DR. LÉHMANN – VÁLASZ A BANKI ELSZÁMOLÁSRA – LETÖLTHETŐ DOKUMENTUM

Letölthető dokumentum piros színnel jelölve Dr. Léhmann irása vége felé található! [cn-social-icon]

2015. április 2-án érkezett, az Európai Bizottság által JUST-e2/TD/Ares(2015)1222808 szám alatt folyamatba tett, Magyar Országgyűlés által 2014. július 4-én elfogadott XXXVIII. sz. törvénnyel kapcsolatos panaszeljárást is feltehetően figyelembe véve a Szegedi Törvényszék 2015. április 10-i idéző végzés alapján az OTP Jelzálogbank Zrt elleni szerződés részbeni érvénytelensége iránti peremben 2015. május 13. napjának ¼ 9 órájára első tárgyalást tűzött ki.

Figyelmen kívűl hagyva ezáltal a többi perben küldött, eljárást felfüggesztő végzés alábbi indokolást:

„A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. XXXVIII. törvény 16. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2015. december 31- napáig hivatalból felfüggeszti – a 6. alcímben szabályozott per kivételével – azt a peres eljárást, amelynek a tárgya részben, vagy egészben a 4. § (1) bekezdése szerinti szerződéses kikötés, illetve amely pert az ilyen szerződéses kikötésen is alapuló követelés érvényesítése iránt a pénzügyi intézménye indított a fogyasztóval szemben.

A bíróság megállapította, hogy a per tárgya a fenti körbe tartozik, ezért a peres eljárást a törvény 16. § (2) bekezdése alapján hivatalból felfüggesztette.”

A Szegedi Törvényszék bírójának természetesen igaza volt. Azért volt igaza, mert jól tudta azt, hogy a 2014. évi XXXVIII. törvény rendelkezései csak akkor érnek valamit, ha nem ellentétesek az Európai jogalkotással, de mivel azt is jól tudta, hogy Az Európai Bizottság Elnökének megbízásából írt tájékoztatás szerint azért is indokolt az Európai Bizottsági panaszeljárás, mert

            „Ön arra is rámutatott, hogy a kormány olyan jogszabályi rendelkezést vezetett be, amely a bíróságoknak utasítást ad a tisztességtelen szerződési feltételek tárgyában folyamatban lévő összes eljárás függesztésére…”,

ezért az Európai Uniós jogszabályokat figyelembe véve, a 2014. évi XXXVIII. törvénynek felfüggesztéssel kapcsolatos rendelkezéseit figyelmen kívűl hagyva kitűzte a pernek tárgyalását.

Iratom további részében azt indokolom, hogy nemcsak a 2014. évi XXXVIII. törvénynek felfüggesztéssel kapcsolatos rendelkezései, hanem teljes egészében az egész törvény, illetve ennek végrehajtásával kapcsolatos 2014. évi XL. törvény és 2014. évi LXXVII. törvény a magyar bíróságok számára használhatatlan rendelkezéseket tartalmaz.

Nem tudni milyen okból, de a Magyar Kormányok, illetve mindenkori ellenzék is folyamatosan figyelmen kívűl hagyták és hagyják a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések fogyasztóvédelmével kapcsolatos legfőbb Európai Irányelvnek alábbi rendelkezését, elmulasztják a közérdekű perek megindítását minisztereik útján:

93/13 EGK Irányelv 7. cikk (1) A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

(2) Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek-e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását.

(3) A saját nemzeti jogszabályok tiszteletben tartásával a (2) bekezdésben említett jogorvoslati eljárások elkülönítve vagy együttesen indíthatók az ellen az azonos gazdasági ágazathoz tartozó több eladó és szolgáltató, illetve szakmai szövetségük ellen, akik illetve amelyek azonos általános szerződési feltételeket vagy hasonló feltételeket használnak, vagy azok használatát javasolják.

