NYÍLT ÜGYVÉDI LEVÉL A KÚRIA POLGÁRI KOLLÉGIUMA SZAKMAI GONDATLANSÁGÁRÓL II. RÉSZ.

[good_old_share]

9. táblázat:

Fedezett CHF hitel
összesen
18 635 679 Ft

Forint törlesztőrészletek
összesen
19 360 195 Ft

Mint látható a fedezett, árfolyamkockázattól, ha nem is tökéletesen de megtisztított svájci frank alapú hitel összességében többe kerül, mint a forint alapú hitel. Ez az eredmény megfelel a várakozásoknak, hiszen két pozíció közül, amelyek ugyanolyan kockázati tulajdonságokkal rendelkeznek az a drágább, amelyiket szintetikus úton, költségekkel járó tranzakciókkal állítottunk elő.

Szabó Gergely: Jöjjön a részleges magánadósság elengedés.
http://mandiner.hu/…/20160618_szabo_gergely_jojjon_a_reszle…

„A cikkben bemutatásra kerül, hogy a bankok ismerték a valós, piaci határidős árfolyamokat, amelyek meredek forintgyengülést vetítettek előre. Ezzel szemben a bankok az ügyfelek számára azt sugallták, hogy az árfolyam várhatóan nem fog jelentősen változni. A félrevezető tájékoztatás jogalapot adhat arra, hogy az adósok átháríthassák az árfolyamveszteséget a bankokra. … A 2000-es évek elejétől a háztartások több hitelt kívántak felvenni, a bankrendszer pedig többet kívánt hitelezni. A forinthitelezést korlátozta, hogy a jegybank magasan tartotta a forint kamatokat. A probléma „megoldására” fejlesztették ki a bankok a devizaelszámolású hiteleket, amelyek esetén az ügyfelek látszólag kedvezőbb feltételekkel juthattak hitelhez. …

Például, ha valaki bement egy bankba 2007-ben azzal a szándékkal, hogy 10 millió forint hitelt szeretne felvenni, 20 év futamidőt vállalva, akkor a bank az alábbi ajánlatokat adhatta:
− forinthitel, havi 130 ezer forint törlesztőrészlettel, vagy
− devizahitel, „havi 90 ezer forint törlesztőrészlettel”, ami havi 600 frank törlesztőrészletet jelent, 150-es forintárfolyammal számolva.

A devizahitelek szellemisége az volt, hogy a bank az ügyfél számára egy kedvezőbb konstrukciót biztosít a forinthitellel szemben. A bank azt sugallta, hogy az árfolyam, bár ingadozhat, várhatóan nem fog jelentősen egy irányba változni. Ezért az ésszerűen tájékozott fogyasztó azt gondolta, hogy a kérdés az, hogy havi 130 ezer forint vagy várhatóan havi 90 ezer forintos törlesztőrészlet szeretne-e törleszteni. Így a legtöbb háztartás a devizahitelt választotta. … Mivel a frank/forint árfolyam pár év alatt 150-ről 250 fölé nőtt, a példában szereplő kezdeti tartozás 10 millió forintról 17 millió forintra, a havi törlesztőrészlet pedig 90 ezer forintról 150 ezer forintra emelkedett. Így az ügyfél a konstrukción rengeteget veszített. …

A történet kiegészítése, hogy a háztartások veszteségével szemben megjelenő nyereség nem a hazai bankrendszerben képződött. Bár 2005 után a hazai bankok a devizaelszámolású hiteleket elsősorban „forintforrásból finanszírozták”, ami azt jelenti, hogy a bankok egyszerűen forintkölcsönt adtak az ügyfeleiknek és ráírták a szerződésre, hogy devizában számolnak el. Így az ügyfelek gyakorlatilag kaptak egyszer egy forinthitelt és mellé egy frank/forint árfolyamfogadást: ha a frank gyengül, akkor az ügyfél nyer és a bank veszít, ha pedig a frank erősödik, akkor a bank nyer és az ügyfél veszít…. A bankok azonban kimutatásaik alapján ezt a fogadást nem tartották meg, hanem ú.n. swapok formájában továbbadták anyabankjuknak vagy más piaci szereplőknek, például nagy londoni vagy svájci bankoknak, amelyek aztán még tovább adták a fogadásokat. Külső résztvevő számára követhetetlenné vált, hogy a magyar háztartások veszteségével szemben képződött nyereség végül hol kötött ki, a hazai bankkal azonos tulajdonosi csoportban (pl. az anyabanknál) vagy egy teljesen független piaci szereplőnél? … Viszont függetlenül attól, hogy az árfolyamnyereség nem a hazai bankok mérlegében van, a bankok felelősek azért, hogy egy rossz terméket értékesített az ügyfeleinek. A kérdés az, hogy a hazai bank tudhatta-e előre, hogy az árfolyam ilyen mértékben változhat, valamint, hogy megfelelően tájékoztatta-e az ügyfeleket az árfolyamváltozás kockázatairól? … Míg a deviza határidős árazás egyáltalán nem ismert az ésszerűen tájékozott fogyasztó számára, addig a deviza határidős kereskedők, például a bankok treasury osztályán dolgozó szakemberek, illetve a banki vezetés számára ennek nem ismerése elképzelhetetlen. … Ha egy banki treasury-n dolgozó határidős devizakereskedő 2007-ben a monitorjára nézett, akkor azt látta, hogy míg az azonnali frank/forint árfolyam 150, addig a 2008-as határidős árfolyam 160, a 2009-es 170, a 2015-ös pedig 250.

