RECSEG-ROPOG A FORINTOSÍTÁSI KONTÁR TÁKOLMÁNY

Csatolmányok a lap alján

[cn-social-icon]

Az ide mellékelt, (lap alján) „Adós által végzett elszámolásról” című írásomból már jól tudjuk, hogy egy 2008. október 8-án OTP-től felvett 8 millió forint kölcsönre vonatkozó, bank által készített szerződésbe foglaltak alapján és jövő hónapig – áprilisig – az OTP által megküldött törlesztési táblázati adatok figyelembevételével eddig 6 millió 85.622.-Ft-ot szedett be a bank az adóstól jogtalanul, és

amennyiben ezt az összeget beszámítjuk a jövőbeni törlesztő részletekbe, akkor 2019. december 31-ig beszámítással megszünnek a kölcsönös tartozások azzal, hogy ebből következően tehát 2015. április 1-től 2019. december 31-ig egyetlen forintot sem kell fizetni.

Természetesen abban az esetben, amennyiben az elsődleges, Európai Jogszabályok alapján számolunk és nem az ezeket sértő nemzeti jogszabályaink alapján. 

Azt is tudjuk az iratomból, hogy bank által jogtalanul beszedett 6 millió 85.622.-Ft- jogtalanul beszedett pénz lényegileg három nagy tételből áll, éspedig

az irányadó jegybanki alapkamat változás figyelmen kívűl hagyásából,

részben az Európai Bíróság által 2014. április 30-án hozott C-26/13. számu itéletnek abból a rendelkezéséből, hogy a kockázatvállalási, bankok által szerkesztett okiratnak tartalmától függően az árfolyamváltozásnak terhei a bankokat terheli, illetve

a 2013. május 30-án Európai Bíróság által hozott C-397/11. számu itéletnek alábbi rendelkezése alapján

“A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amely megállapítja valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, köteles egyrészről – anélkül hogy meg kellene várnia, hogy a fogyasztó erre vonatkozó kérelmet nyújtson be – az említett megállapításból a nemzeti jog alapján eredő minden következtetést levonni annak biztosítása céljából, hogy e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve, másrészről pedig főszabály szerint objektív szempontok alapján értékelni, hogy a szerződés fennmaradhat-e az említett feltétel nélkül.”

az OTP-s szerződés  megtörtént  bírósági  átvizsgálása alapján megállapítható az, hogy a szerződésbe foglalt 18 db. tisztességtelen – érvénytelen – szerződési feltétel alapján minden jogi alapot nélkülözve éppen úgy követelték és követelik a bankok az ellenszolgáltatást, mintha ezek a szerződési feltételek érvényesek lennének.

Jelenleg kialakult helyzetben a legkevésbé zavarja a bankokat az, hogy törvényesen jár-e nekik az általuk szerkesztett szerződésben meghatározott mondvacsinált szolgáltatásokért az adósoktól pénz, ameddig 2014. julius 4-e óta koprodukciós tevékenységük eredményes a törvényhozók és a Matolcsi féle banknak hathatós támogatásával, addig olyan apróságok, hogy törvényesség, a bankokat nem érdekli.

A Rogán-Matolcsy-Trócsányi trió sem izgatja fentiek miatt magát túlzottan, ők tudják azt, hogy ha a kutya tovább ugat, akkor egy jól irányzott rúgással, vagy anélkül majd elhallgat.

Ennek ellenére a trió valamelyik tagjának környezetében mégis felmerülhetett az, hogy a bírósági eljárásokban még nem eléggé tették reménytelenné az adósok helyzetét, és a bankok számára ebből még baj lehet.

Erre utal az, hogy három Fővárosi Törvényszéki bíró kezdeményezésére az Alkotmánybírósághoz 2015. március 11-én érkezett a mellékletben megtekinthető III/773-0/2015. számu alkotmányossági panasz az alábbi kérelemmel:

„A bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 37. §-ának 2. bekezdése és a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/B §-a alapján kezdeményezi az Alkotmánybíróságnál a Kúria 2/2014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III.1. pontja megsemmisítését, valamint a jogegységi határozat alaptörvény ellenes rendelkezésének és indokolásának a jelen ügyben történő alkalmazása kizárását, mert az Alaptörvény C.) cikkének 1. bekezdésébe, továbbá 25. cikkének első mondatába ütközik.”

Közérthetően fogalmazva formálisan a három törvényszéki bíró azért fordul az Alkotmánybírósághoz, hogy ne lehessen állítani jövőben az Európai Bíróságnak C – 26/13. számú ítéletében foglaltak ellenére az adósoknak azt, hogy banki kockázatvállalási nyilatkozatnak tisztességtelensége esetén az árfolyamváltozás terheit a bankoknak kell viselni.

Ténylegesen ellenben egyetlen Fővárosi Törvényszéki bírónak sem jutott véleményem szerint eszébe az, hogy ezt a jogellenes kérelmet az Alkotmánybírósághoz előterjessze.

Azért nem, mert a Fővárosi Ítélőtáblának alábbiak szerinti tájékoztatása szerint jól tudja minden Fővárosi Törvényszéki bíró azt, hogy a Kúria 2/2014. számu PJE határozata 1. pontja és annak indokolása az alábbiak folytán minden tekintetben törvényes:

„A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényi, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa contra E.N.E.L.” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, ugy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).”

(Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/4. sz. végzés 7. old.)

