DR. LÉHMANN-A KÚRIA JOGEGYSÉGI DÖNTÉSE ALKOTMÁNY ÉS TÖRVÉNYSÉRTŐ!

Dr. Léhmann György ügyvéd úr szerint

a Kúria a 6/2013. Jogegységi határozatát 39 fős tanácsban úgy, ahogy a bírósági szervezetekről szóló törvény alábbi rendelkezése nem teszi lehetővé:

34. § 4) A jogegységi tanács a Kúria teljes kollégiuma, ha a jogegységi eljárás célja

a) korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése vagy

b) a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi kérdés eldöntése.
(5) A (4) bekezdés szerinti jogegységi tanács elnöke a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese.

Azaz a törvény nem teszi lehetővé azt, hogy a jogegységi tanácsban az egyes Ítélőtáblai Polgári Kollégiumvezetők, nem kúriai kollégiumi tagok részt vegyenek.

Tekintettel arra, hogy a törvényi rendelkezés ellenére Kúriai Kollégiumhoz nem tartozó személyek is részt vettek a jogegységi döntés létrehozásában, megállapítható az, hogy ez a jogegységi döntés alkotmány és törvénysértő.

Hogy éppen azok a jogalkalmazók (Kúria) sértik meg a törvényeket, akiknek leginkább tisztában kellene azokkal lennie több mint furcsa.
Az pedig, hogy a jogalkotók (Magyarország Kormánya) egy szót sem szól ez miatt, több mint gyanús.

A TELJES LEVÉL:

Mostanában unalomig elemzett, mellékletben olvasható december 16-i Kúriai jogegységi határozatra mint jól tudjuk azt követően került sor, hogy november 19-én Navracsics miniszter úr az által összehívott kerekasztal tárgyalás eredményeként többek között a következőket mondta:

…a Kúriának iránymutatást kellene adnia a devizahiteles szerződések érvényességével, az egyoldalú kamatváltozással és az árfolyamréssel kapcsolatban – mondta a miniszter.

Mint amikor büntető ügyben a tanúmeghallgatások után azt mondja a bíró a védőnek, hogy további bizonyítékot kellene előterjeszteni. Mert ugye gondolhatja azt a védő, hogy már vádlott ártatlansága bizonyítva lett, de jobb ha a „kellene” szót határozott parancsnak fogja fel akkor, ha nem akar nagy bajt a védencének.

Így járt a Kúria is ezzel a Navracsics féle „kellene” szóval jelzett paranccsal. Hiába tudta azt, hogy akár a kamatváltozással, akár az árfolyamréssel kapcsolatban is elegendő jogalkalmazással kapcsolatos tájékoztatást adott már ahhoz a Kúria, hogy a Kormánynak módja legyen törvényesen rendbe tenni a devizában nyilvántartott forinthitelezési problémát akkor, ha akarja. Ha egyszer az Országgyűlés határozza meg azt a pénzösszeget, ami az év végi költségvetés alapján a bíróságoknak jár, akkor jól tudta a Kúria Elnöke, hogy akár kelletlenül is a parancsot végre kellett hajtani.

Méghozzá úgy kellett végrehajtani, ahogy Matolcsy úr az Európai Központi Bank óhajának eleget téve a november 18-i bankvezéri reggeliztetés után Patai Mihály bankszövetségi elnök által virágnyelven szintén a Kúriának üzent.

Azt pedig természetesen nem tudom, hogy Navracsics miniszter úr a november 19-i tájékoztatása szerinti

Navracsics Tibor jelezte azt is, hogy a jövő hétre konzultációt kért Darák Pétertől, a Kúria elnökétől.

konzultáción a Kúria Elnökének mit mondott újabb „kellene” szavak használata mellett…

Ilyen előzmények után hozta meg tehát a Kúria a 6/2013. Jogegységi határozatát 39 fős tanácsban úgy, ahogy a bírósági szervezetekről szóló törvény alábbi rendelkezése nem teszi lehetővé:

34. §  4) A jogegységi tanács a Kúria teljes kollégiuma, ha a jogegységi eljárás célja

a) korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése vagy

b) a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi kérdés eldöntése.

(5) A (4) bekezdés szerinti jogegységi tanács elnöke a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese.

Azaz a törvény nem teszi lehetővé azt, hogy a jogegységi tanácsban az egyes Ítélőtáblai Polgári Kollégiumvezetők, nem kúriai kollégiumi tagok részt vegyenek.