A határidős forint árak azért voltak ilyen meredeken növekvők a távolabbi lejáratokra, mert magas volt a kamatkülönbözet; a forint kamat ekkor 7% körül, a frank kamat pedig 1% körül mozgott, így a határidős árak minden évben nagyságrendileg 6%-os növekedést mutattak. … A bank számára ismertek voltak a valós piaci határidős árak, így tudhatták, hogy abban az esetben, ha a devizahitel-szerződés törlesztőrészleteit nem az azonnali árfolyammal (azaz nem végig 150-nel), hanem valós, piaci határidős árakon (azaz, 160, 170, 250 stb.) számolja valaki, akkor kiderül, hogy a konstrukció kedvezőtlen az ügyfél számára. … Ezt az információt a bankok azonban mégsem osztották meg az ügyfelekkel kapcsolatba lépő kollégáikkal, illetve így az ügyfeleikkel sem. Vélhetően azért tették ezt a bankok, mert abban voltak érdekeltek, hogy minél több hitelt helyezzenek ki, és nem akarták az ügyfeleiket eltántorítani a hitelfelvételtől a valódi értékelés bemutatásával. A bankok magatartása ezért okkal nevezhető nem jóhiszeműnek, vagy akár kifejezetten megtévesztőnek. …

Az esetet ahhoz lehetne hasonlítani, mintha egy autógyár néhány részlege és a vezetés tudná, hogy nem jó a fék a gyár által gyártott autókban, de erről − a nagyobb értékesítés érdekében − nem értesíti az autószalonokat, így azok mégis ajánlják és eladják az autókat a gyanútlan vásárlóknak. … A devizahitel-szerződés szellemisége az volt, hogy a bank az ügyfél számára egy, a forint hiteleknél kedvezőbb konstrukciót ad valamekkora kétirányú árfolyamkockázat mellett. Ezzel szemben a bank valójában nem jóhiszeműen, sőt egyenesen megtévesztően járt el akkor, amikor nem tájékoztatta az ügyfeleket a valós piaci határidős árakról, amelyet saját maga ismert és modelljeiben alkalmazott. A nem jóhiszemű vagy egyenesen megtévesztő magatartás elegendő indokot adhat arra, hogy a szerződés támadható legyen, majd kötelezni lehessen a bankokat arra, hogy a bankok úgy módosítsák a szerződést, hogy az eredeti devizahitel-szerződés szellemiségének megfelelő állapot jöjjön létre; azaz a bankok számolják újra a szerződést a felvételkori devizaárfolyammal, ami egyben azt is jelenti, hogy a bankok engedjék el az ügyfelek árfolyamváltozásból származó veszteségét. …

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Ha az autóban nem csak a fék nem működik, hanem az index és a hátsó ajtó sem, és ez utóbbiak már kicserélésre kerültek, ez nem ok arra, hogy az autógyár ne javítsa meg a legjelentősebb hibát, a féket is. Ugyanígy, az a tény, hogy másik két okból (árfolyamrés alkalmazása, egyoldalú kamatemelés) már javítani kellett a devizahitel-terméken, még nem ok arra, hogy a legfontosabb hiba, az árfolyamveszteség ne kerüljön kijavításra. … Mivel a bankrendszer nem tájékoztatta vagy megtévesztően tájékoztatta az ügyfeleket az árfolyamváltozás kockázatairól, fairnek tűnik az árfolyamváltozásból származó veszteséget legalább részben a bankrendszerre hárítani. Ezzel az adósság elengedéssel és néhány további kiegészítő intézkedéssel segíteni lehetne az adósságcsapdába jutott háztartások jelentős részén. Bár a bankok vesztesége jelentős lenne, ezt a bankrendszer el tudná viselni. A bankrendszer valódi veszteségét csökkenti, hogy az árfolyamveszteségek elengedésével jelentős részben olyan követelések törlődnének, amelyek amúgy sem kerülnének kifizetésre. A „végső elszámolás” után jelentősen kitisztulnának a banki mérlegek. A múlt végleges lezárásával új korszakot lehetne kezdeni a bankok és lakossági ügyfeleik együttműködésében.”

