Érdemes végig olvasni és értelmezni! (2021 október)

Dr. Budaházi János ügyvéd – Végre sorra jönnek az ilyen és hasonló pozitív bírósági álláspontok "ítéletek"!

A bíróság szerint megállapítható, hogy a fogyasztókat a szerződés kötésekor szóban nem tájékoztatták megfelelően a devizaalapú hitel kockázatairól és a szerződésben írásban foglalt tájékoztatás nem volt elégséges ahhoz, hogy a laikus fogyasztókban tudatosodjon, hogy a törlesztő részlet összege a korlátozás nélkül akár többszörösére emelkedhet és a hitel futamideje alatt nagy valószínűséggel számítani kell.

A bíróság megállapította, hogy az. alperes és a felperesek által kötött kölcsönszerződés érvénytelen semmis.

Részlet a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság rész- és közbenső ítéletéből:

„A szerződéskötéskor hatályos rHpt. 203. § (6) bekezdése szerint olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

A bíróság a becsatolt kölcsönszerződés alapján azt állapította meg, hogy a perbeli kölcsönszerződésben, attól elkülönülten, a felperesek által külön is aláírt formában az alábbi megszövegezésű nyilatkozat található:

„Jelen kölcsönszerződés aláírásával tudomásul veszem, hogy az Argenta Credit Zrt. részemre teljes körű tájékoztatást nyújtott az általam külföldi devizanemben felvett hitelhez kapcsolódó árfolyamkockázat vonatkozásában, különös tekintettel arra a tényre, hogy a magyar forinttól különböző devizanemben felvett hitel törlesztési és kamatfizetési kötelezettségének összege erősen függ az adott deviza magyar forinttal, illetve egyéb devizákkal szembeni árfolyamának alakulásától.

Következésképpen a deviza árfolyamának változása egyaránt növelheti és csökkentheti a hitelszolgálat és a magyar forintban folyósított kölcsön összegét. Egyúttal a kölcsön fedezetéül szolgáló ingatlan tekintetében megkötött opciós szerződés tartalmát megismertem, annak minden lényeges momentumával – így különösen a vételi jog érvényesítésének módjával, következményeivel, a vételár megállapításával, az értékesítésekkel és az elszámolás módjával – tisztában vagyok, jelen szerződést azok ismeretében és tudatában kötöm meg.

Aláírásommal nyugtázom továbbá, hogy a THM számításának módját és a THM számítása során figyelembe nem vett egyéb költségeket a jelen szerződés aláírása előtt megismertem.”

A rPtk. 209. § (1) bekezdése értelmében tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

A rPtk. 209. § (2) bekezdése kimondja, hogy a feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

Kapcsolódó cikk! Kattints: Figyelem! igazolható az árfolyamkockázattal kapcsolatos megtévesztés

A deviza alapú kölcsönszerződéseknek az árfolyamváltozás kockázatát korlátlanul az adósra hárító feltétele a főszolgáltatás – a kölcsön rendelkezésére bocsátása – ellenében kikötött ellenszolgáltatást – a kölcsön szerződés szerinti visszafizetése – meghatározó feltétel, amelyre csak akkor alkalmazhatók a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályok, ha a feltétel nem érthető, nem világos [93/13/EGK Irányelv 4. § (2) bekezdés, 2/2014. Polgári jogegységi határozat 1. pont.]

A 2/2014. PJE határozat I. pontja alapján a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem, kizárólag akkor vizsgálható, ha a tájékoztatás nem volt világos, illetve nem volt érthető.

Az, hogy az adott szerződés (illetve az abban foglalt kockázatfelzáró nyilatkozat az árfolyamkockázatról) felperesek általi viselésére vonatkozó rendelkezése világos, illetve érthető-e, a PJE határozat III.1 pontjában kifejtettek szerint annak ellenére vizsgálható, hogy a perbeli kölcsönszerződést a felek az rPtk.-nak a 2009. évi XXXI. törvénnyel történt, 2009. május 22-től hatályos módosítása előtt kötötték meg.

Ha ezen vizsgálat eredményeként az állapítható meg, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás nem volt világos, nem volt érthető (átlátható) a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt, ez önmagában megalapozza e rendelkezés tisztességtelenségét, ennek következtében a szerződés érvénytelenségét, mivel az érvénytelenség a konstrukció lényegi elemét érinti [rPtk. 239. § (2) bekezdés].

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelvet (a továbbiakban: irányelv) értelmező C-51/17. számú EU Bíróság ítéletben írtak alapján a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy megfelelően tájékoztatta-e a felpereseket az árfolyamkockázat tartalmáról és annak a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról a II. r. alperes.

