DEVIZAHITEL? HIBÁT KÖVETTEK EL A HITELFELVEVŐK?

[good_old_share]

A ”devizahitelekről” egy kicsit másképp.

Habár egy konkrét példa – jelen esetben a szerzőé – nem feltétlenül általánosítható, de úgy gondolom, hogy ebből az esetből igen jól lehet általánosítani.

Határozottan visszautasítom – nem csak a magam nevében -, hogy az ún. deviza hitelt felvevők felelőtlenek voltak, illetve hogy a magyar társadalom nagy részének alacsony a pénzügyi kultúrája.

A legnagyobb hibát ott követtük el mi devizahitelesek, hogy megbíztunk politikai vezetőinkben és a bankoligarchákban! (A kettő közötti átfedés nyilvánvaló.)

Nem gondoltuk volna, hogy a fenti tényezők emberek százezreit (családtagokkal együtt milliós nagyságrendről van szó) képesek behúzni a csőbe és mikor kiderül az ”igazság”, a hitelesek döntő többségét cserben hagyják.

Feltételezésem szerint itt valóban volt egy összejátszás kevés számú potentát részvételével. Sok mindent rendeltek alá annak hogy, minél többen kapjanak kedvet a hitelfelvételhez (első sorban lakhatási és gépjármű vásárlási célból) és azt feltétlenül külföldi valutában, lehetőleg svájci frankban. (Ugyanis a svájci frank erősödésére játszottak.)

Emlékezzünk vissza, hogy a nemzeti banki alapkamat évekig igen magasan állt volt, hogy 10% felett mozgott. Az más kérdés, hogy a gazdasági világválság majd később a svájci frank árfolyamának drasztikus változtatása (Svájcban) a bankvilág kezére játszott ahhoz, hogy az extra profitból szuper profit legyen.

Feltehetőleg csak a forint házon belüli szándékos gyengítésével számoltak. Arról nem is beszélve, hogy az ügylet mögött tényleges svájci frank mozgás nem volt. Ugyanis svájci frankot (vagy eurót vagy japán yent) senki nem kapott kézhez.

Kétségtelen tény, hogy a banki – bankközi ügyletek – lehet, hogy szándékosan – olyan bonyolult rendszert képviselnek, amelyet még pénzügyi szakemberek és közgazdászok sem látnak át, csak ha effektív ez a szakterületük.

Nézzük a saját pédámat az egyszerűség kedvéért kerekítésekkel és csak a főbb szempontok figyelembe vételével.

2007-2008-ban három részletben felvettünk a feleségemmel 17 millió Ft-ot, cca 17 millió Ft-ot fizettünk vissza 2015 októberéig és most tartozunk 24 millió Ft-al. Ezek ingatlan fedezetű svájci frank alapú hitelek voltak.

A jövedelmem akkoriban – mérnök tanárként – átlagban havi 300.000 Ft körül mozgott (munkabér, vizsgáztatás, tanagyag fejlesztés). A feleségem hozzávetőlegesen havonta átlagosan 250.000 Ft-ot keresett (külkereskedőként).

2008-ban mentem előrehozott nyugdíjba 198.000 Ft-os nyugdíjjal. Akkor voltam 60 éves, úgy számoltam, hogy sok kollégámhoz hasonlóan még akár több, mint 10 évig is fogok dolgozni. Jó néhány kollégám, kolléganőm ugyanis hetvenen túli korban is igen jó teljesítménnyel végezték tanári munkájukat.

Amit sokan elfelejtenek a válság előtt 2011-2012 volt céldátumként kitűzve az euró bevezetése. Arra számítottam, hogy a havi jövedelmünkből 5-6 év alatt visszafizetem a teljes kölcsönt és amennyiben közben bevezetik az eurót természetesen a hitelt is euróra fogják átszámítani.

Amiről senki sem tehetett, a feleségem megbetegedett. Ez ugyan átstrukturálta a visszafizetés ütemezését, de a lényegen nem változtatott. Hozzávetőlegesen 500.000 Ft bevétel állt volna szemben 120-140.000 Ft törlesztéssel.

