A Kúria júliusi ítélete óta tudni lehet, hogy a bankok szerződései hiányosak. A Kúria azonban a szerződést inkább kiegészítette és érvényben tartotta.
A szerződésekből olyan adatok hiányoznak, amelyek hiányát a törvény a semmisség jogkövetkezményével szankcionálja. A Kúria tehát következmények nélkül hagyta a bankok nyilvánvaló törvénysértéseit, a júliusi ítélet ezért jogállami mércével mérve elfogadhatatlan.
A Kúriára nehezedő jelenlegi politikai nyomás nem egy céltudatos gazdaságpolitika része, és a kormány kihasználja a fogyasztóvédelmi szervezetek sikereit, hogy eljátszhassa a devizahitelesek megmentőjének a szerepét. A Kúria jogegységi eljárása a bankok további jogsértéseit is a felszínre hozhatja.
A devizahitelezés alapkérdése, hogy forint- vagy devizahitelnek számít-e a kölcsön. Ezzel kérdéssel foglalkozik a legtöbb bírósági eljárás. Ezt a kérdést nem a Kúriának, hanem a bankok jogászainak kellene megválaszolniuk. A bankok kötelessége a hiteltermékeikről részletes és közérthető információkat nyújtani a fogyasztóknak. Az a tény, hogy az adósok a devizahitelek alapkérdését kérdőjelezik meg, azt mutatja, hogy a bankok nem teljesítették tájékoztatási kötelezettségüket a szerződések megkötésekor. Az nem mentség a bankok számára, hogy Magyarországon alacsony a pénzügyi kultúra, ezért sok fogyasztónak reménytelen elmagyarázni egy komplex pénzügyi termékek működési elvét. A bankok tájékoztatási kötelessége ugyanis azt is magában foglalja, hogy annak a fogyasztónak nem lehet hitelt nyújtani, amelyik nem érti az adott hiteltermék működési elvét. A devizahitelek alapkérdése körüli zűrzavart a bankok okozták, mert nem magyarázták el részletesen és közérthetően a devizahitelek működési elvét. Ezek után hiába érvelnek a „nemzetközi hitelezési gyakorlattal”.
A devizahitelezés fénykorában az állami szervek többször is figyelmeztették a bankokat arra, hogy felelősen folytassák hitelezési tevékenységüket, azaz mérjék fel ügyfeleik igényeit és teherviselési képességét. A fejlett világban erkölcstelen az a gyakorlat, ha a pénzintézetek „az értékesítési mutatók javítása érdekében az ügyfelek kockázatviselési képességének figyelmen kívül hagyásával helyeznek ki hiteleket.” Ezen erkölcsi norma ismeretében nehezen érthető, ha egy bíró azzal érvel, hogy „nem ütközhet a jóerkölcsbe az olyan szerződés, amelynek szabályairól az Országgyűlés törvényt alkot”.
Ez az erkölcsi alapvetés ugyanis világosan mutatja, hogy önmagában egy adott hitelterméknek nem számít erkölcstelennek. Erkölcstelen az, ha a pénzintézet úgy folyósít hitelt, hogy nem győződik meg arról, vajon az adós tudja-e a hitel kockázatait viselni.
A magyarországi devizahitelezés során a bankok pont ezt az erkölcsi normát sértették meg. A bankok a saját értékesítési mutatóik javítása érdekében folyósítottak úgy hiteleket, hogy nem vizsgálták, vajon az adósok képesek-e az árfolyamkockázat terhét viselni.
A kockázatfeltáró nyilatkozat két okból sem felelt meg ennek a követelménynek. Egyrészt a kockázatfeltáró nyilatkozat funkciója a tájékoztatás és nem a kockázatfelmérés. A kockázatfeltáró nyilatkozat aláíratása nem mentesíti a bankokat attól, hogy megvizsgálják, valóban képes-e az adós az árfolyamkockázatot viselni. A fejlett pénzügyi világban már kialakult gyakorlata van a kockázatviselési képesség vizsgálatának.
Németországban pont azért nem terjedtek el ekkora mértékben a deviza alapú hitelek, mert az alacsony és átlagos fizetéssel rendelkező adósok a gyenge kockázatviselési képességük miatt kiesnek a potenciális hitelfelvevők köréből. Alacsony és átlagos fizetéssel rendelkező adósok ugyanis képtelenek az árfolyam-ingadozások kockázatát viselni. Ez a képességük attól sem változik meg, ha aláírnak egy kockázatfeltáró nyilatkozatot. A bankok nem figyeltek arra, hogy ezt a kockázatot a konkrét hitelügyletre vonatkozóan és az adósok egyedi igényeinek megfelelően bemutassák. Helyette egy általános, elvont és felületes tájékoztatás nyújtottak. A tájékoztatásnak ez a felületes mértéke alkalmatlan arra, hogy az árfolyamkockázat valódi veszélyeit bemutassák.
Figyelem! A Nemzeti Civil Kontroll egy határokon átívelő széles körű baráti közösség és nem „deviza”- hiteles érdekvédelmi szervezet!
Ennek ellenére arra törekszünk, hogy azok a hírek, vélemények, károsulti gondolatok, valamint jogászi, ügyvédi és pénzügyi szakértői vélemények, dokumentumok, bírósági ítéletek melyek a „fősodratú” médiában nem kapnak publikációs felületet, politikai és gazdasági nézetektől függetlenül nálunk megjelenjenek. Ezáltal is elősegítve a károsultak szélesebb információszerzésének lehetőségét.
A Nemzeti Civil Kontroll szerkesztősége a devizakárosultak részére nem ad, és soha nem is adott jogi tanácsokat, utasításokat és nem végez jogi képviseletet sem. Az oldalainkon fellelhető dokumentumok, olvasói gondolatok, ügyvédi, szakértői vélemények kizárólag azok szerzőjének véleményét tükrözik, melyet a szerkesztőségünkhöz a szerzők közlés céljából eljuttattak, illetve az internetes portálokon, vagy közösségi média felületeken bárki számára hozzáférhető forrásból származnak, melyeket oldalainkon másodközlésként megjelentetünk. Ezen dokumentumok és információk hasznosságát, vagy valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni. Természetesen ezek a dokumentumok, írások, illetve gondolatok szabadon felhasználhatóak, de a Nemzeti Civil Kontroll kizár minden felelősséget a felhasználásukból eredő esetleges károkért. Konkrét jogi probléma esetén kérjük, hogy forduljon ügyvédhez. FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK, COOKIE HASZNÁLAT, GDPR-ADATVÉDELEM
