“DEVIZA”-“HITEL”-Nem megy senki sehova!

"A jog és az igazság is mellettünk áll, egyre több esetben megállíthatóak ezek a kilakoltatások. Ma már bátrabban mondhatjuk : nem megy senki sehova! "Nem lehet feladni:Barabás Gyula: A Kúria döntése után is bíznunk kell a jogállamban.

 Jó erkölcsbe ütköznek a devizahitel-szerződések, maga a devizahitel pedig alkalmatlan termék, amely súlyos társadalmi, szociális és gazdasági tragédiához vezetett – nyilatkozta lapunknak Barabás Gyula, aki szerint a Kúria állásfoglalása hagyott kiskapukat a szerződéseket érintő pereskedésnél. A Széchenyi Hitelszövetség elnöke szerint a hitelfelvevők akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor megbíztak a bankrendszer tisztességében, az állam felelős magatartásában és elhitték, hogy létezik pénzügyi fogyasztóvédelem.

Mint mondta, a Kúria döntése után nem szabad tágítani és bízni kell a bíróságokban.

Szabó Anna- Önök több pert is megnyertek már a bankok ellen a Kúria szerint „jó erkölcsbe nem ütköző” devizahitel-szerződések ügyében. Az Önökhöz forduló panaszosok közül melyik esetet tartotta a legembertelenebbnek?

– Egy négy éves gyermeket perelt be a bank, miután meghalt az édesapa. Végrehajtást indítottak az óvodás ellen, amely jogszabályba ugyan nem ütközött, a banknak tehát joga volt ehhez. Más kérdés, hogy az emberi értékekhez mennyi köze van az ilyen pénzintézetnek. A horvát és a szerb bíróságok egyébként kimondták: a devizahitel-szerződések jó erkölcsbe ütköznek.

Ennek szöges ellentéte a magyar Kúria véleménye, holott ugyanarról a termékről és szinte ugyanazokról a bankokról beszélünk. Éppen ezért várható, hogy az Európai Bírósághoz fordulnak az érintett pénzintézetek.
 
Az eredeti hiba nem abban rejlik, hogy a devizahitel, mint termék rossz, és nem szabadott volna forgalomba hozni ott, ahol a lakosságnak más valutában keletkezik jövedelme?

A Kúria állásfoglalása nem is a devizahitelről, hanem a szerződéstípusról és az árfolyamkockázatról mondott véleményt, vagyis azt, hogy nem ütközik nyilvánvalóan jó erkölcsbe, nem uzsoraszerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. Maga a devizahitel azonban egy alkalmatlan, minden tekintetben átláthatatlan termék. E hiteltermékek mögött olyan spekulációs folyamatok játszódnak le, melyek nem kapcsolhatóak az ügyfelek belátható kockázatvállalásához. Vagyis az ügyletek úgy jöttek létre, hogy a mögöttes tartalmat elhallgatták.

A Kúria eheti döntése közfelháborodást okozott, mert szinte teljes egészében a bankok álláspontját vette át. Öröm az ürömben, hogy a forinthitelesek és a devizahitelesek között mesterségesen gerjesztett ellentét tompult. Miért érinti az egész társadalmat a devizahitelezés problémája?

Több mint 750 ezer jelzálog alapú devizahitel-szerződésből 160 ezren végtörlesztettek, és jelenleg 500 ezer szerződés él, amelyből 250 ezer adós nem vagy késve teljesít. 130 ezer ingatlant érint kilakoltatás, és ugyanennyien halmoztak fel 90 napon túli tartozást. Ez egy komoly társadalmi tragédia, nem lehet egyszerűen szűk rétegnek nevezni, mint azt tette a jegybank korábbi alelnöknője, Király Júlia. A bajba jutottak száma körülbelül 750 ezer ember lehet, amely kezelhetetlen probléma, a közel kétharmados bedőlési vagy késve fizető arányok fenntarthatatlanok. Mindez súlyos társadalmi, szociális és gazdasági tragédia. Ugyanakkor mindenki számára fontos, hogy a gazdaságba minél több pénz kerülhessen.

