KEGYELEMDÖFÉS A DEVIZÁSOKNAK? ITT A BÍRÓI KONFERENCIA TELJES ANYAGA! II. RÉSZ.

KEGYELEMDÖFÉS A DEVIZÁSOKNAK? ITT A BÍRÓI KONFERENCIA TELJES ANYAGA! II. RÉSZ.

[good_old_share]

Persze az érvénytelenség kiküszöbölése alapesetben nem találkozik az adósok érdekeivel. Miért nem? Mert ha a szerződés érvényessé válik, a járulékos biztosítéki megállapodások, amelyek érvényességének megdöntése ma az adósok elsődleges érdeke, nem fognak megdőlni, érvényes szerződésünk lesz, és ezeknek az érvényes szerződéseknek természetesen érvényesek maradnak a biztosítékai is, bennmarad az ingatlan-nyilvántartásban a zálogjog, a kezesek érvényesen kötelemben maradnak, a törzskönyv marad a hitelezőnél és így tovább.

Az érvényessé nyilvánítással szemben hatályossá nyilvánítás esetén nem lesz semmi orvosolva, az érvénytelenségi okot nem lehet kiküszöbölni, itt már csak a kegyelemdöfést adjuk meg, vége a történetnek, „csak” az elszámolást kell elvégezni.

A kérdés, hogy hogyan számolunk el. Ha hatályossá nyilvánítunk, az elszámoláshoz akkor is meg kell néznünk a szolgáltatást, az ellenszolgáltatást, és azt, hogy a szolgáltatást, amit az egyik fél teljesített a mi hatályossá nyilvánításunkat megelőzően, megfelelő, egyenértékű ellenszolgáltatás kísérte-e. Ezekben a perekben, amelyekkel most az időnket töltjük, általában nem így van, mert a hitelező jellemzően előreteljesítésben van. Meg kell tehát állapítanunk, hogy mi az az egyenértékű ellenszolgáltatás, ami megfelel a hitelező szolgáltatásának, és amelynek nem teljesített részével az adós tartozni fog, illetve egy esetleges túlteljesítés esetén a hitelező fog tartozni, a mi ítéletünk alapján.

Itt következik az a nagy kérdés, hogy az érvénytelen szerződés tartalma mennyiben fog minket orientálni, amikor a szolgáltatás és az egyenértékű ellenszolgáltatás mibenlétére keressük a választ.

Az irányadó joggyakorlati állásfoglalások megpróbálják ezt a kérdést sínre tenni, de biztosan sokan fogjátok úgy érezni, hogy dogmatikai tisztaság szempontjából megkérdőjelezhető a válasz. Mert ugyanis ha érvényessé tudtuk nyilvánítani a szerződést, kiküszöböltük az érvénytelenségi okot, akkor senki nem fog azon meglepődni, hogy az a tartalma a szerződésnek, amely eredetileg sem volt az érvénytelenségi okkal érintett, változatlanul fennmarad. És itt a nagy kérdés, hogy hatályossá nyilvánítás esetén mennyiben köt bennünket az a tartalom, amely egy soha érvényessé nem váló szerződés tartalma? Hogy jobban megértsétek, hogy miről beszélek: a deviza-forint kérdésről beszélek, mert kérdés, hogy mi volt a szolgáltatás, amit az érvénytelen szerződés alapján kapott az adós. Devizában kifejezett értéket kapott, vagy forintot kapott? Ha érvényessé nyilvánítjuk a szerződést, akkor ő devizában marad adós, kivéve, ha az árfolyamkockázat kizárólagos adósra hárításával volt összefüggésben az érvénytelenségi ok. Viszont az iránymutatások szerint, ha hatályossá nyilvánítunk, akkor is. Miért? Mert ebben a gondolatmenetben hatályossá nyilvánítás esetén azt, hogy mi volt a szolgáltatás, és mi volt annak az egyenértékű ellenszolgáltatása, szubjektív szempontból vizsgáljuk, és azt mondjuk, hogy az volt, amit a szerződő felek a maguk számára az amúgy érvénytelen szerződés megkötésekor annak tekintettek.

