MÉG ÉRVÉNYES DEVIZAHITEL-SZERZŐDÉS ESETÉN IS JÁR A KÁRTÉRÍTÉS!

MÉG ÉRVÉNYES DEVIZAHITEL-SZERZŐDÉS ESETÉN IS JÁR A KÁRTÉRÍTÉS!
loading...

MÉG ÉRVÉNYES DEVIZAHITEL-SZERZŐDÉS ESETÉN IS JÁR A KÁRTÉRÍTÉS!


Ilyen ítélettel szembesülnek a bankok, ha szerződéskötéskor nem tájékoztatták megfelelően ügyfeleiket!

 

A „deviza”-hitel szerződések esetében viszonylag ritkán beszélünk a bankok által adósok számára okozott károk megtérítéséről.

Ezt a témát korábban dr. Léhmann György feszegette, aki sajnos már nincs közöttünk.



Dr. Tallér Péter ügyvéd számol be arról, hogy olyan esetekben sem kerülhető el, hogy a külföldi devizanemben eladósodott adós kártérítési kérelmét vizsgálja a bíróság, amikor a szerződés egyébként érvényesen létrejött.

loading...

Alább olvasható az ügyvéd úr publikációja, melyet a honlapján jelentetett meg. (az indoklásrészletet emeljük csak ki, a teljes anyagot az eredeti forrás helyén, ide kattintva olvashatod, kiemelések tőlünk).

 

Szövetségi Legfelsőbb Bíróság: érvényes devizahitel esetén is jár kártérítés.

A német Szövetségi [Legfelsőbb] Bíróság (BGH- Bundesgerichtshof) a napokban publikálta 2017.12.09-i ítéletének írásbeli indokait. Ezek szerint az olyan esetekben sem kerülhető el, hogy a külföldi devizanemben eladósodott adós kártérítési kérelmét vizsgálja a bíróság, amikor a szerződés egyébként érvényesen létrejött. A kölcsönszerződés megkötése előtt ugyanis szükségképpen létrejön a bank és a fogyasztó között egy tanácsadási szerződés, amelynek a megszegése a bank által (elégtelen fogyasztói felvilágosítás) kártérítési kötelezettséghez vezet a fogyasztó irányában. 

Az eset lényege:

Egy észak-rajna-vesztfáliai község korábbi hiteleit svájci frank alapú kölcsönnel refinanszírozta. A svájci frank árfolyamának elszállását követően a felek között vitás volt, hogy elegendő volt-e a bank által adott kockázatfeltárás és a kockázat elhárítására felajánlott alternatívák. A község állítása szerint azonban még amennyiben az említett deficitek nem is eredményeznék automatikusan a szerződés érvénytelenségét, akkor is lehetséges kártérítéssel élnie a bankkal szemben. 

A banki adós keresetét mind a törvényszék (Landgericht), mind pedig az ítélőtábla (Oberlandesgericht) elutasította, míg végül a BGH új eljárásra utasította az alsóbb bíróságokat a kártérítés összegének megtárgyalása céljából.



A magyar fogyasztó rögtön fel is teheti magának a kérdést: amikor Magyarországon vett fel devizahitelt, a kockázatokról és a kockázatok elhárításának vagy mérséklésének lehetőségéről miért nem kapott hasonló tájékoztatást?

Az alsóbb fokú bíróságok szerin e tájékoztatás elegendő mind a szerződés érvényességéhez, mind pedig ahhoz, hogy a bank eredményesen tudja elhárítani kártérítési kötelezettségét.

Indoklásrészlet:

A felek között fennálló szerződéses viszony, ahogy azt a 2007. július 2-ai, 2010. június 1-ei és 2011. december 30-ai kötelezvények is dokumentálták, egy egységes kölcsönszerződést hoztak létre, ami nem osztható fel egy – ellenszolgáltatás nélküli – kölcsönre és egy „swap”-ügyletre, vagy a „put-option” műveletek eredményeire. Az alperes a BGB 488. § 1. bekezdésének megfelelően visszterhesen tőkét bocsátott a felperes rendelkezésére, amiért a felperes egy fix kamatlábat és emellett meghatározott körülmények beállása esetén egy változó, valutaátváltási árfolyamon alapuló kamatlábat kellett fizessen.

