Bíróság meggyőzve bank legyőzve!

2020.01.09 az ítéletetet az oldal alján lévő linkről lehet letölteni!

Másodfokú ítéletben semmis a Merkantil szerződése.
Szerződés érvénytelen, SEMMIS !

A „deviza” károsult ÜGYFELÜNK nem tartozik a banknak, hanem a bank tartozik az ÜGYFELÜNKNEK 557.703 forint + kamataival !

A „deviza” károsultakat Dr. Budaházi ügyvédi iroda
„Dr. Láng Péter ügyvéd” képviselte.

Indokolás:

„Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes 2007. március 5. napján személygépkocsi vételárának finanszírozására 1.940.000 forint összegű kölcsönre ……………. szerződésszámon kötöttek deviza alapú, változó futamidejű kölcsönszerződést azzal, hogy az induló futamidő 120 hónap, a fix havi törlesztőrészletek összege 23.820 forint.
Az alperes képviseletében meghatalmazás alapján a gépjármű kereskedő kft. alkalmazottja, ………………… járt el.

A felperes a szerződéskötés napján aláírta a kölcsön devizanemét és az igényelt konstrukció megnevezését tartalmazó kölcsönkérelmet, valamint egy további, Megállapodás megnevezésű iratot, melyben foglaltak szerint megismerte a bank gépjárművásárlás finanszírozására vonatkozó, a finanszírozási kérelem benyújtásakor hatályos valamennyi feltételét, valamint a bank finanszírozási kérelem aláírásakor érvényben lévő ajánlatában meghatározott jogszabályi előírások szerint számított teljes éves hiteldíjmutató százalékos mértékét, továbbá a kölcsönszerződés tervezetét.

A kölcsönszerződés megkötése során a felperest tájékoztatták a forint, euró, illetve svájci frank alapú szerződéses konstrukciók közötti választási lehetőségről.

A legkedvezőbb konstrukció a szerződéskötés időszakában a CHF alapú szerződés volt, melyen belül is lehetőség volt választani az ún. fix havi törlesztőrészletű, illetve a változó törlesztőrészletű módozatok között.

……XY……. a felperest tájékoztatta arról, hogy a fix havi törlesztőrészletű szerződésnél a futamidő az árfolyam változása függvényében kitolódhat.

A kölcsönszerződés tartalmazta, hogy az induló futamidő a kamat- és árfolyamváltozás függvényében módosulhat, illetve azt is, hogy az általános szerződési feltételekben szabályozott törlesztőrészlet változás két tényező jelen szerződésben meghatározott időpontban és mértékben történő változásának függvénye: CHF LIBOR, CHF árfolyam.

A felperesnek a kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező MCSK-0501 számú általános szerződési feltételeket (a továbbiakban: ÁSZF) és a hitellel kapcsolatos
tájékoztatót egy erre a célra rendszeresített dossziéban a szerződéssel együtt átadták.

A kölcsönszerződés biztosítására a felek a finanszírozott gépjárműre vételi jogot alapítottak, emellett halasztott hatályú adásvételi szerződést írtak alá.
További biztosítékként az alperes az ÁSZF 4. pontjában kikötötte, hogy a kölcsönszerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettség maradéktalan teljesítéséig jogosult a gépjármű törzskönyvének őrzésére.
A gépjármű törzskönyvét az alperes jelenleg is birtokában tartja.

A felperes keresetében a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, az érvénytelen szerződés határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítását, valamint annak megállapítását kérte, hogy 2015. február 1. napján 524.102 forint tartozása állt fenn.

Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a gépjármű törzskönyvének kiadására. A kölcsönszerződés érvénytelenségét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 217.§- ára, az írásbeliség hiányára, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213.§ (1) bekezdés a), e) és f) pontjában
meghatározott okokra, valamint az árfolyamkockázattal kapcsolatos, Hpt. 203.§ (6) és (7) bekezdésében előírt, az 1959. évi Ptk. 205.§ (3) bekezdése szerint is megkívánt tájékoztatás elmaradása folytán az 1959. évi Ptk. 200.§ (2) bekezdésére, 209.§-ára, 209/ A.§ (2) bekezdésére, az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelenségére alapította.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest az alperes javára 97.000 forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte.