Figyelemmel arra is, hogy 2012. április 26-i Európai Bíróság C-472/10. számú ítélet alábbi rendelkezésénél  kifejezetten felhívták Magyarországot az alábbiak szerint arra, hogy legyen szíves az alábbiak szerint eljárni

„2) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ezen irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy – azzal nem ellentétes az, hogy a fogyasztói szerződésekben szereplő általános feltételek részét alkotó tisztességtelen kikötés érvénytelenségének a nemzeti szabályozás által kijelölt szervezet által a fogyasztók nevében közérdekből, valamely eladóval vagy szolgáltatóval szemben indított, a szóban forgó irányelv 7. cikke szerinti, jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban történő megállapítása a hivatkozott szabályozás értelmében valamennyi, ugyanezen általános feltételeket alkalmazó szerződést megkötő fogyasztóval szemben – a jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban részt nem vevő fogyasztókat is beleértve – keletkeztet joghatásokat”

Kifejezetten hazaárulási jellegű magatartásnak tekintem azt, hogy ezek után az elmúlt három évben olyan miniszterek, akiknek feladatuk volt a nemzeti jogszabályokkal is rendezett közérdekű pereket kezdeményezni, semmit nem tettek.

FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

Ehelyett elmult év julius 4-i törvényalkotással hozzáfogtak az Országgyűlési képviselők  kizárólag az adósoknak korábbi kifosztását konzerváló zavaros, törvénytelen, és az Európai jogalkotással nem összeegyeztethető törvénykezési folyamatba.

Jogállami normák mellett nem is lehet érteni azt, hogy az elvetendő forintosítási szándék igazolására miért keresték meg előzetesen az Alkotmánybíróságot abból a célból, hogy ott igazolják a devizában nyilvántartott forint kölcsönszerződésnek törvényhozással történő módosítás lehetőségét. 8/2014. (III.20.) AB határozat alábbi rendelkezése

„Az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli.”

rávilágít arra, hogy szerződésmódosítással forintosítani devizában nyilvántartott kölcsönszerződést márpedig nem lehet. Azért nem lehet, mert kihangsúlyozza az AB határozat fent idézett mondata is, hogy csak a „szerződés tartalmát” lehet módosítani akár bíróság által, akár törvényhozás által, és nem a szerződés tárgyát.

Márpedig a szerződésben kikötött szolgáltatás nem más, mint a szerződés tárgya, és mivel a forintosítási szándék szolgáltatással kapcsolatos, eszébe sem jutna egy jogállamisággal bíró országban senkinek az, hogy a hatalomban lévőknek mindent szabad módszerrel kényszerítse a hatalmi elit az adósokat „szerződésmódosítással” forintosításra. Ami pedig az 8/2014. (III.20.) AB határozat utolsó mondatát illeti, ez az adósokat kifosztó bankokat támogató magatartásra utal:

“Az indítványban is hivatkozott 3048/2013. (II. 28.) AB határozatban – amelynek az ügyben elbírált alkotmányjogi panaszok alapján kifejezetten állást kellett foglalnia a magánjogi jogviszonyokba való állami beavatkozással szemben felállított alkotmányos követelményekről – az Alkotmánybíróság tanácsa egyhangú döntéssel már az Alaptörvény alapján is alkalmazhatónak találta az Abh.-ban a szerződésmódosítással kapcsolatban kifejtett elveket (Indokolás [34]–[36]). Az adott esetben – a végtörlesztés kapcsán – egy nemzetközi válságban Magyarországon előállt, jelentős, kivételes és súlyos helyzetben történő jogszabályi beavatkozásról volt szó. [96] 2.3.

A megkötött szerződéseket illetően megfelelően tekintettel kell lenni arra az általános elvre is, hogy valamely ország a közérdek – mint például politikai, társadalmi vagy gazdasági rendjének megőrzése – szempontjából döntő fontosságúnak ítélheti, és megkövetelheti bizonyos szabályok (imperatív rendelkezések) alkalmazását valamely tényállásra; annak mérlegelése során, hogy érvényre kell-e juttatni e rendelkezéseket, figyelembe kell venni természetüket és céljukat, és alkalmazásuk vagy nem alkalmazásuk következményeit”

Dr. Matolcsy György, Dr. Navracsics Tibor és más miniszter urak embertelen cinizmusára utal a magyar emberekkel kapcsolatosan ez az indokolás. Azokra, akik legalább a 2012. április 26-i Európai Bírósági döntés után elszégyelhették volna magukat azért, hogy az EU Bíróság kérése, könyörgése ellenére nem voltak hajlandóak feladatuknak megfelelően a közérdekű pereket kezdeményezni.