Ergo, amennyiben lehetséges, mégis visszanyúlunk a szerződéses tartalom egy részéhez, kivéve persze, ha az érvénytelenséget éppen az ezzel a tartalommal kapcsolatos akarathiba okozta. Érezhetjük, hogy a hatályossá nyilvánítás ebben a megközelítésben már-már az érvényessé nyilvánításhoz fog hasonulni, a legfontosabb különbség, hogy mivel nincs szerződéses alap, a hatályossá nyilvánításkor nem lehetnek abból eredő, a jövőre szóló joghatások sem.

A jelenlegi ismereteink szerint azonban hatályossá nyilvánítással jellemzően nem, vagy csak egyedi esetekben fogunk találkozni. Miért van az, hogy azokban a perekben, ahol alaposnak fogjuk találni az érvénytelenségi hivatkozásokat, alapvetően érvényessé nyilvánítással kell dolgoznunk? Jelenlegi ismereteink szerint, és ezt hangsúlyozni kell, mert a gyakorlat képlékenysége miatt azok az anyagok, állásfoglalások, amik megszülettek, esetleg rövid időtávon is felülíródhatnak, tehát a jelenlegi tudásunk és a jelenlegi ismereteink szerint azok az adósok nyerhetnek, akiknek annak idején elfelejtették eléjük tenni a kockázatfeltáró nyilatkozatot.

Ebben az esetben a 2/2014. Polgári jogegységi határozat alapján a helyzet az, hogy az a szerződési feltétel, amely szerint az árfolyamkockázatot kizárólag az adós viseli, nem volt világos és nem volt érthető. Ennél a pontnál felvetődhet bennetek, hogy itt alapvetően tévedésről, megtévesztésről lehet szó, akarathibás történet ez valójában; de a mai aktuális jogértelmezésben ezt is tisztességtelenségként kell megfognunk és megfogalmaznunk.

Tehát, ha az a kikötés, hogy az adós maga viseli korlátozás nélkül az árfolyamkockázatot, nem világos, nem érthető, például mert ellentétes tartalmú tájékoztatást kapott a pénzintézettől, függetlenül attól, hogy aláírta a kockázatfeltáró nyilatkozatot, és ezt még bizonyítani is tudja, vagy egyáltalán nem volt kockázatfeltárás, akkor van az, hogy ez a kikötés érvénytelen.

Nagyon sokszor egyébként nem is konkrétan megfogalmazott kikötésről van szó, és ezért vannak nehéz helyzetben azok az adósok, akiket felhív a törvényszék, hogy jelöljék meg, melyik kikötés folytán tartozik a per hatáskör szempontjából a Pp. 23.§ (1) bekezdésének k) pontja alá és ezáltal a törvényszék hatáskörébe, mert a szerződésben ez csak úgy van benne, hogy az adós a devizában kifejezett és abból forintra aktuálisan átszámolt törlesztőrészleteket köteles majd teljesíteni.

Ha az adós nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat viseléséről és ez a szerződési feltétel kiesik, akkor ma ezt úgy kell tekintenünk, hogy olyan lényeges, a főszolgáltatást érintő szerződési feltételről van szó, ami miatt az egész szerződés megdől. Hogy nem világos és nem érthető, ez egyébként nem csak a tisztességtelenség okát, hanem alapvetően a tisztességtelenség vizsgálatának a lehetőségét is jelenti, mert ha világos és érthető lenne, akkor tisztességtelenség szempontjából eleve vizsgálni sem tudnánk, minthogy a főszolgáltatásra és ellenszolgáltatásra vonatkozó feltétel esetében a tisztességtelenség vizsgálata fő szabály szerint kizárt.

