DEVIZAHITEL-ÚJABB JOGEGYSÉGI HATÁROZAT KÉSZÜL? II. RÉSZ.
[good_old_share]
A forintosítás során az adósok visszakaptak néhány százezer forintot, de a hatalmas tartozásuk megmaradt. A hitelüket az árfolyamrés nélkül, középárfolyamon történő átváltással és a bank kamatemelései nélkül számolták újra. A kamatot visszamenőleg is át kellett számolni, és a hitel felvételkori kamatszintjéhez igazítani. Ezzel is megfosztották az adósokat néhány százezer vagy néhány millió forinttól, ha ugyanis a lengyel példához hasonlóan azt írták volna elő, hogy mindig a frank kamatát kövesse a hitelkamat, akkor az adósok többet kaptak volna vissza, hiszen a frank bankközi kamata 2008 és 2014 között 0 százalék körül mozgott.
A forintosítás tehát visszautalt ugyan némi pénzt az adósoknak, de az árfolyam beomlása miatt megduplázódó tartozásokat csak véglegesítette, nem enyhítette. Mielőtt azonban bárkinek tiltakozni támadt volna kedve, alig pár nappal a forintosítás megkezdése után a svájci jegybank felhagyott a frank erősödését gátló beavatkozásaival, és a frank árfolyama hirtelen 320 forint fölé ugrott. Néhány nappal később megnyugodott a görbe, de a frank azóta sem volt forintban olyan olcsó, mint a forintosítás árfolyama. A kormány így védekezhetett azzal, hogy ha a forintosítás nem történt volna meg, minden adós sokkal rosszabbul járt volna, és ebben igazuk is volt.
Egy állami szerv azonban hatalmasat kaszált a forintosításon: a Magyar Nemzeti Bank. Az MNB ugyanis kötelezte a magyar bankokat, hogy devizát vegyenek tőle a devizapozícióik zárásához, holott a bankoknak igazából nem volt szükségük devizára, pont azért, mert a legtöbb devizahitel mögött szintetikus devizaforrás azaz devizaswap-ügyletek álltak. A bankoknak a forintosításhoz elegendő lett volna az is, ha egyszerűen csak nem újítják meg többé ezeket a swapokat, a forintjukat, amit a devizáért cserébe adtak, úgyis visszakapják, így megvan a forintforrás, más pedig nem is kell a forintosított hitelekhez. A bankok azonban nem kockáztathatták meg, hogy visszautasítják az MNB devizáját, hiszen akkor el kellett volna magyarázniuk az adósoknak, hogyan is működtek ezek a swapügyletek. Ez pedig valószínűleg nem működött volna, az amúgy is nagyon bankellenes közhangulatban csak arra lett volna jó, hogy a dühös adósoknak úgy tűnjön, nincs is devizaforrás a hiteleik mögött, tehát az egész árfolyamkockázat egy nagy humbug, amit csak az ő lehúzásukra találtak ki.
A jegybank devizakészletének nagy része azonban még az IMF-csomag idejéből származott, és a 2014-esnél jóval kedvezőbb árfolyamon került az MNB mérlegébe. A készlet 2014-es értékesítése után pedig az árfolyamkülönbözet haszonként jelentkezett, ebből indultak a Pallasz Athéné alapítványok is. Az MNB 260 milliárd forintot juttatott az alapítványoknak, majd a Fidesz törvénnyel próbálta megindokolni, hogy ez a pénz elvesztette közpénz jellegét, majd Kovács Zoltán erre lőtte el életének talán legfontosabb érvelési bravúrját, mikor egy interjúban számonkérték:
„DE SIKERÜLT?”
A forintosítás a legrosszabb helyzetben lévő adósokon gyakorlatilag semmit nem segített. Nem véletlen, hogy több tízezer család 2018-ban is kilakoltatásra vár. Nagyon sokan vannak olyanok is, akik tartozását a bankok már átadták valamilyen követeléskezelőnek, akik hírnevét nem rontja, ha kilakoltatnak egy családot.