A kölcsönszerződés 2007. június 28-tól, a módosításról szóló megegyezést is beleértve pedig 2010. június 23-tól, ill. 2011. december 23-tól hatályos. Mindazonáltal nem állapítható meg a BGB 138. § 2. bekezdés szerinti, a jogügylet uzsorajellege miatti érvénytelenség. Ehhez ugyanis hiányzik a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság, mert az e viszonylatban nem az az idő tájt fizetendő kamatlábból, hanem a kamatról való eredeti megegyezésből és a szerződéskötéskor előre látható kockázatból ered.

A kamatra vonatkozó alku így szintén nem minősülhet tisztességtelennek, mert egy szerencseelemet is tartalmaz. A „swap”-jellegű kölcsönszerződés valóban magasabb kockázattal jár, nem vezet azonban a felperes lehetőségeinek teljes elvesztéséhez.

A felperes az alperessel szemben nem érvényesíthet jogosan a felvilágosítási kötelezettség megszegése miatti kártérítési igényt sem. A felek valójában hallgatólagosan egy pénzügyi finanszírozási szerződést kötöttek, melynek alapján az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperest megfelelően felvilágosítsa az aktuális kockázatokról, amelyek a jogvita tárgyát képező, megszerkesztett kölcsönszerződés megkötésével együtt járnak.

E kötelezettségnek eleget is tett. Itt azonban nyitva marad, hogy a kamatszámítás képlete, ahogy a kötelezvényben ismét megadják, ténylegesen számtanilag érthető-e. A felperes mindazonáltal pontosan megértette a képletet. Az alperes megfelelően egyértelművé tette a kamat megemelkedésének kockázatát az átváltási árfolyam 1,43-as küszöbének enyhe átlépése esetén.

Az árfolyam szintje ezt a kockázatot nem elenyészőnek tüntette fel. nem volt szükség a kamat felső határának hiányára figyelmeztető, sem különösen feltűnő, sem külön feliratra. Ez utóbbit a felperes átvehette volna a neki bemutatott olyan alternatív adósságrendezési lehetőségekből, amelyek tartalmaztak ilyen felső korlátot.

Az alperes továbbá nem rendelkezett olyan, a felvilágosítási kötelezettség körébe tartozó előzetes tudással, mely szerint a kölcsön futamideje alatt az átváltási árfolyam biztosan, tartósan az 1,44-es határ alá süllyedne.

Végül pedig az sem tartozott a kötelezettségei közé, hogy felvilágosítsa a felperest a kezdetben negatív piaci értékkel bíró üzlet árképzéséről. A bank kötelezettségei a „swap”-szerződések keretei között valóban fennállnak, mert – kapcsolódó ellenügylet hiányában – közte és az ügyfele között nyílt érdekkonfliktus áll fenn.

A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Egy ehhez hasonló esetben azonban ez hiányzik, mert a bank a kölcsönszerződés megkötésekor az ügyféllel szemben nem mint látszólag semleges befektetési Tanácsadó lép fel. Emiatt – a jóhiszeműség és a tisztesség határain belül maradva – nem terheli kötelezettség, mely alapján a felperest fel kellett volna világosítania, hogy a refinanszírozáson és a fedezeten túl nyereség szerzésére törekszik.

Ettől függetlenül maga a lényegi fizetési kérelem a kölcsönszerződés semmissége vagy a kártérítési igény fennállása esetén lesz megalapozatlan. Akkor ez esetekben a kölcsönszerződés 2002. szeptember 4-től feléledne, és a felperes köteles lenne a szerződésben kikötött kamat és törlesztés szolgáltatását teljesíteni. 2012. szeptember 30-ig ez 1.078.204,52 euró lenne, azaz több, mint a kereseti követelés.



