Devizahitel – nem tartható, hogy a családok éveken át fizetnek, majd többel tartoznak, mint az indulásnál

„A devizahiteleseknek már szájukig ért a víz. Már ha az víz volt”– mondta a közelmúltban megtartott évértékelőjében Orbán Viktor.

Mindezt a tíz éve hatalomba készülő miniszterelnök jelentette ki, és hozzáfűzte: nem tartható, hogy a családok éveken át fizetnek, majd többel tartoznak, mint az indulásnál. Úgy tűnik azonban, hogy a devizahitelesekről mindig csak a kampányban esik sok szó, valójában kevés segítséget kapnak.

A Hiteles Mozgalom ügyvezetője, Szabó József szerint, a magyar bírói gyakorlat egyelőre nem vizsgálja, hogy az adósságukat törleszteni képtelen devizahitelesek a kölcsön felvételekor kaptak-e közérthető tájékoztatást az árfolyam- és a kamatkockázatokról.

Pedig a tisztességtelen, nem teljesíthető szerződéseket meg kellene semmisíteni. A mai helyzetről kértük Szabó József értékelését.
– A kormányfő évértékelőjében azt sugallta, hogy jelentősen könnyítették a devizahitelesek problémáját. Vajon az adósok is így érzik?

A VIDEÓ UTÁN A CIKK FOLYTATÓDIK!

– Egyáltalán nem, pedig reméltük. Ugyanis Orbán Viktor tudta, hogy a családok tíz éve eladósodva várták az új kormányt, a devizahiteleseknek már valóban szájukig ért a víz. Már ha az volt.

– Nem mondta ki, de itt valami egészen durva dologra utalt a miniszterelnök. Változott a helyzet?

– Azóta annyi történt, hogy több százezer család belefulladt ebbe a vízbe – már ha az víz volt. Sokan elvesztették otthonukat. Vagy elárverezték, vagy kényszerből, áron alul eladták, vagy rendőri segítséggel kilakoltatták őket.

Eddig egyébként 50 ezer ember vesztette el a lakását. Negyedévente 1500 embert lakoltatnak ki, több százezer család, köztük 280 ezer nyugdíjas küzd jövedelem-letiltással. Miközben ismételten óriási tempóban folyik a lakosság eladósítása. Reméljük, nem jutunk el oda, hogy jövedelemvizsgálat nélkül adnak jelzálogkölcsönöket.

– Pedig ma az ország lakói úgy érzik, hogy sok kormányzati mentőakció indult a devizahitelesek érdekében. Ez ma még nem érezteti hatását?

– Nézze, akik fizetnek a mai napig, azoknak is a „szájukig ér a víz”, mivel olyan mértékű törlesztő-részletet kell fizetniük, amelyet egyáltalán nem vállaltak. Orbán Viktor rég elfelejtette az általa is kimondott igazságot: A devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak.

A miniszterelnök azt is mondta, nem tartható, hogy az emberek éveken át fizetnek, majd többel tartoznak, mint az indulásnál. Ehhez képest, a kormány velünk – hitelkárosultakkal – nem tárgyal, minden megszülető döntésről csak a bankok lobby-szervezetével, a Bankszövetséggel egyeztetett.

– Más devizahitelezéssel sújtott országban is alkalmazták a Magyarországon csak forintosításnak nevezett eljárást. Valójában ez miért nem segített?

– Valójában ezzel a 180 forintos kedvezményes végtörlesztéssel mindenkit ki tudtak volna húzni a vízből – már ha az víz volt. 2011 végén azonban úgy egyeztek meg a bankokkal, hogy csupán az érintettek tizedének teszik lehetővé ezt a menekülési utat. Egyébként a forintosításkor 256 forintos árfolyammal számoltak, miközben a svájci frank árfolyama a hitel felvételének időpontjában 150-160 forint volt, és a bankok azt nyilatkozták, hogy nem kell félni a devizahiteltől, tartós és jelentős árfolyam-emelkedés nem várható.

A VIDEÓ UTÁN A CIKK FOLYTATÓDIK!

A családok hittek ennek a hamis ígéretnek. Pedig Rogán Antal nyilvánvalóvá tette, hogy azokat, akik annak idején a devizahitel felvételének lehetőségével éltek, kevés kivétellel, de gyakorlatilag mind megtévesztették és becsapták.

Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Megtévesztették és becsapták abban az értelemben, hogy messze nem voltak tisztában a devizahitelek felvételének minden kockázatával. Tehát a kormány ismerte a problémát, csak az elmúlt tíz évben sem történt semmi érdemleges.

– Vagyis úgy érzi, hogy az Orbán-kormány, bár ismeri a problémát, megoldani nem tudja, vagy nem akarja?

– Jelenleg is több ezer per van folyamatban a hazai bíróságokon, jelenleg is van még devizahiteles ügy az Európai Unió bíróságán. Most vizsgálják a bíróságok a perekben, hogyan is történt a gyakorlatban a megtévesztés és a becsapás. A banki károsult családok éveken keresztül elhitték, hogy a 2008-as válság miatt emelkedett meg a frank árfolyama. Azonban ez egy óriási hazugság! Jelenleg a svájci fizetőeszköz árfolyama közelíti a 320 forintot, miközben a válságnak már évek óta nyoma sincs.

–  Inkább arról lehet szó, hogy a forint félig-meddig tudatos romlása miatt drágul a frank, és hozza egyre rosszabb helyzetbe a devizahiteleseket?

– A frank, illetve a többi deviza azért egyre drágább, mert annak az országnak a pénze leértékelődik, ahol magas az infláció. Azt egyébként már a Kúria munkatársai is megállapították: az infláció az árfolyam elcsúszásához vezet.

Az elcsúszás alatt a forint gyengülését kell érteni. A családok millióinak becsapása, megtévesztése emiatt következett be. Azt az alapvető információt nem közölték a szerződéskötés folyamán a bankok az ügyfeleikkel, hogy a futamidő alatt végig tartós forintgyengülésre kell számítani!

– Ugyanakkor születnek uniós bírósági ítéletek. Ezeknek nincs hatásuk a hazai joggyakorlatra?

– A szakértőink szerint, nagy veszély, hogy a Kúria bírái nemcsak az európai jogelveket hagyják figyelmen kívül, hanem saját, korábbi jogegységi döntéseiket is. Ezek ugyanis kimondják, hogy az árfolyam- és kamatkockázatokról megfelelően tájékoztatni kellett volna az ügyfeleket, ami azonban nem történt meg. Ha ugyanis megtörtént volna, akkor biztos nem lenne 1 millió 700 ezer devizakárosult, s nem lenne 900 ezer család ellen indított végrehajtás sem. Az emberek nem hülyék, csak félrevezették őket.

– Vagyis a hazai devizahiteles jog – ahogy az uniós is – előírja a fogyasztók védelmét, csak ez nem érvényesül?

– Pontosan. De ez már nem csak a bankokat érinti. Ennek révén, egy jól meghatározható kör – ne is kérdezze, nem fogom megnevezni – arra játszik, hogy az ingatlanvagyon 20 százalékát jelentő több százezer lakást elrekvirálja. Ugyanaz történik, mint az 50-es években a kulákvagyonokkal. Ingyenesen, jogi aktusok mögé bújva, a követeléskezelő cégek lenyúlnak három-négyszázezer ingatlant, amelyek értéke 4-5 ezer milliárd forint.