A törlesztőrészletek emelkedése miatt sokkal nagyobb összegek vándorolnak a bankokhoz és hiányoznak a gazdaságból. Mindez kihat a fogyasztásra, a hazai piacra gyártó vállalkozások forgalmára így közvetetten a munkanélküliségre is. Önmagában tehát ez a probléma azokra is kihat, akiknek egyáltalán nincs hitelük, és mindenki érdekét szolgálja, hogy minél hamarabb rendeződjön.A jelenlegi kormány számára tehát mindez egy nagyon nehéz helyzetet jelent, a jogegységi állásfoglalásra így jogos igény mutatkozott. A kormánynak is világos képet kellett kapnia, hogy hol maradtak még beavatkozási pontok, amelyeket jogállami keretek között lehet ki lehet használni.

A Kúria állásfoglalásával elveszett a remény, hogy a bíróságok adjanak jogorvoslatot?

Egy modern, európai megoldáshoz hozzásegíthetett volna a Kúria, ha bátrabban mer fellépni, de nem értek egyet azokkal, akik szerint társadalomellenes döntés született. A legsúlyosabb kérdésekben, mint például az egyoldalú szerződésmódosítás, a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság foglal majd állást feltehetőleg február elején. Ha itt jogorvoslati lehetőség adódik, akkor a kormánynak is nagyobb cselekvési lehetősége lesz, mert nemcsak a hazai jogot, hanem az uniós jogot is maga mögött tudhatja, mert nem szabad olyan döntéseket hozni, amelyek nemzetközi színtéren gondot okozhat.

A Kúria döntésében hol vannak kiskapuk a hazai jogorvoslat tekintetében?
 
Két fontos pontot emelnék ki. Az egyik, hogy magát a devizahitelt nagyon tágan írják körül, és csak akkor minősítik jó erkölcsbe nem ütközőnek, ha a szerződés egyébként érvényes. De eközben ezer sebből vérezhetnek szerződések. A másik, hogy a bankot terhelő tájékoztatási kötelezettség, amelynek „ki kell terjednie az árfolyam változásának lehetőségére és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre.” Meg kell nézni, hogy a szerződésekben a tájékoztatási részt belefoglalták-e. 

Biztos a legapróbb betűs részben ott szerepeltették valahol a szerződés végén…

Nem olyan biztos. 2006-ban kiadott a Bankszövetség egy szakmai javaslatot, ahol leírták: nem jelent veszélyt a devizahitelezés, és nyugodtan vegyék fel ezeket a hiteleket. Fontos hangsúlyozni, hogy önmagában a devizában történő nyilvántartás aggályos, hiszen nem tudhatjuk, hogy a jövőben hogyan alakul a svájci frank árfolyama.

A sokszor szorgalmazott, és a külföldi (például horvát) gyakorlatban is alkalmazott semmisség megállapítása alatt mit kell érteni?
 
A semmisség azt jelenti, hogy a felek az eredeti állapot szerint elszámolnak, ki mennyit kapott és fizetett vissza forintban. Gépjárműhitel-szerződések esetében már a szolgáltatók fizetnének az adósnak. Itt természetesen a mindenkori jegybanki alapkamat figyelembe vételével történhet az elszámolás. A gépjárműhiteleknél azért lehet semmis a szerződés, mert nincs a szerződésnek tárgya, mivel nem tüntették fel devizában a tartozást annak ellenére, hogy deviza alapú hitelként kezelték azt. Ennek azért van jelentősége, mert a gépjárműlízing cégek a bankok anyavállalataihoz tartoznak.

A Kúria jogegységi véleményétől tehát az egyes konkrét szerződések vizsgálatakor el lehet térni?
 
A bíróságok előtt az árfolyam és a tájékoztatás mellett sok mindent lehet kifogásolni, Az egyoldalú szerződésmódosításokkal kapcsolatban korábban már hozott kollégiumi véleményt a Kúria. Ekkor sorolták fel azokat az okokat, ami megváltoztathatja a kamatot. Ez az úgynevezett oklista. Ám azt is tudni kéne, hogy melyik indok milyen súllyal esik a latba a kamatok kialakításakor. Vagyis az oklistának átláthatónak kellene lennie, hiszen ha vitatjuk a kamatemelés mértékét, arra nem kaphatjuk válaszként azt, hogy üzleti titok, miért drágított a bank a hitelek kamatán.