Az országban az elmúlt években egyre jövedelmezőbbé vált a követeléskezelők üzlete. Sok devizahiteles érdekvédő szerint egész iparág szerveződött arra, hogy olcsón megszerezzék a bedőlt adósok ingatlanjait, majd továbbadják őket az egyre jobban teljesítő magyar ingatlanpiacon. Azt viszont tényleg nem magyarázza semmi, hogy ha a bankok hajlandók eladni a követeléseket a teljes érték 30-40 százalékáért a követeléskezelőnek, miért nem veheti meg ugyanennyiért a vele szemben fennálló követelést maga az adós. A bankok többsége ugyanis mereven elzárkózik az ilyen ajánlatokról, inkább követeléskezelőnek adja tovább a tartozásokat.
Ennek ellenére az adósok egy része a mai napig reménykedik abban, hogy egyszer valahol valamilyen bíróság kimondja, hogy tisztességtelen volt a Magyarországon elterjedt tájékoztatással a teljes árfolyamkockázatot rájuk terhelni. Ez a remény nem is alaptalan, több olyan bíró is van az országban, akik igyekeznének az adósoknak kedvezően ítélni, de Kúria jogegységi határozatai miatt nem tudnak.
„Fontos elemezni, hogy miről tájékoztatták pontosan az adósokat, és hogy a hitelfelvevők szándéka pontosan mire irányult. Persze. De
HA AZ EMBER VESZ EGY 3 MILLIÓS AUTÓT DEVIZAHITELLEL, ÉS A VÉGÉN 10 MILLIÓ FORINTOT FIZETETT KI A 3 MILLIÓS AUTÓÉRT
– mert volt ilyen – akkor itt mégis miről beszélünk?” – mondta az egyikük. Több ilyen bíró is igyekszik az Európai Unió Bírósága elé utalni a hozzá kerülő ügyeket úgy, hogy kérdéseket tesz fel. Amennyiben a bíróság az adós számára kedvező válaszokat ad ezekre a kérdésekre, a bíráknak figyelembe kell venniük ezeket, akár a Kúria jogegységi határozatai ellenében is. Ezekben az eljárásokban a bankok álláspontja általában az, hogy a magyar parlament már a forintosítást végző törvényekkel visszamenőleg is módosította ezeket a szerződéseket, így már nincs értelme vizsgálni azok tisztességtelenségét.
A magyar kormány pedig jócskán visszavett a bankellenes szólamokból, 2015-ben ugyanis Orbán lényegében kibékült a bankszektorral. Ekkor szerzett tulajdonrészt a magyar állam az Erste Bankban, és ekkor jelentette be a miniszterelnök, hogy megállapodást kötött az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank, azaz az EBRD elnökével.
A megállapodás szövege a kormány honlapján is olvasható, Orbán vállalja benne, hogy fokozatosan csökkentik a bankadót, hogy a forintosítást úgy zavarják le, hogy az a magyar bankokra nézve ne jelentsen többletterheket, és a jövőben nem fogadnak el olyan jogszabályokat, amik rontják a magyar bankszektor profitabilitását.
Természetesen ilyen jogszabály lenne az is, ha elrendelnék, hogy az árfolyamkockázatot a banknak vagy az adósnak és a banknak közösen kell viselnie.
Az Orbán-kormány nagy bankellenes kirohanásai tehát egybeestek azzal az időszakkal, amelyben a kormány és Orbán Viktor baráti köre komoly tulajdonrészt szerzett a magyar bankszektorban. Ez persze soha nem fog kétséget kizáróan kiderülni, de a pletykák szerint Orbánék az alkudozások során ütőkártyaként használhatták fel, hogy ha nem kapják meg a kívánt tulajdonrészt a kívánt áron, akkor a bankokra tudják szabadítani a devizahiteleseket.
Ez a taktika teljesen logikus is lenne, mikor a kormány bankellenes kirohanásai egymást érték, a bankok magyarországi profitabilitása és működése kérdéses volt, így maguk az intézmények is kevesebbet értek. Az MKB és a Budapest Bank megszerzésével és az állami Erste-bevásárlással azonban ez a folyamat lezárult, innentől kezdve pedig a kormánynak hirtelen nem lett olyan fontos, hogy a bankok ellenében a devizaadósok pártját fogja.
