A bank követelése mostantól jóval kevesebb is lehet, mint korábban volt!

„…Összességében tehát a küzdelem sajnos még nem ért véget, de az adós érdekének megfelelő bírósági döntés esélyei jelentősen növekedtek… a banki követeléshez képest nem 20-30 %-kal csökken, hanem felére, harmadára, vagyis a 250-300 %-s megalapozatlan követelés 80-200 %-kal lesz kevesebb, mint volt…”

Soltész Sándor: Gondolatok a Kúria 2019. június 20-i közleményéhez

Az vitathatatlan és nyilvánvaló, hogy a Kúria elfogult a bankokkal szemben és nem objektív, -folytatódott tehát a jogi gazemberség-, de akkor járunk el ésszerűen, ha nem csak a negatívumokat, hanem a pozitívumokat is keressük.

Ebben a közleményben már nem a korábbi Kúriai állásfoglalásokban kifejezetten az adósokat támadó gondolatvilág érzékelhető, hanem egy semmisséget is immár megengedő, – és nem a bankok jogsértő-, megalapozatlan extrakövetelését alátámasztó, hanem normatív hasznát védő álláspont került megalapozásra.

Ez már egy fellazított jogi álláspont, mely egyben jogi lehetőséget ad mind a bíróságok, mind az adós számára az immár állandósult függő helyzet és bizonytalanság megszüntetésére: egyrészt a bíróságok immár semmisségi ítéletek is hozhatnak, vagyis lehet pernyertes is az adós, másrészt pernyertességtől függetlenül immár meghatározhatóvá, megismerhetővé, és racionálisan akár elfogadhatóvá válik a követelés/tartozás alapösszege.

Ennek következményeként mind a valós tartozás hiányában megalapozatlanul végrehajtás alatt lévők, mind a valós tartozás miatt megalapozottan, de követelésében aránytalanul eltúlzottan eljárás alatt lévők ügye lényegében lezárulhat, végrehajtás esetén annak megszüntetésével, vagy annak immár racionálisan elfogadható korlátozásával, más per esetében pedig a bizonytalan jogi helyzet miatti felfüggesztések megszüntetésével és az adós számára elfogadható ítélettel.

De nézzük konkrétan. Mivel igazából az elszámolás a kritikus pont, erre vonatkozóan két alternatívát vázolt fel a Kúria: az egyik szerint forintalapon, forintpiaci kamattal számolva, a másik szerint deviza alapon, árfolyamkorláttal, szerződéses kondíciókkal kell végezni az elszámolást.

1, Az első esetre vonatkozóan azt érdemes tudni és megérteni, hogy az induló fix kamatfelárhoz BUBOR-t, – tehát változó, normatív forintpiaci kamatot-, kell hozzáadni, ami magasabb, mint a LIBOR, EURIBOR (a változó normatív devizapiaci kamat). Mi a jó és mi a rossz ebben.

A jó, hogy végre teljesül az adósok nagy részének követelése, hogy mivel nem volt deviza, forintalapon történik a kamatszámítás.

A rossz, hogy a forintpiaci kamat magasabb, mint a devizapiaci, melyből első látásra úgy tűnik, hogy többet kell majd fizetni, mint az eredeti kondíciókkal.

Azonban ez nem teljesen igaz, ugyanis a BUBOR is változik, (ma egészen alacsony már), a korábbi elszámolási (tisztességes kamat) viszont legtöbb esetben állandó, így akár kevesebb is lehet a forintpiaci kamatláb, mint a tisztességes elszámoláskor meghatározott kamatláb, ezért a számításaim során volt olyan eset is, ahol a forintpiaci kamattal számított követelés/tartozás azonos, vagy kevesebb volt, mint a devizapiacival számított.

Ezen túlmenően a tartozás eredménye nem csak a kamattól, hanem a kamatszámítás alapjától, a tőkétől is függ, amely a tényleges törlesztések során a tőkerésztől függően úgyszintén változik. A törlesztőrészlet pedig a tőkén és kamaton kívül a futamidőtől is függ.

Minden egyes esetet konkrétan kell vizsgálni, ezért hibás az az „Ex- katedra” kijelentés, (ettől még tisztelem Ravasz Lászlót) hogy a forintpiaci kamattal számított alternatíva a jelenlegi banki követelést mindössze 20-30 %-kal csökkenti, az pedig pláne, hogy ez a világvége. (Polgár Zoltánt is tisztelem).

A számításokból az látható, hogy többségében az eredeti helyes elszámoláshoz képest, még egyszer: a helyes elszámoláshoz (és nem a banki követeléshez képest) nő a tartozás/követelés összege, de a banki követeléshez képest nem 20-30 %-kal csökken, hanem felére, harmadára, vagyis a 250-300 %-s megalapozatlan követelés 80-200 %-kal lesz kevesebb, mint volt.

