Devizahitelek – Végre fontos precedens értékű ítéletek! Mellettünk a Bíróság! “2022”

devizahitel, Nemzeti Civil Kontroll, ügyvéd, Devizahitelek - Végre fontos precedens értékű ítéletek! Mellettünk a Bíróság! "2022"

Szabó Miklós ügyvédi iroda vezető, biztonság – jogi és kommunikációs szaktanácsadó. –Ezek az ítéletek a Bírók jogi érveléseik óriási nagy jelentőséggel bírnak abban, hogy végre tömegével tudjuk igazunkat bizonyítani, és érvényesíteni!
Ezért kérem, osszátok tovább minél többször, hogy másokhoz is eljuthassanak ezek az információk!

Mellettünk a Bíróság! "2022" Az ítéletek szinte kivétel nélkül az összes deviza szerződéseikre érvényesek és bevethetők ellenük.

„Jogi ágyúval a bankok ellen”

Figyelem fontos precedens értékű ítéletek!
ERSTE BANK HUNGARY ZRT. és  MKB BANK NYRT. ellen.

Az ítéletek szinte kivétel nélkül az összes deviza szerződéseikre érvényesek és bevethetők ellenük.

A kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg átadott „kockázatfeltáró nyilatkozat” egy olyan blankettanyilatkozat, amely önmagában nem bizonyítja, hogy a bank eleget tett az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének.

Az Erste Bank Hungary Zrt. által adott tájékoztatás nem terjed ki az EUB C-186/16. és C-51/16. számú ítéletében előírt tartalmi elemekre.

Valós kockázatfeltárás nem történt, mert a kockázatfeltáró nyilatkozat az elnevezésével ellentétben nem tartalmazott tényleges kockázatfeltárást.

A nyilatkozatból csupán az állapítható meg, hogy a feleket árfolyamkockázat terheli, tartalmazza a deviza-forint árfolyamváltozás lényegét és azt, hogy ennek kihatása van, illetve kihatása lehet a törlesztőrészletekre. 
Nem tartalmazza a nyilatkozat, hogy az árfolyamváltozás akár szélsőséges mértékű is lehet, annak nincs felső korlátja, és amelynek eredményeként olyan mértékben emelkedhet a törlesztőrészlet, hogy a kölcsön visszafizetése súlyos gazdasági nehézségeket okozhat a felperesek számára, mert a havi törlesztőrészlet adott esetben meghaladhatja a havi jövedelmüket is.

Azzal, hogy az Erste Bank Hungary Zrt. a szerződés aláírásával egy időben átadott a Hitelfelvevőknek egy blankettanyilatkozatot, nem biztosította számukra azt, hogy kellő időben, a tényleges kockázat ismeretében, alapos mérlegelés után tudjanak döntést hozni.

A kockázatfeltárásnak szánt tájékoztatás egy szerződéses feltételként került meghatározásra a szerződésben. 
Az Erste Bank Hungary Zrt. a szerződés megkötése előtt pedig a szerződés tervezetét nem ismerhette. 
A tájékoztatás nem csak azért jogszabálysértő, mert nem a szerződéskötést megelőzően kelt; a tájékoztatás nem tartalmazza ugyanis a szerződést érintő minden lényeges körülményt.

Határozott állásfoglalásunk szerint a Kockázatfeltáró nyilatkozatban foglaltak nem csak egyértelmű tájékoztatásnak, hanem egyértelmű és világos szerződési feltételnek sem minősülnek.

A fellebbviteli bíróság törvénykezési gyakorlata alapján minden további magyarázat nélkül ez a tájékoztatás nem volt alkalmas arra, hogy biztosítsa az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeikre gyakorolt, esetlegesen jelentős gazdasági következményeinek a megfelelő megismerhetőségét.

E körben hivatkozni kívánunk továbbá Dr. Budaházi János ügyvéd által képviselt felperesek
xy/2021/8. számú közbenső ítéletére, ahol a Fővárosi Törvényszék azonos tényállás mellett az Erste Bank Hungary Zrt. alperessel szemben ugyanezen jogi következtetésre jutott:

Az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelenségének vizsgálata során viszont a fellebbviteli bíróság törvénykezési gyakorlata (13.Gf.40196/2021/4/II.) alapján abból kellett kiindulni, hogy az uniós jog a Lisszaboni Szerződést jóváhagyó kormányközi konferencia Záróokmányának 17. számú mellékletében vállaltak szerint elsőbbséget élvez minden tagállamban.

Az EUB C-14/83. számú Sabine von Colson-ítélete 26. pontjában kifejtettekből következően a
nemzeti, adott esetben az Irányelv átültetéséről gondoskodó jogszabályokat a nemzeti bíróságok az Irányelv szövegének és céljának megfelelően kötelesek értelmezni.

Az EUB C-135/77. számú Bosch-ítéletében foglaltak szerint az előzetes döntéshozatali eljárásban kihirdetett ítélet rendelkező részében írtak kötik a tagállami bíróságot az uniós jog értelmezése körében, a döntés indokainak figyelembevételével.