Tehát ott tartottunk, hogy az adósnak szerencséje volt, és őt nem világosították fel, idézőjelben mondom persze, akkor hivatkozhat arra, hogy ő nem is tudott erről a kockázatról. Ebben az esetben érvényessé nyilvánítjuk a szerződést, mert az érvénytelenségi ok kiküszöbölhető az által, hogy az adóst egy soha nem emelkedő deviza árfolyamon tekintjük adósnak, tehát a törlesztési kötelezettségeinek a szerződéskötéskori árfolyamon kell eleget tennie.

Dr. Kovács Ildikó: ugyanaz az eredménye, mintha forintot vennénk.

Dr. Baranyabán Judit: nem teljesen, rögtön kitérek rá, hogy miért. Ezt azonban okosan tovább gondolták, és most jön a következő lépcső, hogy valóban, ha ez így van, hogy az adós tulajdonképpen soha nem emelkedő árfolyamú devizát vett fel, akkor ő forintot vett fel. Ebben az esetben tehát a gyakorlat forintosítja az adósságot, ténylegesen a folyósított forintban fog eladósodni az adósunk. Megkérdezhetnénk, hogy mi a helyzet azzal az átmenetinek bizonyult időszakkal, amikor az árfolyam az adós számára kedvezően változott (és aminek az elméleti lehetősége természetesen benne volt a konstrukcióban), mivel egy soha nem emelkedő deviza csökkenhet, a forintösszeg pedig marad, de a szerződés egyensúlyát nyilvánvalóan felborítaná, ha az adós az előnyöket élvezhetné és csak a hátrányok alól mentesülne. Így marad a folyósított forintösszeg.

Dr. Szabó Dénes: ebben az esetben feltételezzük azt is, hogy az adós soha nem is volt informált, nem hallott még arról, hogy árfolyamok léteznek és azok változhatnak is.

Dr. Baranyabán Judit: mérlegelés kérdése lesz, hogy mennyire volt az adós, mint átlagos fogyasztó számára a szerződés ezen tartalma érthető és világos, ezt természetesen te fogod magad elbírálni. Első körben a pénzintézet bizonyít, tehát elő kell vennie a kockázatfeltáró nyilatkozatot. Ha ilyen nem volt, más eszközökkel is bizonyíthatja, hogy ettől függetlenül is a kockázatot feltárta, és az adós tudhatta, hogy mit vállal. A kockázatfeltáró nyilatkozat ellenében az adós bizonyíthatja, hogy az abban foglaltakat lerontó vagy átértelmező tájékoztatást kapott.

Ha a mérlegelés eredményeként megállapítható, hogy nem volt világos és nem volt érthető az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltétel, akkor ez az adós forintban lesz adós.

Arra a kérdésre, hogy miért lehet nagy különbség abban, hogy valaki soha nem emelkedő árfolyamú devizában adós, vagy pedig forintban adós, a válasz a forintosítási törvényben keresendő. Ez a DH3 törvény, a 2014. évi LXXVII. törvény, amely szerint a DH törvények hatály alá tartozó, deviza alapon még fennálló tartozásokat forintosítani kell 2015. február 1-jei fordulónappal, a forintosítási törvény által meghatározott árfolyamon, ami 309,- forint eurónál, és 256,50 forint a svájci franknál. Ezzel az az adós, akinek devizában még áll fenn tartozása, nem jut messzire. Az ilyen adós csak akkor tud a kívánt jogérvényesítéshez hozzájutni, ha olyan jogkövetkezményeket tud kicsikarni, olyan jogkövetkezmények alapjául szolgáló körülményeket tud igazolni, melyek mellett mód van arra, hogy az érvénytelenségi ok kiküszöböléseként a forintosítás megtörténhessen.

Ha ő forintban adós, akkor gyakorlatilag számára marad az az árfolyam, amelyen ő a kölcsönt annak idején felvette. Ha devizában maradt adós, akkor az esedékességek, illetve a részteljesítések idején érvényes devizaárfolyamon számolunk el a forintosításig. A végén, ha még maradt adósság, az mindenképpen a forintosítási törvény hatály alá esik. Ebben az esetben meg kell nézni, hogy a DH3 törvény 12.§-ban írtak szerint az adós esetlegesen beletartozott-e a négy kivételes esetkör egyikébe és e lehetőségével élve kérte-e a forintosítás mellőzését.

