MÉG ÉRVÉNYES DEVIZAHITEL-SZERZŐDÉS ESETÉN IS JÁR A KÁRTÉRÍTÉS!

[good_old_share]

Ilyen ítélettel szembesülnek a bankok, ha szerződéskötéskor nem tájékoztatták megfelelően ügyfeleiket!

A „deviza”-hitel szerződések esetében viszonylag ritkán beszélünk a bankok által adósok számára okozott károk megtérítéséről.

Ezt a témát korábban dr. Léhmann György feszegette, aki sajnos már nincs közöttünk.

Dr. Tallér Péter ügyvéd számol be arról, hogy olyan esetekben sem kerülhető el, hogy a külföldi devizanemben eladósodott adós kártérítési kérelmét vizsgálja a bíróság, amikor a szerződés egyébként érvényesen létrejött.

Alább olvasható az ügyvéd úr publikációja, melyet a honlapján jelentetett meg. (az indoklásrészletet emeljük csak ki, a teljes anyagot az eredeti forrás helyén, ide kattintva olvashatod, kiemelések tőlünk).

Szövetségi Legfelsőbb Bíróság: érvényes devizahitel esetén is jár kártérítés.

A német Szövetségi [Legfelsőbb] Bíróság (BGH- Bundesgerichtshof) a napokban publikálta 2017.12.09-i ítéletének írásbeli indokait. Ezek szerint az olyan esetekben sem kerülhető el, hogy a külföldi devizanemben eladósodott adós kártérítési kérelmét vizsgálja a bíróság, amikor a szerződés egyébként érvényesen létrejött. A kölcsönszerződés megkötése előtt ugyanis szükségképpen létrejön a bank és a fogyasztó között egy tanácsadási szerződés, amelynek a megszegése a bank által (elégtelen fogyasztói felvilágosítás) kártérítési kötelezettséghez vezet a fogyasztó irányában. 

Az eset lényege:

Egy észak-rajna-vesztfáliai község korábbi hiteleit svájci frank alapú kölcsönnel refinanszírozta. A svájci frank árfolyamának elszállását követően a felek között vitás volt, hogy elegendő volt-e a bank által adott kockázatfeltárás és a kockázat elhárítására felajánlott alternatívák. A község állítása szerint azonban még amennyiben az említett deficitek nem is eredményeznék automatikusan a szerződés érvénytelenségét, akkor is lehetséges kártérítéssel élnie a bankkal szemben. 

A banki adós keresetét mind a törvényszék (Landgericht), mind pedig az ítélőtábla (Oberlandesgericht) elutasította, míg végül a BGH új eljárásra utasította az alsóbb bíróságokat a kártérítés összegének megtárgyalása céljából.

A magyar fogyasztó rögtön fel is teheti magának a kérdést: amikor Magyarországon vett fel devizahitelt, a kockázatokról és a kockázatok elhárításának vagy mérséklésének lehetőségéről miért nem kapott hasonló tájékoztatást?

Az alsóbb fokú bíróságok szerin e tájékoztatás elegendő mind a szerződés érvényességéhez, mind pedig ahhoz, hogy a bank eredményesen tudja elhárítani kártérítési kötelezettségét.

Indoklásrészlet:

A felek között fennálló szerződéses viszony, ahogy azt a 2007. július 2-ai, 2010. június 1-ei és 2011. december 30-ai kötelezvények is dokumentálták, egy egységes kölcsönszerződést hoztak létre, ami nem osztható fel egy – ellenszolgáltatás nélküli – kölcsönre és egy „swap”-ügyletre, vagy a „put-option” műveletek eredményeire. Az alperes a BGB 488. § 1. bekezdésének megfelelően visszterhesen tőkét bocsátott a felperes rendelkezésére, amiért a felperes egy fix kamatlábat és emellett meghatározott körülmények beállása esetén egy változó, valutaátváltási árfolyamon alapuló kamatlábat kellett fizessen.

A kölcsönszerződés 2007. június 28-tól, a módosításról szóló megegyezést is beleértve pedig 2010. június 23-tól, ill. 2011. december 23-tól hatályos. Mindazonáltal nem állapítható meg a BGB 138. § 2. bekezdés szerinti, a jogügylet uzsorajellege miatti érvénytelenség. Ehhez ugyanis hiányzik a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság, mert az e viszonylatban nem az az idő tájt fizetendő kamatlábból, hanem a kamatról való eredeti megegyezésből és a szerződéskötéskor előre látható kockázatból ered.

A kamatra vonatkozó alku így szintén nem minősülhet tisztességtelennek, mert egy szerencseelemet is tartalmaz. A „swap”-jellegű kölcsönszerződés valóban magasabb kockázattal jár, nem vezet azonban a felperes lehetőségeinek teljes elvesztéséhez.

A felperes az alperessel szemben nem érvényesíthet jogosan a felvilágosítási kötelezettség megszegése miatti kártérítési igényt sem. A felek valójában hallgatólagosan egy pénzügyi finanszírozási szerződést kötöttek, melynek alapján az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperest megfelelően felvilágosítsa az aktuális kockázatokról, amelyek a jogvita tárgyát képező, megszerkesztett kölcsönszerződés megkötésével együtt járnak.

E kötelezettségnek eleget is tett. Itt azonban nyitva marad, hogy a kamatszámítás képlete, ahogy a kötelezvényben ismét megadják, ténylegesen számtanilag érthető-e. A felperes mindazonáltal pontosan megértette a képletet. Az alperes megfelelően egyértelművé tette a kamat megemelkedésének kockázatát az átváltási árfolyam 1,43-as küszöbének enyhe átlépése esetén.