Tekintettel arra, hogy a törvényi rendelkezés ellenére Kúriai Kollégiumhoz nem tartozó személyek is részt vettek a jogegységi döntés létrehozásában, megállapítható az, hogy ez a jogegységi döntés alkotmány és törvénysértő

Nagyon kedves levelezőm értesített arról, hogy november 19-e után a fenti Kúriai törvénysértő jogegységi döntés meghozataláig a Fővárosi Ítélőtábla is foglalkozott azzal a témával, amivel a Navracsics félek kerekasztal tárgyalás, december 9-én a mellékletben látható címen

„A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának álláspontja

a deviza alapú fogyasztási kölcsönszerződések érvényességével kapcsolatos elvi kérdésekben

 (a 2013. december 9-én megtartott szakmai tanácskozáson elfogadott álláspont):”

fejtette ki álláspontját az alábbi cimekre adott válaszában:

1.                    Mi a deviza alapú kölcsön tartalma (a deviza alapú kölcsön deviza kölcsön vagy forint kölcsön-e)?

Erre a kérdésre adott válaszadás során mint jól látható előbb a Fővárosi Ítélőtábla kifejti azt, hogy a közgazdasági háttér az adós kötelezettsége szempontjából ennél a kérdésnél közömbös, és a szerződésnek Ptk. 523. §-ban meghatározott tartalma irányadó.

Kifejti a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja azt is, hogy a vitatott kölcsönnek lényege nem a kirovó és lerovó pénznem közötti különbözősége, hanem az, hogy az igényelt forintnak esetleges értékcsökkenése miatt volt szükség irányadó devizanem meghatározásra.

Majd következett a válaszadásnak legfontosabb, alábbi része:

Az a kérdés, hogy mi az ügylet jellegadó tartalma, a szerződés értelmezésével dönthető el. A magánjogi viszonyokra irányadó Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

Az adós hiteligénylési kérelmében egyértelművé tette ilyen szerződések esetén, hogy forinthitelre van szüksége, ezt igényli. A másik fél (a bank) az eset körülményeire tekintettel nem érthette ezt másként, hiszen tudatában volt, hogy a kölcsönösszegre az adósoknak forintért megvásárolható lakás vagy tartós fogyasztási cikk (gépkocsi) adásvétele érdekében volt szüksége.

A Ptk. 207. § (2) bekezdése azt is kimondja, hogy amennyiben az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A fogyasztó számára pedig egyértelműen a felvett összeg forinthitelkénti elfogadása a kedvezőbb.

Világos, pontos, olyan érvelés, amelyre bírósági eljárásban az ellenérdekű fél jóhiszemű eljárása esetén elhallgat. Ezek után az Ítélőtáblai álláspont válaszadása a feltett kérdésre a következő:

Összegezve: azt látjuk helyesnek, ha az ügylet jellegadó tartalma szempontjából – a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezési szabályra is figyelemmel – nem a teljesítés módjának (kirovó-lerovó pénznem, értékállandósági kikötés) tulajdonítunk jelentőséget, hanem a felek által a szerződés szerint teljesítendő szolgáltatásnak. A szolgáltatás pedig (rendelkezésre bocsátás és visszafizetés) mindig forintban történik. Minderre tekintettel a deviza alapú kölcsönt forintkölcsönnek tekintjük

2.           A deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e (vagyis ütköznek-e jogszabályba, nyilvánvalóan jóerkölcsbe, tisztességtelen szerződések-e, uzsorás szerződések-e, illetve szenvednek-e akarati hibában, vagyis színleltek-e, illetve megtévesztés, tévedés folytán kötött szerződések-e)?

Kérdésre adott válasz legfontosabb része nyomban az első bekezdésben olvasható:

„A deviza alapú kölcsönszerződések önmagában azon okból, hogy az árfolyamkockázatot az adósra telepítik, nem érvénytelen szerződések különös figyelemmel arra, hogy az érvénytelenségnek a szerződés megkötésekor kell fennállnia. Általános jelleggel azonban annak kimondását, hogy a deviza alapú kölcsönszerződésekben foglalt konstrukció nem érvénytelen, nem tartjuk szerencsésnek, mivel az ilyen szerződéses konstrukciónak számos olyan egyéb eleme is van, ami az adott esetben és körülmények között vagy a szerződés, vagy valamely szerződéses kikötés érvénytelenségét eredményezheti. „

Azért ez a legfontosabb, mert kizárja az adósoknak azokat a felvetéseit, hogy a szerződés megkötése utáni banki törvénytelen magatartása folytán lehessen a kölcsönszerződéseket akár uzsorásnak, akár jóerkölcsbe ütközőnek, akár színleltnek, vagy akarathibában szenvedettnek tekinteni. Természetesen ez az Ítélőtáblai álláspont a törvényes és helyes, míg az olyan felvetéseknek, hogy önmagában azért uzsorás a szerződés mert felvettem hatmillió forintot, visszafizettem öt millió forintos és most tartozom a bank szerint tizenegymillió forinttal, semmi köze sincs a szerződéseknek uzsorás jellegéhez, vagy a fentiek szerinti többi felvetésnek.

