DR. MARCZINGÓS LÁSZLÓ – "DEVIZA" – BOTRÁNY! BŰNCSELEKMÉNYEK ALAPOS GYANÚJA!

Zalaegerszegi Törvényszék
8900 Zalaegerszeg, Várkör 2.
8901 Zalaegerszeg, Pf. 221.

2015.El.IV.D.1.5/2.

[cn-social-icon]

Dr. Sorok Norbert
elnök úr
r é s z é r e

Tisztelt Elnök Úr!

Nem csodálkozom azon, hogy Ön nem észlelte bűncselekmény alapos gyanúját, hiszen a bírósági hierarchia viszonyában valahol Ön is részese annak a súlyos anomáliának, mely a hazai törvénykezésben alakul ki, és veszi át a szerepet a tisztességes ítélkezéstől.

Az un. deviza alapú hitelekkel kapcsolatban egy jogállamban megszületni képtelen törvény felfüggeszteni rendeli azon pereket, mely jogviták esetében a felperes olyan szerződés részévé váló feltételeket támad meg, melyek a 2014. évi XXXVIII. törvény 3.§ és 4.§ (1) bekezdéseiben megjelöltek. Amennyiben a felperes a keresetében azt állítja, hogy a felek között, a Ptk. 523.§ (1) bekezdése szerint szóban létrejött szerződés csak egy forint kölcsönösszeg, kamat és futamidő körében jött létre, de a Hpt. 210.§ sérelmével nem a felek egybehangzó akaratnyilvánítását foglalta írásba, akkor e tényállítás alapján egyszerűen logikai képtelenség, hogy az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét elvben megteremtő általános szerződéses feltétel a szerződés részévé váljon.

Mivel Ön büntető ügyszakos bíró, és 2000 óta már fogalmazóként is rálátott a hivatali visszaélés törvényi tényállására, nem kicsit furcsállom, hogy közel évtizedes bíró gyakorlattal a háta mögött nem ismeri fel a tudatos és célzatos kötelezettségszegést, a joghátrány okozást.

Ugyanis a per korlátait alapvetően és alkotmányosan a felperesi tény- és jogállítások képezik. Ha a felperes azt állítja, az ő szerződéses szándéka adott volt, akkor a bíró a tárgyalás előkészítése során nem mondhatja azt, hogy nem az volt a szándéka, hanem más. Ez pont olyan, mintha egy büntetőbíró a tárgyalás előkészítése során egy végzésével (ítéleti) tényállást rögzítene, és kimondaná, hogy a vádlott szándéka mire irányult.

Miként ez a büntetőjogban is kizárt, a polgári perben is lehetetlen.

A perben az alperes érdemi perbe bocsátkozásig szó sem lehet arról, hogy a felperes tény- és jogállítását a bárki is megkérdőjelezze. Ha a per első tárgyalásán az alperes esetleg vitatja a felperesi tényállításokat, akkor a bizonyítási teher a Ptk. és a Pp. rendelkezései szerint kiosztandó. Ám a bíró csak akkor mondhatja ki, hogy a felek között létrejött egy szerződés, és annak mi a tartalma, ha a Pp. 163.§ alapján a felek egyező előadása folytán azt tényként köteles elfogadni, vagy amennyiben a felek eltérő tényállítása során a bizonyítási terhet viselő fél tényállítását bizonyítja.

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

A panaszlott ügyben eljáró bíró végzését, döntését ismerem. Az ahhoz vezető utat nem, de alapos a gyanú arra, hogy a bírósági hierarchián belül utasításra cselekednek a bírók, ugyanis törvényszékenként összehangolt az érvelés, és a magatartás. Ilyen egyező magatartás nem lehet véletlenszerű.

Tehát bárki is legyen az elkövető, legyen annak bármi az elkövetői minősége, a tettes abból a célból, hogy a felperest megfossza a jogérvényesítéstől, megtagadja az ítélkezést, megsértve a Pp. rendelkezéseit tudatosan és célzatosan. A bíró a felperesi tényállítással ellentétesen, iratellenesen tesz megállapítást, mely a végzés indokolásában burkoltan foglaltatik benne. Ugyanis a 2014. évi XXXXVIII. tv. hatálya csak akkor lenne vonatkoztatható, ha a felperes tényállítása fedné a törvényi tényállást, ám a valóságban pont az ellenkezője történt.

