DEVIZAHITEL-KÁROSULTAK – HOGYAN TOVÁBB?

[good_old_share]

Előre bocsátom, hogy nem kívánok állást foglalni azokban az évek óta terítéken lévő szakmai kérdésekben, amelyek – sajnos – továbbra is megosztják a devizahiteles szakértőket, illetőleg magukat az érdekelteket. Pusztán néhány olyan tényt szeretnék sorba rendezni, ami rávilágít a kormány jövőbeni viszonyulására, de arra a vékony mezsgyére is, ami talán még esélyt jelenthet az egyre reménytelenebb helyzetbe sodródó embereknek.

Meggyőződésem az – bár megértem azokat, akik nem látva más kiutat, akár az egyéni tiltakozás valamely formáját választják –, hogy a jelenlegi 2/3-os erőtérben politikai figyelemfelhívó akciókkal EZEK ellen – látva elképesztő érzéketlenségüket a nehéz helyzetbe sodródott embertársaink iránt – számottevő eredményt nehéz lesz elérni. Talán, ha ha megszállja őket a Szentlélek. Ennek azonban a mostani álkeresztény kurzus idején igen kicsi a valószínűsége.

Július elején jelent meg egy cinikus hangvételű interjú Kovács Leventével, a Magyar Bankszövetség főtitkárával a Népszavában, amely szerint:

„A devizahitelesek DÖNTŐ TÖBBSÉGÉNEK az összes tartozással összefüggő problémája megoldódott, a végtörlesztéstől kezdve az árfolyamgáton át a forintosításig tartó folyamat lezárt egy korszakot.” Csak arról a fránya kockázatviselésről nem mert szót ejteni Kovács úr. De rátett még néhány lapáttal:

„Már egyre kevesebb per van folyamatban, egyre kevesebb ügyvéd hajlandó szakmailag nehezen, jobbára sehogy sem indokolható nézeteket képviselni. Ami pedig a nemzetközi jogi fórumok bekapcsolását illeti, REÁLISAN OTT SEM VÁRHATÓ A MAGYAR MEGOLDÁST FELÜLÍRÓ ÁLLÁSFOGLALÁS.” Ez utóbbi a legfontosabb, s egyúttal a legcinikusabb része az interjúnak, hiszen a kúriai jogegységi döntésekkel és a forintosítással (melyek mögött egy bankok-kormányzat-Kúria közötti paktum állhatott) gyakorlatilag meghekkelték a független bírói ítélkezés lehetőségét a devizahiteles ügyekben, s az árfolyamkockázat kérdéskörét ad acta tették.

Nem úgy, mint másfelé! Az emberben az interjút olvasva óhatatlanul felmerült, hogy mi szükség volt 2018 nyarának a közepén még tovább hergelni az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő, sok esetben kilakoltatással fenyegetett adósokat. De alig telt el tíz nap és megkaphattuk a választ.

A horvát legfelsőbb kereskedelmi bíróság – több éves huzavona és az ottani Alkotmánybíróság (!) hathatós közreműködése okán – semmissé nyilvánította a svájci frank alapú jelzáloghitelt – mert a bankok NEM TÁJÉKOZTATTÁK ÜGYFELEIKET A VÁRHATÓ KOCKÁZATOKRÓL, így semmis és tisztességtelen szerződéseket kötöttek az adósokkal.

Tekintettel arra, hogy Horvátországban az egyik érintett bank éppen az OTP, a Bankszövetség már előzetesen tájékoztatást kaphatott arról, hogy a bankok számára kedvezőtlen ítélet fog születni a szomszédban. S ezért ennek a döntésnek a precedens jellege miatt már előre támadó állásba helyezkedtek itthon, kijelentve, hogy senki ne várjon itthon jogi megoldást, mert mindenki „jogilag szilárd válaszokat kapott” a felmerült kérdésekre.

A videó után a cikk folytatódik!

Szinte kizárt, hogy ez a tendenciózus nyilatkozat a Bankszövetség magánakciója lett volna, a triumvirátus minden tagja ott lehetett az ominózus interjú hátterében. Mindez előrevetíti azt is, hogy a magyar kormánynak esze ágában sincs letérni arról az útról, amit korábban már a független bírói gyakorlat folyamatos sárba tiprásával kiköveztek.