Valamint azért legfontosabb, mert ezzel együtt azt is kimondja, hogy „az ilyen szerződéses konstrukciónak számos olyan egyéb eleme is van, ami az adott esetben és körülmények között vagy a szerződés, vagy valamely szerződéses kikötés érvénytelenségét eredményezheti”  és ezáltal azt is kizárja egységesen érvényesnek mondja ki bárki azt, hogy a vizsgált szerződések érvényesek.

Korrekt, tisztességes, törvényes állásfoglalás, és a válasz végén a következők olvashatók:

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a konkrét ügyek olyan egyedi tényállásokat tartalmaznak, amelyek vizsgálata alapján az adott szerződés érvénytelenségének megállapítására sor kerülhet.

3.           A pénzügyi intézményt milyen jellegű tájékoztatási kötelezettség terhelte a szerződés megkötésekor, annak esetleges elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel jár?

Kérdésre szerintem elegendő a válasznak utolsó bekezdését felidézni. Természetesen helyes, pontos a válasz, de a kérdésnek és így a válasznak sincs sok köze a szerződés érvénytelenséghez:

„A pénzügyi intézménynek a Hpt. 203. § (1) bekezdés c) pontja alapján tájékoztatási kötelezettsége volt és van a kamatokat, a szolgáltatási díjakat, az ügyfelet terhelő egyéb költségeket, késedelmi kamatokat, valamint a kamatszámítás módszerét illetően is. Álláspontunk szerint a bank e kötelezettségének nem tesz eleget oly módon, hogy a szerződésben olyan képletet vagy általános jellegű előírást rögzít, amelyet a fogyasztó szakember közreműködése nélkül nem tud értelmezni. Ezzel kapcsolatos többlettényállás esetén felmerülhet a tévedés, megtévesztés miatti érvénytelenségi ok”.

A 4. kérdés szintén álkérdés a Navracsics féle kerekasztal tárgyalás felvetései alapján, ezért erre ne térjünk ki.

5.           Amennyiben a deviza alapú kölcsönszerződések bármely okból érvénytelenek, az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei (érvényessé nyilvánítás, eredeti állapot helyreállítása, hatályossá nyilvánítás) közül a bíróság bármelyiket alkalmazhatja-e, illetve melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmaznia?

kérdésre adott válaszok valódi és olyan problémákra adnak választ, amelyeknél korábban nekem is kétségeim merültek fel. Ugyanis a szolgáltatott dolog természeténél fogva álláspontom az volt, hogy eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, és ezt az álláspontot az Ítélőtáblai álláspont is ismerteti az alábbiak szerint:

„A probléma lényege abban áll, hogy egyes felfogások szerint a kölcsönszerződés irreverzibilis használati kötelem, amely esetében a hitelező meghatározott összegű pénz használatát biztosítja a másik fél számára, továbbá egyéb szolgáltatást is nyújt (a törlesztés figyelemmel kísérése, nyilvántartása, a szerződés előkészítése és kockázatvállalás), míg az adós köteles a pénz használatáért járó ellenszolgáltatást (kamatot) megfizetni. E felfogás szerint az irreverzibilitás nem teszi lehetővé az eredeti állapot helyreállítását.”

Ellenben az álláspontom megdöntését tartalmazó válasza az Ítélőtáblának megnyugtató és minden tekintetben helyt álló:

A bank kockázatvállalása nem a fogyasztó felé irányuló szolgáltatás, ezért annak figyelembevétele az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása során szükségtelen. Az ügylet alakulásának figyelemmel kísérése, ellenőrzése a bank érdekében áll, nem minősül szolgáltatásnak. A kölcsön nyilvántartása és a törlesztéssel kapcsolatos banki tevékenység egyébként is az adósnak az adott pénzintézet által vezetett lakossági folyószámlája kezelése útján valósul meg, amelyért a bank – külön szerződés alapján – kezelési költséget számít fel. A szerződés előkészítésével összefüggésben végzett tevékenység pedig az ügylet létre nem jötte esetén is felmerül. Mindezekre tekintettel kölcsön esetében a rendelkezésre bocsátott pénz tulajdonjogának átruházása a domináns elem, melyre figyelemmel az eredeti állapot helyreállítható.