Ítéletének indokolásában a felperesnek a vételi jog érvénytelenségére alapítottan előterjesztett törzskönyv kiadása iránti kérelme kapcsán kifejtette, hogy a felek által megkötött halasztott hatályú adásvételi szerződés, illetve a kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező ÁSZF 4. pontjában rögzítettek szerint az alperes a gépjármű törzskönyvét mindaddig jogszerűen tartja birtokában, míg az adós a szerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget nem tesz. A törzskönyv hitelező általi birtokban tartása az adós visszafizetési kötelezettségét biztosító mellékkötelezettség, melyben a felek az 1959. évi Ptk. 200.§ (1) bekezdése által megengedetten megállapodtak.

Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy az alperes okirattal igazolta, a szerződéskötésnél közreműködő ….….XY…. a meghatalmazottjaként eljárhatott.
Utalt arra is, hogy a felperesnek ezzel kapcsolatos hivatkozásai nem az alakiság megsértése körében lennének értékelhetőek, hanem a képviselet kérdését érintenék, ami jóváhagyással orvosolható.

Mivel azonban a kölcsönszerződés teljesedésbe ment, az alperes a kölcsönösszeget a céljának megfelelően nyújtotta, a felperes azt felhasználta személygépjármű vásárlásához, kifejezett jóváhagyásra nem is volt szükség.

A Kúria 6/2013. számú Polgári jogegységi határozatára utalással kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a deviza alapú kölcsön lényege szerint az adós tartozása devizában keletkezik, a kölcsön folyósítására és törlesztésére pedig forintban kerül sor.
Ebből következően a forint erősödésétől, avagy a gyengülésétől függ a devizában megállapított, de forintban teljesítendő fizetési kötelezettség.
A konstrukció lényege, hogy az adósnak a forint gyengülése esetén többet kell visszafizetnie, míg erősödése esetén kevesebbet.

A felperes arra való hivatkozása kapcsán, miszerint nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamváltozás lehetőségeiről, az elsőfokú bíróság felhívta a Kúria 6/2013., illetve 2/2014. Polgári jogegységi határozatában hivatkozottakat, így azt, hogy a tájékoztatásnak ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre.

Egyértelműen felismerhetővé kellett tenni az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, az árfolyam reá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa.

Ugyanakkor a tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, reális voltára és valószínűségére.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben az alperes részéről nyújtott tájékoztatás a fentieknek megfelelt.
E körben a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat, a meghallgatott tanú vallomását és a felperes személyes nyilatkozatát is értékelte.
A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműnek találta, hogy az adott szerződéses konstrukciót a felperes választotta, a szerződés megkötésével kapcsolatos valamennyi okiratot aláírta, kellő lehetősége volt arra, hogy azok tartalmát megismerje, illetve kétség esetén tájékoztatást kérjen.

Az eljáró ügyintézőtől szóban is megkapta azt a tájékoztatást, ami a kölcsönszerződésben egyértelműen szerepel, miszerint az induló futamidő az általános szerződési feltételek szerint számított kamat és árfolyamváltozás függvényében módosulhat olyan módon, hogy a havi törlesztőrészletek számára változik.
Külön kiemelte az elsőfokú bíróság a felperes által aláírt Megállapodás megnevezésű okiratot, amelyben nyilatkozott arról, hogy a bank gépjárművásárlás finanszírozására vonatkozó, a finanszírozási kérelem benyújtásakor hatályos valamennyi feltételét megismerte.

Egyetértett az elsőfokú bíróság az alperesnek azzal a hivatkozásával, hogy a szerződéskötés időpontjában a Hpt. 203.§ (6) és (7) bekezdése szerinti kockázatfeltáró nyilatkozatot a devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetére írta elő a jogszabály, a devizahitel és a deviza alapú hitel fogalma nem ugyanaz, így a kifejezett kockázatfeltáró nyilatkozat készítése jogszabályi rendelkezés értelmében nem volt kötelező.
Ettől függetlenül is az elsőfokú bíróság az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül mérve a tájékoztatást megfelelőnek ítélte, mert abból kiderült, hogy az árfolyamváltozás lehetséges, kihatással van a törlesztőrészletekre; nem gondolhatott a fogyasztó arra, hogy az árfolyamváltozás veszélye őt nem fogja terhelni.
A később bekövetkezett, adósokat sújtó árfolyamváltozással szemben ugyanakkor a kedvező kamatozás
lehetősége a szerződés megkötésekor előnyként a felperes javára állt fenn.