Az irányelv védelmi rendszere azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó a pénzügyi szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak a 4. cikk (2) bekezdésében írt követelményét kiterjesztő módon kell érteni (C-186/16. 44. pont).

Mindezért magának a pénzügyi intézménynek a fogyasztó részére adott tájékoztatásából kell kitűnnie mindazon információnak, amely alapján egy általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megalapozott döntéseket hozhat (C-186/16. 49. és 51. pontok).

A bíróság azt vizsgálta, hogy a kapott tájékoztatás tisztességes, azaz érthető és világos volt-e, illetve megfelelt-e az ebben a körben megfogalmazott általános alapelveknek. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen vagy teljesen érvénytelen.

A Kúria Konzultáció Testületének 2019. április 19. napján tartott üléséről készült emlékeztető 4. pontja alapján akkor nem minősül megfelelőnek a tájékoztatás, ha az árfolyamkockázat viselése csak kikövetkeztethető a szerződés egyes rendelkezéseiből, vagy több különböző okiratban (pl. ÁSZF, üzletszabályzat, hirdetmény) szereplő rendelkezések együttes értelmezése alapján.

Az EU Bíróság határozataiban írtak szerint a tájékoztatásnak ki kell térnie a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására (C-186/16. 49.pont); azon mechanizmus konkrét működésére, amelyre az érintett feltétel utal, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyra oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket (C-186/16. 45. pont, C-26/13, 75. pont); arra, hogy a fogyasztó a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik (C-186/16. 50. pont).

Az irányelvben előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel az a devizaalapú kölcsönszerződés is, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, az árfolyamváltozásnak nincs felső határa (azaz nem szükséges, hogy a „korlátlan” vagy „nincs felső határa” kifejezéseket kifejezetten tartalmazza a kikötés), de csak abban az esetben, ha egyfelől a fogyasztót nem csupán arról a lehetőségről tájékoztatták, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni tudja az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is (C-227/18. számú végzés 40.).

Sem az EU Bíróság, sem a jogegységi határozatok olyan elvárást nem fogalmaztak meg, miszerint a tájékoztatásnak konkrét adatokat, számítást, illetve az árfolyam várható alakulásának bemutatását is tartalmaznia kellene, feltéve, ha ennek hiányában is a tájékoztatásból az árfolyamkockázat mibenléte és annak gazdasági következményei világosan és egyértelműen felismerhetők. 

A perbeli esetben alkalmazott Kockázatfeltáró Nyilatkozat tisztességtelenségét a Kúria már több esetben vizsgálta, és a – jelen ítélethozatalhoz időben legközelebbi –Gfv.VII.30.090/2020/9. számú eseti döntésében azt állapította meg, hogy a szerződés rendelkezéseit követő, azzal egy okiratba foglalt általános kockázatfeltáró nyilatkozat azon kitétele, miszerint a felperesek tudomásul vették, részükre az alperes az árfolyamkockázatról „teljes körű tájékoztatást nyújtott”, e tájékoztatás írásban történő rögzítése, illetve a „teljes körű tájékoztatást” igazoló egyéb bizonyítékok hiányában annak tartalmát, „teljes körűségét” nem igazolja.

Az sem tekinthető az EU Bíróság által felállított követelményrendszernek megfelelő tájékoztatásnak, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatban írtak szerint az adós hiteltörlesztési és kamatfizetési kötelezettségének összege „erősen függ” az adott deviza magyar forinttal, illetve „egyéb devizákkal” szembeni árfolyamának alakulásától. Ezt az erős függést (összefüggést) a kockázatfeltáró nyilatkozat csak annyiban világítja meg, hogy a deviza árfolyamának változása egyaránt növelheti és csökkentheti a hitelszolgálat és a magyar forintban folyósított kölcsön összegét.

Ez a tájékoztatás semmilyen formában nem utal az elvárt módon a tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének a futamidő alatt is bekövetkezhető valós lehetőségére és arra, hogy ennek következtében a felperesek helyzete gazdaságilag nehezen viselhetővé is válhat.
Éppen az EU Bíróság C- 227/18. számú végzése értelmében nem megfelelő az adott tájékoztatás, ha az csupán annyit tartalmaz, hogy az árfolyamváltozás a „hitelszolgálatot” egyaránt növelheti és csökkentheti.

A fent említett Kúriai határozatban foglaltak alapján a Kúria vizsgálta azt is, hogy a szerződés rendelkezései alapján, kiegészítve az Általános Kockázatfeltáró Nyilatkozatban írtakat, a tájékoztatás tisztességesnek tekinthető-e. A szerződés „egyéb feltételei” között található 25. pontban rögzített adósi nyilatkozat szerint a felperesek átvállalják a CHF/HUF árfolyamváltozásából eredő kockázatot. A Kúria azt is megállapította, hogy a kölcsönszerződés nem rendelkezik a kockázatátvállalás korlátozásáról, ebből pedig az következik, hogy az nem korlátozott. Azonban az nem következik belőle, hogy a kockázatvállalás mibenléte a 2/2014. PJE határozat szóhasználata szerint a fogyasztó számára „egyértelműen felismerhető” volt, a később kifejtettek szerint.