Az régi Ptk. tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályai az Irányelv harmonizálását szolgálják, így azokat az uniós joggal összhangban, az uniós jog elsőbbségére és az EUB ítélkezési gyakorlatára tekintettel kell alkalmazni. 
Az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban kifejtett álláspontja ugyanis a tagállami bíróság számára kötelező jelleggel magyarázza és pontosítja az uniós jogszabály jelentését és terjedelmét, ahogy azt annak hatálybalépésétől kezdődően értelmezni és alkalmazni kell, illetve kellett volna (C-92/11. számú RWE Vertrieb-ítélet 58. pont).



A 2/2014. PJE határozatban foglaltak alapján a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésnek az a rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot a kedvezőbb kamatmérték ellenében korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem, kizárólag akkor vizsgálható, ha a tájékoztatás nem volt világos, illetve nem volt érthető.

Az, hogy a kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázatot az adósokra hárító rendelkezése világos, illetve érthető-e, a 2/2014. PJE határozat III.1. pontjában foglaltakból következően annak ellenére vizsgálható volt, hogy a kölcsönszerződést a felek a régi Ptk. 2009. évi XXXI. törvény szerinti, 2009. május 22-tól hatályos módosítása előtt kötötték. A fellebbviteli bíróság törvénykezési gyakorlata alapján a 2/2014. PJE határozat III. l. pontjában kifejtettek szerint akkor, ha e vizsgálat eredményeként az állapítható meg, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás nem volt világos, nem volt érthető (átlátható) a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt, ez önmagában megalapozza e rendelkezés tisztességtelenségét, és ennek következtében a szerződés érvénytelenségét, mert az érvénytelenség a konstrukció lényegi elemét érinti [régi Ptk.239. § (2) bekezdés].”

„A kölcsön deviza alapú voltát és az árfolyamkockázatnak a felperesekre történő áthárítását a
szerződés a tájékoztatástól függetlenül is világosan tartalmazta, amelyet az általánosan tájékozott, észszerűen   figyelmes, körültekintő, átlagos fogyasztónak fel kellett ismernie. Kizárólag a kockázat átvállalásának korlátlansága lehet olyan kérdés, amelynek eredményeként a kockázatvállalás tisztességtelensége vizsgálható.

E jogvitát megítélő bíróság köteles volt figyelembe venni az EUB joggyakorlatában, így különösen a C-26/13. számú ítéletben, a C-227/18. számú végzésben és a C-186/16. számú ítéletben megfogalmazott, a fogyasztóval szemben alkalmazott általános szerződési feltétekben az árfolyamkockázatra vonatkozó világos, érthető és átlátható tájékoztatás követelményével kapcsolatos szempontokat, és a bírói jogalkalmazást meghatározó 2/2014. PJE határozatban kifejtetteket.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a fogyasztónak minősülő adós valóban csak akkor tud megalapozottan döntést hozni arról, hogy vállalja-e a kölcsönszerződés megkötésével járó kockázatot, és e kockázatokra is tekintettel a szerződésből eredő kötelezettségeket, ha megfelelő tájékoztatást kapott a kockázatokról, és elegendő idő állt a rendelkezésére a szerződés áttanulmányozására, rendelkezéseinek értelmezésére.

A fogyasztótól valóban elvárható, hogy a rendszerint nagy összegű és hosszabb távra szóló ügylet jellegéhez, nagyságrendjéhez, a vállalt kockázat mértékéhez igazodóan tájékozódjon a szerződés megkötése előtt, a szerződési feltételeket tartalmazó okiratot az átlagfogyasztótól elvárható gondossággal áttanulmányozza, és ha a szerződésben olyan rendelkezéseket észlel, amelyeket nem ért, megfelelő magyarázatot igényeljen [2/2012. (XII. 10.) PK vélemény]. Az e részben megnyilvánuló esetleges mulasztása, gondatlan eljárása azonban csak akkor eshet a terhére, ha a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás egyébként tisztességes tartalmú volt (Kúria Gfv.V11.30.090/2020/9. számú ítélet 42. pont).

A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján a felperesek és az alperes a kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg írták alá a kockázatfeltáró nyilatkozatot.” 
„A felperesek tájékoztatás elismeréséről tett írásbeli nyilatkozata arról szól, hogy aláírásukkal igazolják, miszerint a külföldi devizában történő finanszírozás kockázatairól világos tájékoztatást kaptak, a kockázati összetevőket ismerik, a hitelt ennek ismeretében is fel kívánták venni.

A tájékoztatás tartalmazta, hogy az alperes a folyósított kölcsönösszeget a választott devizanemben (svájci frankban) tartja a nyilván, a kölcsönt a választott külföldi devizában kell visszafizetni, az idegen deviza átváltási aránya (árfolyama) napi piaci mozgások hatására változhat, egy esetleges kedvezőtlen árfolyam-emelkedés az adósoknak előre nem látható és előre ki nem számítható többletköltséget okozhat, a kedvezőtlen többlet-terhet az alperes nem vállalja át.

A kölcsönszerződés VII.2. pontjában rögzített „svájci frank klauzula” tartalmazza azt a felperesek azon nyilatkozatát, hogy megértették azt a banki felvilágosítást, amely szerint a kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázatuk keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem svájci frank forrás, és ezen információ tudatában is igénybe kívánják venni a szerződésben meghatározott kölcsön összeget.

