HARC A DEVIZAKÁROSULTAKÉRT-FELJELENTÉS A BÍRÓ ELLEN! II. RÉSZ.

[good_old_share]

Változás a bírósági felhívások egy részében 2017. májusában következett be, és május 30-án ezen feljelentésemmel kapcsolatos bírósági eljárásban a 2014. július 29-i felfüggesztő végzés után 34 hónappal a következő hiánypótlási végzést kaptam:

Ebben a végzésben hivatkozott 2014. évi XL. törvény 38. § rendelkezései a következők:

2014. évi XL. tv.  38. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény

a)16. § (1) bekezdése alapján külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31. napjáig,

b) 16. § (2) bekezdése alapján külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2015. december 31. napjáig

felfüggesztett eljárásokban a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti felülvizsgált elszámolás bejelentését követő harmincadik napot követően kell az eljárást folytatni, kivéve az (5) bekezdésben meghatározott esetet. A bejelentést a fogyasztó fél ellenfelének kell megtennie. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még nem került kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.

(2) Ha 2014. december 31-ig az eljárás folytatására az (1) bekezdés a) pontja alapján nem kerülhet sor, a felfüggesztés tartama e törvény erejénél fogva a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig

meghosszabbodik.

(3) Ha 2015. december 31-ig az eljárás folytatására az (1) bekezdés b) pontja alapján nem kerülhet sor, a felfüggesztés tartama e törvény erejénél fogva a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig meghosszabbodik

(6) Felülvizsgált elszámolásnak minősül az elszámolás, ha

a) az e törvényben meghatározott időn belül a fogyasztó nem élt panasszal a pénzügyi intézmény felé az elszámolással szemben, vagy nem élt panasszal arra hivatkozással, hogy a pénzügyi intézmény nem számolt el vele,

b) az e törvényben meghatározott határidőn belül a fogyasztó nem kezdeményezte a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását,

c) az e törvényben meghatározott határidőn belül a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény nem kezdeményezte a 23. § (1) bekezdése szerinti nemperes eljárást vagy a 23. § (2) bekezdése szerinti peres eljárást,

d) a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény által kezdeményezett 23. § (1) bekezdése szerinti nemperes eljárást vagy a 23. § (2) bekezdése szerinti peres eljárást befejező határozat jogerőre emelkedett.

Ennek a jogszabályhelynek ismeretében értelmezhetetlen számomra a 2017. május 22-i bírósági felhívás az alábbiak miatt:

• a pénzügyi intézmény – jelen eljárásban Merkantil Bank Zrt – és felperesi fogyasztó közötti elszámolási eljárásról nincs tudomásom, ilyen fajta eljárásban még akkor sem kívántam közreműködni bankkal a fogyasztót terhelő nyilvánvaló alaptalan követelések elkerülése okából, amennyiben az Európai jogi rendelkezéseknek meg nem felelő nemzeti törvények erre a fogyasztót kötelezik.

• általam nem ismert, állítólagos banki elszámolási eljárásról fogalmam sincs, hogy befejeződött-e, vagy sem, illetőleg felülvizsgáltnak tekintendő-e vagy sem.

• általam nem ismert elszámolással kapcsolatos iratok csatolására történő felhívás, illetőleg valamiféle Pénzügyi Békéltető Testületi határozatnak csatolására történő felhívás pedig azt bizonyítja, hogy a perbeli bíróság semmibe veszi a Polgári Perrendtartás 2. §-ban meghatározott tisztességes eljárási kötelezettségét.

Leginkább pedig az volt értelmezhetetlen számomra, hogy amennyiben a felfüggesztő végzéstől számítottan 34 hónap eltelt, honnan tudta azt a bíróság, hogy nem egy évvel korábban, vagy nem egy évvel későbben kellett felperest banki elszámolási iratok csatolására felhívni.

