A DEVIZAHITEL-SZERZŐDÉS OLYAN, MINTHA NEM IS LÉTEZNE.

[good_old_share]

„..A bankok puszta számítási módjai, avagy az MNB okoskodása az árfolyamokkal, a semmiben lóg, mert nem alapul érvényes jogügyleten.

Sem a bankok, sem az MNB nem keresett, nem veszített az ügyön, mert nincsen ügy. A banki könyvelések hamisak, és az állított követelések alaptalanok…”

Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda – Az un. deviza alapú kölcsönszerződések esetén szinte semmi másnak nincsen jelentősége, csak annak, hogy a felek a szerződés fő tárgya kapcsán (kölcsönösszeg meghatározottsága) miben és milyen módon állapodtak meg.

Az esetek döntő részében az tárható fel, hogy a fogyasztó bement a bankba, más pénzügyi szolgáltatóhoz, avagy annak képviselőjéhez, és elmondta, mekkora forint összegre lenne szüksége ahhoz, hogy az igénybe venni kívánt szolgáltatás, avagy megvásárolni kívánt áru ellenértékét megfizethesse.

Ez gyakorlatilag 100%-os arányban kialakított egy egyedileg megtárgyalt forint kölcsönösszeget.

Az adósokat ezen forint összeg kapcsán minősítették, mely pl. az OTP esetén egy szoftveres "játék" volt. Az ügyintéző bepötyögte az adós adatait, jövedelmét, etc, valamint a meghatározott forint összeget, fedezeti értéket, és a számítógép kidobta, lehet finanszírozni, vagy sem.

Amikor a bank (és más pénzügyi vállalkozások) írásba foglalták a szerződést, akkor beletettek egy olyan egyedileg meg nem tárgyalt feltételt, melyet a törvény általános szerződéses feltételnek nevez. Ez a feltétel volt a deviza konstrukció, melyet most nem elemzek, mert nincsen jelentősége.

A deviza összeg soha nem képes találkozni a forint összeggel, hiszen maga az átszámítási módot deklarálta előbb a Kúria, majd a jogalkotó semmisnek, amikor a törvényi vélelmet felállította.

Ezen szerződés részévé váló általános szerződéses feltétel tisztességtelensége mentén indítottak a bankok és más szervezetek pert a Magyar Állam ellen, a törvényi vélelem megdöntése iránt, mely sikertelennek bizonyult. Ergo, a teljes bankrendszer azt állította eleddig, hogy a deviza konstrukció egy általános szerződéses feltétel volt.

Csakhogy időközben a Fővárosi Ítélőtábla is rájött – köszönet érte dr. Bihari Krisztina kolléganőmnek, akinek ügyében ez felvetődött – hogy a Ptk. 205/C.§ alkalmazandó, mely szerint, ha az ászf ellentétben áll az egyedileg megtárgyalt feltétellel, akkor az egyedi feltétel válik a szerződés részévé, az ászf-be foglalt deviza konstrukció nem.

Ebből az következik, hogy a perben akár feleslegessé is válhat az okiratokkal szemben való bizonyítás, hiszen ha a bank képes is annak bizonyítására, hogy az ászf a szerződés részév vált, annak bekövetkeztét maga a törvény zárja ki.

Nos, ha marad a szerződés fő tárgyaként a meghatározott forint kölcsönösszeg, csakhogy a bankok azt állítják, hogy enélkül nem is kötöttek volna szerződést az adósokkal, így az akarati disszenzus problematikája vagy a szerződés létre nem jöttéhez vezet, vagy annak szankciós semmisségéhez.

De ebbe most ne menjünk bele, mert nem ide tartozik, és amúgy is kevesen értik meg. Nagyon kevesen…

De teljesen mindegy, hogy nem jött létre a szerződés, vagy az semmis, mindkettő következménye, hogy a szerződés olyan, mintha nem is létezne, ahhoz jogi hatály nem köthető, az joghatás kiváltására alkalmatlan, így a szerződést felmondani, módosítani sem lehetséges.

