalapú kölcsönszerződések jó erkölcsbe ütközését, idézem:

"Megjegyzi a bíróság a felperesnek a deviza kölcsönszerződésekről kifejtett gondolatmenetével, és a régi Ptk. 204. § (1) bekezdés a.) pontra és az új Ptk. 6:121. § (1) bekezdés a.) pontra való hivatkozásával összefüggésben, hogy maga a felperes részletezte azt a keresetlevelében, hogy a deviza kölcsönszerződések esetében nem csak arról van szó, hogy árfolyamra való fogadás történt, hanem arról is, hogy a kölcsönöket nyújtó pénzintézetek tisztában voltak a CHF-HUF árfolyam alakulásával a szóban forgó kölcsönszerződések megkötésekor.

A deviza kölcsönszerződések ennyiben, az árfolyam alakulását illetően, ún. szerencse elemet tartalmaznak. Ugyancsak szerencse elemeket foglalnak magukba pl. a tartási, vagy az életjáradéki szerződések. A felperesi állásponttal és előadással szemben viszont, ha a szerencse elemet tartalmazó szerződés esetében a szerződés valamelyik alanya olyan információ, tudás birtokában van – amiről viszont a másik félnek nincs tudomása – miszerint a szerencse elemben rejlő, a szerződésben szereplő mindegyik fél helyzetét egyaránt jellemző kockázat és kiszámíthatatlanság valójában nem áll fenn, és így az információval rendelkező fél kerül a másikhoz képest előnyös helyzetbe a nyújtandó szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékének összevetését tekintve, akkor az, az adott szerződés jó erkölcsbe ütközésének kérdését veti fel.

Ekként minősülhet a tartási, ill. az életjáradéki szerződés abban az esetben, ha annak kötelezettje biztosan tudja a szerződés megkötésekor, hogy a jogosult a menthetetlen egészségi állapota miatt rövid időn belül meg fog halni – azonban a jogosult ezzel nincs tisztában – és jelentéktelen értékű szolgáltatás nyújtása ellenében megszerzi a szerződés tárgyát képező ingatlan tulajdonjogát. Hasonló esetről van szó akkor, ha a deviza kölcsönt nyújtó pénzintézet a kölcsönszerződés létrejöttekor tisztában van azzal, hogy a kölcsön visszafizetési futamidejének jelentős részében lényegesen gyengébb lesz a HUF-nak a CHF-hez viszonyított árfolyama, mint amilyen a szerződés megkötésének időpontjában volt, viszont erről az adósnak nincs ismerete."

NCK: És, valóban nincs deviza a hitelek mögött! Bankszövetség főtitkárának vallomása! (nincs deviza, nincs árfolyamkockázat!!!!)

4.4.1.
Deviza-kamatswap költség vs. árfolyamkockázat viselés elszámolásának hiánya.
Kúria pénzügytani ismerethiánya, illetőleg erre vonatkozó szakvélemény beszerzése nélkül (szakmai gondosság megsértésével = negligentia) nem volt és ma sincs tisztában az árfolyampiac működésével. Nevezetesen egy hibás gazdasági elvi határozatot szajkóznak, amely szerint az árfolyamnak sem az iránya, sem a mértéke nem ismerhető meg. Ha ez így lenne, akkor a banküzemek soha nem kötnének a devizaforrásuk beszerzésére vagy fedezésére deviza határidős ügyleteket (ÁKK zéró-kupon görbe, HUF/CHF hozamgörbe számítási módszerek alakalmazásával).

Ehhez képest a devizaalapú szerződések 90%-át devizaswapokkal fedezték úgy, hogy 1, 6, 12 hónapos lejárató devizaswapokkal fedeztek 5, 10, 15, 20 éves futamidejű devizaalapú kölcsönszerződéseket. Azt itt most hagyjuk el, hogy ez a magyar állam és felügyeleti hatóságának mulasztása a Hpt.-ben előírt lejárati transzformációt tömegesen sértő devizaalapú hitelezésnél. De a Kúriának azt meg kellene értenie, felfognia, hogy a bankok a fedezett deviza kamatparitású deviza határidős ügyletekkel (általában devizatőke mozgást nem igénylő és kamatelszámolású devizaswap ügyletekkel) szereztek devizaforrást vagy fedezetet, ennek költsége "mindössze" a devizaswap megújítási költsége, ez pedig elenyésző a bankok által szerződésenként áthárított árfolyam-különbözetnél (különbözete óriási, ezt jogalap nélkül szedik a hitelezők). 