Keresetlevélben leírt jogszabályi hivatkozások alapján felperesi álláspontot fenntartva az ide mellékelt válasziratot terjesztettem elő utóbbi felhívásra 2017. június 5-én. Kiemelem ebből az alábbiakat:

„Indokolatlannak tartom a DH1. törvényre hivatkozást, a DH2 törvény 37. § 1. bekezdés szerinti kereseti kérelem előterjesztésére vonatkozó bírói felhívást, illetve elszámolással kapcsolatos nyilatkozattételt mindaddig, ameddig az alábbi Európai Bírósági eljárásban ítélet nem születik:

A Fővárosi Törvényszék (Magyarország) által 2016. szeptember 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Sziber Zsolt kontra ERSTE Bank Hungary Zrt.      (C-483/16. sz. ügy)

A 2004. évi XXX. törvény I. Mellékletének részét képező csatlakozási okmány ehhez képest már arról szól, hogy a csatlakozást megelőzően elfogadott uniós jogi aktusok kötelezőek az új tagállamok számára, és a megállapított feltételekkel ezekben az államokban is alkalmazandók. Az 53. cikk értelmében az új tagállamok is az irányelvek és határozatok címzettje, az 54. cikk pedig előírja, hogy hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az EK-Szerződés 249. cikke szerinti irányelvek rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek. A per tárgyát képező szerződés tekintetében ennél fogva uniós jogként alkalmazandó az Irányelv, amelynek 1. cikk (1) bekezdésében rögzített célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztók között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.

A felperes kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).”

Válasziratom megküldése után Dr. Gráner Zsófia Fővárosi Törvényszéki bíró a következő bírságoló végzést hozta:

A bírságoló végzésnek Dr. Gráner Zsófia bíró által megjelölt jogi alapja a következő:

Pp. 8. § (4) A bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet (képviselőt), valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg és ezáltal a per befejezését késlelteti.

BDT2000. 289. A Pp. 120. §-a szerinti pénzbírság személyre szóló szankció, amely csak azzal a féllel vagy képviselővel szemben alkalmazható, aki a pénzbírság alapjául szolgáló késedelmes perbeli cselekményt végezte.

Dr. Gráner Zsófia bíró a bírságoló végzésben írt cselekményével alaposan gyanúsítható önbíráskodás bűncselekmény kísérlete elkövetelésével az alábbiak szerint:

Önbíráskodás

368. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kommentárból:

Az önbíráskodás, mint köznyugalom elleni bűncselekmény büntetendővé nyilvánítását az erőszakos egyéni jogérvényesítés törvénysértő módja teszi szükségessé. Csak a személy elleni, akaratot bénító, vagy hajlító erőszak tényállásszerű. Ilyennek tekintendő a dologról a személyre áttevődő erőszak is. Amennyiben az erőszak kizárólag dolog ellen irányul, úgy rongálás, további feltételek fennállta mellett garázdaság megállapításának lehet helye.

Az önbíráskodás csak egyenes szándékkal követhető el. A cél a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek való érvényszerzés. Jogos vagyoni igény a polgári jogilag (munkajogilag stb.) elismert és érvényesíthető igény. Jogosnak vélt igény esetében az elkövető abban a téves tudatban cselekszik, hogy igénye jogos, noha az valóban nem is létezik, jogilag nem elismert vagy nem érvényesíthető. Előbbire példa lehet a kártyanyeremény követelése, utóbbira az elévült követelés. Csak a vagyoni igény érvényesítése tényállásszerű. Más esetben kényszerítés bűntettének vagy egyéb bűncselekmény megállapításának lehet helye.

A törvényi szövegezésből is következően nemcsak a saját igény érvényesítése büntetendő. Így a cselekmény elkövetője bárki – és nem csak a vagyoni igény érintettje – lehet. A cselekmény a kényszerített személy által tanúsított magatartással (tevéssel, nem-tevéssel, tűréssel) válik befejezetté, mindaddig csupán kísérlet.

Fenyegetéssel igyekezett jogellenesen kényszeríteni Dr. Gráner Zsófia bíró akként, hogy elkövetési magatartását hamisan jogszerűnek kívánta mutatni.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Magatartása jogellenességét a következők alapján lehet megállapítani:

1./ Bírságolást megelőző 2017. május 22-i hiánypótlási végzés felperesnek intézve a következőket rögzíti:

a bíróság tájékoztatja a felperest,

• a bíróság ezért felhívja a felperest,
• a határidő elmulasztása esetén pénzbírsággal sújtja a felperest,
• a bíróság tájékoztatja a felperest,
• a bíróság tájékoztatja a felperest,    majd a bírságoló végzésben még mindig felperest említve megállapítja azt, hogy

a felperes tehát a felhívásban foglaltakra nem válaszolt.