Látható tehát, hogy a „rosszra” koncentráló álláspont ahhoz a jogilag helyes (de gyakorlatilag ma megvalósíthatatlan) elváráshoz képest rossz, hogy a bankokat, csalárdságuk miatt MNB féléves alapkamattal, vagy kamat nélkül kellene elszámoltatni.

2, Nagyon fontos a második alternatíva is, tudniillik, hogy devizalapon, árfolyamkorláttal, szerződéses kondíciókkal történjen az elszámolás. (csak jogi hab a tortán, hogy itt már választási lehetőséget is kap az adós) Ez azt jelenti, hogy a korábban deviza alapon végzett elszámolás annyiban módosul, hogy a törlesztő részletek befizetésére vonatkozóan 15-20 %-os korlát lép életbe.

Ez azt is jelenti, hogy a deviza alapon végzett helyes elszámolás eredménye egyáltalán nem változik, ugyanis, – aki ismeri a helyes számítási metodikát és tudja már, hogy az árfolyamváltozásnak nem lehet hatása az elszámolási eredményre- a tartozás/követelés egyenlegére-, vonatkozóan, az azt is megérti, hogy a Kúria se nem határozta meg, se nem korlátozta a deviza alapon elvégzett elszámolást.

Vagyis ez a helyes (érvényben lévő, vagy a tisztességtelen elemektől megtisztított és érvénybe helyezett, deviza alapon végzett elszámolás) eredménye.

Ez pedig általában fele, harmada a banki, – jogilag megalapozatlan, irreális, követelésnek/tartozásnak.

Más szóval- szerencsére ezt már a Kúria se érti-, nem került meghatározásra és ezzel együtt korlátozásra se, így közvetve jóváhagyásra került a deviza alapon, devizapiaci kamattal végzett számítási metodikánk is. Ez viszont kifejezetten jó az adósnak!

3, Nem vetődött fel, de nagyon fontos elem, hogy a felmondás után hogyan történik a további terhelés.

Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

A bankok ügyleti plusz a szerződésben meghatározott mértékű késedelmi kamattal növelik a követeléseiket, miközben a szerződés megszűnése után már ügyletről szó sem lehet, – a szerződés a jövőre nézve megszűnt-, így az abban lévő szabályok már érvénytelenek, más a jogszabályi alapja a további adósterhelésnek.

Esetünkben féléves MNB alapkamat az, amit a felmondáskor esedékessé vált tőketartozás-, a lejárt tőketartozás, – valamint a fennmaradt kamat-, késedelmi kamat összegére elszámolni jogszerűen lehetőség nyílik. Itt még lehetséges, hogy egy-egy bíróságon vívni kell a harcot, de már több bíróság elfogadta ezt a megközelítést.

Mivel a Kúria itt se korlátozott, így ez is az adósoknak jó.

Összességében tehát a küzdelem sajnos még nem ért véget, de az adós érdekének megfelelő bírósági döntés esélyei jelentősen növekedtek.

Még egy dolgot felvetek: Sokan kártalanítást (kártérítést, kárpótlást) szeretnének, ami érzelmileg is és jogilag is megalapozott. Ugyanakkor a jelenlegi erőviszonyok mellett ez kivitelezhetetlen.

Nagyon fontos, hogy a kártalanítás alapjaként mit határozunk meg, ugyanis sokan megalapozatlanul állami kártalanítást akarnak, vagyis költségvetési forrásból finanszírozni a banki ámokfutást!

Ez sajnos nagyon hibás, ugyanis szembe állítja egymással a devizakölcsönösöket, a kölcsönt fel nem vevőkkel és a nem devizakölcsönt felvevőkkel, az egészségügyben, oktatásban, társadalombiztosítási ellátásban és egyéb költségvetési forrásokból finanszírozott társadalmi csoportokkal.

Ez akadályozza az egységes politikai fellépést is A kártalanítás forrása egy olyan elkülönített költségvetési alap lehet, amelybe a jelenleg még tartozó adósok nem a bankoknak fizetnek, hanem ebbe az alapba.

Ennek egyébként meg is van a Ptk-ban előírt jogi lehetősége is. 237. § (4) A bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a jóerkölcsbe ütköző szerződést kötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza. 

A DH törvények keretén belül folyó bírósági eljárásban minden egyes pénzintézetre vonatkozóan jogerősen megállapításra került, hogy tisztességtelenül jártak el. Nos, ezt kell igazából követelni! Soltész Sándor.