Talán a görcs bántotta a kezüket, hogy nem teljesítették feladatukat, vagy inkább a Magyar Nemzeti Banki Elnöki széke, illetve az Európai biztosi kinevezés elegendő ellenérték volt a feladatuk negligálásához a magyar nép millióinak tönkretételét előidézve.

Hiszen ez a bűnpártolói jellegű magatartásuk vezetett oda, hogy 2014-ben már az Alkotmánybíróság is, a Kormányzat is fentiek szerint jajongott azért, hogy a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések rendezetlensége miatti „politikai, társadalmi vagy gazdasági rendjének megőrzése – szempontjából” fontos bármi áron – értsd az adósok tönkretétele árán – a magánjogi szerződéseket törvénysértően átalakítani.

Mint amikor a társasházi képviselő segít a rablóknak abban, hogy a társasházi közös pénzt elrabolják, majd követeli a lakóktól azt, hogy ha nem akarják azt, hogy a ház öszedőljön, adják a közösbe minden vagyonukat.

Ellenben az Uniós jogszabályokban a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatosan nem ismert az, hogy az fogyasztónak jogait az államnak bármiféle politikai, társadalmi vagy gazdasági renddel kapcsolatos problémái miatt lehetne jogait csorbítani.

És a magyar adósok szerencséjére az Európai Uniós rendelkezések az elsődlegesek a bírósági jogérvényesítés során korábbi tájékoztatásomnak megfelelően:

Köztudott minden devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződéssel foglalkozó ügyvéd számára az, hogy az ezek érvénytelenségével – részleges érvénytelenségével – foglalkozó kereseti kérelmek az uniós jog alkalmazását igénylik, ezért jelentősége van az Európai Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa contra E.N.E.L.” ügy),

Részletesebben erről az Uniós jog elsőbbségről – Costa contra E.N.E.L ügyről – az alábbiakat indokolt tudni_

Az európai jog elsőbbsége

Az elsőbbség elve értelmében az európai jog a tagállamok nemzeti jogai felett áll. Az elsőbbség elve minden kötelező erejű európai jogi aktusra érvényes. Ennek megfelelően a tagállamok nem alkalmazhatnak az európai joggal ellentétes nemzeti rendelkezést.

Az elsőbbség elve biztosítja az európai jognak a nemzeti jogok feletti felsőbbrendűségét. Ez az európai jog egyik alapelve. A közvetlen hatály elvéhez hasonlóan az elsőbbség elvét sem tartalmazzák a szerződések, hanem az Európai Unió Bírósága alakította ki.

Fogalommeghatározás

Az Európai Unió Bírósága a Costa kontra Enel ügyben hozott, 1964. július 15-i ítéletben alakította ki az elsőbbség elvét. Ebben az ítéletében a Bíróság kimondja, hogy az európai intézmények által alkotott jog beépül a tagállamok jogrendszerébe, amelyek kötelesek azt tiszteletben tartani. Az európai jog tehát elsőbbséget élvez a nemzeti jogok felett. Így amennyiben egy nemzeti szabály valamely európai rendelkezéssel ellentétes lenne, úgy a tagállamok az európai rendelkezést kötelesek alkalmazni. A nemzeti jog nem válik érvénytelenné és nem helyezik hatályon kívül, de a kötelező erejét felfüggesztik.

A Bíróság később pontosította, hogy függetlenül attól, hogy valamely nemzeti jogi aktust az érintett európai jogi aktus előtt vagy után fogadták el, az európai jog elsőbbsége valamennyi nemzeti jogi aktusra alkalmazandó.

A nemzeti joggal szemben felsőbbrendűvé vált az európai jog, az elsőbbség elve tehát az európai jog által azonos jogvédelmet biztosít minden állampolgár számára az EU területén.