Ennek ellenére rendelkezett bírságoló végzésben Dr. Gráner Zsófia bíró akként, hogy

„a bíróság Dr. Léhmann György (8600 Siófok Szűcs u. 1.) felperesi képviselőt 50.000.- (ötvenezer forint pénzbírsággal sújtja”

Nem azt a felperest sújtja pénzbírsággal, akinek a hiánypótlási végzésben ígérte a pénzbírságot, hanem a felperesi képviselőt, akivel szemben a hiánypótlási végzés nem tartalmaz intézkedést.

Ebből következően Dr. Gráner Zsófia bíró bírságoló végzése bizonyítja azt, hogy mível felperessel szembeni hiánypótlási tájékoztatások és felhívások később a bírságoló végzésben figyelmen kívül maradtak, míg felperesi képviselővel szembeni tájékoztatások és felhívások elmaradása dacára a bírságolással felperesi képviselőt sújtotta, valódi szándéka Dr. Gráner Zsófiának bírónak jogellenes kényszerítés volt felperesi képviselőnél a bírságolással.

2./ Bírságoló végzés megállapítja azt, hogy

„bíróság a felhívást ahhoz a félhez intézte, amely a felülvizsgált elszámolás bejelentésére a DH2 tv. 38. § 1. bekezdése értelmében a jogszabály alapján is köteles.

Arról a felhívásról ír ekként, mely felhívás a hiánypótlási végzésben a következő:

„A bíróság ezért felhívta a felperest, hogy a végzés kézbesítésétől számított 15 napon belül nyilatkozzon arról, az elszámolás felülvizsgáltnak minősül-e a 2014. évi XL. törvény 38. § 6. bekezdése értelmében. Nyilatkozatában jelölje meg, hogy a 38. § 6. bekezdés mely ponja alapján minősül felülvizsgálnak az elszámolás…”

Ebből a felhívásból állapítható meg az, hogy 2017. május 22-én már tudta a hiánypótlási felhívásnak szerkesztője azt, hogy felperesi kölcsönszerződéssel kapcsolatos elszámolás megtörtént, és ezért a bíróság kérdése már csupán arra irányult, hogy a „felülvizsgálati” jellege megállapítható-e felperes szerint, vagy sem:

„nyilatkozzon arról, az elszámolás felülvizsgáltnak minősül-e”

Ebből logikusan következik az a kérdés, hogy kitől és milyen körülmények között tudta meg 34 hónap elteltével azt a bírósági ügyintéző – Oláhné Gacsai Ágnes – hogy az elszámolás már megtörtént az ügyben, és csupán a felülvizsgálati minősítés okoz a bíróság számára gondot.

A válasz pedig erre a kérdésre az alábbi törvényi rendelkezésből adódik:

6. § (1) A pénzügyi intézményt a meg nem szűnt és a 2009. július 26. napját követően megszűnt fogyasztói kölcsönszerződés alapján elszámolási kötelezettség terheli.

Hiszen a perbeli szándékaim szerint figyelmen kívűl hagyandó elszámolási törvényi rendelkezéssel szemben az alperesi bank erőltette elszámolási kötelezettségét e törvényhely alapján és a 256,50 Ft. HUF/CHF tisztességtelen árfolyam figyelembevételével.

Fentiekből következően feltehetően elegendő ideje volt a banknak a 34 hónap alatt elszámolási kötelezettsége teljesítésére és miután végzett ezzel, két lehetősége volt alábbiak szerint a bíróság felé az elszámolás bejelentésére annak ellenére, hogy keresetlevelet nem kapott a bank, a perről hivatalosan nem volt tudomása.

Vagy nem  hivatalosan mégis tudomása volt a banknak a perről és a bejelentést így megtehette, vagy a Fővárosi Törvényszék valamely bírája – vezetője – sokallta a 34 hónap időmúlást, ezért peren kívűl a bíróság tájékozódott a banknál. És minderről természetesen tudnia kellett az engem bírságoló Dr. Gráner Zsófia bírónak.