Tehát az eljáró bíró célzottan szegi meg kötelezettségét, és fosztja meg a felperest a jogvédelemtől.

Az adott ügyön túlmenően sajnálatosan megállapítható, hogy minden olyan ügy, ahol a bankok a deviza alapú hitelnek nevezett konstrukciót alkalmazzák, a csalás miatt megtett feljelentések alapján elvi éllel tagadja meg minden ügyészi szerv a nyomozást. A polgári úton jogát kereső természetes személyek sem végrehajtás megszüntetési perben (egy kivételt tudok e körben), sem fogyasztói jogvitaként keletkező perben, sem egyéb eljárásban nem követelhetik a szerződés semmisségének deklarálását. A magyar bíró kar gyakorlatilag egy emberként üresíti ki az EU fogyasztóvédelmi normáit, erőszakolja meg a Pp. és az Alaptörvény rendelkezéseit, és a Római Egyezmény vonatkozó cikkelyeit.

Márpedig ez annyira látványosan történik, hogy az szinte fáj egy jogvégzett embernek.

A Be. 172. (2) bekezdése alapján Önnek eljárási kötelezettsége lett volna, de ezt megszegte:

172. § (1) A feljelentést rendszerint az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A feljelentést nyomban nyilvántartásba kell venni.
(2) A feljelentést más hatóság és a bíróság is elfogadhatja, de köteles azt a nyomozó hatóságnak megküldeni. Ha a feljelentés azonnali intézkedést kíván, azt el kell fogadni.

Nem Önnek kell lefolytatni a nyomozást, a dolga csupán annyi lett volna, hogy a feljelentésemet áttegye a Központi Nyomozó Ügyészséghez. Majd az ügyészi szerv szokása szerint megtagadja a nyomozást. Csakhogy egy a probléma. Az ügyeket összesítve ügyfeleim az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (Római egyezmény) alábbi normasértése miatt:

6. Cikk

1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, a tárgyalóterembe történő belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné.

Jelen ügyben a bíróság egyszerűen megtagadta, hogy ítélkezzen a felperesi kereset ügyében. A törvénykezési kötelezettség megtagadása mögött tudatosság van, a pártpolitika tudatos beleavatkozása az igazságszolgáltatás menetébe. Ez pedig a korrupció egyik lényegi eleme.

Tekintettel arra, hogy a bíróság a jogorvoslatot kizárta, a felperes semmilyen jogi lehetőséggel nem bír annak irányában, hogy a Római Egyezmény, az Alaptörvény és a Polgári Perrendtartás normáinak betartását kikényszerítse.

Az ügy nem eltérő jogszabály értelmezés kérdése, hanem tudatos iratellenes határozat a felperes jogérvényesítése ellehetetlenítése céljából.

Fentiek alapján két kérésem, követelésem lenne:

A) azonnali bírói intézkedést kérek az ügyben,
B) másfelől büntető feljelentést teszek hivatali visszaélés alapos gyanúja miatt ismeretlen tettesek ellen.

Mivel T. Elnök Úr, Ön tudatosan félreértelmezi a Be. 172.§-át, a bírói függetlenség körébe nem tartozó kérdésekben a törvényszék bírái alapos gyanú szerint központi utasításra cselekednek, és Ön e körben nem folytat le igazgatási körben vizsgálatot, alapos a gyanú arra nézve, Ön tudja, ismeri a célzatos, jogsértő mulasztások hátterét és célját, azonban a büntetőeljárás lefolytatását akadályozza, így Önnel szemben felmerül a bűnpártolás alapos gyanúja.

Kérem, hogy jelen beadványommal együtt küldje meg az ügyészi szervezetnek a feljelentésemet. Másfelől kérem, hogy adja ki részemre azt a központi utasítást, mely kötelezi a bírákat a felfüggesztő végzések meghozatalára. Legyen az bármilyen kúriai leirat, vagy kollégiumvezetői értekezlet emlékeztetője. Mert, hogy van ilyesmi anyag az biztos, az ország összes bírája nem követi el ugyanazt a jogsértést egy időben. [cn-social-icon]

Tagyon, 2015. február 9. Tisztelettel: Dr. Marczingós László