Az elv alkalmazásának terjedelme

Az európai jog nemzeti jogok feletti elsőbbsége abszolút. Következésképp valamennyi kötelező erejű európai jogi aktus elsőbbséget élvez, függetlenül attól, hogy az elsődleges jogból vagy a másodlagos jogból származik-e.

Ugyanígy valamennyi nemzeti jogi aktus, jellegétől függetlenül, alárendelt ennek az elvnek: törvény, rendelet, végzés, rendelkezés, körlevél stb., függetlenül attól, hogy e jogi aktusokat a tagállam végrehajtó vagy törvényhozó hatalma alkotta. A bíróságok is alárendeltek az elsőbbség elvének. A bíróságok által alkotott jognak, az ítélkezési gyakorlatnak tiszteletben kell tartania az uniós jogot.

A Bíróság álláspontja szerint az egyes nemzeti alkotmányok is alárendeltek az elsőbbség elvének. A tagállami bírák feladata tehát, hogy ne alkalmazzák az európai joggal ellentétes alkotmány rendelkezéseit.

[poll id=”2″]

Az elv tiszteletben tartásának felelősei

A közvetlen hatály elvének mintájára itt is a Bíróság ellenőrzi az elsőbbség elvének megfelelő alkalmazását. A Bíróság az alapító szerződésekben meghatározott különböző keresetindítási lehetőségekre, például akötelezettségszegés megállapítása iránti keresetre alapított határozataival szankcionálhatja azokat a tagállamokat, amelyek nem tartják tiszteletben az elsőbbség elvét.

A tagállami bírák kötelesek betartatni az elsőbbség elvét. A tagállami bírák adott esetben az előzetes döntéshozatali eljárás eszközével is élhetnek, amennyiben kétségeik merülnek fel az elv alkalmazásával kapcsolatban. 1990. június 19-én hozott ítéletében (Factortame ügy) a Bíróság kimondta, hogy valamely nemzeti jogszabály érvényességének ellenőrzése iránt indított előzetes döntéshozatali eljárás esetén a nemzeti joghatóság köteles azonnal felfüggeszteni a nemzeti jogszabály alkalmazását mindaddig, amíg kézhez nem kapja a Bíróság által javasolt megoldást és az ítéletet, amelyet a bíróság az ügy érdemében hoz.

A devizában nyilvántartott forintkölcsön magyar adósainak erre a döntésre tekintettel igen egyszerű dolga van.

Az a dolga, hogy sorba véve a 2014. évi július 4-e tartó, európai fogyasztóvédelmi szabályokat még csak meg sem említő jogszabályokat, hivatkozzon arra, hogy ezekben a jogszabályokban írt rendelkezések ellentétesek az Európai jog rendelkezéseivel és bírósági eljárásban követelje az Európai jog rendelkezéseinek betartását.

Kezdjük ehhez azzal, hogy a 93/13. EGK Irányelv alábbi rendelkezései helyes értelmezése szerint a szerződés szerződési feltételeinek tisztességtelen jellegét a szerződés időpontjára nézve lehet vizsgálni:

„4. cikk (1) A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.”

Értem én azt, hogy a bankmentő országgyűlési képviselőknek szándéka 2014. július 4-én az is volt, hogy érvényesüljön a 93/13 EGK Irányelvnek alábbi rendelkezése,

„mivel a tagállamoknak azok a törvényi vagy rendeleti rendelkezései, amelyek közvetve vagy közvetlenül meghatározzák a fogyasztói szerződések feltételeit, vélhetően nem tartalmaznak tisztességtelen feltételeket; mivel ezért nem tűnik szükségesnek, hogy alárendeljék ennek az irányelvnek azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró felei; mivel ebben a vonatkozásban az 1. cikk (2) bekezdésében szereplő "kötelező törvényi vagy rendeleti rendelkezések" kifejezés azokat a szabályokat is lefedi, amelyeket a jogszabály szerint akkor kell alkalmazni a szerződő felek között, ha ők másban nem állapodtak meg;”

azaz a törvényben megfogalmazott szerződési feltételek tisztességtelenségét az adósnak szerződésében firtatni ne lehessen ezen rendelkezés miatt, de ebből a szövegezésből jól látható az, hogy 1993-ban Európa nem számított ezek szerint arra, hogy lesz majd Európában egy Magyarország nevű olyan ország, melynek minden országgyűlési képviselője kész lesz több millió honfitársát beáldozni a bankoknak.