A mai napig elmaradt az akkori pénzügyi felügyelet és a Pénzügyminisztérium felelősségre vonása a devizahitelezés elszabadulása miatt, holott tehettek volna azért, hogy leállítsák a devizahitelezést. Ön szerint kit terhel a legnagyobb felelősség?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szisztematikusan figyelmen kívül hagyta azt az egyszerűen felfogható tényt, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozással nem egy lehetőséget kapott a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetésére, hanem ez ellen kötelessége lett volna fellépni. Az egyoldalú szerződésmódosításra indokot jelentő oklista áttekinthetőségét is számon kellett volna kérniük a bankokon.

Ehhez képest Farkas István, a PSZÁF volt elnöke, aki öt évig állt a szervezet élén, még magas állami kitüntetést is kapott Bajnai Gordon előterjesztésére 2009-ben a jó munkájáért. Az indoklás szerint „vezetésével a Felügyelet eredményesen őrködött a pénzügyi szektor biztonságos, átlátható, tisztességes működése felett.”

Pedig Farkas István okozta az egyik legnagyobb kárt a pénzügyi fogyasztóvédelem területén, tehát először is bocsánatot kellene kérnie. A 

PSZÁF állandó konfliktuskerülő magatartást tanúsított, és fel sem merült benne, hogy a négy számtani alapművelet világában eligazodni képtelen hivatásos fogyasztóvédői helyenként nevetséges határozataiból levonja a megfelelő személyi konzekvenciákat. Sem az ügyfelek, sem a gondolkodó civil szervezetek nem gondolhatták komolyan, hogy ez az intézmény alkalmas lett volna a fogyasztóvédelemre. 2010-ig nem is létezett a PSZÁF-nál érdemi fogyasztóvédelem, egész pontosan a pénzügyi felügyeletnek csak ekkortól lett erre jogosítványa. Nagy kérdés, hogy korábban ez miért nem hiányzott senkinek. Sőt, a bankok előszeretettel hivatkoztak arra a panaszos ügyfeleknél, hogy a szerződéseket a felügyelet folyamatosan ellenőrizte és teljesen megfelelőnek találta. Ez ellen a megtévesztő válaszadási gyakorlat ellen a felügyelet soha nem tiltakozott. 2008-ban a válság begyűrűzésekor Farkas István írta le azt, hogy nem rendelkeznek oroszlánkörmökkel.

A fogyasztóvédelem szempontjából előnyösnek találja a PSZÁF és a jegybank összevonását? Október elseje óta a korábbinál nagyságrendekkel magasabb büntetéseket kapnak a fogyasztókat megtévesztő pénzügyi szolgáltatók.

Jelentős az előrelépés a pénzügyi fogyasztóvédelem területén, mert egy helyre koncentrálódik a szakmai funkció. A Gazdasági Versenyhivatallal is együtt lehetne szorosabban működni. Ha nem javul a pénzintézeteknél a problémák megelőzése, akkor a szankciók segíthetnek. A cél végső soron elérni, hogy a szolgáltatók jogkövető magatartást tanúsítsanak, és az ügyfelek bizalmát vissza lehessen szerezni. Az a bizalom, amivel az ügyfél megtisztelte a bankokat, mára lenullázódott. Ezt a legnehezebb felépíteni. Nem elég jótékonykodni, nem elég szépen beszéli a díjátadókon, hanem tettekre van szükség. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a nagybankok többségében lecserélték a korábbi vezetőket, biztos nem azért, mert olyan jól teljesítettek.

Pedig nálunk pont azok a fő kritikusok, akik bankvezetőként korábban már leszerepeltek és épp a devizahitelek felelőtlen elterjesztése miatt veszteséges helyzetbe hozták bankjukat. De a devizahitelezés felfutása idején jegybanki alelnöki posztot betöltő Király Júlia is sokat hallatja a hangját.

