A DEVIZACSALÁS LELEPLEZÉSE-ÚJABB ÜGYVÉDI NYÍLT LEVÉL A KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSÁHOZ ÉS TAGJAIHOZ I. RÉSZ.

[good_old_share]

ÚJABB ÜGYVÉDI NYÍLT LEVÉL A KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSÁHOZ ÉS TAGJAIHOZ (Kérjük a megosztást-terjedjen a leleplezés)

Elnok@kuria.birosag.hu
SomogyiM@kuria.birosag.hu
WellmannGy@kuria.birosag.hu
OroszA@kuria.birosag.hu
Kuria@kuria.birosag.hu
kuriasajtotitkarsag@kuria.birosag.hu
kuria_polg_sajto@kuria.birosag.hu
ErossMonika@kuria.birosag.hu
SubaIldiko@kuria.birosag.hu

Dr. Darák Péter a jogegységi tanács elnöke
Dr. Vezekényi Ursula előadó bíró, Dr. Kemenes István előadó bíró, Dr. Almásy Mária bíró, Dr. Baka András bíró, Dr. Bartal Géza bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró, Dr. Csentericsné dr. Ágh-Bíró Ágnes bíró
Dr. Csiki Péter bíró, Dr. Csőke Andrea bíró, Dr. Csűri Éva bíró, Dr. Erőss Monika bíró, Dr. Farkas Attila bíró, Dr. Harter Mária bíró, Dr. Havasi Péter bíró, Dr. Kiss Gábor bíró, Dr. Kollár Márta bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna bíró, Dr. Kőrös András bíró, Dr. Madarász Anna bíró, Dr. Makai Katalin bíró, Dr. Mészáros Mátyás bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró, Dr. Molnár Ambrus bíró, Dr. Orosz Árpád bíró, Dr. Osztovits András bíró
Dr. Pataki Árpád bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes bíró, Dr. Puskás Péter bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró, Dr. Szabó Klára bíró, Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet bíró, Dr. Szűcs József bíró
Tamáné dr. Nagy Erzsébet bíró, Dr. Török Judit bíró, Dr. Udvary Katalin bíró, Dr. Varga Edit bíró, Dr. Wellmann György bíró, Dr. Zámbó Tamás bíró
a jogegységi tanács tagjai.

Tisztelt Jogegységi Tanács!

Tisztelt Elnök Úr!

Wellmann-doktrína (6/2013 PJE, 1/2016 PJE) tarthatatlansága ügyében kifejtett uniós fundamentum hiánya [devizakölcsön vagy forintkölcsön pénzügyi szolgáltatásoktól uniós irányelvben tiltott eltérés a szerződések („devizaalapúvá”) alakítása] mellett az alábbi jogi megközelítésemre szeretném felhívni a jogszakmai figyelmüket, amely mutatja, hogy a kölcsön akarat mellé olyan befektetési tények applikálódtak, amelyekben adós-hitelező között a szerződési akarategység nem jött létre (hiányzik).

Tényállításom az, hogy lentebb egy anonimizált kereset-mintából kivett  A) fejezetben lentebb írt devizabeszerzés [fx és cross currency devizaswapok] adós-hitelező-devizapartner viszonya kölcsönviszonnyal vegyes befektetési jogviszony, míg a B) fejezetben lentebb írt adós-hitelező viszonya kölcsönviszonnyal vegyes devizapár vétel/eladás forex-trade (árfolyam-fogadás) azonnali piaci megbízás lényeges feltétel nélkül, így a kölcsönszerződés lényeges feltételéről történő megállapodás(ok) hiányában az nem jött létre. 

A)        fejezet – külső devizabeszerzési megállapodás hiánya lényeges szerződési feltétel hiánya [adós-hitelező-devizapartner].

87/102/EGK irányelv 4. cikk (1) A hitelszerződést írásba kell foglalni. A fogyasztó az írásba foglalt szerződésből egy példányt kap. (3) Az írásba foglalt szerződésnek továbbá tartalmaznia kell a szerződés egyéb lényeges feltételeit.