A kölcsönszerződés tárgyának és a törlesztőrészleteknek a meghatározottsága kérdésében hangsúlyozottan hivatkozott az elsőfokú bíróság a 6/2013. Polgári jogegységi határozatban megfogalmazott alapvetésekre, miszerint a kölcsönadott összegnek, a törlesztéseknek nem szükséges tételesen szerepelnie a szerződésben, elégséges, hogy azok a szerződés rendelkezései alapján kiszámíthatók, ami a perbeli esetben teljesült.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, a szerződés határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítását és az elszámolás eredményeként annak megállapítását kérte, hogy 2015. február 1. napján 524.102 forint tartozása állt fenn.

Utóbb a Pf. 4. sorszám alatt előterjesztett előkészítő iratában az érvénytelenség jogkövetkezményét olyan módon kérte alkalmazni, hogy a bíróság a szerződést nyilvánítsa érvényessé azzal, hogy az általa viselt árfolyamkockázat felső határa

180 HUF/CHF árfolyam, aminek eredményeként 557.703 forint visszafizetésére
kérte kötelezni az alperest, változatlanul kérve a gépjármű törzskönyvének kiadását is.

A szerződés érvénytelenségét a 2/2014. számú Polgári jogegységi határozatra is hivatkozással a Hpt. 203.§ (6) és (7) bekezdéseiben, valamint az 1959. évi Ptk. 205.§ (3) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt, az 1959. évi Ptk. 200.§ (2) bekezdése, az 1959. évi Ptk. 209.§ és 209/A.§-ára figyelemmel, továbbá az 1959. évi Ptk. 217.§-a, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 8.-9.§-a, az 1959. évi Ptk. 222- 223.§-a, a Hpt. 210.§ (1) és (2) bekezdése, a Hpt. 2. számú melléklet I.12.b. pontja, az 1959. évi Ptk. 4.§-a, az 1959. évi Ptk. 227.§-a, a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) és e) pontja alapján kérte.

A fellebbezésének alaki semmisségi okot érintő részében a képviseleti jog jogellenes delegálására, az együttműködés módjának tisztázatlanságára, a cégszerű aláírás hiányára hivatkozott.

Rámutatott, hogy az alperes a Hpt. 47.§ (1) bekezdése szerint csak együttes aláírási joggal vállalhatott volna pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel összefüggő kötelezettséget: két igazgatósági tag együttesen adhatott volna meghatalmazást a kereskedőnek.

A szervezeti képviselet álláspontja szerint a meghatalmazással létesített képviseletet jelenti, és csak együttes aláírási jogot keletkeztethet a meghatalmazott oldalán, mivel a kevesebb joggal rendelkező személyek nem ruházhatnak át több jogot, mint amivel ők bírnak; ebből következően a kereskedő nevében is két magánszemélynek kellett volna aláírnia a kölcsönszerződést.

Az autókereskedő a Hpt. 2. számú melléklet I. 12.b. pontja alapján csak kereskedelmi ügynökként járhatott volna el és nem vállalhatott volna a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget.
A kereskedelmi ügynöki jogviszony PSZÁF engedéllyel/bejelentéssel volt létesíthető, ám a PSZÁF honlapjának tanúsága szerint a kereskedő az alperesnek nem volt ügynöke.

Nem bizonyított, hogy az alperes neve alatt a kereskedő képviseletében eljárni jogosult személy írta alá a szerződést, ami sérti a Ctv. 2006. évi V. törvény 8-9.§-ait, közvetve a Hpt. 210.§ (1) bekezdését is.

Az alakiság megsértésével kötött szerződés semmis, az érvénytelenség orvoslásának eszközei nem alkalmazhatóak, amiként az álképviselet utólagos jóváhagyása sem fogadható el ebben az esetben.

A Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontja alapján fennálló érvénytelenség körében arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés a havi törlesztések számításához alkalmazandó árfolyamot nem tartalmazza; emellett a kölcsönszerződés a törlesztőrészletek esedékességét a „havonta" kifejezéssel rögzíti, ami szintén nem megfelelő. Fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a felperes által megkötött szerződés ténylegesen nem minősül kölcsönszerződésnek az alperes szándékai szerint, mivel az pénzpiaci, tőzsdei befektetésre irányuló szerződés.

