ELÁLLÁSI NYILATKOZAT! HOZZÁJUTOTTAM: AZ MNB ÜGYVÉDI KAMARÁNAK ÍRT LEVELE

[cn-social-icon]

hozzájutottam ahhoz a levélhez, melyet a Magyar Nemzeti Bank alelnöke írt a Magyar Ügyvédi Kamara Elnökének az alábbiak szerint. (levél az oldal alján)

Idézem ennek a levélnek utolsó bekezdését, a Magyar Nemzeti Bank Elnökhelyettese kérelmét a Magyar Ügyvédi Kamara Elnöke felé:

„Minderre tekintettel kérem szíves közreműködését abban, hogy az ügyvédek ne bíztassák az ügyfeleket olyan elállási nyilatkozat megtételére, melynek jogalapja a fentiek szerint erősen vitatható és amely sikertelenség esetén jelentős kárt okozhat az ügyfeleknek, és ne ösztönözzék olyan peres eljárás megindítását, melyek esetén a pervesztesség kockázata az átlagos mértéket meghaladja.”

Ugye nem gondolják komolyan azt, hogy a Bankszövetségbe tartozó bankok képviseletében eljáró Nemzeti Banki Elnökhelyettes aggódik azokért az adósokért, akik általam nem ismert ügyvédi segítséggel közölték elállásukat a bank által szerkesztett kölcsönszerződésükre vonatkozóan. Aggódik az adósok érdekében azért, hogy olyan peres eljárások indulhatnak ezáltal, mely pervesztesség esetén az adósok számára kárt okozhat.

Szokásos bankvezetői magatartásoknak megfelelően egy szó sem igaz ebből az aggódásból.

A Magyar Nemzeti Bank Elnökhelyettese sokkal inkább azért aggódik, mert az adósok elállása folytán csak akkor juthatnak a bankok az általuk megszabott jogtalan pénzösszeghez, amennyiben az adósok elállásának érvényességét bíróság előtti perben eredménnyel vitatják akár sok évig tartó többszintű bírósági peres eljárásban.

Mint köztudott, az általam javasolt jogi megoldás nem a szerződéstől elálláson, illetve a törlesztőrészletek fizetésének megszüntetésén alapul, de akkor, ha a Magyar Nemzeti Bank Elnökhelyettese levélben könyörög az Országos Ügyvédi Kamara Elnökének azért, hogy az ügyvédek ne javasoljanak ilyen lehetőséget az adósoknak, akkor érdemes ennek a megoldásnak utánanézni.

Ehhez induljunk ki abból, hogy a szerződések aláírásának időpontjában hatályos Ptk. 226. § 2. bek-e a következőket tartalmazza:

226. § (2) Jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a szerződéstől elállhat.

Ebből a rendelkezésből a „lényeges jogos érdeksértés”-sel kapcsolatosan szerintem lehet arra hivatkozni, hogy a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésnél nem kellett tartani a svájci frank jegybanki alapkamat emelkedése miatti törlesztő részlet emelkedésre, míg a forintosítási szélhámosság után a bankok az elmúlt évi törvények alapján éppen a Magyar Nemzeti Bank együtt működése folytán arra számítanak, hogy Matolcsy úrnak találékonysága folytán legalább 6 %-kal emelkedik ugy a forint jegybanki alapkamata, hogy ezáltal minden adós törlesztő részlete 50 %-kal emelkedik.

Egyik napról a másikra, két éven belül. A magyar adósok teljes kifosztásának egyik eszköze ebben a kamatemelésben rejlik a magyar törvényhozás egyetértésével.

Ezáltal tehát a fenti törvényhely helyes alkalmazása szerint az adósokat megilleti az egyoldalu elállás joga.

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

Problémát talán még az is jelenthetne elállás esetén, hogy a Ptk. 320. § szerint

320. § (1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja.

(3) Nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni.

csak akkor gyakorolhatja az adós az elállás jogát az adós, amennyiben vissza tudja szolgáltatni a kapott szolgáltatást.

Ellenben erre is lehetne akként válaszolni, hogy a beszámítás jogával élve az adós ugy fizeti vissza a banknak a kapott szolgáltatást, hogy ebbe beszámítja azt a kárösszeget is, amit akár nem vagyoni kárként elszenvedett a banknak zsarolási jellegű magatartása folytán.

Egy szó, mint száz, lehet, hogy nem is olyan nagyon rossz ötlet az ügyvédektől ez a végtelenül tönkrement adósok számára. Már csak azért sem lehet nagyon rossz, mivel a Magyar Nemzeti Bank Elnökhelyettese aggódását fejezte ki eléggé szokatlan módon.

Ami pedig a magyar törvényhozást illeti, a jelszavuk ezek után az legyen, hogy

„Aki szelet vet, vihart arat.” Siófokon 2015. július 4. napján

Léhmann György

[cn-social-icon]