Nem tudom, hogy ez mennyire lesz gyakorlati, de sok anyag foglalkozik vele, előfordulhat olyan eset is, hogy az adós tudhatta, hogy van árfolyamkockázat, azt ő viseli is, de arról győzték meg, hogy ez a kockázat korlátos. Ha az volna megállapítható, hogy igen, az adósnak mondta az ügyintéző, hogy nyugodtan tessék csak felvenni devizaalapon a kölcsönt, mert mondjuk 10 % az a sáv, amelyben az árfolyam mozoghat, akkor áll elő, hogy a szerződése érvénytelen, mert nem világos és nem érthető, ekként tisztességtelen a kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázat korlátlan viselésére vonatkozó szerződési feltétele, ennek folytán megdől a teljes kölcsönszerződés, amit azonban érvényessé nyilvánítunk. Az érvényessé nyilvánítás során csak annyit változtatunk, amennyivel az érvénytelenség kiküszöbölhető, devizában marad a tartozás, mert az adósnak volt ismerete, ha csak részleges is az árfolyamkockázatról.

Az árfolyamkockázat ebben az esetében úgy fog alakulni, hogy az adós (a forintosításig) a mindenkori árfolyamon volt és lesz köteles teljesíteni, azonban maximum azon a plafonon, amilyen tartalommal őt a kockázatviselése körében tájékoztatták.

Dr. Gelencsér Zoltán: első fokon a gyakorlatban találkozunk ilyen esetekkel. Több ízben jöttek el a kereskedőktől azok az alkalmazottak, akik vagy emlékeztek vagy nem 5-6-8 év távlatából, de általában 2 és 10 % közötti számokat mondanak, hogy erről tájékoztatták az adóst, vagy azt vallják, az adósra épp nem emlékeznek, de mindenkinek ezt mondták. A felperes erre rendszerint bólogat, hogy igen, neki is ezt mondták.

Dr. Baranyabán Judit: mérlegelnünk kell, mint általában, hogy a tanúvallomásokat mennyire fogadjuk el. Ha a bíró a mérlegelése eredményeként megállapítja, hogy az adóst ilyen tartalommal tájékoztatták a kockázatviselési kötelezettségéről, akkor bizony előtérbe kerül, hogy az említett logikai láncon keresztül, hogy az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltétel érvénytelen, így a teljes szerződés is érvénytelen, érvényessé kell nyilvánítanunk azzal, hogy az ő tartozása devizában nyilvántartott összeg, amit az MNB által közzétett, de legfeljebb a kapott tájékoztatás szerinti mérték felső határának megfelelő középárfolyamon átszámított forint összegben kell teljesíteni.

Fontos még, hogy a kockázatot nem a konkrét fogyasztónak kell megértenie, hanem az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztónak, és bizony felmerül, hogy az általánosan tájékozott, ésszerűen körültekintő és figyelmes fogyasztónak rá kellett volna kérdeznie, hogy mi alapján tetszik ezt mondani, amikor más van leírva.

Arra szeretném viszont felhívni a figyelmeteket, hogy ezeket az adósokat, amennyiben a szerződésük 2015. február 1-ig nem szűnt meg, vagy a szerződést felmondták a forintosítási törvény hatályba lépését, 2014. december 7. napját megelőzően, és ezen a napon még volt fennálló tartozás, a forintosítási törvény a 15/A.§ értelmében utoléri, tehát a forintosítási törvény által meghatározott árfolyamnak és – még fennálló szerződés esetén – a forintosítási törvény által meghatározott szerződési tartalomnak érvényesülnie kell.

Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.civilkontroll.com/newsletter/

A forintosítási törvény nem visszamenőleges hatályú. A forintosításig irányadó lesz az érvényessé nyilvánítás szerinti szerződéses tartalom, ha azonban a forintosítási törvény hatályba lépésekor 2014. december 7. napján van fennálló tartozása, az fog főszabály szerint 2015. február 1. napjával 256,5 HUF/CHF, illetve 309 HUF/€ árfolyamon fordulni, de az időközben eltelt teljesítési időszakra az érvényessé nyilvánítás szerinti, korlátozott kockázatú árfolyammal kell majd elszámolni.

Említettem már, hogy az érvényessé nyilvánításkor annyiban nyúlunk bele a szerződés tartalmába, amennyiben az az érvénytelenségi ok kiküszöböléséhez szükséges. Ez a fő szabály, de rögtön következik a kivétel is, mert amennyiben ennél fogva az értékegyensúly, az értékarányosság megborulna ezekben a szerződésekben, akkor még egy kicsit hozzá kell szabnunk a szerződés új, érvényessé nyilvánított tartalmát az eredeti értékarányossághoz.

Mit értek ezen? Ez azt jelenti, hogy ha forintban lesz adós az adós, tehát ő semmit nem tudhatott az árfolyamkockázat viseléséről, és ezért a tartozása eredendően forintosodik, a forinttartozása után nem fizethet devizához szabott, a devizára irányadó kamatot. Ebben az esetben a kamatot hozzá kell igazítani az új kirovó pénznemhez, tehát forintkamatot kell majd fizetnie, amit a következőképpen állítunk elő: akkor van szerencsénk, ha a szerződésben volt referencia kamatláb, és ahhoz volt hozzárendelve egy kamatfelár. Ha ez így volt, csak azt kell megtudnunk, hogy a szerződéskötéskor a 3 havi BUBOR, a budapesti bankközi kamatláb, milyen értéken állt.

Ha ezt megtudtuk, a 3 havi BUBOR-hoz már csak hozzá kell adnunk a kamatfelárat. Ellenben, ha nem volt kimutatva a szerződésben kamatfelár, akkor nekünk kell csinálnunk. Ehhez nemcsak azt kell megnéznünk, mennyi volt a 3 havi BUBOR, hanem azt is, hogy a 3 havi LIBOR, a 3 hónapos londoni bankközi kamatláb milyen értéken állt a szerződéskötéskor, ezt vonjuk ki a szerződés szerinti induló ügyleti kamatból, eredményként meg lesz a kamatfelárunk, és ezt a kamatfelárat ezután már csak hozzá kell adnunk a BUBOR-hoz.

Na ugye, milyen egyszerű. Innentől az új érvényes tartalom már ott áll szépen előttünk, az ítélet rendelkező részébe kell foglalnunk természetesen. Nem csak ahhoz kell meghatároznunk a szerződés új tartalmát, hogy aztán ezzel a tartalommal nyilváníthassuk érvényessé, hanem az elszámoláshoz is.

A hatályossá nyilvánításnál nem fogunk semmiféle új szerződési tartalmat előállítani. Az elszámolás miatt azonban el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen tartalommal számolunk el, és hasonló eljárás elé nézünk, ha esetleg forintban fejeződne ki a ténylegesen nyújtott szolgáltatás, amihez keressük az egyenértékű ellenszolgáltatást.

Hogyan kell elszámolni? Nem nagyon biztató a kép. Bíró ezt nem képes végigcsinálni, majd a szoftverek az alperesi pénzintézetnél, vagy az a szakértő, akit a felperes kirendelni indítványoz. Nem várható el, hogy egy bíró hosszú éjszakákat a kamatperiódusok számolgatásával töltsön. Az elszámolás szabályai szerint, ha az adós többet teljesített, mert ugye ő még az eredeti érvénytelen tartalom szerint igyekezett és teljesített, csekély kivételtől eltekintve, akkor ő feltételezhetően legalábbis egy ideig túlfizetésben volt.

