A nagy humbug folytatódik

Varga Mihály miniszternek tegnapi napon tett, mellékletben olvasható „Megszületett a kormány devizahiteles törvényjavaslata” című közleménye egy kétségbeesett kormányzati kapkodásra utal.

Azt közli a miniszter, hogy a „becsapott ügyfelek” részére az összes törvénytelenül elvett pénzt vissza kell fizetni a bankoknak, de közli azt is, hogy kétlépcsős lesz a törvényalkotás, valamint azt is, hogy a devizahiteleseket ért tényleges veszteségek elszámolására a második lépcsőben – szeptemberben – tesz javaslatot a minisztérium.

Néhányszor átolvastam az erre utaló miniszteri kijelentéseket, de szerintem logikátlansága miatt ezeket még az sem érti, aki mondta.
Mert ugye ha a miniszter „becsapott ügyfelek”-et említ, akkor ezek nem a Kormány ügyfelei, hanem a bankoknak az ügyfelei, akiket tehát a miniszter szerint a bankok csaptak be.
Ha pedig a bankok csapták be a bankok ügyfeleit – adósokat – és a miniszter szerint is a törvénytelenül elvett pénzt vissza kell fizetni a bankoknak, akkor mi szükség van második lépcsőben szeptemberi miniszteri törvényjavaslatra azért, hogy az adósokat ért tényleges veszteségeket elszámolják. Elszámolás helyett végrehajtást kérnek az adósok erre alkalmas törvény alapján a bankokkal szemben mondjuk közjegyzői záradékkal és punktum. 

Egyáltalán mi szükség van a miniszternek hol bankok által törvénytelenül elvett pénzről beszélni, hol az adósokat ért tényleges veszteségről nyilatkozni. Mert ugye a kettő nem ugyanaz.

Egyáltalán honnan fogja tudni a minisztérium szeptemberben azt, hogy az adósoknak a tényleges vesztesége a bankok „becsapása” folytán mennyi lesz akkor, ha a külföldre menekülések miatti, egészségromlásuk miatti és elhalálozások miatti nem vagyoni károkat is helyesen a tényleges veszteséghez számítjuk.

És ha mindezeket szeptemberben már tudni fogja a miniszter minisztériuma, akkor mi akadályozza abban, hogy ne most tegyen ezzel kapcsolatosan törvényjavaslatot. És ha most még nem tudja a miniszter minisztériuma azt, hogy mennyi a tényleges vesztesége az adósoknak, akkor honnan tudja most azt, hogy szeptemberben tudni fogja.
Tartok attól, hogy ezt a zűrzavaros közleményt a miniszter mindösszesen azért tette, hogy valahogy a közvéleményt hűtse. Ezzel a második lépcsős valamivel neki eszébe sem jutott azt, hogy a szavai nyelvtani jelentése szerinti „tényleges veszteség” szavakat helyesen értelmezve az adósok teljes kárára vonatkozóan bármit is tegyen, vagy javasoljon, hanem azért használta ezeket a szavakat az általa addig használt törvénytelenül elvett pénz szavak helyett, mert az adósoktól törvénytelenül elvett pénznek bankok által visszafizetését akadályozni kívánja.

Ebben a témában szeptemberig belefáradt adósoknak majd szeptemberben az újabb, második lépcsős törvényjavaslatában meg fogja magyarázni a miniszter azt, hogy a bankok által jogtalanul elvett pénzből levonandó az a pénz, amit az árfolyamváltozás folytán az adósokra terhelt a bank, és örüljön az adós akkor, ha nem neki kell a bankok felé fizetni az árfolyamváltozás miatt. És ezt mondja majd szeptemberben tényleges kárnak.

Szerintem ezért volt szükség az utóbbi időben kéthetente a Bankszövetséggel találkoznia a miniszternek.
Azért, hogy kitalálják azt, miként kell immár magasabb szintén ismét átverni az adósokat.


Közleménye további részében a miniszter úr a szerződések tisztességtelenségével kapcsolatosan tett kijelentéseket azzal, hogy „meg kell hagyni a lehetőséget mind az ügyfelek, mind a pénzintézetek számára arra, hogy bírósági úton mondják ki, a szerződés tisztességtelen vagy tisztességes volt-e”
Majd hozzátette azt ezekkel a perekkel kapcsolatosan, hogy „A kormány álláspontja szerint ez nem lehet nagyon hosszú: abban bíznak, hogy a bírósági döntések legkésőbb október végére megszületnek – emelte ki Varga Mihály.”
Utóbbi kijelentéséből következik az, hogy a miniszter feltehetőleg még soha életében nem látott bírósági peres eljárást. És ezért nem tudja azt, hogy amennyiben mondjuk a mai napon kezdeményezi a felperes a peres eljárást, akkor jó esetben októberben az első tárgyalásra fog sor kerülni. A per befejezése pedig további fél-egy év rendes körülmények között első fokon.
Vagy nagyon is tudja, hogy ezek a peres eljárások meddig tartanak általában, de a közvélemény, a közeli újabb választás kényszerítőbb számára, mint az igazmondás.

Ugyanígy nem tudom azt sem, hogy a Kúriai döntés alapos átolvasása után szándékosan használta félrevezetően a „szerződések tisztességtelensége” szavakat a helyesen „szerződési feltételek tisztességtelensége” miatt szavak helyett előttem ismeretlen okból, vagy pedig egyszerűen fogalma sincs arról, hogy a Kúriai döntést miként kell értelmezni.
Ennek az „elírásnak” a miniszter által indokolt perekben egyébként döntő szerepe van, ezért tartok itt is attól, hogy a miniszteri szóhasználat nem tévedés volt.
Utóbbi gondolatomnak indokolását következő írásomra tartogatom.
Siófokon 2014. június 26. napján.
Léhmann György