Az árfolyamkockázat kapcsán kiemelte, hogy a kereskedő ügyintézője nem magyarázta el a deviza alapú kölcsön kockázatait.
A kölcsönszerződéshez nem tartozik kockázatfeltáró nyilatkozat, az ÁSZF 7. pontja rendelkezik a törlesztőrészlet változásáról a deviza alapú kölcsön esetén, amelyből azonban egy átlagos fogyasztó számára világosan és egyértelműen nem vonható le az a következtetés, hogy az árfolyamváltozásnak a törlesztőrészletre milyen következményei lesznek. Az ÁSZF 7. pontjában foglaltak nem hogy egyértelmű tájékoztatásnak, hanem egyértelmű és világos szerződési feltételnek sem minősülnek. Az alperes által A/19. szám alatt becsatolt tájékoztató anyag nem támasztja alá a tájékoztatás tényleges megtörténtét, ő azt nem írta alá, azt a szerződéskötéskor részére az alperes nem adta át. A kockázatfeltáró nyilatkozatot az ÁSZF apró betűs részében nem lehet elrejteni. Kiemelte, hogy a tájékoztatást a szerződéskötést megelőzően kellett volna megtenni, a kockázatfeltárás kötelezettségének elmulasztása arra vezetett, hogy a szerződés pénzügyileg átláthatatlanná vált, így a kölcsönszerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezései az 1959. évi Ptk. 209.§ (1) bekezdése és 209/A.§ (2) bekezdése alapján tisztességtelenek. A tájékoztatási kötelezettség utólag nem pótolható. A főszolgáltatás körébe tartozó szerződési feltétel érvénytelensége a teljes szerződés érvénytelenségét eredményezi.

Fenntartotta a felperes azt a hivatkozását is, hogy a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) pontja alapján is semmis a szerződés, mert nem tartalmazza a szerződés tárgyát. Az alperes a kölcsön, illetve a törlesztőrészletek összegét svájci frank devizanemben határozta meg, ezzel ellentétben a kölcsön összege 1.940.000 forint. A kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön, illetve a törlesztőrészletek összegének pontos meghatározása, ennek hiányában a kölcsönszerződés svájci frank devizanemben érvényesen nem jött létre.

Változatlanul kérte a gépjármű törzskönyvének kiadását is, mellyel összefüggésben állította, hogy a vételi jog lejárta, az elidegenítési és terhelési tilalom törlése után az alperesnek kötelessége a törzskönyvet visszaadni a felperes részére.
Az opciós jog érvénytelenségét vagy annak esetleges törlését követően az alperes nem birtokolhatja a gépjármű törzskönyvét.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Előadta, hogy az A/19. alatt csatolt "Indítson velünk" tájékoztató tartalmát a honlapján közzétette, így az megismerhetővé vált az ügyfelek számára. A honlapján elérhető tájékoztatás alátámasztására csatolta a honlap kezelőjével kötött megállapodását, illetve a részére küldött, közzétételre vonatkozó e-mail üzenetét, egyúttal felajánlotta az érintett ügyintézők tanúkénti kihallgatását.

Az A/32. alatt csatolt ajánlatok átvételének igazolására az adós által aláírt, A/15. alatt csatolt Megállapodás megnevezésű okiratra hivatkozott, melyben álláspontja szerint az adós a kérelem aláírásakor érvényben lévő ajánlat megismerését is elismerte.
Változatlanul állította, hogy szerződéses konstrukciót (CHF alap, havi fix törlesztőrészlet) az ismertetett lehetőségek közül a felperes választotta, amiből következően a felek az árfolyamváltozás lehetőségét és annak kihatását a törlesztőrészletre egyedileg megtárgyalták, így az nem lehet tisztességtelen. Hangsúlyozta, hogy az általa az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás egyértelmű és világos volt mind az árfolyamváltozás lehetőségére, mind pedig a törlesztőrészletekre gyakorolt kihatására nézve.

A fellebbezés a kereset jogalapját – a kölcsönszerződés érvénytelenségét – tekintve alapos, míg az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására és a törzskönyv
kiadására vonatkozó részében a rendelkezésre álló adatok alapján nem bírálható el.

Az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomó részben helytállóan állapította meg, azt a másodfokú bíróság ……..XY….. tanúvallomása alapján annyiban pontosítja, hogy a felperes a kölcsönszerződéssel kapcsolatos írásos tájékoztatót a kölcsönszerződés aláírását követően, a gépjármű átvételekor kapta meg (…………../2018/11. számú jegyzőkönyv 4. oldal).

