Devizahitelek: túl szép, hogy igaz legyen? (a címet nem mi adtuk…)

A devizahitelesek szempontjából meglepően előnyösnek tűnik az árfolyamrés miatti korrekció kalkulációjára közzétett iránymutatás. Kérdés persze, mi lesz a tényleges átszámolás eredménye az egyes ügyfeleknél, és mi történik majd a sokkal nagyobb falatnak látszó, az egyoldalú szerződés módosítások miatti korrekciókkal.

Több százezer devizahitelesben keltett nagy optimizmust az MNB iránymutatása a tisztességtelennek minősített árfolyamrések miatti korrekció kiszámítására. A közzétett képlet rendkívül bonyolult, nem csupán a különböző árfolyamok közötti különbséget veszi figyelembe, nem csupán módszert ad annak részletes kalkulációjára, de figyelembe veszi az eltelt időt, az ügyfelek javára mutatkozó különbözet kamatos kamatát stb. Ember legyen a talpán, aki eligazodik benne, még tapasztalt szakértők számára is komoly feladat, arról nem is beszélve, hogy a bankok konkrét gyakorlata az árfolyamrés alkalmazásánál eltérő volt. Ennek fényében kissé elhamarkodottnak tűnik a Nemzeti Bank magabiztos bejelentése arról, hogy mindezek nyomán a törlesztőrészletek 5,5, a tartozások pedig 4 százalékkal fognak csökkenni. Eszerint forintban kifejezve az érintett ügyfelek átlagosan az eddig becsült 100 ezer helyett 200 ezer forint visszatérítésére számíthatnak.

Ez szinte túl szép ahhoz, hogy így igaz legyen, nem is lesz az, mert minden eset más, nem csupán a bankok, hanem az adósok közötti különbségek miatt. Az mindenesetre érdekes matematikai levezetés, hogyan lesz az átlagosan 2-3 százalék közötti árfolyamrésből dupla ennyi különbözet, de ezen főjön a banki kalkulátorok feje. Kissé különös az a jegybanki felszólítás is, hogy a bankok használhatnak ugyan más számítási képleteket, de az ügyfelek nem járhatnak rosszabbul, mint az MNB-féle levezetés alapján. Mi van például, ha az MNB matekosai tévednek, és rosszul számoltak? Melyik bank lesz olyan marha, hogy előálljon egy számára rosszabb számítási módszerrel? Az MNB állásfoglalása tehát ebben a formában diktátum, a becsült hatás mértéke pedig inkább a választási kampány része, semmint tényleges adat.

Hasonló a helyzet az egyoldalú szerződés módosításokkal kapcsolatban repkedő számokkal is. Ma már ott tartunk, hogy milliós nagyságrendű átlagos korrekciót ígérgetnek, miközben még a jogi alapok is hiányoznak az egészhez, a szükséges törvények elfogadására leghamarabb szeptemberben kerülhet sor. Ha az meglesz, akkor jöhetnek a végrehajtás részletei, a konkrét kalkulációk, amelyek végleges eredménye az önkormányzati választások előtt biztosan nem fog kiderülni. A helyzetet tovább bonyolítják a várható peres eljárások, a bíróságok országos szinten több ezer jogvitára számíthatnak. Még kormányzati források szerint is csak az év végére derülhet ki pontosan minden, és akkor még nem beszéltünk arról, mi lesz a forint drasztikus gyengüléséből származó veszteséggel, amely egyébként messze a legnagyobb terhet jelenti. Most tehát még mindenki azt mond, amit akar, a választások előtt jól jönnek a szép ígéretek, de hogy a nehéz helyzetbe került devizaadósok valójában mennyivel kerülnek könnyebb helyzetbe, csak januártól tapasztalhatják.

Az árfolyamrés számításával kapcsolatos lecke persze arra is jó volt, hogy a frászt hozza a bankokra. Csak ez az egyetlen tétel az eddig várt 100 milliárdos veszteségüket a duplájára emeli, és ha az MNB kijelentéseiből indulunk ki, az egyoldalú szerződés módosítások korrekciójával együtt a számla ezermilliárdig emelkedhet. Ez tőkéjük harmadának elvesztését jelenti, amit valahogyan pótolniuk kell, és ne legyen kétségünk, hogy ennek jelentős hányadát velünk téríttetik majd meg. Ostoba demagógia, hogy fizessenek a bankok, nem az emberek, ez jól látszott a banki különadók és tranzakciós illetékek esetében is, amelyeket a Nemzeti Bank felmérése szerint szinte teljes egészében továbbhárítottak az ügyfelekre. Ezen ne csodálkozzunk, mert egy ország bankrendszere nem működhet tartósan jelentős veszteséggel, annak mindenki, a lakosság és a vállalkozói szféra egyaránt a kárát látja. Ne tapsoljunk tehát, hogy most majd jól megszívják a gonosz bankok, mert végső soron ilyen vagy olyan formában jórészt ez is rajtunk fog lecsapódni. – 168 óra