Csakhogy. Még a szocialista-szabad demokrata vezetésű kormányok idején – pár hónappal az utolsó hitelfelvételünk után – rendeletileg csökkentették az előrehozott nyugdíj melletti kereseti lehetőséget (először 12 havi majd 18 havi minimálbér összegéig).

Ez volt az első mélyütés. Ugyanezen a vonalon haladva a Fidesz kormányzat 2011-ben bezárta a kaput a nyugdíjasok állami alkalmazása előtt.

Második mélyütés. Közben a forint leértékelődött, amiért a hazai gazdasági és politikai elit is erősen támogatott és tevőlegesen is hozzájárult.

Harmadik mélyütés. Menet közben derült ki a szerződésből – amelyet akár észre is lehetett volna venni-, hogy több mint 2%-os kezelési költséget számol fel a (OTP) bank. Ez azt jelentette, hogy éveken keresztül a 220.000 Ft (!)-ra növekedett törlesztő részlet cca 20%-a kezelési költség volt (40-45.000 Ft).

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Az már szinte nevetség tárgyát képezi, hogy a kezelési költség a svájci frank árfolyamához volt kötve. Ez a ún. kezelési költség egy olyan kamu, ami gyakorlatilag a hitel kamatot növeli és semmi köze sincs az adminisztrációs költségekhez.

Időközben a pénzügyi-, gazdasági-, politikai elit feltehetőleg úgy döntött, hogy az euró bevezetését jobb minél távolabbra tenni, és így a saját hasznukra sokkal többet tudnak ”variálni” az árfolyam változásokkal/változtatásokkal. A gazdasági világválság kezdetén az OTP is (Fekete János nyilatkozta egy Juszt műsorban az ATV-n) kárvallotja volt az amerikai ingatlanpiac bedőlésének és csak a szocialista kormány pénzügyi mentő öve húzta ki a csávából.

Persze muszáj volt, mert ellenkező esetben beláthatatlan gazdasági következményekkel néztünk volna szembe. Akkor az OTP részvény árfolyama ~2400 Ft körül mozgott, ami rá egy évre már 4000 Ft felett volt. Mostanában nagyjából 9800-10200 Ft között mozog. Úgy, hogy közben fizette a bankadót és nagyon sok devizahiteles beszüntette a részletek törlesztését. Sőt, közben még külföldön is érték kellemetlen meglepetések (minden információmat a hazai médiából szerzem be). Vagyis a bank működése szinte átláthatatlan, de ha a részvény árfolyama tartósan ilyen magas szinten van kérdezhetné bárki is, hogy vajon honnan van a viszonylag nagy profit.

Csak nem a devizahitelekből? (Legalábbis részben.) Nagyon lehangoló, hogy a pártok közül egyedül a Jobbik az, amelyik időről időre kiáll a devizahitelesek problémáinak megoldása mellett.

Jó magam mint baloldali elkötelezettségű ember nagyfokú csalódottsággal veszem tudomásul, hogy az ún. baloldali pártok (szerintem nem igazán azok) alig-alig foglalkoznak ezzel az emberek tömegeit sanyargató problémával. Csak nincsenek a bank oligarchia függőségében?

Amúgy a devizahitelesek sem tesznek sokat ügyük elrendezéséért, sőt. Emberek százezrei várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb (Európai Bíróság). Igaz, hogy a Kúria jogegységi határozata is vérlázító módon a bankokat segítette és a hiteleseket elbizonytalanította. Akkor is példát vehetnénk a Questor-ügyesek fellépéséről, harcias kiállásukról az igazságuk védelmében.

Amennyiben rövid időn belül nem születik lényegi megoldás a devizahitelesek problémáinak orvoslására a családi tragédiák száma rohamosan növekedni fog és szörnyű következményei lesznek emberek százezreinek sorsára.

Ha ennek az embertelenségnek az ódiumát a pénzügyi, gazdasági-, politikai elit magára veszi félő, hogy a lelkiismeretük (ha van) istentelenül meg fogja bánni (nem biztos, hogy csak a lelkiismeretük)!

Bobák Zoltán Mérnök tanár.

[good_old_share]