A KÖVETELÉSKEZELŐK JOGTALAN KAMATKÖVETELÉSE.

[good_old_share]

Váradi Gábor -Sok vita folyik a követeléskezelők kielégíthetetlen étvágyáról, és arról, hogy milyen díjakat és költségeket érvényesíthet.

Ezen agyaltam kicsit….Az engedményezéssel Bankkal megkötött kölcsönszerződésből eredő követelés kerül érvényesítésre. Azt az esetet vizsgálom, amikor a kölcsönszerződést a Bank fölmondta, és a szerződésből erdő követelését engedményezte.

A kölcsönszerződés megkötésekor hatályos jogszabályok alapján, a Ptk. 523. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

A kölcsönszerződésben a Bank rögzítette a hiteldíjat, a kamatot és a költségeket. A kamat a kölcsön nyújtásának (mint főszolgáltatásnak) az ellenszolgáltatása, amelyet – a Ptk. 523. § szerint – az adós köteles megfizetni. A kölcsönszerződésre és a megszűnt szerződésre vonatkozóan a jogszabályok az ügyleti kamat és a késedelmi kamat fogalmát és mértékét egymástól teljesen elkülönülten határozzák meg, ezért annak jogszerűsége (mértéke és összege) jelen eljárásban vitatható és vizsgálható.

A Ptk. 328. (1) bekezdése alapján a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja. (engedményezheti).

Az engedményezés joghatása az, hogy az eredeti jogosult (engedményező Bank) jogosultsága az új jogosultra (az engedményesre,) száll. Ami azt jelenti, hogy a Bank ezáltal saját nyilatkozata és rendelkezése alapján vesztette el a szerződésből eredő jogát aszerződésre vonatkozó követelésre, amely jelen esetben a KÖLCSÖNSZERZŐDÉS ALAPJÁN ÉRVÉNYESÍTHETŐ szolgáltatási díjat, vagyis a kamat követelést (is) jelenti.

A Ptk. 328. § (3) bekezdése szerint a kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.

Tekintettel arra, hogy az engedményezés tekintetében vállalkozások egymás közötti viszonyáról van szó, így nem juthatunk más jogviszonyra való következtetésre. Ami azt jelenti, hogy az engedményes/követeléskezelő ezáltal saját nyilatkozata és rendelkezése alapján megszerezte a fogyasztói szerződésből eredő jogát a kölcsönszerződésre vonatkozó követelésre.

Álláspontom szerint a követeléskezelőt terheli annak bizonyítása, hogy a hivatkozott Üzletszabályzata szerinti költségeknek én vagyok a kötelezettje, azaz ezekre a költségekre vonatkozóan a követeléskezelő kereshetőségi joggal rendelkezik.

Olyan jogszabály és szerződés nincs, amely alapján a követeléskezelő – saját költségeire vonatkozó értesítése alapján – anyagi jogi legitimációja megállapítható, tekintettel arra, hogy a hivatkozott költségeire érvényesíthető igény vonatkozásában jogviszony nincs, így a követeléskezelőnek ebben a tekintetben legitimációja sincs.

Kötelezettség csak a Polgári Törvénykönyvben nevesített szerződés alapján keletkezik. Mivel ebben az eljárásban csak a fogyasztói szerződés van jelen, mint nevesített szerződés, annak fogalmát, funkcióját, pontos tartalmát a törvény előírja.

Nincs sehol olyan jogszabály, amely alapján felperes a jogérvényesítési költségeken és a késedelmi kamatokon túlmenően egyéb költségeket a kötelezettel szemben érvényesíthetne, tekintettel arra, hogy ezekre a költségekre vonatkozóan mindössze a követeléskezelő egyoldalú jognyilatkozata áll rendelkezésre, de ennek alapján a követeléskezelő nyilatkozata a kötelezettre kötelezettséget nem jelent.

Ami azt jelenti, hogy az ENGEDMÉNYEZÉSI ELJÁRÁSBAN nincs olyan szerződés amely a kamatszámítás, mint pénzügyi szolgáltatási szerződés alapján nyújtott pénzkölcsönzés díjának alapjául szolgál. A szolgáltatás díjának joga (amely jelen eljárásban a kamatot jelenti) azért illeti meg a pénzügyi szolgáltatót, hogy a szolgáltatásáért járó díjat megkapja.

A szerződés megkötésének ténye – és ennek alapján a kamatfizetési kötelezettség felszámítása – jogszerűen tehát megilletik a PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÓT. A szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés megszűnése után felszámítható díjakra azonban csak a jogszabályokban foglalt konjunktív feltételek maradéktalan teljesülése adhat alapot.