A fellebbviteli bíróság törvénykezési gyakorlata alapján minden további magyarázat nélkül ez a tájékoztatás nem volt alkalmas arra, hogy biztosítsa az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeikre gyakorolt, esetlegesen jelentős gazdasági következményeinek a megfelelő megismerhetőségét. A devizában megállapított törlesztő részletek forintban fizetendő ellenértéke emelkedésének a lehetőségéről adott tájékoztatás nem azonos tartalmú azzal, hogy az korlátlanul megnövekedhet, a jövedelmi, vagyoni viszonyaikat meghaladó mértékúvé válhat. A „magasabb forint összeg” konkrét adatok, számok, arányok nélküli meghivatkozása jelentheti azt is, hogy az csak nehezen viselhető, de teljesíthető fizetési kötelezettséget ró rájuk.

A tájékoztató nem tartalmaz szemléltető, a forint árfolyamának a svájci frankhoz képest lehetséges változásaira modellezett eseteket, sem részletes és informatív magyarázatot a deviza alapú kölcsönügyletekben rejlő, a forintügyletektől eltérő kockázatokra. Nem a konkrét kölcsönszerződésből eredő árfolyamkockázat jellegének, legfeljebb a devizahitel lényegének a közérthető ismertetéséhez elegendő kizárólag annak a rögzítése, hogy a kölcsön nyilvántartása és visszafizetése devizában történik, és jelentős árfolyamkockázat keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem svájci frank forrás, továbbá a deviza árfolyama napról napra, a napi piaci mozgások hatására változhat.

Nem tekinthető az EUB joggyakorlatában a C-227/18. számú végzés rendelkező része 1. pontjában felállított követelményrendszernek megfelelő tájékoztatásnak, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatban írtak szerint a forint és a választott deviza átváltási aránya a napi piaci mozgások hatására változhat, és egy esetleges kedvezőtlen árfolyamváltozás/emelkedés az adósoknak előre nem látható, és előre ki nem számítható többletköltséget okozhat.

A tájékoztató egyforma valószínűséggel utal arra, hogy a finanszírozás devizanemének csökken az árfolyama a forinthoz képest, vagy a forint árfolyama csökken a választott devizanemhez képest, így a deviza árfolyamának változása egyaránt növelheti és csökkentheti a finanszírozás forint ellenértékét. A tájékoztatónak ez a megfogalmazása úgy értendő, hogy a forint árfolyamának változása a svájci frankhoz képest mindkét irányba egyenlő valószínűséggel bekövetkezhet.

Ez a tájékoztatás ezért semmilyen formában nem utal az elvárt módon a tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének a futamidő alatti valós lehetőségére, illetőleg arra, hogy ennek következtében az adósok helyzete gazdaságilag nehezen viselhetővé is válhat.

Az EUB C-227/18. számú végzése értelmében nem megfelelő az adott tájékoztatás, ha az csupán annyit tartalmaz, hogy az árfolyamváltozás „a finanszírozás forint ellenértékét” egyaránt növelheti és csökkentheti (az alperestől eltérő pénzintézet árfolyamkockázatról szóló tájékoztatójával kapcsolatban hasonló megállapításra jutott a Kúria a Gfv.VII.30.090/2020/9. számú ítéletében).

A tájékoztató nem tért ki a fogyasztók fizetési kötelezettségének a kitettségére, az árfolyam és a svájci frankra irányadó kamat változása szempontjából az egyes változók egyenként előidézett hatására, és az együttesen bekövetkező változásuk következményére a törlesztő részletek mértékében.

A kölcsönszerződés VII.2. pontjában a felperesek azt vették tudomásul, hogy jelentős árfolyamkockázatuk keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik és a kölcsön fedezete nem svájci frank forrás. 
A kölcsönszerződés VII.1. pontja pótfedezet biztosítását írja elő az adósok számára arra az esetre, ha a svájci frank/forint árfolyam nagymértékben változik.

A szerződés VII.1. pontja a nagymértékű változást százalékos mértékben definiálja. Ebből a felperesek számára egyértelművé kellett válnia, hogy a forint akár nagyobb árfolyamromlásával is számolni lehet. 
A kölcsönszerződésben nyújtott tájékoztatás azonban nem hívja fel a figyelmüket kellő súllyal,
átlátható módon az árfolyamkockázat mibenlétére, az árfolyamromlás valós, lehetséges, jelentős, a szerződésben szereplő százalékos mértéket akár jelentősen meghaladó mértékére, arra, hogy annak esetleges előre nem látható bekövetkezése a gazdasági helyzetüket rendkívül súlyosan érintheti. 
Erről a kockázatfeltáró nyilatkozat sem tartalmaz tájékoztatást.

A perbeli esetben sem a szerződéskötéssel egyidejűleg adott külön írásbeli tájékoztatásból (kockázatfeltáró nyilatkozatból), sem a kölcsönszerződés VII. pontjából (CHF klauzula) nem következik félreérthetetlen módon, hogy amennyiben a folyósítás napján érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyama gyengül, abban az esetben a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban megfizetendő ellenértéke korlátlanul megnövekedhet, az a felperesek jövedelmi, vagyoni viszonyait meghaladó mértékúvé válhat, aminek valós kockázata van a futamidő alatt is.

Az ellentmondásoktól mentesen megszövegezett és egyértelmű tartalom hiányában a felperesek számára nem volt érthető és világos az általuk viselni vállalt árfolyamkockázat korlátlansága, és nem láthatták át a forint leértékelődésével annak eredményeként jelentkező, őket érintő gazdasági következményeket.