A viszontkereset megalapozott, mivel a felperes a 2011. december 23-ai kölcsönszerződésből eredő kamatok fizetésére továbbra is kötelezett marad.

A BGH azonban már nem osztotta az alsóbb fokú bíróságok érvelését. A devizahitel ugyanis nem minősül szokványos ügyletnek.

A BGH ugyan maga is megállapította, hogy az ilyen (a magyar “kockázatfeltáró nyilatkozat” elnevezésű reklámoktól fényévekre lévő) tájékoztatás elégséges volt ahhoz, hogy a szerződés érvényesen létrejöjjön.

A fogyasztó viszont ennek ellenére igényelhet kártérítést. A felek között a BGH szerint sem jött létre tőkebefektetési tanácsadási szerződés, így az erre vonatkozó irányelvek sem voltak közvetlenül alkalmazandóak.

Még az írásbeli kölcsönszerződés megkötése előtt szükségesképpen létrejön azonban a bank és a banki hitel igénylője között egy pénzügyi tanácsadási szerződés. Ennek keretében pedig szigorúbb mércének kell alávetni a fogyasztói felvilágosítást, mint az érvényesség/érvénytelenség vizsgálata során.

Így tehát a megismételt eljárásban az alsóbb fokú bíróságnak vizsgálni szükséges, hogy pontosan mekkora kár érte a fogyasztót abból kifolyólag, hogy a bank nem ajánlott neki megfelelő biztosítékokat az árfolyamkockázat ellensúlyozására.

Mivel a hatályos európaijogi háttérszabályok Magyar- és Németország esetén azonosak, valamint lényegében azonos a polgári jogi szabályozás is, az eset átültethető a magyar viszonyokra is.

Az eset lehetséges következményei a magyar joggyakorlatot illetően:

loading…


– Nem csak magánszemélyek, hanem akár cégek / szervezetek esetében is probléma nélkül megállapítható a fogyasztói minőség.

– Annak ellenére lehetséges kártérítési igénnyel élni a bankkal szemben, hogy a szerződés maga érvényes.

– Korábbi jogerősen elbukott érvénytelenségi per sem lehet abszolút akadálya a kártérítési pernek.

– A kártérítési ügyekre nem vonatkozik sem az elszámolási törvény, sem pedig a Kúriának az eddigi, a fogyasztók érdekeivel ellentétes döntései.

Dr. Tallér Péter ügyvéd.

NCK: Számtalan esetben megállapítható, hogy a nem megfelelő banki kockázati tájékoztatás nem csak a szerződések érvénytelenségét eredményezhetik (ezekről sok cikket és ítéletet közöltünk korábban), de a fenti példából az is kitűnik, hogy az átvert károsultak jó része joggal tarthat igényt kártérítésére is.

Természetesen ennek az képezhetné az alapját, ha a Magyar (Európai Uniós polgárokat) végre Európai Uniós fogyasztókként kezelnék a bíróságok, és alkalmaznák pld. C-51/17. EUB ÍTÉLET!

loading…


Read previous post:
EMBEREK! EZT OLVASSÁTOK!
EMBEREK! EZT OLVASSÁTOK!

EMBEREK! EZT OLVASSÁTOK! Az alábbi bejegyzés Horváth Sándor Facebook oldalán jelent meg. Azt változtatás, és külön megjegyzések nélkül adjuk közre....

FIGYELEM! MÁR VAN HATÁSA AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG FRISS ÍTÉLETÉNEK!
FIGYELEM! MÁR VAN HATÁSA AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG FRISS ÍTÉLETÉNEK!

FIGYELEM! MÁR VAN HATÁSA AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG FRISS ÍTÉLETÉNEK! Friss, rövidhír. A Devizahiteles Tegyél Magadért csoportban jelent meg az alábbi...

Close