Makkos Albert közgazdász tanulmánya: Hogyan valósították meg a devizaalapú kölcsönt. http://www.fkgp.hu/…/nem-volt-deviza-a-devizaalapu-szer…/490

„A megoldás a banküzemtanban keresendő. Jelentős kölcsönfelfuttatásához alacsony kamatláb kell! A bankok forintból csak akkor tudták volna az alacsony kamatú kölcsönt biztosítani, ha egy idő után az elmaradt hasznukat érvényesíthetik. Ekkor jött a devizaalapú kölcsön gondolata. A bankok előre tudták, hogy a svájci frank forint árfolyama lényegesen emelkedni fog, tehát a kölcsönzés elején az alacsony kamatból keletkező nyereséghiány idővel busásan megtérül az árfolyam emelkedésből. Mivel nincs mögötte deviza, csak az elszámolását kell deviza jellegűnek tekinteni … A megoldáshoz szükség volt a bankok pénzteremtő tevékenységére is. A bankoknak lehetőségük van, hogy a tartalékrátával számított forint letétbe helyezésével hitelkeretet hozhassanak létre. A tartalékráta nagyságát a törvény jelenleg 2-5% közötti értékben határozza meg. A Magyar Nemzeti Bank a letétbe helyezett tartalék után kamatot fizet. A bankoknak a letétbe helyezett tartalék összegére nincs költsége szemben a betéteseknek fizetendő 6%-kal. A tartalékráta alapján 100% nagyságrendben hozhat létre költségmentes kölcsönállományt …

A tartalékráta révén elért költségmegtakarítás lehetőséget teremtett a bankok számára, hogy átmenetileg alacsonyabb kamatszinten túl finanszírozza a háttérfedezetként megjelölt svájci frank árfolyammozgását is. Az így kiesett kamatbevételt és árfolyamveszteséget a későbbi árfolyam emelkedése pótolhatta. Tehát összességében a banknak csak átmeneti bevétel kiesése volt … A magyar bankok a forint finanszírozás miatt a Magyar Nemzeti Bank alapkamat emelkedését követve emelték a svájci frank alapú kölcsönök kamatát. Ez a helyzet egy kettőséget eredményezett. Egyrészt a magyar devizakölcsön felvevők kénytelenek voltak a svájci frank árfolyam emelkedését elviselni. Másrészt viszont a magyar forint kamatemelkedésének terhét is megkapták. Ez egy szerződésellenes állapot. Ha ugyanis a szerződésben a svájci frank kikötésre került, akkor mind az árfolyam, mind a kamat vonatkozásában a svájci frank jellemzőit kellett volna alkalmazni. Ezek a hatások a törlesztő részletek megduplázódásához vezettek. Többek között ez a kettős hatás eredményezte, hogy a magyar devizahitelesek mind nagyobb számban fizetésképtelenné váltak, válnak, azaz a svájci frank alapú kölcsönök kifizethetetlenek.”

Gazdasági Versenyhivatal: Váltás egyes lakossági és kisvállalati pénzügyi termékek esetében – Ágazati vizsgálat – Végleges jelentés (2009.02.05.). http://www.gvh.hu/…/…/banki_ágazati_vizgy_2009_02_09_pdf.pdf

"57. A THM jelenlegi formájában teljesen figyelmen kívül hagyja a devizakockázatot. Tekintettel arra, hogy több tanulmány is megállapította, hogy a magyar lakosság nem helyesen méri fel a devizahitelezés kockázatait, célszerűnek tűnik a THM mutató fejlesztése vagy kiegészítése olyan információkkal, amelyek az ügyfeleket segítik a devizakockázat felmerésében."

"100. A devizahitelek kapcsán érdemes kiemelni, hogy azok népszerűsége és sikeressége jelentős részben annak köszönhető, hogy a forint árfolyama a vizsgált időszakban lényegesen kedvezőbben alakult, mint azt a pénzpiaci kamatlábak alapján várni lehetett volna. Az azonos lejáratra vonatkozó forint kamatlábak ugyanis jelentősen meghaladták a svájci frank megfelelő kamatlábakat, aminek következtében az adott időszakban a forint leértékelődése volt várható a svájci frankkal szemben, így teljesülhet ugyanis csak a kamatparitás."

Végezetül a Gazdasági Versenyhivatal korabeli ágazati vizsgálata és végleges jelentésének 57. és 100. pontja kimondja az igazságot. Nem is fejezhetném be jobban a Kúriát felhívó levelemet azzal, hogy a THM hiányossága és az árfolyamkockázati tájékoztatók kamatparitás elhallgatása mellé a Kúria is beállt a sorba és 6/2013 PJE határozat 1-3. pontjaival egy egész bírósági rendszert vezetett a kamatparitással ellentétes tudománytalan tévutakra.

Tisztelettel:

dr. Kriston István ügyvéd, európajogi (pénzügyi) szakjogász  drkristonugyved@gmail.com

VISSZA AZ I. RÉSZHEZ.

[apss_share]