A 6/2013. PJE határozat értelmében a pénzügyi intézményt terhelő tájékoztatási kötelezettség nem terjedhet ki az árfolyamváltozás várható irányára és előre nem látható mértékére. 
Amennyiben az árfolyamváltozás irányát és mértékét a pénzügyi intézmény nem láthatta előre, úgy arról a fogyasztó sem tudhatott, vagyis egyik fél sem számolt a „vis maior” jellegű, nagymértékű árfolyamváltozást okozó esemény bekövetkezésével.

A deviza alapú szerződés megkötésével a felperesek a szokásos pénzpiaci körülmények közötti árfolyammozgással együtt járó, nem korlátlan árfolyamkockázatot feltételeztek. 
Ehhez képest ugyanakkor a szerződés támadott feltételei ezt a kockázatviselést korlátlanná teszik azzal, hogy a felperes fogyasztók számára a deviza árfolyam-kockázat tudatos felvállalására vonatkozó kötelezettségéről rendelkeznek. 
A felek közötti kölcsönszerződés kikötései, valamint az árfolyamkockázati tájékoztató együttesen meghatározott tartalma alapján a felperesek az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjén keresztül azt számításba vehették, hogy a perbeli kölcsönszerződéshez kapcsolódik árfolyamkockázat, de nem ismerhették fel azt, hogy a kockázatviselésének nincs felső határa, az korlátlan, és azt sem, hogy az a fizetési kötelezettségeikre milyen hatást gyakorol.

Az EUB C-51/17. számú ítéletének 4. kérdésre adott válaszából továbbra is értékelendő árfolyamrésre, valamint egyoldalú módosítási jogra tekintettel a felperesek egyáltalán nem lehetettek tisztában a kötelezettségük működési mechanizmusával, és e mechanizmusnak a fizetési kötelezettségeire gyakorolt tényleges hatásával (C-26/13. számú ítélet). 
A felperesek e három szerződési feltétel mellett nem tudták megállapítani és ellenőrizni, hogy az aktuális fizetési kötelezettségük melyik feltételre visszavezethetően és hogyan változott.

A Kúria a Gfv.VII.30.090/2020/9. számú ítélet 31. pontjában azt fejtette ki, hogy ha az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás nem volt világos, nem volt érthető (átlátható) a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt, ez önmagában megalapozza e rendelkezés tisztességtelenségét, ennek következtében a szerződés érvénytelenségét, mert az érvénytelenség a konstrukció lényegi elemét érinti [régi Ptk. 239. § (2) bekezdés].

Az EUB C-776/19-C-782/19. számú egyesített ügyekben 2021. június 10-én hozott ítéletében az Irányelv 3. cikk (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban kifejtettekből az következik, hogy valamely kölcsönszerződésnek azok a feltételei, amelyek előírják, hogy a számla pénzneme a deviza, a fizetés pénzneme pedig az ettől eltérő nemzeti fizetőeszközben van meghatározva, és amelyek következtében az árfolyamkockázatot – amelynek felső határa nem korlátozott – a kölcsönfelvevő viseli, a feleknek a szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhetnek elő a fogyasztó kárára, ha a szolgáltató az átláthatóság követelményét a fogyasztóval szemben tiszteletben tartva nem számíthatott észszerűen arra, hogy a fogyasztó egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.

A szerződés jogvita tárgyává tett feltételei a szerződésből eredő jogokban és kötelezettségekben egyensúlytalan helyzetet teremtenek, mert miközben a felperesek számára a deviza árfolyamkockázat korlátlan felvállalására vonatkozó kötelezettségéről rendelkeznek, addig a hitelező helyzetére az árfolyam változása nem hat ki, mert a felperesek által történő visszafizetéskor forintban ugyanolyan értékű devizához jut, mint amennyit folyósított. Ezen túlmenően az egyensúlytalan helyzet azért is megállapítható, mert a szerződés a felpereseknek nem biztosít egyoldalú, a saját jövedelmük szerinti devizanemre való áttérést lehetővé tevő módosítási jogot, miközben az alperes a kölcsönszerződés VII.1. pontja alapján a svájci frank/forint árfolyamának nagy mértékű, százalékos változása esetén – amelynek következtében a biztosítékként nyújtott ingatlan már nem lesz elegendő biztosíték – pótfedezet nyújtását követelheti.

Mindezek alapján a korlátlan árfolyamkockázat viselésének a felperesekre telepítéséről szóló feltételek nem világos, nem érthető, nem átlátható feltételek, s ezzel a felek viszonyában a felperesek hátrányára egyensúlytalanságot okoznak, mert az alperes – jóhiszemű eljárása esetén, az átláthatóság követelményét a felperesekkel szemben tiszteletben tartva – észszerűen nem számíthatott arra, hogy a felperesek az egyedi megtárgyalást követően elfogadják az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.

A korlátlan árfolyamkockázat viselésének fogyasztóra telepítéséről szóló feltételek nem világos és nem érthető feltételek, a szerződő felek jogviszonyában a jóhiszeműség követelményét sértve egyensúlytalan helyzetet teremtenek, ezért tisztességtelenek.