Ptk. 205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és

egybehangzó kifejezésével jön létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.

Ptk. 207.§ (1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

Ptk. 217.§ (1) Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés – ha jogszabály másként nem rendelkezik – semmis.

Hpt. 3. § (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában: b) hitel és pénzkölcsön nyújtása, g) valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet – váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység.

Hpt. 210.§ (1) A pénzügyi intézmény pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban vagy minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában köthet. Az írásban kötött szerződés egy eredeti példányát a pénzügyi intézmény köteles az ügyfélnek átadni. (2) A pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit is.

           Tényállítás – devizaforrás beszerzés mint lényeges szerződési feltétel hiánya.

         Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2016. június 30. kelt 17.P.21.278/2016/8. számú ítélete (F/9). A kerületi bíróság lsd. csatolt elsőfokú nagy horderejű ítélete (F/9) megállapította, hogy a felek szerződése csak a Ptk. 522.§ és 523.§-ában megfogalmazott hitel- és kölcsönszerződés elemeit tartalmazta, nem tartalmazta viszont azt a lényeges elemet, hogy az alperes a felperesnek kölcsönadandó pénzt kockázatos műveletekkel teremti meg, melyet a teljes futamidő alatt folyamatosan végeznie kell, s melynek minden kockázata a felperest terheli anélkül, hogy arra megbízást adott volna, s lehetősége lenne a befektetési megbízást felmondani, s a szerződésből szükségszerűen, törvényszerűen következik a deviza árfolyamának folyamatos, jelentős emelkedése. A felperesnek erről a befektetési elemről a szerződés aláírásakor tudomása nem volt, ő kölcsönt akart felvenni.

Dr. B-H.L. bronz fokozatú igazságügyi szakértő szakvéleménye (F/10). A kerületi bíróság elfogadva a lsd. csatolt igazságügyi szakvéleményt (F/10) rámutatott, hogy az aláírt kölcsönszerződésből nem vezethető le a felek között a valóságban létrejött, és tartós jogviszonyként teljesülő kötelem. 2004-től csak szintetikus devizával ellentételezett forinthitelt nyújtottak a bankok, mivel mérlegük alapján elegendő mennyiségű devizaforrásuk nem volt.

A szintetikus deviza előállítása során a bank nem a saját pénzeszközeiből ad kölcsönt, hanem hitelviszony keretében teremti meg a tőkét. Ezt a pénzpiaci műveletet a törlesztés egész időszakában folytatnia kell, amelyeknek költségük van, és szükségszerűen a devizák iránti kereslettel megnöveli azok átváltási árfolyamát. Ezzel az adós devizakockázatát a hitelező maga állítja elő, az adós tudta nélkül. A felperes, habár arra szerződési akarat nem volt, kockázatos pénzpiaci műveletek passzív részesévé vált. Vagyis a mögöttes pénzpiaci műveletek akaratától függetlenül történtek meg, és azokról tudomással nem bírt. A hitelezők az adós kockázatát nem kezelték, abban nem voltak érdekeltek. A deviza alapú hitelezésben részt vett devizák iránti megnövekedett kereslet törvényszerűen megemelte ezeknek a devizáknak az árát.