Ennek a szándéknak ellenére nem sikerült elveszejteni magyar emberek millióit julius 4-én valamennyi országgyűlési képviselőnek azon egyszerű oknál fogva, mert a 93/13. EGK. Irányelv 4. pontja alapján az ország rontó törvények nem tartalmazhatják a korábban megkötött fogyasztói szerződések szerződési feltételeit. Azaz nem lehet és szükségtelen is szerződés megkötését követően alkotott törvényi rendelkezések tisztességtelenségét vizsgálni úgy, mintha a szerződés megkötésekor a szerződés feltételei lettek volna

Ha pedig nem tartalmazhatnak ezek a törvényék szerződési feltételeket, akkor az Európai jogalkotás folytán semmiféle védelemben nem részesülhetnek fentiek szerint pusztán azért, mert törvényi formában rögzítették.

Tehát a 2014. évi XXXVIII. számú, XL. számú, LXXVII számú törvények törvényi feltételeket tartalmaznak a korábban létrejött fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan, de ezek a törvényi feltételek a C-93/13 EGK rendelkezése alapján nem értékelhetők szerződés megkötésekori szerződési feltételnek.

Ebben az esetben pedig mindösszesen arra lehet hivatkozni az adósok ellenségeinek, hogy a törvényi rendelkezéseket anélkül kell betartani, hogy rendes bíróság előtt ezek érvénytelenségére hivatkozni lehetne.

Csakhogy ez esetben megfeledkeznek részben az 1996. évi CXII. törvény (Hpt) alábbi rendelkezéséről,

213. §  (3) A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

részben a 2/2014. számu Kúriai Jogegységi határozattal jogegységi határozatnak minősített 2/2012.(XII.10.) PK Vélemény alábbi rendelkezéséről:

9. a) A Ptk. 209/A.§-ának (2) bekezdése szerint a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A szerződés semmisségét a bíróság az előtte folyó eljárásban hivatalból észleli (2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. pont), így a fogyasztói kölcsönszerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló feltétel tisztességtelen voltát is hivatalból kell észlelnie, ha az a fogyasztó érdekében áll, de csak a kereseti kérelem keretei között. Olyan szerződési kikötés hivatalból vizsgálat tárgyát nem képezheti, melynek érvénytelensége az adott jogvita elbírálását nem érinti.

Arról feledkeznek meg az adósok ellenségei, hogy a semmisséggel kapcsolatos rendelkezések törvényben – Ptk. – találhatóak, de fogyasztói szerződések esetén ezek a törvényi kötelező rendelkezések csak akkor vehetők figyelembe, ha a semmisség a fogyasztó érdekében áll.

Ebből következően alkothattak akármilyen törvényi rendelkezéseket a bankok érdekében eljáró országgyűlési képviselők, fogyasztói szerződés folytán ezeknek alkalmazása előtt előbb meg kell kérdezni minden egyes adóstól azt, hogy érdekében áll-e vagy sem az elszámolás, vagy forintosítás.

És amennyiben az adós azt közli, hogy nem áll érdekében, akkor a Matolcsy féle bank ügyeskedhetett a banki csalás leplezése érdekében végzett számolgatásával bármiképpen, legfeljebb egy mementó lesz sok év múlva ez azt bizonyítva, hogy volt Magyarországnak egy olyan időszaka, amikor az ország vezetésének semmit nem jelentett néhány millió magyar ember sorsa.

A lényeg tehát törvényi előírások figyelembe vehetősége során a fogyasztói szerződések esetében az, hogy a törvényi feltétel a fogyasztó érdekében áll-e vagy sem. És azt, hogy a fogyasztónak mi áll az érdekében, egyedül a fogyasztó dönti el.