Kúria nem ismerte fel, hogy a swapolás költsége áll szemben az árfolyamkockázat viselés árfolyamkülönbözetével és tévesen interpretálta, hogy a kockázatviseléssel áll szemben az alacsony devizakamat [utóbbi egyébként is abszurd dichotómia vagy mondhatnánk "két bites" gondolat, mivel ha a devizakamatra is rárakódik az árfolyamkockázat akkor előnyt olyan eszköz nem hordozhat, amely önmagában is hordozza az árfolyamkockázat hátrányát). Veretes 6/2013 PJE határozatot alá kellene vetni a pénzügytan társdiszciplínának és ekkora "blődséget" talán nem kellene hirdetni az alsófokú bíróságoknak, akik egyébként sem tudják a kockázat gazdasági indokait feltárni, mivel nem értenek hozzá, holott ezt a C-26/13 és a 2/2014 PJE III.1. előírja anélkül, hogy tisztázná a kockázat mibenlétét.

Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Az egyik ítélőtáblán nyíltan hirdetik – éppen az új OBH elnök korábbi tanácsa -, hogy csak megzavarta volna az adóst ha tudta volna a kockázat pénzügyi-gazdasági mechanizmusát. Tehát kérdezem, hogy bírói jogértelmezésben az átlagos, kellően figyelmes és körültekintő fogyasztó alatt a "hülye fogyasztót kell érteni"?

És akkor íme a levezetés, aminek hiányával a Kúria meg lett vezetve, mert halvány gőze nem volt arról, hogy nem a kedvező devizakamat áll szemben a kockázatvállalással, hanem a devizaswap költség áll szemben az árfolyam-különbözettel és mivel ezen nyereség van (ezt lentebb bemutatom), így a 6/2013 PJE határozathoz a PSZÁF-nak feltett naív kúriai kérdések megmosolyogtatók és ellenőrzésére mulasztott szakvélemény beszerzése pedig bírói negligentia (szakmai gondatlanság).

4.4.2.
Devizakamat-előny vs. árfolyamkockázat viselés hamis dichotómiája.
Palkó István (www.portfolio.hu) „Nincs is frank a devizahitelek mögött – Ez komoly”? című írásában PSZÁF grafikonokat felhasználva [3. pont grafikonjai és elemzése] bemutatja, hogy a devizahitelek felfutásának 2004-2010 közötti időszakában a bankok minden évben nyitott devizapozícióval rendelkeztek és a devizaeszközeik (devizahiteleik) mögött mérlegükben nem deviza, hanem forintforrás állt. 
Szerződéskötés – 75% nyitott devizapozíció. – devizahitel/devizabetét. 

A 3. pont első grafikon szerint [PSZÁF adat] a részvénytársasági hitelintézetek (bankok) 2007. évben 10.200 milliárd forint devizahitellel = 90% CHF hitel = 10.098 milliárd forint CHF hitel = 2007. december 28. napi MNB 152,42 HUF/CHF árfolyamon 66,25 milliárd CHF devizahitellel szemben mindössze 2.500 milliárd forint = 16,4 milliárd CHF devizabetét állt, tehát 66,25 – 16,4 = 49,85 milliárd CHF = 75% a nyitott devizapozíció, Svájci Nemzeti Bank (SNB) 2009. februári tanulmánya [2. táblázat] szerint a magyar nem-bank kliensek (magyar háztartások) CHF adóssága a PSZÁF adatforrás [PSZÁF – Rácz István] alapján 2007. szeptemberben 32,6 milliárd CHF. Ez 2007. év végén már és hasonlóan a PSZÁF, Portfolio.hu adatforrás [3. pont első grafikon] alapján 66,25 milliárd CHF. A fenti adatokból megállapítható, hogy a deviza kölcsönszerződések mindössze 25%-ában állt rendelkezésre – általában lakossági vagy vállalati ügyfelek által a hitelező bankban 3, 6, 12 hónapra elhelyezett – devizabetét. A bankok úgy kötöttek deviza alapú kölcsönszerződést 10, 15, 20 év futamidőre, hogy a kölcsönszerződések mindössze 25%-ában és mindössze 3, 6, 12 hónapra elhelyezett devizabetétekkel rendelkeztek, amely devizabetétet a betétes ügyfél kamatveszteség mellett bármikor megszüntethetett.