Az árfolyamkockázat a deviza alapú kölcsönszerződések jellegéből következik [6/2013. PJE határozat III.2.a) pontjához tartozó indokolás], a deviza alapú kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatására vonatkoznak, ezért adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt idézhetik elő a szerződés egészének érvénytelenségét, a kikötések tisztességtelenségén keresztül [2/2014. PJE határozat l. pontjához tartozó indokolás].”
„A bíróság a keresettel érvényesített jog fennállásaként megállapítja, hogy az alperes és a felperesek között … -án létrejött, … számú kölcsönszerződés érvénytelenségi ok folytán a kötelmi hatályát nem válthatja ki, ezért a felpereseket megilleti a kötelmi jogi érvénytelenségből fakadó jogkövetkezmények alkalmazásának követelését jelentő jog.”

MKB BANK NYRT. Kockázatfeltáró nyilatkozata nem megfelelő!!!!
Dr. Budaházi János ügyvéd által képviselt felperesek XY/2021. számú jogerős ítéletében, a Fővárosi Ítélőtábla az MKB Bank Nyrt. alperessel szemben a szerződés érvénytelenségét állapította meg úgy, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat okirati hiányosságaira hivatkozott:

„Erre figyelemmel kizárólag az okiratba foglalt tájékoztatás tartalma alapján kellett arról döntést hozni, hogy az megfelelő volt-e az EUB által kidolgozott és a magyar bíróságok által is kötelezően alkalmazandó szempontrendszer alapján.
A 2/2014. PJE határozat alapján a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem, kizárólag akkor vizsgálható, ha a tájékoztatás nem volt világos, illetve nem volt érthető.



Az, hogy az adott szerződés (illetve az abban foglalt kockázatfelzáró nyilatkozat) árfolyamkockázatának felperesek általi viselésére vonatkozó rendelkezése világos, illetve érthető-e, a PJE határozat III. 1 pontjában kifejtettek szerint annak ellenére vizsgálható volt, hogy a perbeli szerződést a felek a Ptk.-nak a 2009. évi XXXI. törvénnyel történt, 2009. május 22-től hatályos módosítása előtt kötötték meg. Ha ezen vizsgálat eredményeként az állapítható meg, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás nem volt világos, nem volt érthető (átlátható) a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt, ez önmagában megalapozza e rendelkezés tisztességtelenségét, ennek következtében a szerződés érvénytelenségét, mivel az érvénytelenség a konstrukció lényegi elemét érinti [Ptk. 239. § (2) bekezdés],

Az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelenségének vizsgálata során abból kellett kiindulni, hogy az uniós jog a Lisszaboni Szerződést jóváhagyó kormányközi konferencia Záróokmányának 17. számú mellékletében vállaltak szerint elsőbbséget élvez minden tagállamban. Ebből következően a nemzeti, adott esetben a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló a Tanács 93/13/EGK irányelve (továbbiakban: Irányelv) átültetéséről gondoskodó jogszabályokat az EUB C-14/83. számú Sabine von Colson-ítéletében kifejtettek szerint a bíróságok az Irányelv szövegének és céljának megfelelően kötelesek értelmezni.

A Ptk. tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályai az Irányelv harmonizálását szolgálják, így azokat az uniós joggal összhangban, az uniós jog elsőbbségére és az EUB ítélkezési gyakorlatára tekintettel kell alkalmazni. 
Az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban kifejtett álláspontja ugyanis a tagállami bíróság számára kötelező jelleggel magyarázza és pontosítja az uniós jogszabály jelentését és terjedelmét, ahogy azt annak hatálybalépésétől kezdődően értelmezni és alkalmazni kell, illetve kellett volna (C- 92/11. „RWE Vertrieb” ítélet 58. pont).

Az EUB a C-26/13. számú ítéletében az Irányelv 4. cikk (2) bekezdésének értelmezésével, a világos és érthető megfogalmazás szempontrendszerével összefüggésben úgy foglalt állást, hogy általános elvárásként fogalmazta meg az alaki és nyelvtani érthetőség teljesülését, továbbá ezen felül olyan egyértelmű és érthető kritériumok megadását, amelyekből a fogyasztó előre láthatja a kikötés eredményeként jelentkező, öt érintő gazdasági következményeket.

Kiemelte, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani a szerződés valamennyi feltételének és a szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére.
A Kúria az EUB C-26/13. számú ítéletének kihirdetése után, annak irányadó szempontjai figyelembevételével hozta meg a 2/2014. PJE határozatát, amely szerint a világos és érhető megfogalmazás, továbbá az átláthatóság elvéből következően a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni a szerződéskötéskor, hogy megfelelően fel tudja mérni az általa vállalt kötelezettségeket, árfolyamkockázat esetén azt, hogy a jövedelme szerinti pénznem leértékelődésével annak hatása a fizetési kötelezettségére korlátlan.

Az általános szerződési feltételekben szereplő, az árfolyamkockázat mibenlétére, tartalmára, viselésére vonatkozó kikötés akkor világos és érthető, ha az „átlagos fogyasztó” mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára felismerhető, hogy a számára kedvezőtlen árfolyamváltozás korlátozás nélkül őt terheli, annak felső határa nincs. Rámutatott, hogy a fogyasztó felé teljesített olyan tartalmú tájékoztatás, amely szerint a fogyasztó által fizetendő árfolyamkockázat korlátozott vagy nem valós, lerontja a szerződés egyértelmű megfogalmazását és a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozatot.

