OTTHONVÉDŐK KITILTÁSA – PÓKA LÁSZLÓ: ÖSSZEFOGLALÓ

Tisztelt Nemzeti Civil Kontroll!

Összefoglaló a Képviselői Irodaházban 2014. november 14. napján történt felháborodásról 

 
Meglehetősen tényszerű, és hiteles volt a helyszínen jelenlévő médiumok tájékoztatása a Képviselői Irodaházban történtekről.
Köszönjük.
Egy kis kiegészítés az okokkal, és a kamerákon kívül történtek leírásával.
 



Előzetesen látni kell, hogy mi, akik ott aktívan a végsőkig kitartottunk nem valakinek a katonái vagyunk, és nem is akarunk az lenni. Nem hajtunk végre parancsot.
Mi harcosok vagyunk. Harcosok, akik a szívükre hallgatnak. Maguktól, magukért, és azokért, akik már nem tudnak küzdeni igazságért, szabadságért.
 
Ha valakivel egy az utunk, akkor megyünk rajta közösen. Mindaddig együtt, amíg közös a cél, és ezért megalkuvás nélkül hajlandók vagyunk mindannyian erőt feszíteni.
Ha úgy vesszük észre, hogy nem ugyanaz a küldetésünk, akkor inkább haladunk tovább kevesen becsülettel, mint sokan árulással.
Mi magunk döntünk abban, hogy kivel, miért, és meddig működünk együtt.
Csupán azért, hogy többen legyünk, nem mondunk le az elveinkről.
 
Az elszánt harc igazságért, szabadságért, egy magányos sport. Nem jönnek velünk a számítók közül:
– Az okosok, mert tudják, hogy ha letévednek az igaz útról, ő ellenük is fellépünk.
– A gyávák, mert tudják, hogy mi a végsőkig küzdünk, és ez nekik túl nagy ár a cél elérésért.
– A megalkuvók, mert nálunk nem találnak társakra.
 
Ha valaki együttműködés helyett mégis önös érdekére ki akarná használni a kapcsolatunkat, annak tudnia kell, hogy egyszer vége lesz.
 
Maga a történet teljesen hétköznapi volt. Hazaáruló Kövér László úgy gondolja, hogy a Képviselői Irodaház a sajátja, és néhányunkat csak úgy odaszólva az őrségnek kitiltott az épületből. 
Mi meg nem így gondoljuk. Hisszük azt, hogy nincs joga senkinek alapos indok nélkül és bírósági út kihagyásával egy Magyar állampolgárt kitiltani egy középületből. 
 
Abban is hiszünk, hogy Magyarországon már csak úgy érvényesülhetünk, ha az igazságért határozottan együtt fellépünk. – Lehetne esetleg seggnyalással is előre jutni, de többek között mivel ezen az úton nagy a tülekedés, ezt meghagyjuk a többieknek. –
Mi inkább a magunk szerény módján elmondtuk, hogy mit akarunk.
Tettük ezt előbb a kalauz jelmezbe öltöztetett, Országgyűlési Őrségnek elnevezett biztonsági őrséget játszó Kövér Lackó magánhadseregének.
Mivel nem volt papírjuk, – és e nélkül nem tudtak meggyőzni az intézkedés jogosságáról – kicsit felháborodtunk.
Ezt követően hosszas vitánk alakult ki a Jobbik lépviselőivel, akik arról próbáltak meggyőzni, hogy fogadjuk el a jogsértő bánásmódot.
Nem tettük. De levontunk néhány következtetést.
 



Kis idő múlva megérkezett egy hadseregnyi rendőr, akik míg a kitiltásról szóló papírra vártunk, gyakorlatilag érdemi felszólítás nélkül megrohamozták lelkesen ellenálló csapatunkat.
Csak találgatni tudjuk, hogy miért volt ilyen sürgős. Leginkább az elmúlt időszak türelmes rendőri fellépései tükrében volt érthetetlen a kapkodás.
Ilyenek jutottak eszünkbe a sietség okaként:
– Még nem ebédeltek, és bután nézett volna ki a Képviselői Irodaház lépcsőjén falatozó rendőrsorfal.
– Mégis csak Kövér nagyobb kutya, mint Orbán. Legalábbis jobban fáj neki, ha rángatják a bajuszát. 
– Talán, mert nem voltak nálunk nehéz számítógép alkatrészek, amivel jó nagy kárt tudtunk volna okozni.
– Ha maradunk még egy kicsit, még felébrednek az irodaház alkalmazottai is, és rájönnek, hogy valóban hazaárulókat szolgálnak.
(Talán az alábbi áll a legközelebb az igazsághoz)
– Nem csak az első számú uzsorás, Csányi retteg tőlünk jobban, mint a fociszurkolóktól. Végjátékban vergődő bajuszkirály is összecsinálta magát az igazságért elszántan harcoló kemény csapattól.

Úgy gondolom, hogy csak az érdemel többet, mint amit a hatalom magától enged, aki hajlandó felvállalni ennek a harcát is.

Póka László