Nem illik hangoskodnia azoknak, akik az elmúlt 10-15 évben pénzügyi területen vezető pozíciókat töltöttek be, mivel hibát hibára halmoztak. Nagyobb szerénységet kellene tanúsítani azoknak, akik részesei voltak ennek a folyamatnak: Nem tartom ízlésesnek visszarúgni abba az intézménybe, ahol valaki korábban dolgozott és tíz százalék felett volt az alapkamat szemben a jelenlegi három százalékkal. Surányi György legalább bocsánatot kért egy nyilvános beszélgetésen azoktól akiket nem védett meg a bankszektor a válság hatásaitól. Az általa vezetett bank sem védett meg senkit, miközben a sok rossz befektetés miatt veszteséget veszteségre halmoznak.

Több bankról, de a CIB-ről és a Raiffeisen-ről különösen elmondható, hogy káros üzleti politikát folytattak, amikor pénzügyi vállalkozásokon keresztül adtak hiteleket. Kegyetlenül visszaéltek a vételi jogokkal. Amikor azt mondják, hogy elegük van Magyarországból, akkor elmondhatjuk, hogy nekünk pedig ők azok. Ne felejtsük el, hogy Herbert Stepic 2009 tavaszán úgy mutatta be saját magát,mintha a devizahitelezés ellen lépett volna fel, farkasokkal üvöltözött, ahogy mondta, majd amikor megkérdezték tőle, hogy akkor miért folyósított a Raiffeisen annyi devizahitelt, csak annyit válaszolt, hogy versenyhelyzet volt. Jelenleg Stepic úr a hírek szerint fél lábbal a börtönben van a szingapúri ingatlanügyletei miatt. Tőle kellene bármilyen morális kioktatást elfogadnunk?

Miért nem működhet nálunk a horvát modell, vagyis a devizahitelek átváltása? Lehetséges forintosítani a devizahiteleket?

Horvátországban, amely már uniós tagállam a terméktípust jó erkölcsbe ütközőnek ítélték meg. Az ott működő hitelintézetek egy része hazánkban is jelen vannak, ezt az ellentmondást tehát előbb-utóbb fel kell oldani. Nálunk eddig az volt a hozzáállás, hogy az állam nem avatkozhat be a magánszerződésekbe, ilyen mértékű társadalmi problémánál azonban felmerülhet ez a megoldás is.

Az ügyfelek felelőssége vitathatatlan, de az állam, a bankrendszer és a fogyasztó hármasából nyilvánvalóan ők rendelkezhettek a legkevesebb makrogazdasági információval a hitel felvételekor.

Az ügyfelek a legnagyobb hibát akkor követték el, amikor megbíztak a bankrendszer tisztességében, az állam felelős magatartásában és elhitték, hogy Magyarországon létezett fogyasztóvédelem, Nem kellett volna ebben bízniuk. Az állami intézmények és az aktuális kormányok cserben hagyták a lakosságot a válság kirobbanásakor. Egy laikusnak nem kell ismernie a devizacsere-ügyleteket, de bizalommal rendelkezett a felügyelet által elvileg ellenőrzött bank felé, ahol elhitették vele, hogy a törlesztőrészlet legfeljebb 10-15 százalékkal változhat. A hitelfelvevő ezt hitte el, amikor aláírta a szerződést. Ha a válságot nem láthatták előre a közgazdászok és pénzügyi szakemberek, akkor ezt miként várhatták el egy laikustól. Ezért érthetetlen hogy a nyertes a bankrendszer és a vesztes mindig az ügyfél. Hol van a világon még egy ilyen ország, ahol ennyien perelnek egy szektorban egy adott termékkel kapcsolatban, és ahol a bankrendszer ennyi földönfutót termel ki? 

Mi lehet az üzenet azok felé, akiknél az otthonvesztés valós veszélyként lebeg a fejük felett?
 

A jog és az igazság is mellettünk áll, egyre több esetben megállíthatóak ezek a kilakoltatások. Ma már bátrabban mondhatjuk : nem megy senki sehova!