Az EUB a C-51/17. számú ügyben hozott ítéletében lényegében megerősítette a korábbi, C- 186/16. számú ítéletében foglaltakat, és kifejtette, az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségekre gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.
Az árfolyamkockázat viselését szabályozó szerződési feltétel átláthatóságának megítélése során – a 2/2014. PJE határozatból és az EUB C-l86/16. számú ügyben hozott ítéletének indokolásából is kitünően – a felek közötti szerződés szövegén túl jelentősége van a pénzügyi intézmény részéről nyújtott tájékoztatásnak is [Ptk. 205. § (3) bekezdés, 209. § (l)-(2) bekezdés].

Ennek során a pénzügyi intézmény nem titkolhat el lényeges információt, nem adhat félreértelmezhető információt, lényeges körülményt nem állíthat be lényegtelenként, és nem hangsúlyozhatja a szolgáltatás vagy a pénzügyi eszköz előnyös tulajdonságait anélkül, hogy ezzel egyidejűleg a hátrányos tulajdonságok, illetőleg a kockázatok tárgyilagos és pontos bemutatására ne kerülne sor, és nem használhat az ügyfél számára érthetetlen és értelmezhetetlen kifejezéseket.
Az EU Bíróság határozataiban írtak szerint a tájékoztatásnak ki kell térnie a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására (C-l86/16. 49.pont); azon mechanizmus konkrét működésére, amelyre az érintett feltétel utal, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyra oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket (C-l 86/16. 45. pont, C-26/13, 75. pont); arra, hogy a fogyasztó a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik (C-l 86/16. 50. pont).

Az Irányelvben előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel az a devizaalapú szerződés is, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, az árfolyamváltozásnak nincs felső határa (azaz nem szükséges, hogy a „korlátlan” vagy „nincs felső határa” kifejezéseket kifejezetten tartalmazza a kikötés), de csak abban az esetben, ha egyfelől a fogyasztót nem csupán arról a lehetőségről tájékoztatták, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni tudja az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is 
(C-227/18. számú végzés 40.). A Kúria a Gfv. VII. 30.090/2020/9. döntésében is ekként foglalt állást.

Sem az EU Bíróság, sem a jogegységi határozatok olyan elvárást nem fogalmaznak meg, miszerint a tájékoztatásnak konkrét adatokat, számítást, illetve az árfolyam várható alakulásának bemutatását is tartalmaznia kellene, feltéve, ha ennek hiányában is a tájékoztatásból az árfolyamkockázat mibenléte és annak gazdasági következményei világosan és egyértelműen felismerhetők.

A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján a felperesek a szerződés megkötésével egyidejűleg írták alá a kockázatfeltáró nyilatkozatot. 
A felpereseknek a tájékoztatás elismeréséről tett írásbeli nyilatkozata arról szól, hogy előre meg nem becsülhető gyakoriságú, irányú és mértékű árfolyamváltozás hatására változhat, kedvezőtlen esetben akár jelentős mértékben megnövekedhet mind a tőketartozás, mind a törlesztőrészletek forintban számított összege, továbbá az árfolyam és a kamat bármilyen irányú változása akár együttesen is bekövetkezhet, ami kedvezőtlen esetben a forintban számított adósságterhek halmozott növekedését eredményezheti.

Minden további magyarázat nélkül ez a tájékoztatás nem volt alkalmas arra, hogy biztosítsa a szerződéskötés következményeinek kellő idejű megismerhetőségét. Ez a tájékoztatás nem azonos tartalmú azzal, hogy a törlesztőrészlet korlátlanul megnövekedhet, és a felperesek jövedelmi, vagyoni viszonyait meghaladó mértékűvé válhat.

Ez a tájékoztatás konkrét adatok, számok, arányok bemutatása nélkül jelentheti azt is, hogy a választott deviza árfolyamának a forinthoz viszonyított emelkedése csak nehezen viselhető, de teljesíthető fizetési kötelezettséget ró a fogyasztókra.

A tájékoztatásból nem világos és nem érthető, hogy az árfolyam felperesekre kedvezőtlen változásának nincs felső határa. 
A tájékoztató nem tartalmaz szemléltető, a forint árfolyamának a svájci frankhoz képest lehetséges változásaira modellezett eseteket, sem részletes és informatív magyarázatot a deviza alapú hitel-, kölcsönügyletekben rejlő – a forintügyletektől eltérő – kockázatokra.

A fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően megismerheti-e a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit. Többek között ezen információk ismerete alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi-e magát (C-377/14. számú ítélet 64. pont).

A felperesek a kockázatfeltáró nyilatkozatban kijelentették, hogy a kockázatfeltárásban foglaltakat tudomásul vették, a szerződést a kockázatok felelős mérlegelésével kötötték meg. 
A felperesek ténylegesen azt vállalták a szerződésben, hogy ha az adott szerződés futamideje alatt a forint bármely okból, kedvezőtlen esetben akár jelentős mértékben is gyengül, akkor is, akár a jövedelmi, vagyoni viszonyaikat meghaladó mértékben is megfizetik az így adódó bármely tartozást.