Ebből következően tehát a Fővárosi Törvényszék minden bírája jól tudja azt, hogy a 2014. április 30-án kihirdetett C-26/13. számu Európa Bíróság itélete alábbi rendelkező részei alapján

“A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.”

illetve

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

„A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma csak akkor terjed ki a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésben foglalt olyan, az alapügyben szereplőhöz hasonló, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre, amelynek értelmében e pénznem eladási árfolyama alkalmazandó a kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítására, ha a kérdést előterjesztő bíróság a szerződés természetének, általános rendszerének és kikötéseinek, valamint jogi és ténybeli összefüggéseinek értékelése alapján azt állapítja meg, hogy az említett feltétel e szerződés alapvető, és mint ilyen, a szerződést jellemző szolgáltatását határozza meg;”

jól tudja azt, hogy 2014. április 30-tól az Európa Bíróság döntése alapján minden olyan magyar nemzeti jogszabályt, vagy jogegységi határozati rendelkezést – 6/2013. PJE 1. pont – figyelmen kívűl kell hagyni, mely arra utal, hogy a szerződés elsődleges tárgyához tartozóan az árfolyamváltozásra vonatkozó egyedileg meg nem tárgyalt banki nyilatkozatok tisztességtelensége nem vizsgálható.

Minden törvényszéki és más bíró is jól tudja a C-26/13. Curiai döntés után azt, hogy az árfolyamváltozásra vonatkozó banki tájékoztatás vizsgálandó bíróság által, és tisztességtelensége – érvénytelensége – az eddigi jogszabályok figyelmen kívűl hagyásával megállapítható.

És akkor nézzük meg azt, hogy a három fővárosi törvényszéki bíró ennek a tudásnak birtokában mire hivatkozott az Alkotmánybírósági kérelmében.

„A bíróság Alkotmánybírósághoz fordulásának indokai:

A bíróság álláspontja szerint a PJE rendelkező részének 1. pontja és az e ponthoz tartozó indokolás sérti az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos elvét, valamint a 25. cikk (1) bekezdésének első mondatát, mert tartalma szerint nem az igazságszolgáltatási tevékenység keretébe tartozó, a joggyakorlat továbbfejlesztése, a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében hozott jogértelmezés, iránymutatás, hanem jogalkotás, az elbírálandó elvi kérdésre vonatkozó norma tartalmának módosítása jogértelmezés útján.”

illetve

„A PJE támadott részei tartalmuk szerint nem a törvényi rendelkezéseket interpretálják, hanem új normát határoznak meg, lényegében a Ptk. 210. §-ának tartalmával egészítik ki a Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdését azzal a különbséggel, hogy míg a tévedés, megtévesztés esetén a szerződési nyilatkozat – határidőhöz kötötten – megtámadható, a PJE a tényállás jogkövetkezményeként a semmisséget határozza meg.”

Ha nem látnám, nem hinném el azt, hogy a három fővárosi törvényszéki bíró tehát arra hivatkozik, hogy a 2/2014. PJE 1. pontjában irtak nem a meglévő törvényi rendelkezéseket értelmezik, hanem jogszabályt hoznak létre.

Írják ezt annak ellenére, hogy jól tudják a bírók fentiekben idézett Ítélőtáblai végzésben írtak alapján azt, hogy az Európai Bíróságnak korábbi  –  „Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94 – itéletei alapján azt, hogy a C-26/13. számu Európai Bírósági ítélet idézett rendelkezései változtattak a magyar nemzeti jog jogszabályi rendelkezésein 2014. április 30-án, és nem az erre az Európai Bíróság döntésre hozott, ezt interpretáló 2/2014. PJE jogegységi határozat.

Tudják jól azt is, hogy a 6/2013. PJE 1. pontja szerinti bankoknak kedvező rendelkezésre – árfolyamváltozást az adós viseli – 2014. április 30-tól kezdődően soha nem hivatkozhatnak a bankok azért,

mert az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket változtatta meg az Európa Bíróság akként, hogy az ilyen féle rendelkezéseket figyelmen kívűl kell hagyni, de a Rogán-Matolcsy-Trócsányi trió szorult helyzetére tekintettel igyekeznek törvénytelen eszközökkel több millió honfitársam kifosztóinak segíteni.

Szerintem az, hogy ez nem bírótól eredő segítségnyújtási szándék, fenti ismertetés alapján egyértelmű.

Azt pedig be kell látni, hogy amennyiben ezeknek a bankmentőknek lenne erkölcsiségük, akkor nagyon kínos helyzetben érezhetnék magukat azáltal, hogy a Matolcsy féle Nemzetrontó Bank irányítása mellett folyamatban lévő, általam közönséges szélhámosságnak tekintendő

elszámolása a bankoknak függetlenül a 2/2014 PJE 1. pontjában írt és jelenleg még hatályos rendelkezés alapján figyelembe sem veszi azt, hogy Luxemburgban, az Európa Bíróságnál egyáltalán nem természetes az, hogy tisztességtelen banki tájékoztatása ellenére az árfolyamváltozás terheit az adós viseli.

Erkölcsiségük híján pedig járják a bolondját senkitől sem zavartatva magukat.

Egyébként  sajnos ők már valószínűleg jól tudják azt, hogy az Alkotmánybíróság miként fog dönteni ebben az ügyben.

És sajnos én is tudom.  Siófokon 2014. március 26. napján.  Léhmann György 

Csatolmányok:

Adós által végzett elszámolásról II

Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése  [cn-social-icon]