Az általa félremagyarázott DH2. tv. 38. § 1. bekezdése a következő szóhasználattal él: „felülvizsgált elszámolás bejelentését követő harmincadik napot követően kell az eljárást folytatni”

Azaz a törvény nem azt írja, hogy a banki elszámolásról tudomást szerző bíróság az elszámolás felülvizsgálatának megállapíthatósága után harmincadik napot követően folytatja az eljárást, hanem azt írja, hogy a „felülvizsgált elszámolás” bejelentése után.

Nem vette észre Dr. Gráner Zsófia bíró azt hogy csapdába kerültek a mindenáron jogi képviselőt bírságolni szándékozó iratok készítői azért, mert a hiánypótlási felhívásnak „nyilatkozzon arról, az elszámolás felülvizsgáltnak minősül-e” szövegéből látható már az, hogy a bíróság az elszámolásról ekkor tudott, de amennyiben már tudtak az elszámolásról, akkor a törvényi 30 napos határidőt azért nem lehet alkalmazni, mert „felülvizsgált elszámolást” a félnek képtelenség az elszámolás bírósági ismeretében újdonságként közölni.

A most leírtakból is az következik, hogy koholt (hamis) eszközökkel, félrevezető módon bírságolt Dr. Gráner Zsófia bíró a per adataitól függetlenül csak azért, hogy a bíróságok előtti több ezer peres eljárásom további képviseletem megszüntetése érdekében megfélemlítsen, jogellenesen kényszerítsen.

Utóbbi megállapításomat egyértelműen bizonyítani tudom az alábbiak szerint.

Megbírságolásomat megelőző hiánypótlási végzést többségében a Fővárosi Törvényszék bírósági ügyintézője – Oláhné Gacsai Ágnes – készíti. Valamennyit egyforma tartalommal blanketta formában készíti. Úgy ahogy iratom 6. oldalán ez látható.

Ellenben hasonló tartalommal, szintén bírságolás kilátásba helyezésével Dr. Koroknai Lídia bírósági titkár is szerkesztett 2017. július 14-én hiánypótlási végzést figyelemre méltó különbséggel.

Hiszen addig, ameddig az Oláhné Gacsal Ágnes bírósági ügyintéző végzése alapján csupán következtetni lehet a fentiekben már leírtak szerint arra, hogy a Törvényszék a banki elszámolásról tudott és ezért csupán „felülvizsgáltnak minősül-e” kérdést tette fel, Dr. Koroknai Lídia bírósági titkár szerintem véletlenül közölte velem azt, – elszólta magát – hogy az általam indított perekben már évekkel korábban tudott a Törvényszék a felülvizsgált elszámolások megtörténtéről.

Ugyanis az ide másolt, 36.G.42.306/2014/5. számú Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma által hozott végzés első bekezdése a következőket közli:

„szerződés érvénytelensége iránt indított perében tájékoztatja a felperest

– alperesnek bírósághoz 2015. november 26. napján érkezett, és a felek közötti felülvizsgált elszámolás megtörténtének bejelentésére vonatkozó beadványára tekintettel –

hogy a bíróság a 2014. július 28. napján kelt 2. sorszámú végzésével a peres eljárást felfüggesztette a 2014. évi XXXVIII. (DH1) törvény 16. §-a alapján a külön törvényben meghatározott intézkedésig, azaz a felek közötti felülvizsgált elszámolás bejelentéséig.”

1./ A végzésnek idézett tényközléseiből állapítható meg az, hogy az általam indított, devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés részbeni érvénytelensége iránti perekben a Fővárosi Törvényszék 2015. évtől kezdődően a Pp. 124. § alapján akként intézkedett, hogy felhívta az alperesi bankokat arra, hogy a felülvizsgált elszámolás megtörténtét jelentse be.

2./ Megállapítható az, hogy az alperesi bankok 2015-ben a felülvizsgált elszámolás megtörténtét bejelentették.

3./ Megállapítható az, hogy Dr. Gráner Zsófia törvényszéki bíró 2017. július 4-i bírságolási végzés meghozatalakor tudta azt, hogy az alperesi bank évekkel korábban a perbeli felülvizsgált elszámolás tényét bejelentette, tudta azt, hogy teljesen felesleges és indokolatlan volt a hiánypótló végzés szerint ugyanezt a körülményt még egyszer követelni.

