DR. SZEPESHÁZI PÉTER-FÜGGETLEN BÍRÁK.

[good_old_share]

Fel a fejjel!

Szepesházi Péter beszédének szerkesztett változata a TASZ SZABAD Díj Gáláján, a díjra jelölt független bírák „képviseletében” 2019. május 4.

„A független és igazságkereső bírák közösségének egyik, de nem egyetlen képviselőjét halljátok.

Közösségünk küzdelme nem együttes elhatározással indult. Ma sem tartunk törzsi gyűléseket, de egyre többen tudunk egymásról és tiszteljük, segítjük a másikat.

Ki-ki más-más sérelem, gondolat alapján, nem is azonos időben csatlakozott. A sokszínűség egysége tart össze minket. A „kifele pofázás” (így mondják bizony) nem volt szokás a bírói karban, ez a válság legbiztosabb jele.

A szégyenletes bírói kényszernyugdíjazás, a betű szerinti, igazságtalan ítélkezés népszerűsítése növelte taglétszámunkat. Az új Polgári Perrendtartás és Büntetőeljárási Törvény a szegényebbek és alsó középosztálybeliek igazsághoz jutását akadályozza, a jogVISSZAfejlesztő jogegységi határozatok ma a devizahiteleseket sújtják, holnap másokat.

Az idősebb ítészek elleni aljas, nem is mindig burkolt nyuggerezés a sorainkba lökte a méltán felháborodott kollegákat. Más tagjainknak a bírósági dolgozók, igazságügyi alkalmazottak, bírák kizsákmányolása tette be a kaput az elképesztő munkateherrel, a függetlenséghez alacsony fizetéssel.

A bírósági vezetőknek benyalizás ma már nem a gyenge bíróemberek egyetlen esélye, hanem a kelleténél elterjedtebb jogszokás.

Sokan Fleck Zoltán jogszociológus köpönyegéből bújtunk ki, Zoli tűpontos elemzései nélkül öntudatra ébredésünk sokat, még többet késett volna. S ha tud róla valamelyikünk, ha nem, Ilonczai Zsolt Bíró Úr is ránk veti vigyázó szemeit a mennyek országából, ő önként adta vissza az életét, amikor 1998-ban rossz irányt vett a rendszerváltás után ígéretesen kezdődött bírósági reform.

Egyvalamit mindannyian vallunk: nem mindegy számunkra, hogy a bírót üldözik kalapáccsal vagy a bíró kezében a fakalapács!

Közénk tartozik ezért a visszaélések ellen nyilvánosan aláíró több száz bíró. Tagunk a vezetői posztokért a hatalom jelöltje ellen a kinevezésre esélytelenek nyugtalanságával induló kollega vagy az új eljárási kódexek hideg kazamata-szabályaiba emberséget becsempésző bíró is. Az OBT kitartó tagjai, az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Mozgalom aktivistái, a belső korrupciót ostorozó Ravasz László volt bíró. Általában a nép és az igazság pártján álló kisbíró is a mi emberünk. De még az ilyen „jó bíróval” az ellenőrzések alkalmával összekacsintó, a felettesei éberségét kijátszó, elaltató bírósági vezető is.

Külsős pártoló tagjaink is vannak, ügyvédek, civil polgárok, közéleti emberek, médiamunkások, a tudomány emberei vagy éppen a Szabad-díjra minket jelölő TASZ, a Kedves Nézők.

Európai és Tengerentúli mentoraink is hozzánk tartoznak, nincsenek elegen és ma még túl kevés hatalmuk, de mind többen lesznek, és mind többet segítenek.

Amikor 2003-ban kineveztek bíróvá, nagyon boldog voltam, hittem abban, hogy akár egész életemben minden tévedésem mellett is igazságos, független bíró lehetek, leküzdve a tornyosuló akadályokat. S bár 2018. decemberi távozásomkor sem gyűrtek maguk alá az igazságszolgáltatás omladozó épületének romjai, de amire a közvetlen hatalmi önkény sem volt képes, arra a jog-kiköpő gépezet új szörnyszülött törvénye, a Polgári Perrendtartás igen.

Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Érzelmileg is megviselt sok korlátozó rendelkezése, döbrögis pénzbírságolós arroganciája, s távoztam, miként sok tartását lemondásával megőrző bírótársam.

Nagyon fel kell, kösse a szoknyáját/gatyáját a ma bírája, hogy titokban igazságos ítéletet hozhasson. Őrizzétek a lángot, egyszer napfényben folytatjátok!

E küzdelem mindazonáltal nem a bírák belügye!

Egyre gyakoribb tapasztalat a tárgyalótermekben, hogy a jogbiztonságot megrendítő pofonok végül a szociális károsultak arcán csattannak. A jogállam alázása párban jár a kisember, a hajléktalan, a bántalmazott, egyes kirekesztett roma polgártársak, a devizahiteles megszégyenítésével.

Nem a vezetői dolgozószobából kikullogó, leszidott bíró a legnagyobb áldozat, hanem a legközelebb elmaradt igazságos ítélete nélkül nyomorgó, jogfosztott felperes, alperes vagy vádlott. 

Hogy védje meg a bíró a közigazgatás rossz döntéseitől a polgárt, ha nem független, s ha nem felelős !? Ha elveszi valaki gyermekünk uzsonnáját a nyílt utcán, kiűznek lakásunkból, kiforgatnak tulajdonunkból, de bizonyos elkövetőknél félrenéz, vagy alaki kifogások mögé bújik a teljes magyar igazságszolgáltatás?

S hogyan óvja meg a gyengéket a hatalmasok önkényétől a bíró, ha honfitársaink tekintélyes része elfogadhatatlan szegénysége, rossz fizikai, egészségügyi és lelki állapota miatt el sem jut a bíróságig?

Legyen és lesz is egyszer e hazában a társadalmi felelősséget és a joguralmat egyszerre megvalósító bíróság!

Fel a fejjel! „

Bp., 2019. május 4. Szepesházi Péter volt bíró, ügyvéd.