Azért is nagyon fontos ez a megállapítása az Ítélőtáblai álláspontnak, mert meghatározza a bank által felszámított „kezelési költség” ellenszolgáltatásának tartalmát. Ami tehát nem más, mint a lakossági folyószámla kezelés a bank részéről.

Csakhogy ebből a tényből eljuthatunk a bankkal való elszámolás során oda, hogy a szerződésben meghatározott százalékos mértékű kezelési költség helyett törvényesen mindösszesen olyan mértékű kezelési költség számítható fel a bank részéről, amennyit a bank önmagában – tehát kölcsönszerződéstől függetlenül – egy folyószámla kezelésére számíthat fel.

És következzen ennek a kérdésnek, de lehet, hogy az egész munkaanyagnak legfontosabb érvelése:

Az Európai Unió Bíróságának gyakorlatára tekintettel nem lehet szem elől téveszteni azt sem, hogy a fogyasztói szerződés érvénytelenségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Ez pedig felveti annak szükségességét, hogy a fogyasztó érdekének megfelelő, a fogyasztó fokozottabb védelmét biztosító jogkövetkezményt alkalmazzuk. (lásd: C-397/11. sz. ügy 47. pontja, C-453/10. sz. ügy 35. pontja).

Ami nem mást jelent mint azt, hogy az Ítélőtábla álláspontja szerint is az Európai Uniós joggyakorlatra tekintettel nem tehet mást a hazai bírósági jogalkalmazás sem mint azt, hogy a törvényesség határain belül a fogyasztók érdekét szem előtt tartva döntsenek akkor is, amikor az érvénytelenség kérdésében döntenek, és akkor is, amikor a jogkövetkezményt határozzák meg. 

Ellenben ugyanennek a pontnak Ítélőtáblai megválaszolása során kaphatunk választ arra is, hogy miért ellenzem általában a szerződés egésze semmisségének megállapítását:

A hatályossá nyilvánítás az adós problémáit általában nem képes orvosolni, hiszen ez esetben kötelezettségeire az ítélethozatalig terjedő időben a szerződés előírásai lennének irányadók, s a jövőre nézve megszűnő szerződés elszámolásánál emiatt hátrányos helyzetbe kerülne. Ezt azonban mindig az adott tényállás mellett kell vizsgálni.

Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása az egész szerződés érvénytelensége esetén leginkább a szerződés érvényessé nyilvánításával tűnik megoldhatónak; ha pedig valamely szerződési kikötés tisztességtelensége állapítható meg, akkor az adott feltétel minden módosítás nélkül kimarad (uniós jogi következmény, lásd 13/93. EGK Irányelv 6. Cikke).

Ugyanis ebből a törvényes és helyes Ítélőtáblai megállapításból következik azt, hogy azért lehet kára az adósnak, ha a szerződése semmis, mert a törvényt a bíróságnak be kell tartani, és azáltal úgy kell ilyen esetben a szerződést felszámolni a felek között, hogy az ítélet hozataláig a semmis szerződést érvényesnek kell tekinteni.

Feleslegesnek találtam mindig azt, hogy ezen bárki vitatkozzon, mert előbb tanulmányozni kell ehhez a Ptk.237. § 2. bek. rendelkezéseit.

Ezért ragaszkodtam mindenkor ahhoz a megoldáshoz, hogy az idézetből is jól láthatóan bekövetkező, általam tisztességtelenség okából megsemmisített szerződési feltételek kihagyása után a fogyasztók érdekét szem előtt tartva nyilvánítsa érvényessé a bíróság úgy a szerződést, hogy határozza meg az adós teljesítésének körülményeit, a törlesztő részletek nagyságát.

Úgy, ahogy az Ítélőtáblai válasz meghatározza:

„Ha viszont először a tisztességtelen kikötés uniós jogkövetkezményét alkalmazva a semmis szerződési feltételt elhagyjuk, úgy lehet, hogy az egész szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit másképpen kell végül levonni, mint a feltételek kihagyása hiányában (például nem kell kiküszöbölni azt az alaki hibás rendelkezést, amely tisztességtelen volta miatt elhagyásra kerül a szerződésből). Itt tehát felmerülhet a megszokottól eltérő sorrend az érvénytelenségi okok vizsgálata körében.”