Hivatkozhat a törvényalkotó, vagy bárki arra, hogy

“A megkötött szerződéseket illetően megfelelően tekintettel kell lenni arra az általános elvre is, hogy valamely ország a közérdek – mint például politikai, társadalmi vagy gazdasági rendjének megőrzése – szempontjából döntő fontosságúnak ítélheti, és megkövetelheti bizonyos szabályok (imperatív rendelkezések) alkalmazását valamely tényállásra”

hazudhatja azt, hogy milyen jól járnak az adósok akkor, ha kifosztásukat végérvényesen befejezhetik forintosítással a bankok, az adósoknak mindenképpen nyilatkozniuk kell arról, hogy a törvényi előírások alkalmazását – elszámolás és forintosítás – érdekükben állónak tartják-e vagy sem.

Amennyiben nemlegesen válaszolnak az adósok, akkor az Európai jogszabályok alapján nincs az a hatalom, amelyik rájuk tudja kényszeríteni a törvényi előírások betartását.

Minden más megoldás az Európai Unió alapvető jogának tekintendő jogállamiság sérelmét jelentené az Európai Bizottság 2014. március 11-i (Strasbourg, 2014.3.11. COM(2014) 158 final) Közleményének alábbi bevezetőjének helyes értelmezése szerint:

BEVEZETÉS A jogállamiság képezi minden korszerű alkotmányos demokrácia gerincét. A jogállamiság a tagállamok és az Unió közös alkotmányos hagyományaiból származó alapvető elvek egyike, és ekként az Unió alapját képező legfontosabb értékek egyike, amit az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke, valamint a Szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambulumai is megerősítenek. Ezért az EUSZ 49. cikke szerint a jogállamiság tiszteletben tartása az uniós tagság előfeltétele.

A demokrácia és az emberi jogok mellett a jogállamiság továbbá egyike az Európa Tanács azon három pillérének, amelyet belefoglaltak a az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) preambulumába1 . Az Unió alapja az uniós tagállamok és a megfelelő jogrendszerek közötti kölcsönös bizalom. A jogállamiság nemzeti szintű megvalósításának módja lényeges szerepet játszik ebben a tekintetben.

Az uniós polgároknak és a nemzeti hatóságoknak a jogállamiság működésébe vetett bizalma különösen fontos ahhoz, hogy az Unió „belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggé”2 fejlődjön tovább. E bizalom csupán akkor alakítható ki és tartható fenn, ha minden tagállamban betartják a jogállamiságot. A uniós tagállamok eltérő alkotmányos és igazságszolgáltatási rendszerei elvben megfelelően vannak kialakítva és felszerelve ahhoz, hogy védelmet nyújtsanak a polgároknak a jogállamiságot érő bármely fenyegetéssel szemben.

Ugyanakkor az egyes tagállamokban a közelmúltban bekövetkezett események azt tanúsítják, hogy súlyos aggodalomra okot adó problémává válhat, hogy nem tartják tiszteletben a jogállamiságot, és következésképpen a jogállamiság által védeni kívánt alapvető értékeket.”

Előttem nem vitásan elsősorban Magyarországra gondolt a Közlemény szerkesztője az utolsó bekezdésben írtakkal a fogyasztói jogok folyamatos megsértése miatt.

Természetesen ugyanígy látta ezt a problémát a 2014. évi XXXVIII. tv-nek előterjesztője és a Magyar Országgyűlésnek minden e törvényt elfogadó országgyűlési képviselője a törvénynek elfogadásakor.

Valamint a Köztársasági Elnök és az Alkotmánybíróságnak azon tagjai is látták az Európai joggal való szembenállást, akik a Fővárosi Ítélőtábla által előterjesztett alkotmányossági panaszát elutasították.

De bíztak abban, hogy az adósok fenti jogaiknak bíróság előtti érvényesítéséhez az adósok soha nem juthatnak hozzá az 2014. évi XL. számú törvénynek alábbi, majd később pontosított előírása, adósok perlési lehetőségeinek ellehetetlenítése folytán:

39. §⁴³ Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásban a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érvényesítenek, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani – vagy ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye – az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) az eljárás folytatásáról szóló tájékoztatás

és a hiánypótlásra szóló felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül a 37. § (1) bekezdésben részletezett feltételeknek megfelelő módon nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének alkalmazását. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.