A http://nemtartozunk.hu internetes szakportál (F/12-13) nagy horderejű következtetésekre jut. A szakportál következtetéseket tartalmilag és kivonatosan idézve teszem a kereset tényállása részévé. “A bank a mérlegfedezeti kötelezettségének teljesítésekor a devizapartnere felé nem a saját deviza adósságszámlájával kezeli mérelegn kívül a saját deviza árfolyamkockázatát, hanem az adóssal szemben deviza-nyilvántartási számlán vezetett devizakövetelését viszi mérlegen kívül a hitelviszony fedezésére szolgáló derivativa ügyletbe, és ez már az adósra nézve is befektetési deviza-derivatív ügylet”. “Az a lényeges, hogy a magánszerződésben a felek (adós-hitelező) miben állapodtak meg és a szolgáltató azt nyújtja-e.  A magánszerződéssel létesített hitelviszonyon felül a szolgáltató az adóssal szemben olyan pénztermék értékesítéséből eredő tartozáskötelezettségeket (forrásköltségek, deviza árfolyamveszteség) hárított az adósra, amelyek az aláírt szerződésből nem vezethető le. A szolgáltató, ha nincs forrás-likviditása a hitelteremtéshez, akkor nem hitelezhet, csak a vagyona terhére, amit egy bank nem kockáztat meg, ezért a szolgáltatól 2003. végétől derivativ ügyletekkel, forrás helyettesítő pénzekkel ellentételezik a hiteleket. Azonban a deviza külső forrástól mindig meg kell különböztetni a forráspénzt helyettesítő deviza derivatívákat, azaz a hiteltermékből származtatott bankközi ellentételező ügyleteket. A deviza külső forrás a bank devizaszámla tartozása a devizapartner bankja felé, ezzel a banki derivatívával a bank a saját adósságszámlájával mérlegen kívül kezeli a saját deviza árfolyamkockázatát, ilyenkor a derivativa nem befektetés, hanem piaci árfolyamkockázat kezelése, erről szól az EUB Lantos-féle ítélete (F/14)”. A szakportál a továbbiakban kifejti, hogy ez az uniós ítélet azonban a tagállami bíróságoknak utasításokat is ad arra nézve, hogy az egyedi ügyben vizsgálják azt is, hogy csak befektetésnek nem minősülő árfolyamkezelő befektetésről van-e szó vagy mögöttes jogviszony is megvalósult-e? Márpedig igen, más lényeges feltételnek minősülő jogviszony is megvalósult, mivel a bank nem a saját deviza adósságszámláját, hanem az adóssal szemben deviza-nyilvántartási számlán vezetett devizakövetelését viszi mérlegen kívül a hitelviszony fedezésére szolgáló derivativ ügyletbe és ez már az adós szempontjából is befektetési deviza-derivatív ügylet és az ilyen jogviszony befektetéssel vegyes hitelviszonynak minősül, és minden devizaalapú hitel befektetéssel vegyes hitel és az ilyen vegyes jogviszonyra a a felek pénzszolgáltatásának megítélésekor a hitelintézeti és a befektetési törvényeket együttesen kell alakalmazni, erről szól az EUB Genil ítélete (F/15). Azonban nem ezen szabályok alapján értékesítették a magyar keresekdelmi bankok a devizaalapú forinthiteleket, mint pénztermékeket. A bankok amit értékesítettek, az egy vegyes jogviszonyon alapuló pénztermék, úgy mint hitelkövetelés (Hpt.) és nem a bank árfolyamkockázatát kezelő, hanem az adós árfolyamkockázatát ekőállító – a forint elleni shortolásnak megfelelő – derivativ-hitel számlakövetelés (Tpt., Bszt.). Mivel ilyen tartalmú pénztermékre az adósnak nem volt aláírt szerződése, így az nem jött létre”. 

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

Európai Unió Bírósága C-312/14 uniós ítéletének és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 17.P.21.278/2016/8. tagállami ítéletének összevetése a kölcsönviszony deviza pénzpiaci és a mögöttes befektetési árfolyam műveleteiről.

17.P.21.278/2016/8. tagállami ítélet. Álláspontom szerint a felhívott tagállami ítélet érdemben helyes döntést hozott arról, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre, mivel adós nem tudott a szerződés elválaszthatatlan feltételét jelentő, a szerződés mögött húzódó, a kölcsön fedezetét biztosító, kockázatos pénzpiaci műveletekről, amelyben az árfolyamkockázatot maga a hitelező állította elő.