4./ Megállapítható az, hogy Dr. Gráner Zsófia törvényszéki bíró bírságolási végzésében hamisan állította azt, hogy „A felülvizsgált elszámolás megtörténtére vonatkozó nyilatkozat elmulasztása …ténykérdés”, mível ehelyett a felülvizsgált elszámolás megtörténtére vonatkozó nyilatkozatnak évekkel ezelőtti megtétele a ténykérdés.

5./ Megállapítható az, hogy Dr. Gráner Zsófia törvényszéki bíró hamisan állapította meg végzésében azt, hogy válasziratom tartalma szerinti „a bejelentés elmulasztása nyilvánvaló késlelteti a per befejezését” hiszen két év óta a banki bejelentés miatt akár két évvel ezelőtt is befejezhette volna a pert.

Megismétlem Dr. Gráner Zsófia törvényszéki bíróval kapcsolatosa megállapításomat:

A most leírtakból is az következik, hogy koholt (hamis) eszközökkel, félrevezető módon bírságolt Dr. Gráner Zsófia bíró a per adataitól függetlenül csak azért, hogy a bíróságok előtti több ezer peres eljárásom további képviseletem megszüntetése érdekében megfélemlítsen, jogellenesen kényszerítsen.

Ezzel a magatartással pedig alaposan gyanúsítható azzal, hogy megvalósította az Önbíráskodás

368. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

bűncselekmény kísérletét.

Erre tekintettel Dr. Gráner Zsófia – Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma bírója ellen

f e l j e l e n t é s s e l

és kérem azt, hogy T. Központi Nyomozó Főügyészség rendelje el a nyomozás lefolytatását, majd ezt követően előterjesztendő vádindítvány alapján elkövetővel szemben bíróság megfelelő mértékű büntetést szabjon ki.

Tisztelt Központi Nyomozó Főügyészség!

Fentiekben ismertetett eljárást a Fővárosi Törvényszéken szervezetten végzik.

Ezt bizonyítja az, hogy a mai napig Dr. Gráner Zsófia bírónak 31.G.41.134/2014/5. számú fenti végzésén kívűl eddig

Dr. Baksa Ákos Imre bírósági titkár 46.G.43.777/2014/9. számú, Dr. Illés Katalin bírósági titkár 46.G.42.273/2014/6, 46.G.42.342/2014/7, 46.G.42.343/2014/7. számú azonos tartalmú végzésekben 50-50.000 összesen 250.000.-Ft. bírságot szabtak ki velem szemben

További bírságolásaim pedig néhány héten belül az alábbi ügyekben már részemre megküldött azonos tartalmú hiánypótlási végzések miatt várható:

46.G.41.863/2014/5  46.G.41.831/2014/5   46.G.41.926/2014/5  46.G.41.952/2014/5  46.G.44.645/2014/4  46.G.42.315/2014/6  46.G.40.308/2015/4   46.G.42.877/2014/6  46.G.42.379/2014/4  46.G.42.766/2014/5    46.G.42.971/2014/4  46.G.43.183/2014/4   46.G.43.200/2014/8  46.G.43.122/2014/4  46.G.43.689/2014/3   46.G.43.810/2014/3   46.G.41.863/2014/7   46.G.42.315/2014/8  46.G.43.963/2014/5  46.G.43.923/2014/3   46.G.43.748/2014/4   46.G.41.926/2014/7   46.G.43.775/2014/3  46.G.41.831/2014/7   46.G.43.677/2014/3   46.G.43.962/2014/3   46.G.43.680/2014/3  46.G.43.938/2014/3   46.G.43.342/2014/4   46.G.40.308/2015/6  46.G.43.338/2014/4  46.G.44.645/2014/6   46.G.43.333/2014/4   46.G.43.040/2014/7   46.G.43.343/2014/4   46.G.42.754/2014/4   46.G.43.233/2014/4    46.G.42.812/2014/4   46.G.43.132/2014/4   46.G.43.344/2014/4  

