Az MNB megregulázná a bankokat

A banki díjak és költségek megrendszabályozására készül a Magyar Nemzeti Bank azt követően, hogy az egyoldalú kamatemelések gondját levette az ügyfelek válláról a július elején megszavazott devizahiteles-mentő csomag. Az átlátható kamatozás megteremtését követően egy éven belül elkészülhet a jegybanki koncepció a könnyen összehasonlítható számlacsomagokról, de szükség esetén jogszabály-módosítást is kezdeményez az intézmény.
Várhatóan megoldja a július elején megszavazott devizahiteles-mentő csomag az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések problémáját. Miután a 2012 áprilisa előtt kötött forinthitel-szerződésekre is kiterjed a törvény hatálya, az azután fölvett kölcsönökre pedig igen szigorú, az átláthatóságon alapuló szabályozás vonatkozik, a bankok indokolatlan kamatemelésekkel már nem tudják megcsapolni ügyfeleik számláját.

– Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a pénzintézetek most már az egyéb díjak és költségek emelésével igyekeznek ellensúlyozni a kamatok korlátozásán elszenvedett veszteségeiket – mondta lapunknak Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős ügyvezető igazgatója. Nagy Márton kifejtette, hogy a tranzakciós illeték áthárítását meghaladóan emelkedtek az elmúlt időszakban a bank- és hitelkártyák, a számlavezetés, a csoportos beszedési megbízások után szedett díjak. Ráadásul akik új számlacsomagot keresnek, azoknak gondot okoz, hogy nem átláthatók a banki szolgáltatások után felszámolt költségek, az indokoltnál bonyolultabb a díjak és a költségek szerkezete. Még a pénzzel foglalkozó szakembereknek is komoly feladat – ha nem lehetetlen – egy-egy, a pénzkezelési szokásokhoz valóban igazodó számlacsomag kiválasztása és a kapcsolódó díjak összegzése, ami alapján el lehetne dönteni, hogy melyik bankot válasszuk.

Ezért a Magyar Nemzeti Bank következő célja, hogy könnyen áttekinthető, és a pénzhasználathoz igazodó számlacsomagok kialakítására és ezzel kapcsolatos adatszolgáltatásra ösztönözze a bankokat. – Első lépésben meghatározzuk a tipikus számlacsomagokat, majd ezekről árstatisztikát, illetve díjadatokat gyűjtünk – hangsúlyozta az igazgató –, ami hozzávetőlegesen fél évet vehet igénybe. Nem egyszerű feladat, de jó lenne megalkotni egy olyan teljes bankszámlaköltség- mutatót is, mint a hitelek esetén a teljes hiteldíjmutató (thm). Ez felügyeleti szempontból megkönnyítené a bankok számlacsomag-árazásának nyomon követését és annak megítélését, hogy a bank mikor él vissza árazásban meglévő erőfölényével. De a tervezett változtatásnak köszönhetően több bank hasonló szolgáltatása is összehasonlíthatóvá válna, ami megkönnyítené az ügyfél választását: a pénzügyi ismeretekkel nem rendelkező legegyszerűbb ügyfél is képes lenne kiválasztani a számára legkedvezőbb számlacsomagot.

Remélhetőleg a pénzintézetek legkésőbb a jegybanki ajánlás megjelenését követően áttekinthetőbbé teszik a pénzforgalmi szolgáltatásaik kínálatát és annak árazását, ami nagyban segítené a piaci verseny erősödését, valamint egyszerűbbé és gyorsabbá tenné az ügyfeleknek a bankváltást. A végső cél az lenne, hogy minden bank rendelkezzen 5-6 olyan tipikus számlacsomaggal, amelyet könnyen össze tud hasonlítani egymással az átlagos ügyfél is, és ki tudja választani a számára legszimpatikusabbat és a legolcsóbbat. Nem ördöngösség ez, hiszen az Egyesült Államokban például gyorsan el lehet igazodni a kínálatban, s alig húsz perc alatt akár az interneten keresztül is számlacsomagot válthat az ember. Nagy Márton azt is hozzátette, hogy ha így nem sikerül zöldágra vergődni a bankokkal, illetve a verseny nem kényszeríti ki az összehasonlítható számlacsomagokat, szolgáltatásokat, úgy elgondolkoznak azon, hogy a törvényalkotóknál jogszabály-módosítást kezdeményezzenek a cél elérése érdekében. – MNO