Ennek a csalárd, adósokat a jogaiktól megfosztó hatalmi elgondolásnak vetett végett az Európai Bizottságnak JUST-E2/TD/Ares(2015)1222808 számú, panaszeljárás megindításáról írt tájékoztatójának alábbi megállapítása:

„Levelében azt állítja, hogy a magyar Országgyűlés által elfogadott 2014. évi XXXVIII. törvény korlátozza az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a tisztességtelen fogyasztói szerződések vonatkozásában. Ön arra is rámutat, hogy a kormány olyan jogszabályi rendelkezést vezetett be, amely a bíróságoknak utasítást ad a tisztességtelen szerződési feltételek tárgyában folyamatban lévő összes eljárás függesztésére, valamint – véleménye szerint – sérti az igazszolgáltatás függetlenségét.

A levelében megfogalmazott érvek előzetes értékelése alapján úgy tűnik, hogy valóban az uniós jog helytelen átültetésére vagy értelmezésére vonatkozó, tagállammal szembeni panasz esete áll fenn.”

Azzal vetett végett, hogy a nemzeti bíróságok jogalkalmazása során elsődlegesen figyelembe veendő Uniós jog betartatására törekvő Európai Bizottságnak ezeket a megállapításait bírósági eljárás során nem lehet figyelmen kívűl hagyni magyar bírónak.

Erre tekintettel a fogyasztói szerződések érvénytelenségével – részleges érvénytelenségével – kapcsolatos perekben a nemzeti bíróságok nem tehetnek mást, mint azt, hogy az Európai Bizottság Elnökének állásfoglalása alapján a 2014. évi XXXVIII. tv-nek és kapcsolódó törvényeknek permegszüntető törekvéseit figyelmen kívűl hagyva kitűzi a tárgyalást ugy, mint ahogy iratom elején írtak szerint a Szegedi Törvényszék tette, vagy

felfüggeszti a peres eljárást az Európa Bizottság által indított panaszeljárás befejezéséig annak okából, hogy dőljön el véglegesen a magyar törvényeknek uniós jog helytelen átültetésével kapcsolatos vita.

A magyar adósoknak pedig ezek után nincs más dolga mint az, hogy szerződés érvénytelensége – szerződés részbeni érvénytelensége – iránti pert Törvényszék előtt megindítsa elsősorban a tisztességtelen szerződési feltételek miatti érvénytelenség megállapítása iránt, és ebben a bírósági eljárásban is hangoztassa azt a közlését, hogy nem áll érdekében a 2014. évi XXXVIII. számú. törvény, XL. számú törvény illetve LXXVII. számú törvény reá vonatkozó rendelkezéseinek betartása.

Illetve az, hogy a mellékletben mintaként látható ilyen, vagy hasonló banki tájékoztatás után,

„Tájékoztatjuk, hogy Társaságunk a 2014. évi LXXVII. törvény 15. §-a alapján fennálló kötelezettségének elege téve a fenti hitelszámla számon  nyilvántartott lakossági devizalapu, ingatlan fedezettel biztosított kölcsönszerződésből eredő követelést forintra átváltotta.

Társaságunk tevékenysége során a mindenkor hatályos jogszabályok szerint jár el, így a követelése forintra váltása során is a fent hivatkozott jogszabályban foglaltaknak megfelelően történt az előírások végrehajtása.”

abban az esetben, ha törvénnyel elrendelt banki elszámolással illetve forintosítással nem ért egyet az adós, akkor javaslom azt, hogy a következőket válaszolja:

LETÖLTHETŐ DOKUMENTUM: Bankoknak elszámolásával és fontosításával kapcsolatos értesitése válaszáról

Azokat a körülményeket pedig, hogy szerintem mit indokolt mérlegelni az adósoknak, amikor döntenek arról, hogy érdekükben áll-e vagy sem a törvényi rendelkezések szerinti szerződésátalakítás elfogadása, az alábbiakban ismertetem.