Az is rögzítésre került a fenti szerződéses pontban, hogy ha az adósok tartozása forintba átszámolva 10%-kal meghaladja a költségelőirányzatban szereplő forintban meghatározott kölcsön összegét az adósok rendkívüli előtörlesztésre kötelezettek.
Ebből az adósok számára egyértelművé kellett válnia, hogy a forint akár 10 %-kal nagyobb árfolyamromlásával is számolni lehet. E szerződéses rendelkezés a fogyasztó által viselendő kockázat behatárolásának nem tekinthető.

A szerződésben nyújtott tájékoztatás ugyanakkor nem hívja fel a fogyasztó figyelmét kellő súllyal, átlátható módon az árfolyamkockázat mibenlétére, az árfolyamromlás valós, lehetséges, jelentős, a szerződésben szereplő 10%-os mértéket akár jelentősen meghaladó mértékére, arra, hogy annak esetleges előre nem látható bekövetkezése az adós fogyasztó gazdasági helyzetét rendkívül súlyosan érintheti, ahogy erről az Általános Kockázatfeltáró Nyilatkozat sem tartalmazott tájékoztatást a korábban írtak szerint.

A Kúria ezért úgy ítélte meg, hogy a fogyasztó felperesek számára a nyújtott tájékoztatás alapján nem volt „egyértelműen felismerhető” az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül, hogy a szerződésben szereplő azon rendelkezés, amely szerint az árfolyamkockázatot átvállalják, pontosan mit jelent, milyen következményekkel jár.

Ez okból a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában írtakat a később meghozott EU Bírósági ítéletekben meghatározott szempontokkal együtt értelmezve úgy ítélte meg, hogy az adott ügyben bizonyítottan nyújtott, az árfolyamkockázatról történt tájékoztatás nem felel meg a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek. Az egyéb szerződéses rendelkezések, valamint a tájékoztatás időpontja alapján sem lehet ettől eltérő következtetésre jutni az alább kifejtetek szerint.

Azt is rögzítette a fenti határozatában a Kúria, hogy a szerződés 28. pontjában az adósok korlátlan és egyetemleges felelősségének rögzítése nem az árfolyamkockázat korlátlanságára vonatkozik.
Az egyéb szerződéses rendelkezések, azaz (4. pont: törlesztő részletek meghatározása, 6. pont: előtörlesztésre vonatkozó rendelkezések, 27. pont: ÁSZF és egyéb dokumentumok átvételének, valamint annak elismerése, hogy az adós a szerződéses konstrukció minden lényeges eleméről kimerítő tájékoztatást kapott) csak legfeljebb érintik az árfolyamkockázat kérdését, nem tekinthetők az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás megfelelő, átlátható kiegészítésének.

A Kúria megítélése szerint a perben adott tájékoztatás mellett annak nincs perdöntő jelentősége, hogy a felperesek a szerződéstervezetet és a kapcsolódó dokumentumokat időben megkapták, illetve annak sem, hogy azt elolvasták-e a szerződés megkötését megelőzően. A fogyasztótól valóban elvárható, hogy a rendszerint nagy összegű és hosszabb távra szóló ügylet jellegéhez, nagyságrendjéhez, a vállalt kockázat mértékéhez igazodóan tájékozódjon a szerződés megkötése előtt, a szerződési feltételeket tartalmazó okiratot – az átlagfogyasztótól elvárható gondossággal – áttanulmányozza, és ha a szerződésben olyan rendelkezéseket észlel, amelyeket nem ért, megfelelő magyarázatot igényeljen [2/2012. (XII. 10.) PK vélemény].

Az ebben a körben megnyilvánuló esetleges mulasztása, gondatlan eljárása azonban csak abban az esetben eshet a fogyasztó terhére, ha a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás egyébként tisztességes tartalmú volt.

Ahogyan azt a BH 2021.141 számú eseti döntés is kimondja, az árfolyamkockázatról történt tájékoztatás tisztességtelen, ha abból világosan és egyértelműen nem ismerhető fel az árfolyamkockázat mibenléte és annak gazdasági következményei.