A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/
Az adósok számra a legújabb reménysugár a C51/17-es számú ügy, amiben az Európai Bíróság olyan tájékoztatási követelményeket támasztott a bankokkal szemben, amiknek – a 444 által megkérdezett jogászok többsége szerint – több százezer magyar devizahitel-szerződés nem felel meg.
Ezek között vannak például az autóhitel-szerződések is, amikben még ha van is tájékoztató az árfolyamkockázatról, az nincs benne, hogy jelentős forintgyengülés is bekövetkezhet.
Ezen felbuzdulva azonban még senki ne menjen bíróságra, ugyanis valószínű, hogy a Kúria a közelmúltban meghozott, az adósoknak kedvező nemzetközi bírósági döntések értelmezése érdekében újabb jogegységi határozatot ad majd ki. A fő kérdés az, hogy ebben mi áll majd.
A magyar lakosság pénzügyi helyzete általánosságban ma sokkal stabilabb, mint a devizahitelezés idején volt, a háztartások eladósodottságát tekintve ugyanis az MNB statisztikái alapján a legkevésbé eladósodott EU-tagállamok közé tartozunk.
Ehhez persze azon át vezetett az út, hogy a bankok bizalmi indexe összeomlott Magyarországon a devizahitelezés miatt, és az emberek nem igazán szeretnek olyan cégnek tartozni, amiben nem bíznak. Ennek ellenére az utóbbi években újra elkezdett felfutni főleg az ingatlanhitelezés, a továbbra is kedvezőnek mondható háztartási eladósodottsági mutatót pedig ellensúlyozza az is, hogy a statisztikák szerint sokat nőttek itthon a fizetések is.
A mostani adósságban árfolyamkockázat ugyan nincs, a bankok ugyanis csak forintban hiteleznek a lakossági ügyfeleiknek. Kamatkockázat azonban van ezeken a hiteleken is, jelenleg az teszi őket kedvezővé, hogy rekord alacsony a jegybanki alapkamat. Ha azonban a nemzetközi környezet kedvezőtlenebbre fordul, az MNB is kénytelen lesz kamatot emelni, ez pedig a nem fixált kamatozású hitelek esetén törlesztőrészlet-növekedéshez vezet. És kár azt gondolni, hogy egy ország ingatlanpiacát csak a devizában nyilvántartott hitelek tudják bedönteni. Sarkadi Zsolt.
A „deviza”-hiteles probléma megoldását nagymértékben segítheti az, ha minél többen értesülnek róla! Olyanok is, akiket esetleg közvetlenül nem érint. Te azzal is sokat segíthetsz, ha a „devizás” cikkeinket, videóinkat megosztod!
[good_old_share]
Figyelem! A Nemzeti Civil Kontroll egy határokon átívelő széles körű baráti közösség és nem „deviza”- hiteles érdekvédelmi szervezet!
Ennek ellenére arra törekszünk, hogy azok a hírek, vélemények, károsulti gondolatok, valamint jogászi, ügyvédi és pénzügyi szakértői vélemények, dokumentumok, bírósági ítéletek melyek a „fősodratú” médiában nem kapnak publikációs felületet, politikai és gazdasági nézetektől függetlenül nálunk megjelenjenek. Ezáltal is elősegítve a károsultak szélesebb információszerzésének lehetőségét.
A Nemzeti Civil Kontroll szerkesztősége a devizakárosultak részére nem ad, és soha nem is adott jogi tanácsokat, utasításokat és nem végez jogi képviseletet sem. Az oldalainkon fellelhető dokumentumok, olvasói gondolatok, ügyvédi, szakértői vélemények kizárólag azok szerzőjének véleményét tükrözik, melyet a szerkesztőségünkhöz a szerzők közlés céljából eljuttattak, illetve az internetes portálokon, vagy közösségi média felületeken bárki számára hozzáférhető forrásból származnak, melyeket oldalainkon másodközlésként megjelentetünk. Ezen dokumentumok és információk hasznosságát, vagy valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni. Természetesen ezek a dokumentumok, írások, illetve gondolatok szabadon felhasználhatóak, de a Nemzeti Civil Kontroll kizár minden felelősséget a felhasználásukból eredő esetleges károkért. Konkrét jogi probléma esetén kérjük, hogy forduljon ügyvédhez. FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK, COOKIE HASZNÁLAT, GDPR-ADATVÉDELEM