6.                    Az egyes lehetséges érvénytelenségi okok az egész szerződés érvénytelenségét, avagy részleges érvénytelenséget (az adott szerződési feltétel érvénytelenségét) eredményezik-e? Hogyan vonhatók le a részleges érvénytelenség jogkövetkezményei?

kérdésekre adott válasz ténylegesen folytatása az előző pontban megkezdett, általam javasolt megoldásra adott válasznak:

„A tisztességtelen kikötés kihagyása a 93/13. EGK Irányelv 6. Cikkében rögzített jogkövetkezmény. Ezzel kapcsolatban az Európai Unió Bíróságának az az általunk is figyelembe veendő gyakorlata alakult ki, miszerint a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. A szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat (C-618/10. számú ügy 65. pont). A bíróságnak tehát ilyen esetben azt kell vizsgálnia, hogy a tisztességtelen feltétel mellőzése objektíve teljesíthetetlenné teszi-e a szerződést. Ha a szerződés a tisztességtelen feltétel kihagyásával nem teljesíthető, akkor a nemzeti jog szabályai lépnek be, azaz az érvénytelenség oka kiküszöbölhetővé válik (Ptk. 237. § (2) bekezdés)”.

majd következik a hogyanra az alapeszméje az Ítélőtáblai álláspontnak:

A konklúzió tehát az, hogy mindig a fogyasztó fokozottabb védelmét biztosító jogkövetkezményt kell alkalmazni

7.                    Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményeinek (csak akkor, ha az adós fogyasztó maga is ki tudja számolni, hogy a kamat, a költség és a díj milyen arányú emelését tették lehetővé az időközben bekövetkezett változások, avagy elégséges, ha maga az oklista átlátható és az egyoldalú szerződésmódosítások körében vizsgálható, hogy a módosításra a ténylegesség, az arányosság és szimmetria elvének betartásával került-e sor)?

Kérdésre adott válasznál ha megkérdeztek volna, lett volna különvéleményem a Fővárosi Ítélőtáblai álláspontnak kevésbé fontos részével kapcsolatosan. Örömmel veszem tudomásul azt, hogy az egész munkaanyaggal kapcsolatosan mindösszesen itt nem értek egyet jelentéktelen körülménnyel kapcsolatosan.

A lényeg pedig az alábbi Ítélőtáblai válaszadásban van:

az „egyoldalú szerződésmódosítást” úgy kell felfogni, hogy az végső soron a hitelező és az adós szerződésén alapul: abban határozzák meg a felek, hogy a kamat mértékét szerződéskötéskor milyen körülmények, feltételek mellett állapította meg a bank, továbbá hogy ezen feltételek milyen változása vonja maga után a kamat megváltozását. A felek tehát előre meghatározott, de később bekövetkező változásokat rögzítenek szerződésükben.

A fentiekből következik, hogy az átláthatóság szempontjából annak van jelentősége, hogy a fogyasztó már a szerződés alapján előre láthassa, hogy milyen körülmények változása okozhatja a kamat (díj, költség) emelkedését, és ennek a ténye (a körülmény változása és annak hatása a fizetési kötelezettségére) igazolható, ellenőrizhető legyen (nem forintszerűen).

====================

A fenti műről megállapítható azt, hogy ismét egy olyan európai színvonalú jogi munkát végzett egyik felsőbb szintű bíróságunk – legutóbb a Kúriának 2/2012 (XII.10.) PK Véleménye is ilyen volt – mellyel kapcsolatosan nem kell a Luxemburgi Bírósághoz tanácsért rohannunk.

Arra a kérdésre pedig ne én adjam meg a szerintem mindenki által tudott, nyilvánvaló választ, hogy miként történhetett meg az, hogy a fenti mű közzé teléhez képest pontosan egy hét múlva a Kúriának 39 fővel nem sikerült még csak a közelébe sem jutni a fentiekben vizsgált álláspont színvonalának.

Szerintem a Kúria a Fővárosi Ítélőtáblai állásponttal értett minden tekintetben egyet december 16-án is, de mivel megkövetelték azt tőle, hogy akár törvénytelen módon és eszközökkel, de mindenképpen a bankoknak kedvező, egyébként pedig időhúzó módon írjon valamit, létrejött a 6/2013. PJE-nek mondott összegzés.

Boldog Újévet anélkül kívánok, hogy tudnám azt mitől lesz boldog.

Siófokon 2013. december 29. napján

Léhmann György