C-312/14 uniós ítélet már csak a beszerzett deviza adós-hitelező közötti vételét és eladását szabályozza, a mögöttes adós-hitelező-devizapartner jogviszonyt nem érinti. Itt tehát és ennyiben a tagállami ítélet indokolásában distinkciót kellett volna tenni a szerződés rendelkezései szerint történő adós-hitelező közötti deviza vételi és eladási árfolyamműveletről és a hasonlóan a szerződés elválaszthatatlan lényeges feltételét jelentő, de a szerződésben nem szabályozott adós-hitelező-devizapartner közötti jogviszonyról. Ez az elválasztás azért fontos, mert így teremthető meg a tagállami ítélet és az uniós ítélet harmonizálása. A tagállami ítéletben szükség lett volna a megállapodás hiányával érintett lényeges feltételt tovább definiálni, mint azt lentebb a jelen perben előterjesztem.

C-312/14 uniós ítélet. Az uniós ítélet tartalmilag a befektetési 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelv (MiFID) 4. cikke (1), 19. cikke (4)-(5) és (9) bekezdései alapján annak a tagállami bíróságokra kötelező jogértelmezésével kizárólag az adós-hitelező jogviszonyt, és abban az adós-hitelező közötti deviza vételi és deviza eladási árfolyamműveletek jogértelmezését adta. Az uniós ítélet szerint az adós-hitelező jogviszonyban befektetési jogviszony nincs. Az uniós ítélet szerint az adós-hitelező közötti deviza árfolyam-műveletek tisztán kiegészítő jellegűek a devizaalapú fogyasztói kölcsön nyújtásához és törlesztéséhez (55. pont), az ilyen műveleteknek nincs más funkciójuk, mint hogy a kölcsönszerződésből eredő alapvető fizetési kötelezettségek, azaz a tőke hitelező által történő rendelkezésre bocsátása és a tőke kamatokkal növelt összege adós által történő törlesztése teljesítésének módjául szolgáljanak (57. pont). A kérdést előterjesztő tagállami bíróság által végzendő vizsgálattól függően, e műveletek a kölcsön és a törlesztőrészletek adott devizában (kirovó pénznem) nyilvántartott összegének a nemzeti pénznemre (lerovó pénznem) e deviza vételi, illetve eladási árfolyama alapján történő átváltására korlátozódnak (56. pont). A kölcsönszerződés devizaátváltásra vonatkozó feltételei tehát nem az e szerződés tárgyát képező művelettől elkülönülő pénzügyi eszköznek, hanem kizárólag a szerződés teljesítése elválaszthatatlan módjának tekintendő (72. pont). Álláspontom szerint az uniós ítélet fenti indokolásából következően csak és kizárólag a kölcsönszerződés rendelkezéseivel meghatározott deviza vételi és eladási árfolyamműveletek jogértelmezésére terjed ki. Az uniós ítélet – rendelkezéseiből következően – nem terjed ki a hitelező devizabeszerzésének adós-hitelező-devizapartner jogviszonyára, éppen arra nem amit a budapesti kerületi bíróság mögöttes, de a szerződéstől elválaszthatatlan lényeges feltételnek tekintett és amelyre az adós szerződési akarat nem terjedt ki. Összegezve az uniós ítélet diszkrecionális mérlegelési lehetőséget ad a tagállami bíróságnak arra, hogy – idézem – a kérdést előterjesztő bíróság által végzendő vizsgálattól függően – az adott perben megállapított tényállás mellett más következtetésre juthasson.

         Tényállítás. A hitelező-adós kölcsönviszony lényeges feltétele a fedezett ügylet (kölcsönviszony) elválaszthatatlan lényeges feltételét jelentő fedezeti ügylet (devizabeszerzési pénzpiaci művelet) alábbi feltételeiben történő megállapodás, ami elmaradt, ezért a kölcsönszerződés nem jött létre.

Devizabeszerzési/fedezeti lényeges szerződési feltétel hiánya. Előadom, hogy az MNB tanulmányok kivonata (F/7), valamint más tanulmányok (F/7.1., F/7.2.) és PSZÁF felügyeleti-hatósági nyilatkozatok (F/7.3., F/7.4.) szerint a devizaalapú kölcsönszerződések devizaforrásának biztosításához a bankok tömegesen bankközi hitelfelvételt vagy devizaswap ügyleteket alkalmaztak. A bankok a bankközi hitelfelvétellel szemben (fedezetlensége és partnerlimitek miatt) tömegesen fx-swap és cross-currency-rate-swap (bázis swap), ezzel tömegesen saját számlás vagy bizományos (ügyfél megbízásos) devizakereskedelmi tevékenységet folytattak.