46.G.44.351/2014/4   46.G.42.425/2014/13  46.G.44.770/2014/3  46.G.44.771/2014/3   46.G.44.815/2014/4   46.G.44.815/2014/4   46.G.44.661/2014/3   46.G.41.104/2015/3   46.G.44.814/2014/3   46.G.44.198/2014/3   46.G.44.133/2014/4   46.G.41.295/2015/3  46.G.41.233/2015/3   46.G.41.234/2015/3   46.G.41.276/2015/5   46.G.41.228/2015/3   46.G.41.261/2015/3   46.G.40.771/2015/4  46.G.41.123/2015/3   46.G.40.740/2015/4  

46.G.40.630/2015/4   46.G.40.583/2015/4    46.G.40.599/2015/4   46.G.40.841/2015/4   46.G.40.633/2015/4  

46.G.40.956/2015/4   46.G.40.593/2015/4   46.G.40.595/2015/4   46.G.40.657/2015/4   46.G.40.973/2015/4    46.G.40.524/2015/3   46.G.44.560/2014/3    46.G.41.617/2015/3   46.G.44.865/2014/3   46.G.41.326/2015/3   46.G.41.245/2015/3  46.G.41.230/2015/3   46.G.41.246/2015/3   46.G.40.904/2015/4   46.G.40.410/2015/3   46.G.40.105/2015/3   46.G.40.250/2015/3  46.G.41.244/2015/3    46.G.41.400/2015/3   46.G.44.935/2015/3   46.G.40.937/2015/4   46.G.44.818/2014/3  46.G.40.525/2015/3    46.G.40.789/2015/4   46.G.40.385/2015/3  46.G.40.544/2015/3   46.G.40.713/2015/4   46.G.40.395/2015/9   46.G.40.598/2015/4   46.G.40.865/2015/7   46.G.40.792/2015/4   46.G.40.534/2015/4   46.G.40.594/2015/4   46.G.40.686/2015/4   46.G.40.686/2015/4   46.G.40.509/2015/3   46.G.40.680/2015/4  

Ez összesen 102. db. olyan ügy, melyben legkésőbb szeptember hónapban összesen 5 millió egyszázezer forint, vagy ezt meghaladó mértékű bírságolásom várható ugyanolyan okoknál fogva, mint amilyen okok miatt Dr. Gráner Zsófia törvényszéki bíró alaposan gyanúsíthatóan elkövetett.

Természetesen világos a szándék a Fővárosi Törvényszék szervezett eljárásában. Mindenáron akadályozni az alperesi bankok érdekében azt, hogy az Európai Unió Bírósága előtt C-51/17 szám alatt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárásban várható ítélet alkalmazhatóságát a magyar nemzeti bírósági eljárásokban.

Meggyőződésem az, hogy néhány hónapja észlelték a bankok azt, hogy sokmilliárd forint jogtalanul elszedett pénzt kell várhatóan visszaadni a károsult adósoknak, és abban az esetben, ha sikerül az adósokat meggyőznöm arról, hogy minden bizonnyal a DH-s törvények alkalmazhatatlanok lesznek abban a pillanatban, mihelyt az Európai Bíróság ítéletet meghozzák. Emiatt alapvető feladatuknak vélik azt, hogy az általam képviselt perekből bármilyen módon, de legyek eltüntetve.

Ehhez az eltüntetésemhez nyújt fenti bírságolási eljárással a Fővárosi Törvényszéknek egyes bírái és alkalmazottai segítséget bízva abban, hogy ki tudja miért, de sérthetetlenek maradnak a segítők bármiféle bűncselekmény elkövetése esetén is.

Ily módon megállapítható az, hogy az elkövetett bűncselekmény korrupciós bűncselekmény.

Számítok arra, hogy a fentiekben felsorolt 102 db, bűncselekmény elkövetésére előkészített ügyeken túl feltehetően még több száz ügyben azonos módon fognak eljárni 1-2 hónapon belűl, és ezért

k é r e m

Központi  Nyomozó Főügyészséget arra, hogy a felsorolt és jövőben induló ügyben hivatalból eljárni szíveskedjék a tényállás azonosságára tekintettel.

Feljelentésemet ezekre ügyekre, illetve Dr. Baksa Ákos Imre és Dr. Illés Katalin gyanúsított általi ügyekre is ezennel előterjesztem.

Siófokon 2017. augusztus 5. napján.  Tisztelettel: Dr Léhmann György, 8600 Siófok Szűcs u. 1. sz. alatti lakos.

VISSZA AZ I. RÉSZHEZ.

[good_old_share]