Kiegészíti továbbá a tényállást a rendelkezésre álló iratok alapján azzal, hogy a kölcsönszerződésben az induló futamidő kamat- és árfolyamváltozás függvényében történő módosulásának lehetősége, illetve az általános szerződési feltételekben szabályozott törlesztőrészlet-változásnak a CHF LIBOR, CHF árfolyam tényezőkre való visszavezetése mellett az árfolyamváltozásra vonatkozó releváns rendelkezést az ÁSZF 7. pontja tartalmaz. A felek által aláírt, az általános szerződési feltételek módosításával egységes szerkezetbe foglalt kölcsönszerződés az Általános Szerződési Feltételek módosítása címszó alatt magában foglalja az MCSK-0501 azonosító számú ÁSZF módosított 7. pontját.

A feltételes mellékmondatok alkalmazásával megfogalmazott, összetett pénzügyi szakszöveg egyes rendelkezései szerint törlesztőrészlet-különbözeten deviza alapú kölcsön esetén a jelen szerződés szerint számított kamatkülönbözetet és az árfolyamkonverziót is tartalmazó árfolyamkülönbözetet kell érteni.
A törlesztőrészletek változása, amennyiben a szerződő felek az egyedi kölcsönszerződésben eltérően nem állapodtak meg, az EURIBOR és az EURO árfolyam szerződésben meghatározott időpontokban (mérési pontok) és mértékben történő változásának függvénye, valamint megjelölte a változó törlesztőrészletet meghatározó matematikai képletet (I. képlet).

A szerződés szerint az elszámolás naptári negyedévenként történik, törlesztőrészlet különbözet, elszámoló levél és készpénz átutalási megbízás megküldésével.
A negyedéves elszámolás tárgya az adott negyedév esedékes törlesztőrészleteire eső törlesztőrészlet-különbözet: kamat- és árfolyam-különbözet.

Ezen kívül tájékoztató adatként feltüntetésre kerül a teljes hátralévő, még esedékessé nem vált tőketartozásra eső, az elszámolás időszaka alatt bekövetkezett árfolyamváltozás következtében felmerült árfolyam-különbözet összege is (II. képlet), mely kizárólag a szerződés futamidő vége előtti bármely okból történő megszűnése esetén válik egy összegben esedékessé.

A törlesztőrészletek esedékességét érintően kiegészíti a másodfokú bíróság a tényállást azzal, hogy a kölcsönszerződésben a felek a gépjármű várható átadási időpontjaként 2007. március 12. napját határozták meg.
Az ÁSZF 8. pontja szerint az első törlesztőrészlet esedékessége a gépjármű várható átadás-átvételétől számított 20. nap.
A további törlesztőrészletek az első törlesztőrészlethez igazodóan havonta esedékesek.

A másodfokú bíróság a fentiek szerint kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróságtól részben eltérő jogi következtetésre jutott.

Érdemben egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal azokban a kérdésekben, hogy a kölcsönszerződés sem az 1959. évi Ptk. 217. § (1) bekezdésében értékelt alaki hiányosság, sem a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) és e) pontjaiban megfogalmazott tartalmi elemek hiánya okán nem érvénytelen, és az 1959. évi Ptk. 200.§ (2) bekezdése szerinti érvénytelenségi ok sem áll fenn.

A fellebbezés tartalmára is figyelemmel ebben a körben a másodfokú bíróság utal arra, hogy az írásbeliséghez kötött, és képviselő közreműködésével létrejött szerződés a képviselő útján eljárt szerződő fél aláírása szempontjából alakilag érvényes, ha a szerződést tartalmazó okiratból kitűnik, hogy a megállapodást ténylegesen aláíró természetes személy nem a saját nevében, hanem az okiratban megjelölt szerződő fél nevében és képviseletében jár el (BDT. 2014.3133.).

A szervezeti képviselet a felperes fellebbezésben kifejtett álláspontjával ellentétben nem azonos a meghatalmazással létesített (ügyleti) képviselettel, amiből következően cégjegyzésre nem jogosult személy is eljárhat, ha őt az ügyleti képviseletre feljogosították.

A Hpt. felperes által felhívott 47.§ (1) bekezdése a hitelintézet nevében történő pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra vonatkozik.
A Hpt. 5. § (1) bekezdése szerint a hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely a 3. §-ban meghatározott pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a külön jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást), valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt vagy elektronikus pénzt bocsát ki.

A perben nem került sor annak vizsgálatára, hogy az alperes a kölcsönszerződés megkötésekor hitelintézetnek vagy pénzügyi vállalkozásnak minősült- e, ennek azonban a lentebb kifejtettek szerint nem is volt ügydöntő jelentősége.