A devizaalapú kölcsönnyújtás két egymáshoz tartozó pénzügyi szolgáltatást jelent, úgymint a Hpt. 3.§ (1) b) hitel és pénzkölcsön nyújtása és ehhez a Hpt. 3.§ (1) g) devizával végzett saját számlás vagy bizományosi devizakereskedelmi szolgáltatás az adott kölcsön devizaforrásának/devizafedezetének beszerzésére. A devizakereskedelmi szolgáltatást a bank végzi szintetikus deviza előállításával (fx vagy cross-currency swapok), azonban erre a feltételre, mint a hitelmegállapodás uniós irányelv 4. cikk (3) bekezdésében és a Hpt. 210. (2) bekezdésében előírt lényeges egyéb feltételére – nevezetesen szerződési kikötést a szerződés devizaforrásának beszerzésére – az adóssal megállapodást nem kötöttek, ezért lényeges feltételben történő megállapodás hiányában a szerződés nem jött létre. A szintetikus devizaforrás beszerzése, valamint annak az adósra történő kiterhelése és tőle vételi árfolyamon történő megvásárlása szerződéshez tartozására analógiaként utalok a Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14 számú felülvizsgálati közbenső ítéletében a devizakonverziós szolgáltatás jogi minősítésére, mely szerint – idézem – „A Kúria nem osztja a Legfőbb Ügyész szakmai véleményében kifejtett azon álláspontot, hogy elkülönítendő, elkülöníthető az adott szerződéses konstrukcióban a kölcsönszerződéstől a deviza forintra, illetve a forint devizára történő átváltására irányuló szerződéses megállapodás. A perbeli kölcsönszerződésnek ugyanis elválaszthatatlan része a konverzió, anélkül a kölcsönszerződés nem teljesíthető”. Álláspontom szerint analogia iuris a devizaforrás beszerzésére vonatkozó megállapodás sem különíthető el a kölcsönszerződéstől.  

Devizabeszerzés forrásköltségében megállapodás hiánya. A kölcsönszerződésben (F/1) nyilvántartott devizakölcsön összegéhez a hitelnyújtó alperesi jogelőd bank által felperes részére vagy javára végzett devizabeszerzés [F/7] gazdasági/pénzügyi művelete tartozik. PSZÁF nyilatkozata [F/7.4. melléklet 23. oldal 2. válasz] szerint – analógiaként utalva a Hpt. 2011. november 15-én hatályba lépett 210.§ (5a) bekezdésére – idézem – „A jogalkotó a fenti rendelkezést a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmében vezette be és ez korábbi időszakra is megállapítható. Megállapítható, hogy banküzemi szempontból devizában azon költségek felszámítása indokolt és lehetséges, amelyek az adott szerződés teljesítésének és fenntartásának érdekében a devizaforrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak”. Következésképpen az adósra deviza alapú kötelezettségeket keletkeztető devizabeszerzés a felperesi adóssal közvetlenül kapcsolatba hozható vagyoni érdeke (magánjog a személyi és vagyoni viszonyok joga), ezért a kölcsönszerződés lényeges feltételének minősül.

Devizabeszerzés árfolyamkockázata veszteségében-nyereségében megállapodás hiánya. PSZÁF közigazgatási-felügyeleti nyilatkozata [F/7.4. 23.o.] szerint – utalva a Hpt. 2011.11.15. napján hatályba lépett 210.§ (5a) bekezdésére – devizában azon költségek felszámítása indokolt és lehetséges, amelyek az adott szerződés (dr. K.I.: hangsúlyozni kell, hogy adott szerződés) teljesítésének és fenntartásának érdekében a devizaforrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak

TOVÁBB A II. RÉSZHEZ. (Kérjük a megosztást-terjedjen a leleplezés) [apss_share]