A bankok tehát 75%-ában fedezetlen deviza alapú kölcsönszerződéseket kötöttek, míg fennmaradó 25%-ában max. egy éves lekötésű devizabetéteket helyeztek ki 10, 15, 20 évre, ezért megállapítható, hogy a deviza kölcsönszerződések 75%-ában is fedezetlenek, mivel a kölcsön teljes futamidejére devizabetéttel nem fedezettek.

A deviza alapú kölcsönszerződés megkötése időpontjában fennálló nyitott devizapozíció többlettényállása alapján konkrét perben [6/2013 PJE indokolás III. 2. pont] csak alperesi devizaforrás igazolás (analitikus nyilvántartás és bizonylat vagy devizaswap esetén MiFID tranzakciós tábla] esetén lehet elfogadni azt, hogy az adott kölcsönszerződés mögött devizaforrás állt, ennek hiányában a deviza alapú konszenzus, ezzel a deviza alapú kölcsönszerződés nem jött létre.

Szerződéskötés és a devizaswap magánjogi relevanciájának hiánya. Deviza 12% nyitott pozíció,eszközök/források.
Deviza 12% nyitott pozíció zárása MNB 2014.11.10. euro forintosítási tenderen. A 3. pont második grafikon szerint [PSZÁF adat] a részvénytársasági hitelintézetek (bankok) 2007. évben 12.000 milliárd forint devizaeszközzel = 90% CHF eszköz = 10.200 milliárd forint CHF hitel = 2007. december 28. napi MNB 152,42 HUF/CHF árfolyamon 67 milliárd CHF devizaeszközzel szemben 9.000 milliárd forint = 59 milliárd CHF devizaforrás állt, tehát kivonva még mindig 67 – 59 = 8 milliárd CHF = 12% a nyitott devizapozíció, Svájci Nemzeti Bank (SNB) 2009. februári tanulmánya [F/7.6. függeléke 3. táblázat] alátámasztja Prof. dr. Lentner fentebb írt azon megállapítását [F/7.6. 1. oldal], hogy – idézem – „A svájci jegybank legfrissebb adatai azt igazolják, hogy a külföldi bankok Magyarországon működő leánybankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bankközi frankhitelt és nem bocsátottak ki frankalapú kötvényeket semˇ.

Ezt alátámasztja Makkos Albert közgazdász tanulmányának táblázata is, ahol Svájcban hitelt csak a magyar állam vett fel, illetőleg az SNB tanulmány 3. táblázata szerint Magyarország (bankok) 2007. decemberében mindössze/elenyésző 0,1 milliárd bankközi CHF saját devizahitelt vettek fel, ezért a nyitott devizapozíciót – eltérően az 3. pont második grafikonjához fűzött magyarázattól – nem anyabanki, hanem piaci FX-swap ügylettel, vagyis mérlegen kívül szintetikus devizaforrással zárták, azonban a grafikon szerint még így is a deviza alapú kölcsönszerződések 12%-a devizával fedezetlen maradt és ez 2014.11.10.-ig fennmaradt, melyet a bankok csak az MNB 2014.11.10. euro tenderen zártak [lejegyzett 7,834 Mrd EURO x 308,97 HUF árfolyamon = 2420 Mrd HUF = 256,91 CHF árfolyamon = 9,42 Mrd CHF swap zárással, a deviza forráshiány 2014-ben már 8 Mrd CHF felett állt].

PSZÁF adat [3. pont második grafikon] szerint a deviza alapú kölcsönszerződés megkötése időpontjában (2008.05.15.) devizabetét fedezet hiányában fennálló nyitott devizapozíció ezt követő bankközi hitelfelvétellel (repo) vagy devizaswap művelettel történő zárásának a szerződés magánjogi sorsára már semmilyen kihatása nincs, mivel a szerződéskötés időpontjában kell a devizaforrásnak rendelkezésre állni olyan jogi állapotban, hogy felette a banknak rendelkezési joga van (dolog=pénz) és azt a kölcsön szabálya szerint adós rendelkezésére tudja bocsátani. A szerződéskötés időpontjában a szerződés forint forrással történt fedezettsége csak forint alapú kölcsönszerződés megkötésére nyújt lehetőséget.