A Hpt. 47. §-ában foglalt követelmények érvényesülése esetén a Hpt. 47. § (2) bekezdése alapján az együttes aláírási jog átruházásának esetére is irányadó maradt a Hpt. 47.§ (1) bekezdésének előírása. Így akár maguk a szervezeti (törvényes) képviseleti joggal rendelkezők vállaltak pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettséget, akár a Hpt. 47.§ (2) bekezdése szerint a szervezeti (törvényes) képviselőktől származtatott jog alapján az ügyleti képviselők, a Hpt. 47.§ (1) bekezdése szerinti együttes aláírási jog a (2) bekezdés értelmében együttes aláírási jogként volt átruházható. Ennek hiányában a hitelező részéről önállóan aláíró meghatalmazott az 1959. évi Ptk. 221.§ (1) bekezdése szerinti álképviselőként járt el.

Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy az álképviselő eljárását a képviselt utólag is jóváhagyhatja és ilyen esetben a szerződés érvényesen létrejön (Kúria Pfv.I.20.557/2018/4. szám). A Kúria Pfv.VI.20.968/2015. számú (BH2016. 83. számon közzétett) határozatában kifejtetteknek megfelelően a szerződés jóváhagyása az alperes részéről – ráutaló magatartással – már akkor megvalósult, amikor a kölcsön összegét a szerződésben foglaltaknak megfelelően folyósította a felperesnek, azaz a maga részéről a szerződést teljesítette.

A perbeli esetben a hitelező amellett, hogy teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét és folyósította a kölcsönt, a 2017. július 13. napján kelt írásbeli nyilatkozatával kifejezetten meg is erősítette a kölcsönszerződés jóváhagyását (a hitelező erre vonatkozó nyilatkozatát az alperes a ………/2017/3. számú ellenkérelméhez A/13. szám alatt csatolta).

A kötelezettségvállalásról, a kölcsön kihelyezéséről, annak feltételeiről nem a meghatalmazott, hanem a részére megküldött iratok alapján az alperes döntött, így a perbeli esetben a Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 12. pontjában meghatározott b) típusú ügynök útján jött létre a szerződés, ami azonban annak érvényességét semmilyen szempontból nem érintette.

A 6/2013. és az 1/2016. Polgári jogegységi határozatban kifejtettekre is figyelemmel helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben is, hogy a kölcsönszerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) és e) pontjában előírt követelményeknek megfelel.

Deviza alapú kölcsönszerződéseknél a kölcsön összegének szokásos meghatározási módja, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra.
Nem szükséges ugyanis, hogy maga a kölcsönadott, folyósított összeg, illetve a törlesztések összege tételesen szerepeljenek a szerződésben, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva.

Az írásba foglalt szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – alapján forintban meghatározott kölcsönösszeg devizában kifejezett egyenértéke a folyósításkor irányadó árfolyam figyelembevételével kiszámítható, emellett a szerződés kiszámítható módon tartalmazza a törlesztő részletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat, mivel az ÁSZF 7. és 8. pontjai rögzítik azokat az adatokat és azt a számítási módot, amelyek alapján a törlesztő részletek összege az egyes törlesztő részletek esedékességekor pontosan meghatározható.

A 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 2. pontja szerint vélelem szól amellett, hogy a fogyasztói szerződésben az egyoldalúan, előre meghatározott, illetve az általános szerződési feltételt a felek egyedileg nem tárgyalták meg.
A fogyasztóval szerződő fél ezt a vélelmet csak akkor tudja sikeresen megdönteni, ha kétséget kizáróan bizonyítja: a szerződéskötést megelőzően biztosította annak lehetőségét, hogy az adott feltétel tartalmát a fogyasztó befolyásolhassa és a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt.

Ez akkor valósul meg, ha a fogyasztónak reális lehetősége nyílt a szerződési feltételek módosítására, azaz a feltételt előre meghatározó fél ténylegesen is lehetővé tette számára, hogy megfontolás tárgyává tegye annak tartalmát, s azzal kapcsolatban akaratát érvényesítse.

Ha a fogyasztóval szerződő fél bizonyítja, hogy a fogyasztó e lehetőséggel nem élve fogadta el a feltételt akkor az már egyedileg megtárgyaltnak minősül.
A másodfokú bíróság megítélése szerint – szemben a fellebbezési ellenkérelemben kifejtettekkel – nem elegendő a vélelem megdöntéséhez, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok azt igazolják, hogy a fogyasztó felperes több, az árfolyamkockázatot érintően is különböző szerződéses konstrukció közül választhatott.

Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltételek ekként nem egyedileg megtárgyalt, hanem általános szerződési feltételek, tisztességtelenségük vizsgálata ezért nem kizárt, hanem a főszolgáltatást megállapító szerződési kikötésekre vonatkozó szabályok szerint a lentebb kifejtettek szerint korlátozott.

A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban a kérdésben, hogy a Hpt. 203.§ (6) és (7) bekezdései a deviza alapú hitelek esetén nem irányadóak, mivel a törvény a devizahitel nyújtására irányuló szerződés terminológiát használja.
A Hpt. 203.§ (7) bekezdés a) pontja szerint a kockázatfeltáró nyilatkozatnak az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak a törlesztőrészletre gyakorolt hatását kell tartalmaznia.

Tekintve, hogy a deviza alapú szerződések esetén is felmerül az árfolyamkockázat, a helyes értelmezés szerint a Hpt. 203.§ (6) és (7) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettség a deviza alapú kölcsönszerződések megkötésekor is terhelte a hitelezőt, a perbeli esetben az alperest is.
Ugyanakkor a kockázatfeltáró nyilatkozat hiánya önmagában nem eredményezi a kölcsönszerződés jogszabályba ütközés miatti érvénytelenségét, mivel a Hpt. 203.§ (6) és (7) bekezdésében előírt kötelezettség megszegéséhez a törvény nem fűzi a semmisség jogkövetkezményét, annak jogkövetkezménye a tisztességtelenség lehet.

A fentiekből következően a külön kockázatfeltáró nyilatkozat hiánya annyit jelent, hogy a fogyasztónak nyújtott tájékoztatás minőségét a szerződés rendelkezései, a szerződéskötéskor szóban kapott tájékoztatás alapján kell vizsgálni, figyelemmel a bírói gyakorlat által időközben kimunkált arra a követelményre, mely szerint nem elegendő, ha az árfolyamváltozásra, annak kihatásaira és következményeire vonatkozó feltételek csak a szerződés több rendelkezésének összevetésével következtethetők ki.

A Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozat 1. pontja szerint a deviza alapú kölcsönszerződés árfolyamkockázatra vonatkozó, az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezései a főszolgáltatást megállapító szerződési feltételek, ezért tisztességtelenségük csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető. Ebből szempontból annak van jelentősége, hogy a szerződés szövege és a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a fogyasztó képes volt-e értékelni az árfolyamváltozás rá nézve esetlegesen hátrányos gazdasági következményeit, így azt is, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa.

A fentiekre figyelemmel azt kellett megállapítani, hogy a perbeli kölcsönszerződés az árfolyamkockázat valós tartalmáról sem az egyedi részében, sem az ÁSZF 7. pontjában nem tartalmazott a 2/2014. Polgári jogegységi határozatban meghatározott követelményeket kielégítő világos és érthető tájékoztatást.

Nem értékelhető az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség teljesítéseként az, hogy az ÁSZF e pontja tartalmazza azokat a matematikai képleteket, amelyből az árfolyam futamidő alatti változásának a felperes fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatása levezethető.

Az a körülmény, hogy a …………/2017/10/A/32. sorszám alatt csatolt (az árfolyamváltozás függvényében jelentős törlesztőrészlet változás lehetőségére figyelmeztető) finanszírozási ajánlat névre szólóan a felperes részére került kiállításra, az ajánlatot tartalmazó okirat felperes általi aláírásának hiányában nem szolgálhat alapul annak megállapítására, hogy a szerződéskötést megelőzően az ajánlatot átadták a felperesnek, illetve annak tartalmát vele ismertették vagy más módon lehetőséget biztosítottak arra, hogy azt megismerhesse.

Az alperes álláspontjával ellentétben nem következtethető ez a felperes által aláírt Megállapodás megnevezésű okiratból sem, amely szerint a felperes megismerte az alperes gépjármű vásárlás finanszírozására vonatkozó, a finanszírozási kérelem benyújtásakor hatályos valamennyi feltételét, az alperes finanszírozási kérelem aláírásakor érvényben lévő ajánlatában meghatározott jogszabályi előírások szerint számított THM %-os mértékét, illetve a kölcsönszerződés tervezetét. Az 1959. évi Ptk. 207.§ (1) bekezdésében meghatározott értelmezési alapelvnek megfelelően, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint megállapítható, hogy a megismerés a szövegben nem az ajánlat egészére, hanem csak annak egy részére, az ajánlatban meghatározott THM %-os mértékére vonatkozik.
Mivel a megismerés módjára vonatkozóan információ nem áll rendelkezésre, a részleges megismerés tényéből az ajánlat egészének megismerése a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel sem vezethető le.

A felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy az ajánlatot vele nem ismertették, az ügyletkötés során eljáró tanú pedig megerősítette, hogy az iratokat (ideértve az Indítson velünk megnevezésű tájékoztatót is) csak a szerződés aláírását követően adták át részére.

A …………XY… tanú által szóban nyújtott tájékoztatás sem volt alkalmas a hiányosságok pótlására.

A tanú a vallomása szerint az ügyletkötés során meg szokta említeni, hogy az árfolyam változhat és ez konstrukciótól függően hatással lehet a törlesztőrészletre vagy a futamidőre (…………/2018/11.)

Ez a tájékoztatás azonban sem önmagában, sem a törlesztőrészlet változásra meghatározott általános szerződési feltételek mellett nem volt alkalmas arra, hogy a fogyasztó felperes felismerje az árfolyamváltozás pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit, különösen, mivel az általa választott konstrukcióban a változás nem a törlesztőrészletek összegét, hanem a futamidőt érintette.

A konkrét tájékoztatást az alperes internetes honlapján elérhető információk nem helyettesíthetik, ezért az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványok teljesítését a másodfokú bíróság mellőzte.

Mindezekre figyelemmel azt kellett megállapítani, hogy az árfolyamkockázat valós tartalmáról az alperes a perbeli esetben a felperes részére világos, érthető tájékoztatást – amely a 2/2014. Polgári jogegységi határozatban foglaltakat kielégítette volna – nem adott, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 253.§ (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és közbenső ítélettel megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelensége okán, az 1959. évi Ptk. 209/A.§ (2) bekezdése szerint, a 239.§ (2) bekezdésére figyelemmel érvénytelen.

Maradéktalanul egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a következtetésével, amely szerint a törzskönyv alperesi birtokban tartása a perbeli kölcsönszerződés atipikus biztosítékának tekinthető.
A felek a Ptk.-ban nem nevesített, atipikus biztosítékként a gépjármű törzskönyvének a hitelező birtokába adását kiköthették.
A perbeli esetben a kölcsönszerződés részévé vált, általános szerződési feltételből, az ÁSZF 4. pontjába foglalt rendelkezésből egyértelműen kitűnik, hogy a törzskönyv birtoklása független a vételi jogtól, a vételi jog megszűnését követően a törzskönyv birtoklása jelent biztosítékot az alperes számára az általa adott kölcsön visszafizetésére.
Mivel a vételi jog az ötödik év elteltével megszűnt, a peres felek
jogvitájának elbírálása során az opciós szerződés rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

Az elsőfokú bíróság ebben a körben a keresetet arra tekintettel utasította el, hogy a felperes a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségének maradéktalanul még nem tett eleget. A másodfokú bíróság közbenső ítéletben kifejezésre juttatott jogi álláspontja folytán azonban az elsőfokú bíróságnak az érvénytelenség jogkövetkezménye és az ehhez kapcsolódó elszámolás körében az eljárást le kell folytatnia, és ennek eredményeként lehet állást foglalni abban a kérdésben is, hogy a felperesnek van-e még fennálló tartozása, ennek függvényében az alperes a perbeli gépjármű törzskönyvének kiadására köteles-e. Erre figyelemmel kellett az elsőfokú bíróság ítéletét a törzskönyv kiadására vonatkozó kereseti kérelmet elutasító részében hatályon kívül helyezni, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítani.

A fellebbezési eljárásban felmerült költségeket a másodfokú bíróság az 1952. évi Pp. 252.§ (4) bekezdésére és a 4/2009. (XII.14.) PK vélemény II.3. pontjában figyelemmel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdés a) pontjára és (5) bekezdésére, a felperes esetében továbbá a 4/ A.§-ára figyelemmel csupán megállapította, azok viseléséről az elsőfokú bíróság határoz. „

Jogi probléma esetén keressék bizalommal Dr. Budaházi János egyéni ügyvéd
( „polgári és büntető jogász”), Dr. Láng Péter egyéni ügyvéd
( „polgári és büntető jogász, Európa-jogi szakjogász”).
Ügyvédi aliroda elérhetősége:

2030. Érd. Mályva utca 14.
Tel: +3670-632-3583, +3630-241-0319

ÍTÉLET IDE KATTINTVA ELÉRHETŐ!