Ha a kamat tartalmazza a pénzkölcsön kezelésével kapcsolatos minden tevékenység díját, akkor a kamat felszámolása azt jelenti, hogy a követeléskezelő olyan tevékenységért kéri el a díjat (az ellenszolgáltatást) ami jogtalan, mert alperes nem pénzügyi szolgáltató, és a követelés kezelésének díját a követeléskezelő mint befektető megkapja tekintettel arra, hogy az engedményezett követelés töredékéért vásárolta meg a követelést.

A követeléskezelő ugyan a követelés megvásárlásával a korábbi szerződő Bank helyébe lépett, de annak az eredeti szerződésben alanyi jogon felvállalt PÉNZINTÉZETI FUNKCIÓJÁVAL MÁR NEM RENDELKEZIK, A FOLYAMATBAN CSUPÁN BEFEKTETŐKÉNT VAN JELEN!

Álláspontom szerint, a (megszűnt) kölcsönszerződés kamatainak mértékének meghatározásához kötődő kialakítási módja nem száll át az engedményesre, így az engedményezés napjától csak a késedelmi kamatra tarthat igényt a követeléskezelő.

Az engedményezési és a pénzügyi szolgáltatói szerződésjogcím között az a lényeges különbség, hogy míg a szerződés alapján keletkezik kötelem, és a díjfizetés elmaradása esetén a követelés behajtása a szerződő – tehát a Bank – nevében folyik, a jogosulti pozícióban nincs változás, (esetünkben ez egyúttal megfelel a pénzügyi szolgáltatói minőségnek), azonban engedményezés esetén az engedményes az alapjogviszony tekintetében harmadik személynek minősül. Ugyan ez érvényes az engedményezési szerződésre is, az alábbiak szerint.

Az engedményezési szerződés jogviszonyban a kötelezett harmadik személynek minősül. Tehát nincs érvényesen létrejött szerződés a kötelezett és a követeléskezelő között, ezért a követeléskezelő kizárólag az érvényesen létrejött fogyasztói szerződésből eredő követelés (tehát tőke és lejárt kamat) megfizetésére tarthat igényt, amennyiben az jogos és megalapozott.

Ezen túlmenően pedig – abban az esetben, ha a Bíróság jogerős ítéleti rendelkezésében kimondja, hogy a követeléskezelő követelése jogos és megalapozott -, igényt tarthat a jogi eljárással kapcsolatban felmerült és igazolt költségeire.

Kölcsönszerződés szerinti kamatok és költségek érvényesítésére a követeléskezelőnek törvényes joga nincs, mert nincs olyan érvényesen létrejött szerződés, amely a kötelezett és a követeléskezelő között létrejött, és amelyre a követeléskezelő jogszerűen követelést érvényesíthet.

Az engedményezésnél a kamat ezért csak a tényleges késedelmi kamatot jelenti, és nem azt a jogot foglalja magában, hogy a pénzügyi szolgáltatás díját az engedményes/követeléskezelő jogszerűen követelheti, mert a kamat a pénzügyi szolgáltatás díja, míg a késedelmi kamat egyéb olyan fizetési kötelezettség, amely a fizetési kötelezettség nem teljesítéséből származik.

A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Ami azt jelenti, hogy a követeléskezelő akkor hivatkozhat a kamatra, ha a pénzügyi a szolgáltatást maga nyújtotta. Erre vonatkozóan azonban igazolnia kell azt, hogy milyen szerződésre és általa nyújtott szolgáltatásra alapítva tart nyilván kamat követelésére vonatkozóan hátralékot.

Amennyiben hivatkozását a kamathátralékra vonatkozóan fenn kívánja tartani, elő kell adnia e körben tényállításait, meg kell jelölnie a kamatra vonatkozóan állítása jogalapját, és igazolnia kell azt is, hogy nem arra az időszakra vonatkozóan kívánja követelését fenntartani, amely időszakra vonatkozóan a Bank a maga nevében kívánta követelését érvényesíteni, amely időszak a szerződés érvényben lévő időszakát jelenti, és amelyből eredően a lejárt kamatkövetelés engedményezésre került. Váradi Gábor.

A „deviza”-hiteles probléma megoldását nagymértékben segítheti az, ha minél többen értesülnek róla! Olyanok is, akiket esetleg közvetlenül nem érint. Te azzal is sokat segíthetsz, ha a „devizás” cikkeinket, videóinkat megosztod!

[good_old_share]