„Nincs is frank a devizahitelek mögött – Ez komoly?” [Ki nyerészkedik a magyar devizahiteles családok kárára”] továbbá levezeti, hogy 9000 milliárd forint mértékű devizahitel állomány mellett a devizák 10%-os erősödése (forintgyengülés) esetén és 8500 milliárd forint devizaforrás mellett, vagyis 500 milliárd forint nyitott devizapozíció esetén 72 milliárd forint az adósok árfolyam vesztesége és egyben 72 milliárd forint a bankszektor bevétele, amelyből 47 milliárd forint a bankszektor kamat- és swap hozam ráfordítása és így 25 milliárd forint a bankszektor nyeresége. Az ideális és a valóságos folyamatokra utalva a bankszektor időben elnyújtva jut hozzá a forintgyengülésből származó nyereségéhez, miként arra Makkos Albert tanulmánya [3. oldalán [„Hogyan valósították meg a devizaalapú kölcsönt”] első tartalmi bekezdése is utal.

4.5.
Jogszabály megkerülés (forex-trade jogviszony) elvetése  [rPtk. 200.§ (2)].
Kúria nem tud mit kezdeni azzal, hogy a DH2 törvényhez a tisztességtelen feltételek törvényi elszámolását, míg a DH3 törvényhez a forintosítás banki matematikus-informatikusok által bravúrral kreált "eredeti lefutását" algoritmusokra felvéve a kölcsönviszonyhoz képest egy forex-trade jogviszony elszámolását mutatja. Más országokban már parlamenti vizsgálóbizottság állt volna fel, azonban a Kúria minimum neki eshetne ennek a problémakörnek. Mert a DH2 törvény elszámolásához legyártott, de lényegében a DH2 tv. 37/A.§-hoz tartozó ún. részletes törvényi elszámolás algoritmus alá vonásával forex-trade jogviszony elszámolást kapunk.

Minap indul az Európai Unió Bírósága előtt ennek a magyarországi hitelezési anomáliának a bemutatása, amely közvetlen kártérítési keresetként az uniós intézmények fogyasztóvédelmi jogalkotási mulasztásán alapul. Ugyanis a C-312/14 ítélet a jogviszony elszámolását nem vizsgálta, így nem lehetett abban a helyzetben mint jelen sorok írója, hogy tömeges forex-trade jogviszony elszámolás bizonyítékokkal rendelkezik. Vagyis befektetési jogszabály vagy szerencsejáték jogszabály megkerülésére irányuló szerződés bizonyítékával rendelkezem. A bírói gyakorlat a szerződések minősítésében a teljesítés körülményeiből is von le következtetéseket. Nosza, rajta.

4.6.
Szerződés teljesítés érdekbeli lehetetlenülésének elvetése       [rPtk. 312.§ (3)].
Kúria 6/2013 PJE premisszánál maradva a hitelező által nyújtott kedvező devizakamat-előnnyel szemben áll az adós árfolyamkockázat viselési kötelezettsége. Azonban ezt a devizakamat-előnyt a teljesítés során is nyújtani kell.

Reálkamatláb-számítás tömeges bizonyítékaival rendelkezem, hogy a hitelezők a teljesítés során már nem nyújtották a devizakamat-előnyt, hanem pl. 6,4%/év kamatuk a teljesítés során – szerződésmódosítás nélkül (!) 18%/év reálkamatlábra emelkedett, ami azt jelenti, hogy az rPtk. 277.§ követelményével szemben a teljesítés során nem nyújtották azt a minőséget, amit az adós joggal elvárhatott. A burkolt reálkamatláb-emelés az adós teljesítésére kiható, az adós betöltési képtelenségének (Szladits) okozója, ezért a jogosulti banki felelősség megállapítható, ami az rPtk. 312.§ (3) bekezdése alapján a szerződés teljesítése érdekbeli lehetetlenüléséhez, ezzel a szerződés megszűnéséhez és az adós tartozás alóli szabadulásához vezet. 

Várom alkotmányos panaszomra a sémák nélküli, konkrét, tudományos és szíves válaszukat (!)
Cegléd, 2020. január 26.
Tisztelettel: Dr. Kriston István jogvédő állampolgár a Devizahiteles Párt (bejegyzés alatt) ügyvezetője.