Az árfolyam szintje ezt a kockázatot nem elenyészőnek tüntette fel. nem volt szükség a kamat felső határának hiányára figyelmeztető, sem különösen feltűnő, sem külön feliratra. Ez utóbbit a felperes átvehette volna a neki bemutatott olyan alternatív adósságrendezési lehetőségekből, amelyek tartalmaztak ilyen felső korlátot.

Az alperes továbbá nem rendelkezett olyan, a felvilágosítási kötelezettség körébe tartozó előzetes tudással, mely szerint a kölcsön futamideje alatt az átváltási árfolyam biztosan, tartósan az 1,44-es határ alá süllyedne.

Végül pedig az sem tartozott a kötelezettségei közé, hogy felvilágosítsa a felperest a kezdetben negatív piaci értékkel bíró üzlet árképzéséről. A bank kötelezettségei a „swap”-szerződések keretei között valóban fennállnak, mert – kapcsolódó ellenügylet hiányában – közte és az ügyfele között nyílt érdekkonfliktus áll fenn.

A Facebook nem mutatja meg neked a számodra valóban fontos híreket. Cenzúráznak. Ők döntik el, hogy mit olvashatsz és mit nem! Ha te sem akarod, hogy mások döntsék el milyen híreket láthass kattints, és iratkozz fel a hírlevélre: https://civilkontroll.com/newsletter/

Egy ehhez hasonló esetben azonban ez hiányzik, mert a bank a kölcsönszerződés megkötésekor az ügyféllel szemben nem mint látszólag semleges befektetési Tanácsadó lép fel. Emiatt – a jóhiszeműség és a tisztesség határain belül maradva – nem terheli kötelezettség, mely alapján a felperest fel kellett volna világosítania, hogy a refinanszírozáson és a fedezeten túl nyereség szerzésére törekszik.

Ettől függetlenül maga a lényegi fizetési kérelem a kölcsönszerződés semmissége vagy a kártérítési igény fennállása esetén lesz megalapozatlan. Akkor ez esetekben a kölcsönszerződés 2002. szeptember 4-től feléledne, és a felperes köteles lenne a szerződésben kikötött kamat és törlesztés szolgáltatását teljesíteni. 2012. szeptember 30-ig ez 1.078.204,52 euró lenne, azaz több, mint a kereseti követelés.

A viszontkereset megalapozott, mivel a felperes a 2011. december 23-ai kölcsönszerződésből eredő kamatok fizetésére továbbra is kötelezett marad.

A BGH azonban már nem osztotta az alsóbb fokú bíróságok érvelését. A devizahitel ugyanis nem minősül szokványos ügyletnek.

A BGH ugyan maga is megállapította, hogy az ilyen (a magyar “kockázatfeltáró nyilatkozat” elnevezésű reklámoktól fényévekre lévő) tájékoztatás elégséges volt ahhoz, hogy a szerződés érvényesen létrejöjjön.

A fogyasztó viszont ennek ellenére igényelhet kártérítést. A felek között a BGH szerint sem jött létre tőkebefektetési tanácsadási szerződés, így az erre vonatkozó irányelvek sem voltak közvetlenül alkalmazandóak.

Még az írásbeli kölcsönszerződés megkötése előtt szükségesképpen létrejön azonban a bank és a banki hitel igénylője között egy pénzügyi tanácsadási szerződés. Ennek keretében pedig szigorúbb mércének kell alávetni a fogyasztói felvilágosítást, mint az érvényesség/érvénytelenség vizsgálata során.

Így tehát a megismételt eljárásban az alsóbb fokú bíróságnak vizsgálni szükséges, hogy pontosan mekkora kár érte a fogyasztót abból kifolyólag, hogy a bank nem ajánlott neki megfelelő biztosítékokat az árfolyamkockázat ellensúlyozására.

Mivel a hatályos európaijogi háttérszabályok Magyar- és Németország esetén azonosak, valamint lényegében azonos a polgári jogi szabályozás is, az eset átültethető a magyar viszonyokra is.

Az eset lehetséges következményei a magyar joggyakorlatot illetően:

– Nem csak magánszemélyek, hanem akár cégek / szervezetek esetében is probléma nélkül megállapítható a fogyasztói minőség.

– Annak ellenére lehetséges kártérítési igénnyel élni a bankkal szemben, hogy a szerződés maga érvényes.

– Korábbi jogerősen elbukott érvénytelenségi per sem lehet abszolút akadálya a kártérítési pernek.

– A kártérítési ügyekre nem vonatkozik sem az elszámolási törvény, sem pedig a Kúriának az eddigi, a fogyasztók érdekeivel ellentétes döntései.

Dr. Tallér Péter ügyvéd.

NCK: Számtalan esetben megállapítható, hogy a nem megfelelő banki kockázati tájékoztatás nem csak a szerződések érvénytelenségét eredményezhetik (ezekről sok cikket és ítéletet közöltünk korábban), de a fenti példából az is kitűnik, hogy az átvert károsultak jó része joggal tarthat igényt kártérítésére is.

Természetesen ennek az képezhetné az alapját, ha a Magyar (Európai Uniós polgárokat) végre Európai Uniós fogyasztókként kezelnék a bíróságok, és alkalmaznák pld. C-51/17. EUB ÍTÉLET!

[good_old_share]