Amennyiben a vállalt kötelezettség világos és érthető lett volna, a vállalt kötelezettségnek ezt a tartalmát kellett volna visszaadnia. Ehhez képest a kockázatfeltáró nyilatkozat a tőketartozás és a forintban számított törlesztőrészlet „akár jelentős” mértékű megnövekedéséről, továbbá az árfolyam és a kamat együttes változásának következményeként a forintban számított adósságterhek „halmozott növekedéséről” szóló tájékoztatás tudomásulvételét rögzíti. 
Ez azonban nem jelent korlátlan mértékű változást és korlátlan összegű fizetési kötelezettségvállalást.

A tájékoztatás semmilyen formában nem utal az elvárt módon a tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének a futamidő alatt is bekövetkezhető valós lehetőségére és arra, hogy ennek következtében a felperesek helyzete gazdaságilag nehezen viselhetövé is válhat.

Éppen az EU Bíróság C-227/18. számú végzése értelmében nem megfelelő az adott tájékoztatás, ha az csupán annyit tartalmaz, hogy az árfolyamváltozás hatására „változhat, kedvezőtlen esetben akár jelentős mértékben növekedhet” a tőketartozás, mint a törlesztörészletek forintban számított összege.
Sem a szerződésből, sem a felperesek által a szerződéskötéssel egyidejűleg aláírt írásbeli tájékoztatásból nem következik félreérthetetlen módon, hogy amennyiben a folyósítás napján érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyama gyengül, abban az esetben a devizában megállapított törlesztő részletek forintban megfizetendő ellenértéke korlátlanul megnövekedhet, a felperesek jövedelmi, vagyoni viszonyait meghaladó mértékűvé válhat, aminek valós kockázata van a futamidő alatt is. Az ellentmondásoktól mentesen megszövegezett és egyértelmű tartalom hiányában a felperesek számára nem volt érthető és világos az általuk viselni vállalt árfolyamkockázat korlátlansága, és nem láthatták át a forint leértékelődésével annak eredményeként jelentkező, őket érintő gazdasági következményeket.

A 2014/17/EU irányelv csak 2016. március 21-étöl hatályos és az azt követően kötött szerződésekre alkalmazandó, de a jelen perben megalkotásának története és a célja jelentős. 
A preambulumának 4. és 30. pontja alapján egyértelművé teszi, hogy a deviza alapú szerződést megkötő fogyasztók ténylegesen nem értették meg az általuk vállalt kötelezettség mibenlétét.

Az irányelv preambulum bekezdéseiből az következik, hogy a fogyasztók azért kötötték meg a deviza alapú szerződéseket, mert azokat a forintkölcsönöknél előnyösebbnek hitték.
A 6/2013. PJE határozat értelmében a pénzügyi intézményt terhelő tájékoztatási kötelezettség nem terjedhet ki az árfolyamváltozás várható irányára és előre nem látható mértékére. Amennyiben az árfolyamváltozás irányát és mértékét a pénzügyi intézmény nem láthatta előre, úgy arról a fogyasztó sem tudhatott, vagyis egyik fél sem számolt a „vis maion’ jellegű, nagymértékű árfolyamváltozást okozó esemény bekövetkezésével. A deviza alapú szerződés megkötésével a felperesek tehát a szokásos pénzpiaci körülmények közötti árfolyammozgással együtt járó, nem korlátlan árfolyamkockázatot feltételeztek.

Ehhez képest ugyanakkor a szerződés sérelmezett rendelkezése ezt a kockázatviselést korlátlanná teszi azzal, hogy a fogyasztók számára a deviza árfolyam-kockázat tudatos felvállalására vonatkozó kötelezettségéről rendelkeznek.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetésével, és azokat a Pp. 206.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint értékelve arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperesek a szerződés feltételei és a kockázatfeltáró nyilatkozat együttesen meghatározott tartalma alapján – az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjén keresztül – azt számításba vehették, hogy a szerződéshez kapcsolódik árfolyamkockázat, de nem ismerhették fel azt, hogy a kockázatviselésüknek nincs felső határa, az korlátlan, és azt sem, hogy az a fizetési kötelezettségeikre milyen hatást gyakorol, a törlesztőrészletek korlátlanul megemelkedhetnek.

A felperesek által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat azért sem érthető, mert az EUB C-51/17. számú ítéletének 4. kérdésre adott válaszából továbbra is értékelendő árfolyamrésre, valamint egyoldalú módosítási jogra tekintettel a felperesek egyáltalán nem lehettek tisztában a kötelezettségük működési mechanizmusával és e mechanizmusnak a fizetési kötelezettségeikre gyakorolt tényleges hatásával (C-26/13. számú „Káslcr” ítélet).

A fogyasztó felperesek e három szerződési feltétel mellett nem tudták megállapítani és ellenőrizni, hogy az aktuális fizetési kötelezettségük melyik feltételre visszavezethetően és hogyan változik. Az EUB C-51/17. számú ügyben hozott ítéletében foglaltakból következően a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény, valamint a DH2 törvény utólagos hatálybalépése nem tartozik azon körülmények közé, amelyekre a bíróságnak az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltétel átláthatóságának értékelése során tekintettel kell lennie, annak ellenére, hogy ezek a törvények kötelezően és ex tunc hatállyal módosították a perbeli szerződéseknek az árfolyamrésre és az alperes egyoldalú szerződésmódosítási jogára vonatkozó egyes feltételeit (C-51/17. számú ügyben hozott ítélet 80-83. pont).