Az Európai Unió Bírósága joggyakorlata által felállított követelményrendszer megvalósulását a tájékoztatás tisztességtelenségének megítélése során összességében kell vizsgálni, az egyes ítéletek indokolásában megfogalmazott megállapítások nem tekinthetők taxatív felsorolásnak, nem lehet az ott megjelenő egyes elemeket kiragadottan értékelni, hanem a szerződés egyéb rendelkezései figyelembevételével kell megítélni, hogy a nyújtott tájékoztatás megfelel-e a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek [1959. évi IV. tv. 209.§ (1) bek.].

A fentiekhez hasonló következtetésre jutott a Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.20.201/2021/9. számú eseti döntésében a perbelihez hasonló szerződés vizsgálata során, melyben azt állapította meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés az árfolyamváltozás kockázatát korlátlanul az adósokra hárítja, de semmilyen értékelhető információt nem tartalmaz az árfolyamváltozás kockázatáról.

A hivatkozott döntés szerint a II. r. alperes által alkalmazott kockázatfeltáró nyilatkozat nem hívja fel kellő nyomatékkal az adósok figyelmét az árfolyamváltozás kockázatára, abból csak kikövetkeztethető, hogy van ilyen kockázat. A kockázatfeltáró nyilatkozat alapján az megismerhető, hogy törlesztési és kamatfizetési kötelezettségének összege erősen függ az árfolyam alakulásától, és a deviza árfolyamának változása egyaránt növelheti és csökkentheti a hitelszolgálat és a magyar forintban folyósított kölcsön összegét.

Nem ismerteti azonban a kockázatot, nem ad magyarázatot arra, hogy a kockázat miben áll, hogy az árfolyam változása milyen hatást gyakorol az adósok kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségére – az árfolyam különböző változásai esetén miként változik a törlesztőrészletek és a fennmaradó tőketartozás összege. 

Megfelelő tájékoztatás hiányában nem tekinthető érthetőnek és világosnak az árfolyamváltozás kockázatát az adósokra hárító szerződési feltétel, ezért vizsgálható e feltétel tisztességtelensége.

Figyelemmel arra, hogy a kölcsönszerződésnek nincs olyan feltétele, amely lehetőséget adna az adósoknak az árfolyamváltozás kockázatának és az abból származó érdeksérelmeknek a megszüntetésére vagy enyhítésére, és a szerződés más módon sem ellensúlyozza a kockázat korlátozás nélküli adósokra hárítását, a kölcsönszerződésnek az árfolyamváltozás kockázatát korlátlanul az adósokra hárító feltétele a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul az adósok hátrányára állapítja meg a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit, a feltétel a Ptk. 209. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen, és ebből az okból a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján semmis.

Mivel a tisztességtelen feltétel nélkül a kölcsönszerződés nem teljesíthető, a Ptk. 239. § (2) bekezdése alapján az egész szerződés megdől.

A bíróság a felperesek bizonyítási indítványára tanúként hallgatta meg az ügyletkötés során eljáró ügyletkötőt.
A tanú nem emlékezett a perbeli eseményekre csupán általánosságban tudott nyilatkozni, hogy miről tájékoztatták a szerződéskötés időpontjában a fogyasztókat.

Tanúvallomása szerint az árfolyamváltozás körében egyértelműen arról tájékoztatta az ügyfeleket, hogy nőhet is, és csökkenhet is a törlesztőrészlet összege.

A tanúvallomása alapján kérdés esetén további tájékoztatást adott, arra azonban már nem emlékezett, hogy a felperesek tettek volna fel konkrét kérdéseket.

A tanúvallomás alapján nem volt az minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperesek olyan tájékoztatást kaptak, amely megfelelt volna az Európai Unió Bírósága C-51/17. számúítéletében rögzített elvárásoknak is.

A fent ismertetett – megváltozott bírói gyakorlatra tekintettel
– a bíróság azt állapította meg, hogy a II. r. alperes és a felperesek által 2006. május 25. napján kötött kölcsönszerződés érvénytelen.

A fentiekre figyelemmel álláspontunk szerint megállapítható, hogy a fogyasztókat a szerződés kötésekor szóban nem tájékoztatták megfelelően a devizaalapú hitel kockázatairól és a szerződésben írásban foglalt tájékoztatás nem volt elégséges ahhoz, hogy a laikus fogyasztókban tudatosodjon, hogy a törlesztő részlet összege a korlátozás nélkül akár többszörösére emelkedhet és a hitel futamideje alatt nagy valószínűséggel számítani kell.

Probléma esetén keressek bizalommal Dr. Budaházi János egyéni ügyvédet (polgári és büntető jogász)

Ügyvédi alirodájának elérhetősége: 2030 Érd, Mályva utca 14.
Tel: 06-70-632-3583 vezetékes telefon: 06-23-360-472. Ügyfélfogadás kizárólag telefonos egyeztetés után lehetséges.