Abban az esetben, amennyiben banki elszámolás nélkül marad úgy a szerződés, ahogy korábban volt, azaz devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződés marad, egyetlen hátrány mindenképpen bekövetkezhet akkor, ha bíróság a szerződési feltételek érvénytelensége iránti perben a banki kockázatvállalási okiratot is értékelve akként dönt, hogy az árfolyamváltozás terheit az adós viseli.

Más hátrányt a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésnél a forintosításhoz képest nem észlelek.

Ellenben az elszámolással együtt végzett forintosításnak hátrányait a banki közleményekben írtak alapján a  következőkben határozom meg:

• elveszti az elszámolás elfogadásával az adós azt a jogát, hogy a szerződés eddigi szakaszában bank által számára okozott károk, többletfizetések megtérítését a bankoktól követelje. Azért, mert az elszámolás elfogadása a szerződés  megerősítését jelenti a Ptk. 236. § 4. bek-e alapján, és ezáltal a szerződés érvénytelensége – részbeni érvénytelensége – iránti megtámadás jogát elveszti,

• elveszti az adós azt a jogát, hogy a banknak annuitásos kamatszámításból eredő eddigi többlet kamatfizetést a jövőben a banktól követelje,

• elveszti azt a jogát az adós, hogy az elszámolás során adósra kényszerített árfolyamváltozásból származó terheknek bank által viselését bíróság előtt kérje a kockázatvállalási nyilatkozat tartalmától függően,

• elveszti azt a jogát az adós arra, hogy 2009-től tartó svájci frank jegybanki alapkamat zsugorodása folytán az eddig bank felé megfizetett kamattörlesztési összegnek legalább a felét bíróság előtt követelje,

• elveszti azt a jogát az adós, hogy szerződés részbeni érvénytelensége iránti peres eljárásban a bíróság által hivatalból megállapítandó egyéb jogát tisztességtelen szerződési feltételek miatti igényét bankkal szemben érvényesítse, így többek között azt a jogát, hogy a kezelési költség címén behajtott pénzét az adó azért követelhesse vissza, mert ezért a díjért a bank semmiféle ellenszolgáltatást nem végzett

• elveszti az adós azt a jogát,a hogy a jövőben is a devizában – svájci frank – nyilvántartás folytán a svájci frank alapkamat változástól tegye függővé az ügyleti kamat változást szemben azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank általi 1996. októberétől várható forint jegybanki alapkamat változás eredményeként a törlesztő részlet összege 50 % mértékben nőjön három évenként,

• elveszti az adós azt a jogát, hogy beszámítással érvényesítse akár peren kívűl akár perben azt a jogát, hogy a banknak adóssal szemben fennálló minden kötelezettségét beszámítással akként érvényesítse, hogy egyetlen forintot addig nem fizet, ameddig a bank teljes tartozását az adós felé nem rendezi.

Ennyi. De attól óvok minden magyar honfitársaimat, hogy ezekre az intelmekre tekintettel is azért kövesse elgondolásaimat, mert egyik, vagy másik országgyűlési képviselő 2014. július 4-én miként szavazott a magyarok millióit tönkre tevő országgyűlési indítványról.

Bizonyítottan valamennyien igen szavazattal szavaztak magyar honfitársaim millióit elárulva.

Ezek után nem vagyok kíváncsi magyarázkodásukra. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy a magyar országgyűlési képviselők a legszűkebb rokonságukhoz tartozók szavazatával jutnak-e legközelebb hatalomhoz, vagy ellenzéki képviselethez úgy, hogy a 2014.évi XXXVIII. törvény elfogadásához hasonló módon egymással akár több millió magyar ember kárára összekacsintva hoznak később törvényeket.

Egységesen jellemtelen gazembereknek tartom fentiek ismeretében akár kormánypártiak, akár ellenzékiek az Országgyűlés padsoraiban helyet foglalókat  2014. július 4-től kezdődően.

Most, 2015. április 28-án 17 óra után eldöntöttem azt, hogy lesz ami lesz, befejezem tájékoztatásomat.

Tudom, hogy most lehetne elkezdeni úgy istenigazából az elemzést, de több időm nincs.

Elnézésüket kérve.

Siófokon 2015. április 28. napján. Léhmann György [cn-social-icon]