A túlfizetés összegét mindenkor előtörlesztésnek kell tekinteni a DH2 törvény szabályai szerint, és a DH2 törvény elszámolási szabályai szerint a mindenkori aktuális előtörlesztés a tőketartozást csökkenti. Nem tudom, hogy az első fokon ítélkező kollégák hogyan birkóznak ezzel a problémáival. Magam az alperest próbálnám rávenni az új paraméterekkel történő elszámolásra, ha ezt megcsinálta és a felperes nem fogadja el, akkor a felperes nyilatkozzon, hogy konkrétan hol látja abban a problémát.

Végső esetben szakértőt lehet kirendelni ebben a kérdésben. Az elszámolás általános és különös módszertanáról az MNB alkotott rendeleteket, ezek a 42/2014. (XI.7.) és az 54/2014. (XII.10.) MNB rendelet, ide tartozik még az 55/2014. (XII.10.) MNB rendelet. Ezekről annyit kell tudnunk, hogy léteznek, úgy hívjuk fel a (pénzintézet) felet, úgy rendeljük ki a szakértőt, hogy erre figyelemmel számoljon el.

Csak kifejezett matematikai érdeklődéssel rendelkezőknek érdemes ezekben a rendeletekben elmélyedni.

Figyelembe kell venni, hogy az újabb elszámolás küszöbére jutott felek már egyszer elszámoltak, volt már egy nullás körük az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások érvénytelensége miatt. Az elszámolási iratok kellenek, anélkül nem pereskedünk. Ez az elszámolás szentírás annyiban, hogy az ott figyelembe vett adatokból kell kiindulni, csak a perbeli érvénytelenség kiküszöböléséből eredő változtatások lehetségesek. Így például amilyen részteljesítéseket ott figyelembe vettek, azok voltak a részteljesítések, innentől az adós már nem jelentkezhet, hogy közben volt itt-ott még egy kis teljesítése, és azt is kéri elszámolni.

Az újabb elszámolás alapjául szolgáló érvénytelenségi ok természetesen túllép az eredeti elszámolás indokát adó érvénytelenségi okon. Itt az adós számára többletpénz van kilátásban, viszont azt fontos tudnunk, hogy a pénzintézet már elszámolt az árfolyamréssel, az adós már visszakapta, amit az árfolyamrés folytán fizetett, így innentől az árfolyamréstől mentesen kell számolni.

Az elszámolás lépcsői tehát, hogy meghatározzuk, az érvényessé nyilvánított szerződésben, mi a tőketartozás, ha az forint, hozzászabjuk a kamatot, ha deviza, akkor az marad a forintosításig. Ha az árfolyamkockázat viselése korlátos, meghatározzuk a legmagasabb alkalmazható árfolyamot. Ezen az alapon hívjuk fel a már megtörtént elszámolás anyagából kiindulva további elszámolásra a pénzintézetet, hogy úgy végezze el az elszámolást, hogy az megfeleljen a DH2 törvény 5-6. §-ainak, a felhívott MNB rendeleteknek, az árfolyamrés címén megtörtént teljesítéseket hagyja figyelmen kívül.

Ez az út a DH törvények hatálya alá tartozó fogyasztási szerződések esetében követendő.

Ahhoz, hogy az ügy érdemébe bocsátkozzunk a felperesnek kérnie kell valamilyen jogkövetkezményt, de ehhez a bíró nincs kötve, a kért jogkövetkezmény nem jelent kereseti kérelemhez kötöttséget. Ha a kért érvényessé nyilvánítás helyett hatályossá nyilvánít a bíróság vagy fordítva, akkor is a kereseti kérelem keretei között marad.

Amit még el szeretnék mondani, sok anyagban olvashattok arról, hogy a teljes érvénytelenségre nem vezető részleges érvénytelenség valamiféle sui generis jogintézmény volna, aminek csak és egyetlen jogkövetkezménye lehet, még pedig az, hogy az érvénytelen feltétel nem vált ki joghatást, és kiesik a szerződésből. Akik ezen a véleményen vannak, úgy gondolják, hogy a részleges érvénytelenség soha nem küszöbölhető ki érvényessé nyilvánítás útján. Ennek azonban nincs polgári jogi alapja.