A Kúria a Gfv. VII.30.090/2020/9. számú ítélet 31. pontjában azt fejtette ki, hogy ha az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás nem volt világos, nem volt érthető (átlátható) a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt, ez önmagában megalapozza e rendelkezés tisztességtelenségét, ennek következtében a szerződés érvénytelenségét, mert az érvénytelenség a konstrukció lényegi elemét érinti [rPtk. 239. § (2) bekezdés].

Az EUB C-776/19-C-782/19. számú egyesített ügyekben 2021. június 10-én hozott ítéletében az Irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban kifejtettekből az következik, hogy valamely kölcsönszerződésnek azok a feltételei, amelyek előírják, hogy a számla pénzneme a deviza, a fizetés pénzneme pedig az ettől eltérő nemzeti fizetőeszközben van meghatározva, és amelyek következtében az árfolyamkockázatot – amelynek felső határa nem korlátozott – a kölcsönfelvevő viseli, a feleknek a szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhetnek elő a fogyasztó kárára, ha a szolgáltató az átláthatóság követelményét a fogyasztóval szemben tiszteletben tartva nem számíthatott észszerűen arra, hogy a fogyasztó egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.

A szerződés támadott feltételei a szerződéből eredő jogokban és kötelezettségekben egyensúlytalan helyzetet teremtenek, mert miközben a felperesek számára a deviza árfolyamkockázat korlátlan felvállalására vonatkozó kötelezettségéről rendelkeznek, addig a hitelező helyzetére az árfolyam változása nem hat ki, mert a felperesek által történő visszafizetéskor forintban ugyanolyan értékű devizához jut, mint amennyit folyósított. Ezen túlmenően az egyensúlytalan helyzet azért is megállapítható, mert a jelen szerződésnek nincs olyan feltétele, amely lehetőséget adna az adósoknak az árfolyamváltozás kockázatának és az abból származó érdeksérelmeknek a megszüntetésére vagy enyhítésére, és a szerződés más módon sem ellensúlyozza a kockázat korlátozás nélküli adósokra hárítását.

Mindezek alapján a korlátlan árfolyamkockázat viselését a felperesre telepítő feltételek nem világosak, nem érthetőek, nem átláthatónk, és ezzel a felek viszonyában a felperesek hátrányára egyensúlytalanságot okoznak, mert az alperes jóhiszemű eljárása esetén az átláthatóság követelményét a felperessel szemben tiszteletben tartva észszerűen nem számíthatott arra, hogy a felperes az egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.

Az árfolyamkockázat a deviza alapú hitel-, kölcsönszerződések jellegéből következik [6/2013. PJE határozat III.2. a) pontjához tartozó indokolás], a deviza alapú hitel-, kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatására vonatkoznak, ezért adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt idézhetik elő a szerződés egészének érvénytelenségét, a kikötések tisztességtelenségén keresztül [2/2014. PJE határozat 1. pontjához tartozó indokolás].

A felperesek a szerződés érvénytelenségeinek jogkövetkezményére irányuló, a felek közötti elszámolásra is kiterjedő kereseti kérelmére tekintettel az elsőfokú bíróság a felpereseket megillető jog fennállásáról a Pp. 213. § (3) bekezdése alapján helytálló közbenső ítéleti döntést hozott mikor a szerződés tisztességtelenség miatti érvénytelenségét megállapította.”

Jogi probléma esetén keressék bizalommal Dr. Budaházi János egyéni ügyvédet (polgári és büntető jogász) 
Ügyvédi iroda elérhetősége: 2030 Érd, Mályva utca 14. Tel: 06-70-632-3583 vezetékes telefon: 06-23-360-472 
E-mail: drbudahazijanos.erd@gmail.com Ügyfélfogadás kizárólag telefonos egyeztetés után lehetséges. 



Figyelem! A Nemzeti Civil Kontroll egy határokon átívelő széles körű baráti közösség és nem „deviza”- hiteles érdekvédelmi szervezet!
Ennek ellenére arra törekszünk, hogy azok a hírek, vélemények, károsulti gondolatok, valamint jogászi, ügyvédi és pénzügyi szakértői vélemények, dokumentumok, bírósági ítéletek melyek a „fősodratú” médiában nem kapnak publikációs felületet, politikai és gazdasági nézetektől függetlenül nálunk megjelenjenek. Ezáltal is elősegítve a károsultak szélesebb információszerzésének lehetőségét.
A Nemzeti Civil Kontroll szerkesztősége a devizakárosultak részére nem ad, és soha nem is adott jogi tanácsokat, utasításokat és nem végez jogi képviseletet sem. Az oldalainkon fellelhető dokumentumok, olvasói gondolatok, ügyvédi, szakértői vélemények kizárólag azok szerzőjének véleményét tükrözik, melyet a szerkesztőségünkhöz a szerzők közlés céljából eljuttattak, illetve az internetes portálokon, vagy közösségi média felületeken bárki számára hozzáférhető forrásból származnak, melyeket oldalainkon másodközlésként megjelentetünk. Ezen dokumentumok és információk hasznosságát, vagy valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni. Természetesen ezek a dokumentumok, írások, illetve gondolatok szabadon felhasználhatóak, de a Nemzeti Civil Kontroll kizár minden felelősséget a felhasználásukból eredő esetleges károkért. Konkrét jogi probléma esetén kérjük, hogy forduljon ügyvédhez. FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK, COOKIE HASZNÁLAT, GDPR-ADATVÉDELEM