Pláne nem lehet a szerződés alapján engedményezni azon jogokat, mely a szerződésből nem is fakadhat. Végül, nem alkalmas végrehajtás megindítására sem.

Mivel a fenti témakör gyakorlatilag az összes ilyen deviza alapú szerződést érinti, elmondható, hogy a DH törvények sem képesek szabályozni a problémát, mert a DH1 törvény 3.§ (1) bekezdése és a 4.§ (1) bekezdése meghatározza azon szerződés részévpé váló általános szerződéses feltételt, melyet semmisnek, így érvénytelennek tart, és ezen érvénytelenségi okot próbálja orvosolni azzal, hogy a különnemű árfolyamok helyébe akarja betenni az MNB árfolyamokat.

Csakhogy a Ptk. 205/C.§ eleve kizárja azt, hogy a DH1 törvény szerinti feltételek a szerződés részévé váljanak, így a DH törvények "a büdös nagy semmire épülnek", ahogyan azt egy kőműves ismerősöm megfogalmazta – az roppant szar alapozás kapcsán.

A bankok puszta számítási módjai, avagy az MNB okoskodása az árfolyamokkal, a semmiben lóg, mert nem alapul érvényes jogügyleten.

Sem a bankok, sem az MNB nem keresett, nem veszített az ügyön, mert nincsen ügy. A banki könyvelések hamisak, és az állított követelések alaptalanok.

Így azon nevetni, hogy azt mondom, nincsen olyan kár, melyet az állam kártalaníthatna, dőreség.

A jogalkotónak azt illene deklarálnia, hogy a szerződéses fő szolgáltatás kapcsán kialakított ászf rendszere nem képes felülírni a felek által kialakított forint konszenzust, és nem kellene ehhez 2.000.000 per.

Más kérdés, hogy az egyes jogügyletek kapcsán keletkező szolgáltatás (folyósított forint kölcsön) és az ellenszolgáltatás (adós által visszafizetett tartozás) kapcsán a bankok törvényesen rendezzék az esetleges követeléseket, tartozásokat.

A jogalkotónak törvényben kellene nevesítenie, hogy az összes faktorálás (engedményezés) érvénytelen, tisztességtelen, ugyanis a bankoknál kellene maradnia az összes ügyletnek, és őket terheli annak jogi és morális felelőssége, hogy az ügyfelekkel rendezzék a dolgokat.

Ahol egy adós tulajdonát végrehajtották, elárverezték, ott magát az árverést visszacsinálni nem lehetséges, de súlyos kártérítési felelősséget vet fel a végrehajtást elrendelő közjegyzők és a végrehajtást kérők kapcsán.

Az összes eddig jogerőssé vált olyan ítélet, mely az adósokat a földbe taposta, a bírósági szervezet elleni kártérítési felelősséget nyitja meg, és bizony neki kell szaladni a bíróságoknak ilyen kártérítési perekben. Erre maga az Alkotmánybíróság is utat nyitott számos határozatával, illetve az új Polgári Perrendtartás kodifikációja is nevesítette a bíróságok objektív felelősségét.

Mivel a devizás ügyvédek többsége megfutamodott, alig maradt tisztességes ügyvéd, aki viszi az ügyeket. De gondoljunk bele, a siófoki ügyvéd elhunytával ezrével maradnak olyan ügyfelek, akik esetében kiderül, a blanketta keresetek sehol sem tartanak.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Jelenleg az egyedi perekben kell azt bizonyítani, hogy egy feltétel egyedileg megtárgyalt, vagy ászf. A bankok simán szemen köpik magukat és közlik, hogy egyedileg megtárgyaltak a devizás feltételek, csakhogy a DH perekben nem ezt állították.

Ebből következendően vagy vár valaki, és végrehajtják, kiszipolyozzák, vagy lép. Ám lépni, igen drága.

Az állam erre hajt, és ennél gusztustalanabb dolgot alig hord hátán a föld. Az, hogy a jobbikos ügyvédnő beleáll valami demagógiába, cseppet nem lep meg.- Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda.

[good_old_share]