Az előzőek fényében válik azonban még nagyobb jelentőségűvé egy 2017 szeptemberében meghozott-, az Európai Unió Bíróságán született ítélet a C-186/16 sz. román devizahiteles ügyben, ahol a Bíróság a következőket mondta ki:
„A nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy tájékoztatták-e a fogyasztót a kötelezettségvállalását esetlegesen befolyásoló valamennyi olyan tényezőről, amely révén felmérheti az általa felvett hitel teljes költségét.” Továbbá: „a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy egyrészt a bank tiszteletben tartotta-e a jóhiszeműség követelményét, és másrészt JELENTŐS EGYENLŐTLENSÉG ÁLL-E FENN A SZERZŐDÉSES FELEK KÖZÖTT?”

Kár, hogy nem jogállamban élünk, mert akkor talán már alapból nálunk sem lenne akadálya az ilyesfajta bírói ítélkezési gyakorlatnak.

A horvát és román ügyekben született döntések olyan elvi jelentőségűek, amelyek miatt joggal aggódhatnak a független bíráskodást meghekkelő magyarországi triumvirátus tagjai, persze csak akkor, HA LESZ OLYAN ERŐ MAGYARORSZÁGON, amely a fenti ítéletek vonatkozó részeit a magyar bírósági rendszerben is eredményesen képviselni tudja, illetőleg az ügyeket – ahol még lehet – az Európai Unió Bírósága vagy esetlegesen más uniós fórumok elé viszi.

Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, hogy még egy fontos magyar ügy (a C-51/17) is az EU Bírósága előtt van, hátha ott is működik a „horvát modell”.

A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Van még sajnos egy fájdalmas tanulsága is a horvát történéseknek, mégpedig az, hogy úgy sikerült két vállra fektetni az ottani bankokat és bíróságokat, hogy az ottani civil érdekvédelmi szervezetek egységbe tömörültek. Azért fájdalmas ez a tanulság, mert 2018 nyarán sajnos végérvényesen kijelenthetjük, hogy a magyar devizahiteles összefogás, s ezzel együtt az ügy tömegtámogatása Magyarországon kútba esett.

S még valami, amit az Orbán-rendszer képébe lehet nyomni, amikor a devizahitelesek problémáinak a megoldottságáról hazudoznak.

2011-2014. között csaknem 1400 milliárd forinttal konszolidálták az önkormányzatok adósságát az állami költségvetés terhére. (És az egyházakét is! szerk.) Ennek az egésznek az egyik atyja tudomásom szerint Lázár János volt. Nem véletlenül. Hódmezővásárhelyen nyakló nélkül vették fel a devizahiteleket, s kerültek igen nehéz helyzetbe ott és szerte az országban a települések, pedig azokon a helyeken még szakemberek is rendelkezésre álltak, akik sokkal jobban meg tudták ítélni az ilyen típusú hitelezés kockázatait, mint a laikus magánszemélyek.

Itt persze nem gondolkodott annyit a kormányzat a megmentésen, mint a lakáshiteleseknél. Naná, hiszen így politikai elvbarátaikat lehetett kimenekíteni a bukás közeli helyzetekből. Úgy konszolidáltak, hogy még véletlenül se kelljen vizsgálni a településvezetők felelősségét, mindent és mindenkit tisztára mostak, függetlenül attól, hogy mi állt az eladósodás hátterében.

Akkor azok a devizahitel-károsultak, akik nagyrészt a bankok felelőtlen hitelezési gyakorlata miatt egész életükre szóló terhet vettek a nyakukba – s közülük nagyon sokan már földönfutókká lettek -, nem érdemelnek meg egy tisztességes adósság konszolidációt vagy legalább a független bírósági eljárásokat?

Hogyan is van ez, Európa Erős Embere? Horváth András.

A „deviza”-hiteles probléma megoldását nagymértékben segítheti az, ha minél többen értesülnek róla! Olyanok is, akiket esetleg közvetlenül nem érint. Te azzal is sokat segíthetsz, ha a „devizás” cikkeinket, videóinkat megosztod!

[good_old_share]