Egyetlen egy alapja van, ha a feltétel tisztességtelen, akkor a 93/13. EGK irányelv 6. § (1) bekezdése folytán nem lehet fogyasztó esetében érvénytelenségi jogkövetkezményeket alkalmazni. Uniós elvárás, hogy úgy szankcionáljuk a tisztességtelen feltételeket alkalmazó szolgáltatókat, hogy nem próbáljuk helyreállítani a tisztességtelen feltételeiket, hanem hagyjuk kiesni azokat a szerződésből. De ha nem fogyasztó a felperes, vagy más érvénytelenségi okról van szó, nincs elméleti akadálya, hogy a feltételt – az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével – érvényessé nyilváníthassa a bíró.

Még egy dolog van, amiről még nem szóltam, hogy amennyiben a Hpt. 213. §-ában írt tartalmi kellékek hiányoznának a szerződésből, akkor arra legyetek figyelemmel, hogy ezeket is pótolhatjuk érvényessé nyilvánítás útján, ha a hiányzó elemre a szerződés egyéb paramétereiből, a feleknek a szerződéskötést megelőző nyilatkozataiból, a futamidő alatt tanúsított tényleges teljesítéseiből tudunk következtetni. Ez az elmélet odáig elmegy, hogy a szerződés tárgyát is elő tudjuk állítani az érvényessé nyilvánításhoz, mert az a hitelkérelemből és a folyósítás adataiból ismert.

Nyilván nem lehet érvényessé nyilvánítani, ha az előírt tartalom nemcsak alakilag hiányzik a szerződésből, hanem az állapítható meg, hogy arra nem terjedt ki a felek kölcsönös szerződési akarata, vagy az a szerződés egyéb adataiból, körülményeiből nem tárható fel. Ilyen esetben kerül előtérbe a hatályossá nyilvánítás és a hatályossá nyilvánítás körében válhat igazán éles kérdéssé, hogy marad-e deviza.

Dr. Gelencsér Zoltán: nagyon sok ügyben meg lehet állapítani, hogy valójában nem fogyasztói a szerződés, vagy legalábbis felmerül ennek a gyanúja. Emiatt érdemes azzal kezdeni a felperes személyes meghallgatását, hogy milyen célból vette fel a kölcsönt, főleg az autóhitelekre vonatkozik ez, hogy milyen célból vásárolta az autót. Gyakran kiderül, hogy a felperes azt a munkájához vette és használja a mai napig. Ehhez tartozó kérdés, hogy ha nem fogyasztói a szerződés, az az illetékességet érinti-e, mivel ilyen esetben a Pp. 30/A.§-a nem alkalmazható.

Gáspárné dr. Baranyabán Judit: Felmerült, hogy miként kell eljárnunk akkor, ha a felperes, mint zálogszerződés kötelezettje, azért kéri a zálogszerződés semmisségének megállapítását, mert az alapul szolgáló kölcsönszerződés érvénytelen. Mondhatjuk-e, hogy a DH2 törvény hatálya alá tartozik a szerződés és fölhívjuk a felperest, hogy állítsa perbe az adósokat, a kölcsönszerződésben részes összes személyt, és terjessze ki a keresetét a kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeire.

Én azt gondolom, maradjon az, hogy a zálogkötelezett felperes vagy perbe állítja az adósokat a törvény által előírt kereseti kérelem mellett és elszámol helyettük, vagy pedig el lesz utasítva a keresetlevele DH2 törvény 37.§ (2) bekezdése alapján.

A végrehajtás megszüntetése iránti perrel kapcsolatos a következő kérdés, ez a pertípus gyakorlatilag egy univerzális perkategória lett, meg kell vizsgálni a kölcsönszerződést és a zálogszerződést is, az összes érvénytelenségi jogcímeken, amit felhoz az adós, a nyilvánvaló semmiséget enélkül is észlelni kell.

Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet: a végrehajtás megszüntetése/korlátozása iránti perben az szerződés érvényessége vagy érvénytelensége az indokolásra tartozó kérdés.

Mivel a perben nem ez az érvényesített jog, nem kell valamennyi szerződő félnek perben állnia, így a végrehajtási per nyilvánvalóan nem teremt olyan alapot, ami aztán ítélt dolognak minősülne.

Gáspárné dr. Baranyabán Judit: A következő kérdés azzal kapcsolatos, hogy hozhatunk-e közbenső ítéletet az érvénytelenség kérdésében. Szerintem ez elképzelhető, a jogalap és az összegszerűség kérdése különválasztható.

Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet: Szerintem is lehet közbenső ítéletet hozni.

Dr. Gelencsér Zoltán: Tárgyalási szakban ott tartunk gyakorlatilag első fokon, hogy a következő tárgyaláson ezekben legalább a jogalapban meghozható a döntés. Mivel az elszámolás nem egyszerű, pergazdaságossági szempontból is érdemes lehet közbenső ítéletet hozni, melynek jogerőre emelkedése esetén már meg van a kellő alapunk arra, hogy felhívjuk az elszámolás kidolgozására az alperest. Enélkül egy ilyen felhívás prejudikálás.

Ismert olyan konstrukció is, hogy befektetésre kapták a hitelt és jelzálogjogot raktak a házukra, plusz kellett fizetni egy életbiztosítást, az életbiztosításba befizetett összeget számolták el a tőkére. Az adós kétfelé fizetett, amit a banknak kellett fizetni, az a kamat volt és a kezelési költség. Nem biztos, hogy ez fogyasztói hitel, mert az életbiztosítás befektetés jellegű is.

Gáspárné dr. Baranyabán Judit: De ez a befektetés jelleg csak a kölcsönszerződés teljesítésének a megkönnyítését szolgálta, tehát szerintem a kölcsöncélt kell vizsgálni, amire az adós a kölcsönt felvette és nem azt, hogy a kölcsönszerződést megtámogatták egy ilyen konstrukcióval.

Dr. Gelencsér Zoltán: Hogyan kezeljük, ha az adós arra hivatkozik, hogy a kölcsönösszeg egy részéből befektetéseket hajtott végre, portfóliót vásárolt, aztán a tőzsdén azt elbukta. Ez vajon fogyasztói hitel-e?

Gáspárné dr. Baranyabán Judit: . Ha több kölcsön cél is van, akkor meg kell nézni, hogy melyik a domináns és akkor az fogja meghatározni a kölcsönszerződés jellegét.

Érvényesül az az elv is, hogyha elszámoltak, és a fogyasztói jelleget egyik fél sem vitatta, az utóbb már nem vitatható.

Dr. Gelencsér Zoltán: Előfordulhat az is, hogy az adós alávetette magát az elszámolásnak, mert magánszemélyként vette fel a hitelt, de azt igazolhatóan a Széchenyi hitele kiegyenlítésére fordította teljes egészében, egyéni vállalkozói számlán lévő tartozást egyenlített ki. Ezért csínján kell bánni azzal az elképzeléssel, hogy az elszámolt kölcsönszerződés minden esetben fogyasztói a szerződés.

Gáspárné dr. Baranyabán Judit: Valószínűleg azért ezt nem árt tisztázni. Ha a gazdasági tevékenységből származó adósságai törlesztésére vesz fel kölcsönt az adós, akkor ő nem fogyasztó.

Sok problémánk merülhet fel változatlanul menet közben, amelyek megoldásához összefogás útján juthatunk el; így ha van kérdésetek, nyugodtan keressetek meg, hátha együtt találunk választ. Nagyon szépen köszönjük a figyelmet!

NCK: Fontos kiemelnünk, hogy a Pécsi Ítélőtábla és a Pécsi Törvényszék közös szervezésében 2016 április 8.- án megtartott devizakonferencia teljes anyaga nyilvános, és (2017-01-30-án) még bárki számára elérhető a http://pecsiitelotabla.birosag.hu/20160901/devizahiteles-oktatas-2016-aprilis-8 webcímen!

VISSZA AZ I. RÉSZHEZ.

Képernyőkép: